Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-13 / 269. szám

/ ✓ Új utakon a bútoripar Gyermeknevelés rr „0 is megfizette a jegy árát!...“ MA egész nap különösen jó kedvű voltam. Semmi más nem történt, csupán a véletlen úgy hozta, hogy két ízben is kedvességgel, figyelemmel, udvarias­sággal találkoztam. Az üzletben türel­mes volt az eladónő, segített a pa­mut kiválasztásában, adott néhány jó tanácsot, (hányas tűvel kössem, ho­gyan mossam majd a pulóvert), köz­ben a keze járt, csomagolt, időt nem veszített. Milyen jó lenne — gondoltam —, ha minden boltban, áruházban, hi­vatalban ilyen udvariasan, türelemmel beszélnének egymással az emberek! Zsúfolt autóbuszra szálltam fel, ez­után egy 8—10 éves kislány felugrott és átadta a helyét. Annyira meglepőd­tem, hogy kétszer is megköszöntem. Ilyen semmiségnek látszó apró dolgok szebbé tehetnék az életünket. S tulaj­donképpen ezért szomorú dolog, hogy „ünnepi” megnyilvánulásként ' nyugtáz­zuk, ha embertársaink az udvariasság legelemibb hangján, módján közeled­nek hozzánk. Holott ennek általános és természetes emberi magatartásnak kel­lene lennie gyermeknél, felnőttnél egyaránt. Sajnos, nagyon elszoktunk ettől. Tü­relmetlen, tolakodó, udvarias felnőt­tekkel és gyermekekkel találkozunk ut­cán, üzletben, mozik és színházak ru­határaiban, közlekedési eszközökön, or­vosi rendélőkben, sok más helyen. NÉZZÜNK csak jól önmagunkba: milyen példát látnak tőlünk a sokat szidott mai fiatalok. Átadja-e a helyét a karosszékben ülő édesapja a szobába lépő nagymamának (az anyósának!) a tv nézésekor? Elveszi-e a degeszre tö­mött szatyrokat édesanya kezéből, be­vásárláskor, vagy bevásárol-e helyette? Átadja-e helyét az autóbuszon az idő­sebbeknek? Gyakran tapasztalhatunk olyasmit, ami inkább budvariatlanságra nevelés­nek nevezhető, mint jó példa adásának. Ismert jelenet az, amikor a szülő nem engedi, hogy gyermeke más felnőtt biz­tatására — átadja a helyét a buszon, vagy a vonaton utazó idősebbeknek. 0 is kifizette a jegy árát — mondja nagy hangon a szülő — éppen olyan joga van hozzá, hogy üljön!” A minap a zsúfolt autóbuszon utaz­tam. Felszállt egy édesanya 4—5 éves gyermekével. Az asszonynak mindkét kezében bevásárlótáska volt. Munká­ból jöhetett, talán az óvodából hozza haza a kislányát — gondoltam, — s bár nem vagyok már fiatal, felálltam, s át­adásra kínáltam az ülőhelyemet. Az anya megköszönte és — leültette a gyermekét. Nagyon rosszul tette! A gyermek nyugodtan állhatott volna! Ehelyett állnom kellett nekem és állni kellett édesanyjának is a nehéz teher­rel. Ennek a kislánynak nem fog soha az eszébe jutni, hogy átadja valakinek a helyét. Puhány lesz, aki áldozatválla­lásra képtelen. Elvárja majd, hogy ki­szolgálják, és csak őt szolgálják, amit természetesnek, rendjén valónak tart a családtagjaitól. De miután úgy nevelték, magától értetődően másaktól is elvár­ja. HOGYAN és mikor neveljük udva­riasságra, előzékenységre? Mindig és minden megnyilvánulásunkkal, kevés beszéddel, sok-sok jó példával! Már a tipegő, még alig beszélő gyermek is tanítható. Tanul is. Látnia kell, hogy a család tagjai egymáshoz előzékenyek, nem vág egyik a másik szavába, szép sorjában vesznek a tálból, nem kapkod­nak egymás keze elé, felsegítik egy­másra a kabátot, s így tovább. Ha tü­relmes, szeretetteljes légkörben él a gyermek, ő is olyan lesz. Sok helyen ez meg is van a családon belül, de telje­sen megváltozik a felnőttek viselkedé­se, ha átlépik az otthon küszöbét. Pedig a gyermek ott is figyel! És utánoz. Dr. Gergely Károlyné OTP-részIelre vásárolhatók az \-íÍeÍdromeíáÍ Y KERESKEDELMI VÁLLALAT cikkei A bútor fogalma ma még szorosan összefügg a fával — habár napjaink­ban műanyagokból és fémből is egyre több bú­tor készül — amelyből, sajnos, nem vagyunk ön­ellátók. Igaz ugyan, hogy a felszabadulás után az erdőgazdálkodás gyors fejlődésnek