Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-13 / 269. szám

1971. november 13. szombat S. oldal bAJl 02 AJ LKOZTA TÓ az új ingatlannyilráiitartásról Halász Péter, a MÉM Or­szágos Földügyi és Térké­pészeti Hivatalának vezető­je pénteken a telekkönyv­re vonatkozó jogszabályok módosításáról és az új nyil­vántartási rendszer kialakí­tásáról tájékoztatta az új­ságírókat. Elmondotta. hogy ha­zánkban jelenleg két át­fogó nyilvántartást vezet­nek a földekről: a földhi­vatalok az állami földnyil­vántartást. a bíróságok pe­dig a telekkönyvet. Mind­két nyilvántartási forma a múlt század közepén jött létre, és ma már elavult­nak tekinthető. A kormány szeptemberi határozatával — mint is­meretes — új alapokra he­lyezte az ingatlannyilván- tartást. A telekkönyv és az állami földnyilvántartás­összevonásával korszerű, egységes és gépi feldolgo­zásra alkalmas ingatlan­nyilvántartást hoznak létre. A telekkönyv a bírósá­goktól a földhivatalokhoz kerül át, ami a gyakorlat­ban nem okoz majd a tu­lajdonosok számára semmi­féle fennakadást, hiszen a jogokat is „áthozzák” a földhivatalokhoz. Az új nyilvántartás az ingatlanok adatait, vala-1 mint az ingatlanokhoz kap­csolódó jogokat és ténye­ket a valóságos állaootnak megfelelően tartalmazza maid. Ennek érdekében a Változások bejelentésére vonatkozóan a hatóságok­kal szemben értesítési, a tulajdonosokkal szemben pedig — az egyes változá­sokra — bejelentési kötele­zettséget írnak elő. Az in­gatlannyilvántartásba ily módon bejegyzett adatokat az állami, a társadalmi és a gazdasági élet minden te­rületén általánosan elfo­gadják majd, és csakis eze­ket az adatokat használhat­ják a hivatalos eljárások során. Az állami földnyilvántar­tás korszerűsítése — a föidnyilvántartási adatok gépi feldolgozásával és a méterrendszerű területi adatok általános bevezeté­sével — már folyamatban van. Az új, egységes ingat­lannyilvántartást ezzel összhangban hozzák létre. Az új rendszert az eddigi két nyilvántartás adatainak összehasonlításával alakít­ják ki. Amennyiben az adatokban eltérés mutat­kozna, úgy a valóságos adatokat az érdekeltek meghallgatásával állapítják meg. Az új nyilvántartást ál­lamigazgatási egységenként (községenként, városonként) külön hozzák létre. A fel­adat végrehajtásához 197.3- ban látnak hozzá, és a me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter által meg­határozott ütemterv sze­rint előreláthatólag 1980-ig készülnek el vele. A kormány az új ingat- lannvilvántartás létrehozá­sának első lépéseként el­rendelte: 1972. január 1-vel a telekkönyvi szervezetet összevon iák a földhivata­Ipari tanulók V a hangversenyteremben A bajai szakmunkásképző intézet megvásárolta az Országos Filharmónia négy hangversenyét. A hat­száz személyes színházterem megtöltése nem okozott gondot, az ezernégyszáz tanuló közül minden különö- telb rábeszélés nélkül bérletet igényelt 582 fiatal. A Játsszunk zenét című első előadás zsúfolt nézőté­rén a diákok lelkes örömmel kapcsolódtak be a közös, szórakoztató zenei ismeretszerzésbe, egyszóval teljes Vglt , a siker. Egyesek meglepődtek e nemvárt érdeklődésen — az országban hasonló kezdeményezés még nem igen akadt — mások természetesnek találták, mondván elmúlt már a „suszter maradjon a kaptafánál” szemlélet ideje. Azt hisszük ez utóbbiaknak van igazuk. Még akkor is, ha még nem is mindenütt terjedt el ez a nézet. Igen sokan úgy vélik, hogy a fizikai munka, a manuá­lis készség valamiképpen kizárja a „magasabbrendü” szellemi természetű érdeklődést és hajlamot. Ezért nem találják természetesnek irodalmi színpad, ének­kar vagy színjátszócsoport, működését a szakmunkás­képző intézetekben, s könyvelik el rendkívüli dolog­nak a tanulók filmszakköri vagy szinházbaráti össze­jöveteleit. Pedig sem ebben, sem a komolyzene szeretedében nincsen semmi különleges „szenzáció”. A suszter és a kaptafa nem egymáshoz rendelt fogalmak — az ifjú­sággal foglalkozó törvényeink szelleme tagadja ezt az összetartozást. „Ha nem tanulsz fiam, mehetsz inasnak!" — egykori atyai dörgedelem ugyancsak értelmét vesztette. Nem­csak azért, mert a pályakezdő fiatal szakmunkás jö­vedelme nem marad el az értelmiségi foglalkozásúa- kétól, hanem azért is, mert oktatási rendszerünk nyi­tott. Az emeltszintű iparitanuló-képzést esti vagy le­velező úton elvégezhető gimnáziumok követik és ez a tény a később elhatározott „pályamódosításokat” is lehetővé teszi. Es az ország szakmunkásképző intézeteiben im­már évtizedek óta nem inasokat oktatnak. Az általá­nos műveltség tantárgyai és a szaktudományok alap­jai egyaránt kötelezőek minden tanuló számára. A cél itt sem más, mint a gimnáziumokban: a sokoldalúan képzett szocialista ember formálása. Akitől nem idegen a „magasabb kultúra és szellemiség” sem. Sőt!... A bajai ipari tanulók, a bécsi muzsika mestereivel, a dzsessz történetével és klasszikus versenyművekkel ismerkednek meg. A zenei műveltség teljesebbé for­málja egyéniségüket. A hangjegyekben megszilárdult rend az emberi lélek és az anyagi valóság össze­függéseire épül, megismerésre és életre tanít. Azok az idők pedig már régen elmúltak, amikor a „susztereket” mindebből ki kellett és lehetett zárni P. M. lókkal. Ettől az időponttól kezdve a földhivatalok — mint a tanácsok szakigaz­gatási intézményei — ko­rábbi feladataik mellett gondoskodnak a telekköny­vi ügyek intézéséről, és a telekkönyv továbbvezetésé­ről is. Ugyanis mindaddig, amíg az új egységes ingatlan­nyilvántartás nem valósul meg, a jelenlegi kétféle nyilvántartást az eddigi szabályoknak megfelelően vezetik tovább. A hatásköri változás szükségessé tette a telek­könyvről szóló jogszabá­lyok módosítását is. A kor­mányrendelet értelmében a telekkönyvi ügyek inté­zése és a telekkönyv veze­tése 1972. janüár 1-től az ingatlan fekvése szerint il­letékes járási (városi és fő­városi és kerületi) föld­hivatal hatáskörébe tar­tozik. Ettől az időponttól kezdve a telekkönyvben nyilvántartott és az ingat­lanokra vonatkozó vala­mennyi jog (tulajdon, keze­lői. használati, szorgalmi, jelzálogjog stb.) és tény (kiskorúság, gondnokság, perindítás, kisajátítás meg­indítása stb.) bejegyzése, megváltoztatása, vagy tör­lése iránti kérelmeket és hatósági megkereséseket nem a bírósághoz — mint telekkönyvi hatósághoz —, hanem a földhivatalhoz kell címezni. A földhivatal a megkere­séseket. kérelmeket elbírál­ja és döntéséről a kérelme­zőt és az érdekelteket ha­tározattal értesíti. A föld- hivatali határozatnak ugyanolyan jogi hatálya lesz, mint a jelenlegi telek­könyvi végzésnek. Választások előtt Thiiringiában Weimar A város főpolgármestere! lette a forradalmi szimfó- délután három órakor fo- j nia vázlata, 1830-ból. gad. Bőven van