indult, és így az évente kitermelhető fa mennyisége megkétszere­ződött, de a felhasznált faanyag 50 százalékát mégis importból kell be­szereznünk. A hazai ter­melés főként lombos fa­anyagból áll, ebből követ­kezően az import első­sorban fenyőgömbfa és fűrészáru. Szekrény helyett heverő A lakáskultúra, az élet- színvonal erőteljes fejlő­dése növekvő igényeket támaszt a bútorok minő­ségével, választékával szemben, s ezzel még nem tudunk lépést tartani. Azt sem vesszük mindig fi­gyelembe, hogy a tömeg­igényeket kielégítő búto­rok divatcikké válnak, ennek megfelelően csere­idejük is csökken, így egy emberöltőn belül egy-egy család több garnitúra bú­tor vásárlójaként vehető számba. Mivel az új la­kások döntő többsége be­épített bútorral épül, csökken a ruhás-, fehér- neműs- és konyhaszekré­nyek iránti kereslet, nö­vekszik a több funkciójú szekrényfalak, ülő- és fekvőbútorok, és kisbúto­rok iránti igény. Technikai forradalom Visszagondolva elődeink masszív, tömörfa búto­raira és összehasonlítva azokat a mai lakások be­rendezésével, szembetűnő a bútorgyártásban végbe­ment technikai forrada­lom, amelyet a korszerű új anyagok elterjedése tett lehetővé. A farost-, faforgács- és pozdorjala- pok egyre nagyobb mér­tékben szorítják ki a fe­nyő- és lombosfűrészárut, de még a bútorlapot és a rétegelt lemezt is. Lénye­ges szempont, hogy ezek az új bútoranyagok fa- hülladékból, ipari szem­pontból hasznavehetetlen fafélékből (nyár-, fűz-, cserfa stb.) készülnek. Alkalmazásuk elterjeszté­se tehát mind nagyobb mértékben indokolt. Mit nevezünk farost-, faforeács- és pozdorja- laonnk, illetve rétegelt lemeznek? A rétegelt le- rá vékony táblákká: fűrészelt vagy hasított, hámozott faanyagból ké- íTípnek úgv. hogy azok­ból tfibb réteget ellenté­tes száliránnyal összera­gasztanak, ezzel meg­szüntetve a fa rostos ez°tót)ől, feléoítésé- ből adódó egyenetlensé­geket. E módszerrel gyen­gébb minőségű fa is fel­dolgozható, mégttedi« műszaki szempontból igen ió eredménnyel. A farostlemezt arról is­merhettük fel, hogv az egv>k oldala recés. A fel- aorított faanvasot előbb nagy nyomású gőzzel ke­zelik. maid rostokra fasz­lat ják szét, azután pedig vízzel kevert rostmasszá­ból lapokat (ún. rostpap­lanokat) alakítanak ki, fi­nom bronzszitára való rárétegezéssel (ebből adó­dik az a bizonyos egyik oldali recézettség). E la­pok nagy nyomással és magas hőmérséklettel mű­ködő présekben 8—10 perc aaltt nyerik el vég­leges alakjukat. A forgácsalap gyártási folyamata is a feldolgo­zandó fa aprításával kez­dődik. Az osztályozott és megszárított faforgácsot műgyanta ragasztóval ke­verik össze, majd hidrau­likus hősajtolóban lapok­ká „sütik”. A forgácsla­pok égyrétegűek vagy há- romrétegflek szoktak len­ni. A háromrétegűeknek a középső része durvább forgácsból tevődik ösz- sze, a két vékony borító­réteg pedig apróbb szem­cséjű szálkás forgácsból áll. A pozdorj alapról csak annyit, hogy nagyjából ugyanezzel a technológiá­val készül a len- és ken­derfeldolgozás hulladék­anyagaiból. A farost-, forgács- és pozdorjalapok elemei nem egyirányúak, mint a ter­mészetes fa rostjai, és ezért alaktartóbbak. A természetes fa ugyanis nedvességtartalma sze­rint változtatja méretét, hossz-, érintő- és sugár­irányban, aminek követ­kezményeként vetemedik, elgörbül (ez érvényes bi­zonyos fokig a rétegelt' lemezre is). A farost-, faforgács- és pozdorjalapok nem ren­delkeznek a fa szép raj­zolatával de ezen ma iftár könnyű segíteni: az utó­kezelés során a lapok fe­lületére más és más mű­anyag famintázatot süt­nek rá. Az ilyen anyag­ból elkészített bútort megvizsgálva, nagyon ne­JUHTŰRÖVAL TÖLTÖTT BURGONYA. Másfél kiló nagy- szemű főtt, meghámozott hur- gonyát a derekán félbe vá­gunk. az alsó részét lecsípjük, hogy a tepsiben megálljon, a közepén csészét képezve kika­parjuk. A burgonyákat Így 5 deka vajjal elkevert 25 