időnk Thü- j Weimart nem sújtotta a ringia egyik legnagyobb i pusztító háború. Villane­A Wcimari Városi Tanács, ahol a főpolgármester fo­gadott. idegenforgalmat lebonyolí­tó városával ismerkedni. Első a Liszt-ház. A nagy magyar zeneszerző hagya­tékát nézhetjük végig, köz­tük a Rákóczi-induló ere­deti partitúráját, .sók javí­tással, széljegyzettel. ÍVIel­A televízió híradója újabban figyelemmel kíséri a különböző évfordulókat és igyekszik a maga sajá­tos eszközeivel az adott esemény jelentőségét hang­súlyozni, kifejezni, ezzel is segítve haladó hagyomá- nyaink megbecsülését. Sokan kétségbe vonták, i hogy lehet-e rövid, egy-két, I nagyon ritkán három perc j alatt lényegeset, fontosat mondani? Hiszen ennél több idő ritkán áll az ef­fajta emlékmüsorok szer­kesztőinek rendelkezésére. Ügy kell felépíteni a mű­sort. hogy az egyúttal mű­vészi élményt is adjon, gyö­nyörködtessen, maradékta­lanul érzékeltesse az ün­nepelt egyéniségét, törek­véseit. A tv híradója he­A Bánk bán szerzője tenként tízszer jelentkezik és hamar elszürkülnek, megszokottá válnak a leg­jobb ötletek is. Jó szívvel írjuk, hogy a csütörtök esti Katona-em- lékműsor frissnek, ötletes­nek hatott, méltó volt az alkalomhoz. A hajdani szü­lőházban készített felvéte­leket szép, tartalmas „alá­festő” szöveg kíséretében vetítették, így idézve a puszták metropolisának, Kecskemét mezővárosnak a hangulatát és bemutatva a Bánk bán diadalmas pálya­futását. Ezek a képsorok bizonyára azoknak is ked­vet adnak az emlékmúzeum megtekintéséhez, akik ed­dig elkerülték az egykori takácsmester hajlékát... Dobi István, Dobi elvtárs A dokumentumműsoro­kat kedveli a televízió mil­liós közönsége. Érdemes utalni a Kántor család si­kerére. örvendetes. hogy fölfigyelt ennek a műfaj­nak a jelentőségére nép­szerű tömegkommunkációs intézményünk és elég gyakran láthatunk múltat, jelent valóságosan, áttétel nélkül bemutató műsort. Ilyen volt a Vésztői bal­lada is. Többet is, keve­sebbet is adott címénél. Az eseményekből a Viharsa­rok „országos demonstrá­cióiból” keveset mutatott. Azokkal az emberekkel is­merkedtünk meg, akik szí­vük szavát, ösztöneiket kö­vetve annak idején felvet­ték a zászlót. így beszélt a 36 esztendős Pardi István: „Azt akarták, a fejlődést, én is azt akar­tam.” Ezért vállalkozott a helyi földmunkásegylet ve­zetésére, ezért vállalta a büntetéseket. Milyen természetesen, az összetartozás szeretetével, a közös célért harcolók köz­vetlenségével emlékezett „Dobi Istvánra. Dobi elv­társra” meg Fehér Lajos­ra, aki. ha úgy adódott, ott aludt Pardi István egy­szerű otthonában. Fontos, jó műsor volt. H. N. gyedéiben tágas, kertes la­kások. A modern lakóépü­letek nem bontják meg e múzeum- és iskolaváros patináját. A városszél! hatalmas ősparkban — ahol egykor Goethe is sétálhatott —, al­kotásra Ihlető a csend, és az ősz csodálatos színeivel együtt különös harmóniát és nyugalmat áraszt a já­rókelőre. Ebből a nyugalomból csak a városi tanács portá­sa zölrkent ki néhány pil­lanatra, amikor közli, hogy a főpolgármester nincs itt, illetve ö nem látta reggel bejönni. Egy telefon és a portás int: tessék felmenni. Miután a főpolgármester szobájában leülünk, hama­rosan tisztázódik a portás­sal történt intermezzo: — Ma korábban jöttem be, mint a portás — mond­ja Franz Kirchner főpol­gármester. — Ugyanis több ezer olyan