deka juhtúróval töltjük meg és ki­vajazott tepsibe állítjuk. Mind­egyik tetejére egy kiskarnál tejfölt locsolunk. Gazdagon meghintjük apróra vágott ka­porral és sütőben rózsaszínű­re sütjük. HALKOCSONYA: Egy szép pontyot megtisztítunk, felét, farkát levágjuk, a két fiiét a gerincéről lefejtjük, felda­raboljuk és b es ózzuk. Egy héz felismerni, hogy „iga­zi” fából, vagy kikészí­tett felületű lapokból csi­nálták-e? F arostlemezgy ár — Mohácson Farostlemezt hazánk­ban csupán egy helyen, Mohácson, állítanak elő, évente 3 millió négyzet- métert (40 ezer tonnát). A kereslet ennél jóval na­gyobb, éppen ezért most Mindössze a szennyes és mosószer berakása, il­letve kiszedése és a gép bekapcsolása hárul a há­ziasszonyra a mosás fá­rasztó műveletéből. A többit elvégzi a HAJDŰ 706 szuper automata. A forgódobos mosógép ugyanis a mosás minden fázisát önműködően vég­zi. Csupán . a parancsot kell megadni számára. Erre a célra a gép prog­rambeállító kapcsolója és előválasztó kapcsolói szol­gálnak. Segítségükkel tíz­féle mosási program állít­ható be a textíliák fajtá­jának, szennyezettségé­nek megfelelően. Nézzük például rövi­den a gép — durvább fe­hérnemű esetén haszná­latos — teljes, leghosz- szabb programját: — Vízfelvétel. A mű­veletet automatikusan végzi a gép vízhálózatra kötött tömlő útján. A víz­töltet kb. 17 liter. — Előmosás (áztatás). A forgódob percenként 52 fordulattal működik, mi­közben 3.5 másodperces szünetekkel 19 másodper­cenként forgásirányt vál­toztat. Az előmosás 14 percig tart. — Centrifugálás 1,5 percig. A dob fordulat­száma 350 percenként. — Vízfelvétel, ezúttal a mosáshoz, majd a — fűtés következik a beállított hőmérséklet el­éréséig, ami átlagosan körülbelül 30 percig tart. A gépen 30—100 Celsius- fokos vízhőmérséklet ál­lítható be. — Mosás közben a dob mozgása azonos az elő- mosásnál végzett forgás­sal. A mosás beállítható leghosszabb időtartama 21 perc. — Centrifugálás 3 per­cig. — Ötszöri öblítés. Min­den öblítés a következő műveletekből áll: vízfel­vétel, dobforgás 3 percig, mint a mosásnál, centri­fugálás 1,5 percig, s a be­fejező centrifugálás 6 per­cig. Fpgyasztói árá: 8300 fo­rint. Megvásárolható 20 százalékos előleggel, (x) RECE ugyanott egy újabb, 60 ezer tonna évi kapacitású farostlemezgyárat építe­nek. Faforgácslemezt négy hazai üzemünk készít, de további fejlesztéssel a ne­gyedik ötéves terv végé­re évi 10Ö ezer köbméter­re növekszik "az eddigi 35 —45 ezer köbfhéteres ter­melés. A jövőben komolyan kell számolni a műanya­goknak — közelebbről: az üvegszál-erősítésű mű­gyantának — a bútor­iparba való betörésével is, különösen az ülőbúto­rok esetében. A negyedik ötéves terv­ben a bútoriparnak — kétmilliárd forintnyi be­ruházással — 50 százalék­kal kell növelnie terme­lését, s ebben az. esetben remény van arra, hogy a kereslet . és a kínálat egyensúlyba kerül. Ez persze csak a mennyiségi oldalra érvényes, az to­vábbra is kérdéses ma­rad, hogy a minőségi kö­vetelményeknek és a vá­lasztéki igényeknek meny­nyiben felel meg az Iparág. Már eddig is si­keresnek mondható az arra való törekvés, hogy a Szovjetunióból, Len­gyelországból, Jugoszlá­viából, az NDK-ból stb. származó importtal te­gyék változatosabbá a megvásárolható bútor­készletet. B. I. PTEK lábasba a hal tejét vagy ik­ráját, a kiemelt’ gerinccson­tot, a farkát és a fejét kari­kára vágott hagymával, egy evőkanál pirospaprikával, só­val, 2—3 cseresznyepapriká­val, egy kanál lecsóval más­fél liter vízben puhára főz­zük. Utoljára beletesszük a két halfiiét is. A hallevest szitán átnyumjuk, a fiiét fel­szeleteljük és a levet a sze­letekre szűrjük., Utána kifa­gyasztjuk. Ha úgy látjuk, hogy nem kocsonyásodna meg eléggé. 1—1 kanál zsela­tinnal főzzük fel a hallevest. Hogy a lé tiszta és átlátszó legyen, belefőzhetjük egy to­jás kemény habbá vert fe­hérjét is#

Next

/
Thumbnails
Contents