szavazólapot kell eredeti kézjeggyel el­látnom, amelyeknek gazdái november 14-ét megelő­zően szavaznak, mert a hét végén nem lesznek itthon. íme, témánál is vagyunk. Franz Kirchner tájékoztat a választási előkészületek­ről. A hatvanötezer lakosú városban 3955 rendezvényt tartottak a választásokkal kapcsolatban, s ez azt je­lenti, hogy minden válasz­tópolgárhoz eljutottak az ország és a város program­jával. Weimar polgáraira a kö­zeljövőben — túl az orszá­gos kérdéseken — igen sok helyi feladat is vár: nagyszabású centenáriumra készülnek, 1975-ben ünnep­ük a város alapításának ezredik évét. A millenneum programja, ha még nem is teljességében, de körvona­laiban már jelzi a rendez­vénysorozat gazdagságát. Az évfordulóra a nagymúl­tú Weimari Nemzeti Szín­házat tizenötmillió márka költséggel rekonstruálni akarják, két terjedelmes kötetben feldolgozzák a vá­ros történetét. Eszmecserénk a továb­biakban a mánál időzik. Az ötvenkét éves, hatalmas termetű főpolgármester a Kereszténydemokrata Párt tagja. Érdekel véleménye, és természetesen a város lakóinak véleménye is a kelet-nyugati párbeszéd­ről, a négyhatalmi megálla­podásról — Nyugat-Berlin státusát illetően. — Említettem — vála­szol a főpolgármester —, hogy a választási előké­születek során valameny- nyi választópolgárunk véle­ményét kikértük a nemzet­közi életet, tehát az euró­pai békét érintő kérdések­ben is. E vélemények sum- mázata: az NDK politiká­ja kiállta az idő próbáját, reálisnak bizonyult. Váro­sunk lakói üdvözlik a négyhatalmi megállapodást. A saját véleményem ugyanez. Főpolgármester vagyok, Weimar lakóinak bizalmából. Életünk és gon­dolkodásunk közös, még akkor is, ha részkérdések­ben gyakran vitázunk. Az utóbbit egyébként nagyon természetesnek tartom. Búcsúzóul a főpolgármes­ter arra kér, hogy vigyem el Weimar üdözletét a ma­gyar emberekhez, akik kö­zül mind többen fordulnak meg Thüringia e csodála­tos „ékszerdobozában”. ígé­retemet ime e sorokban teljesítem. Az autósztrádán vissza­felé, Berlin irányába hala­dunk. Velünk szemben na­gyon sok nyugatnémet rendszámú gépkocsi jön, csomagtartóikon sílécekkel. Bajorország felé tartanak. Az NDK területén keresz­tül utaznak az NSZK-ba. Ez ismét arra késztet, hogy a két Németország közötti viszony még megoldatlan problémáira gondoliak. Azokra a problémákra, amelyeket Európa és az egész emberiség érdekében mielőbb méltányosan fel kell oldani. A jelek biztatóak. A szovjet diplomácia mindent elkövet, hogy e kritikus ponton megnyugtatóan, a lehető leggyorsabban létre­jöjjön a politikai rendezés. A két német állam között folyó párbeszéd is e ren­dezés szándékának szerves részét képezi. Remélhetőleg mielőbbi konkrét ered­ménnyel. Vincze György Irodalmi est Petőfi emlékére Kiskőrösön Kiskőrösön, Petőfi Sán­dor szülőhelyén színvona­las irodalmi estet rendez­tek pénteken a költő em­lékére. A műsorban Kos- suth-díjas költők — Juhász Ferenc, Simon István — és fővárosi előadóművészek működtek közre. A rendez­vényt az tette aktuálissá, hogy Kiskőrös már javában készülőink a költő születése 150. évfordulójának meg­ünneplésére. Az irodalmi estről egybként felvételt készített a Magyar Rádió, amely a Petöfi-est műsorát „Falusi délután Kiskőrösön ,Petőfi Sándorról” címmel későbbi időpontban közve­títi. (MJlj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents