Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-08 / 237. szám

1071. október 8. péntek 5. oldal A nemzetiségi estek törzsközönségéből,.. Bunyevácklub tervei Csikérián Csikérián, ebben a határmenti kicsiny községben járva hallottam az alakulóban levő nemzetiségi klub­ról. Az általános iskola igazgatója említette egy be­szélgetés során, amikor is az eltűnőben levő hagyomá­nyokról ejtettünk szót. „Harcolunk ugyan az egyformaság, az uniformiz­mus ellen — mondta —, de a sokszínű, változatos tá­jak, az egyéni arculatú kis községek egyre inkább hiá­nyoznak az országutak mellől. És ez a folyamat Csi­kérián is megmutatkozik,. Nem is egy nemzetiségi művészeti csoportot isme­rek a megyében, klubról azonban még nem halot­tam. Ezért az ötlet „gaz­dáját” Kuluncsics Kriszti­na művelődési ház igaz­gatót kerestem fel és meg­kértem, meséljen terveiről. A fiatal igazgatónővel az intézmény könyvtárában beszélgettünk. Elmondta, hogy már évek óta dédel­getett gondolata a klub létrehozása. — A művelődési ház leg­népszerűbb rendezvényei az úgynevezett „bunyevác pre­­lok”, a népdalestek. Ma­gyarok és horvátok egy­aránt előszeretettel látogat­ják és nemzetiségi különb­ség nélkül vesznek veszt a kóló vagy rokokó — illet­ve a csárdás közös éneklé­sében és a táncban. Az egyik ilyen rendezvényen támadt az ötletem, hogy a preleok idősebb törzsközön­ségéből kellene egy nem­zetiségi klubot szervezni. — Miért éppen az idő­sebbekből? — kérdezem. — Sajnos, az a helyzet, hogy a horvát — bunye­vác nemzetiségi hagyomá­nyokat többnyire már csak a?. öregebbek ismerik és ' ápolnálják. A klub létre­­ho ásóban így elsősorban őket vehetjük számításba. — Mi lesz a célja? ... — Mint minden művelő­dési közösség, ez is a ha­­son'ó érdeklődésű embe­rek tömörítésére törekszik. Az összejövetelek résztve­vői ezért elsősorban az év­százados népszokások, ha­gyományok, énekek, szólá­sok felelevenítésével töltik el majd szabad őszi és téli estéiket. A program a belg­rádi rádió „Veszelo vecser” című zenés, vidám, faluról falura vándorló adásainak meghallgatásához kapcsoló­dik — ez szolgálja majd a közös tevékenység han­gulati alapját. Az egyik olvasóasztalká­­ról nagy alakú naplót ve­szek kézbe és belelapozok. Ez a községi krónika. Gon­dosan összeválogatott és íz­lésesen elrendezett fotók, kivágott újságcikkek tanús­kodnak Csikéria múltjáról és gyorsan változó jelené­ről. — A klubnak megőrző, dokumentáló szerepet is szántunk — hallom köz­ben az igazgatónő szavait. — A foglalkozásokon el­hangzottakat magnetofon­szalagra rögzítjük, * a meg­örökített hangképek ily mó­don kiegészítik és való­sággal töltik meg a község történetének néma lapjait. Bármikor feleleveníthető tanúságai lesznek az egy­kori gazdag nemzetiségi múltnak... — Ügy mondja ezt — mintha ez a nemzetiségi jelleg kiveszőben volna... Bólint és a könyvespol­cokon sorakozó, szép kiál­lítású kötetekre mutat. — Dallal, tánccal eltöl­tött néhány esti mulatság — többre nemigen telik már az emberekből. Ott vannak például a bunyevác könyvek. Drága pénzen vásároltuk a verseket, re­gényeket — de nemigen kölcsönzik őket. Az idő­sebbek a szemükre panasz­kodnak — inkább a tele­víziót nézik, mondják — a fiatalok pedig rendre el­vándorolnak a községből. Gyárakban, nagyvárosok­ban pedig elhagyják a régi nyelvet, szokásokat... A tanyákon még inkább él­nek a hagyományok — de hát a külterületi települé­sek sem hosszú életűek ... „Jle (j Ized ne i e b b lupém' Gyakran olvasunk híre­ket Bács-Kiskun megye fotoklubiainak sikereiről lapunk hasábjain, örülünk annak, ha valamelyik lel­kes amatőrünk képe díjat nyer vagy külföldi kiállí­tásokon szerepel. Soroza­tunkban szeretnénk bemu­tatni legjobban működő fotóklubjainkat és legte­hetségesebb tagjaik egy-BAJAI DUNA FOTÓKLUB egy képét, és lehetőséget adunk arra is, hogy a szer­zők elmondják véleményü­ket a fotózásról, legkedve­sebb képükről. A pécsi Mecsek Fotóklub bajai csoportja 1958-ban alakult, de még abban az évben önálló lett. Tagjai kezdettől fogva szerepelnek képeikkel hazai tárlato­kon: 1960—65 között szórványosan, 1965-től pedig rendszeresen külföldi, nem­zetközi kiállításokon is részt vesznek. A klub irányítja a bajai járás fotó­életét. Baráti kapcsolatot tartanak a dunaújvárosi, a győri, a kecskeméti, a sze­gedi, a pécsi, a szekszárdi és jugoszláv testvérvárosuk, Zombor klubjaival. Zsűrizik képeiket és szakmai birálatokkal segítik egymás munkáját. Kiállítá­sokat rendeznek évenként, amelyen bemutatják az ország jelentősebb fotó­klubjainak képeit is. Tavály a klub húsz tagjának 197 képét állították ki különböző tárlatokon és 14 díjat nyertek. A bunyevácklub megalakításával Csikérián enyhí­teni szeretnék a modern élet a hagyományokra óha­tatlanul gyakorolt pusztító hatását. Lassítani az egy­forma kül-alakú, jelleg nélküli falvak kialakulásának folyamatát... Tömöríteni azokat, akik ha mással nem is, de emlékeikkel, életükkel, a múlthoz kötődő szoká­saikkal tanúskodnak a rohamosan változó világról. Dicséretes vállalkozás. P. M. A századik automata váltó Az újonnan átalakított budapesti Bányász film­színházban szerelték fel a Bács-Kiskun megyei Mozi­üzemi Vállalat által gyár­tott 100. automata váltó­berendezést. Ez a szerkezet kiküszöböli a vetítőgépek kézi váltásánál előforduló műsorszüneteket. Rochr­­bacher Béla műszaki osz­tályvezető, a berendezés ki­dolgozója és a vállalat újító közössége a jelenlegi, jól bevált típus gyártása mellett már a teljesen automatizált mozigépház kísérletein dolgozik. GÖRBE FERENC: KÉT HÁZ „Az emberábrázolást tar­tom a fotóművészet első­rendű feladatának. Ehhez hozzátartozik azonban az ember által alkotott való­ság bemutatása is. Ezért szeretem az épületfotókat. A két ház fehér falai­nak ritmusa, a kicsi ab­lakok, melyeken keresztül — jelképesen — a házak a világba tekintenek, vala­miféle régi, röghöz kötött zárkózottság érzését keltet­ték bennem. Talán a né­zőben is ez fogalmazódik meg. Az 5. Berlini Nem­zetközi Fotókiállításon ezt a képemet a kiállítás bronzérmével jutalmazták.” Csató Károly Politikai ABC — ifjúsági hangversenysorozat — asszonyklub , , . . IiszaEcscskei program •bsvmn; 22 _Miért? Azért, mert Luciánó mindent megsejt? Szántódi most mintha tagadna, pedig most sem tagad. Zima rárivall. — Ne tagadjon! — Nem tagadok. — Igenis, Luciánó mindent megsejt! Szántódi alig hallhatóan rebegve mondja: — Nem, Luciánó mindent tud. — Részletes vallomást kérek! Szántódi látja, hogy nincs mentség, könyörgő han­gon beszélni kezd: — A csárdában billiárdoztunk a haverokkal, ami­kor megérkeztek. Odaállt az asztalhoz, jegyzeteket ké­szített, és öt perc múlva megmondta, hogy hány poént fogok lökni a következő beszállásra. Aztán ultizni kezdtünk, megint jegyzetelt, és öt perc múlva meg­mondta, hogy a következő leosztásban kinek milyen lapja lesz és mit fog bemondani. Kis szünetet tart, mély lélegzetet vesz. iszik egy pohár vizet. — A lottó valóban nekem jutott eszembe. Megkér­deztem tőle. hogy ki tudná-e számítani, mit húznak ki a jövő héten? Azt mondta, hogy erre neki legalább egy hét felkészülési időre van szüksége, de a cirkusz nem él meg egy hétig a városban. Ezért adtam nekik segélyt, és 6 valóban egy hétig számolt. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Az egyenletet én nem értem, matematikai analfabéta vagyok, de lehet, hogy senki sem érti. csak ő. Ez az igazság. Zima Jenő erre most először, mióta csak látjuk, egy kicsit elengedi magát, még mosolyog is. Nagyon elé­gedett. — Nincs valami pia itthon? Szántódi felragyog. Ez az első reménysugár számá­ra is. Kiveszi a kredencből a kis pálinkásüveget, és tölt Zimának. Zima elmosolyodik, és int, hogy magának is tölthet. Megisszák a pálinkát. Zima még koccintásra is odanyújtja a poharát Szántódinak. aztán azt mondja: — Na, hozza fel szépen a pincéből. — Igenis. Szántódi éppen csak, hogy kinyitja a pinceajtót, még be sem kell szólnia, mert Luciánó ott tODorog az ajtó­ban, és ahogy az ajtó kinyílik, azonnal rohan az illem­hely felé, s közben mondja, elgyötört hangon: — Éjfél régen elmúlt. Szántódi utánakiált, hátra: — Gyere be a konyhába. Már mind a hárman bent vannak a konyhában, s most Zima, minthogy már teljesen átvette a hatal­mat, saját kezűleg tölt Luciánónak. Azán ő maga, sa­ját poharával a kezében fel-alá sétál. Látszik, hogy most úgy dolgozik az agya, mint egy exkavátor. Végül megáll Luciánóval szemben, és mélyen a szemébe néz. — Mondja csak, Luciánó! Tudná maga ezt az egyen­letet a rulettra is alkalmazni? Luciánó nagyon elkeseredetten válaszol. — Nem alkalmazom én azt már semmire, nekem ebből elegem van. Zima teljes mértékben megérti Luciánó keserűségét, és most atyai jósággal fordul felé: — Megértem a nyomorát fiam. Azt is tudom, hogy nem kellemes ilyen piti sarlatánok hatáskörébe tartoz­ni. De mérlegelje, hogy ezután az én gondnokságom alá tartozik. Én pedig szélesre tárom maga előtt a nagyvilág kapuját. — Én egy vándortársulat bohóca vagyok, és az is akarok maradni. — Ez nagyon szép. Csakhogy itt most sokkal több­ről van szó, Luciánó! Maga is tudja, hogy devizagon­dokkal küszködünk. Én nemzeti hőst csinálok magából, aki kirántja népgazdaságunkat a devizalehetőségek szűkösségéből. Még egyszer felteszem a kérdést: tudná maga ezt az egyenletet a rulettre alkalmazni? Aztán egy kis gondolkodás után hozzáteszi: — Meg a nagy nyugati lóversenyekre? Meg a „smen dö fer”-re, dollárban? Meg a ,.bakkarat”-ra, meg a „póker”-ra? Amit milliomosok játszanak óriási tétekben?. (Folytatása következik) A művelődési otthonok, könyvtárak 1968 óta nap­tári évekre készítik mun­katerveiket, eltérően az ok­tatási intézményektől. A tanfolyamok, sorozatok többsége azonban továbbra is az őszi hónapokban kez­dődik, és áprilisban, má­jusban zárul. Az öntevé­keny csoportok, szakkörök vezetői ezekben a napok­ban veszik számba, hogy kik jöttek, kik maradtak. Középiskolai, egyetemi fel­vételek, vagy a tanulmá­nyok befejezése, a katonai szolgálat megkezdése: mind, mind befolyásolja a mű­kedvelő együttesek létszá­mát, összetételét, a klubok, szakkörök iránti érdeklő­dést. Érthető, ha ilyenkor a népművelők újra előveszik az éves tervet és eldöntik, hogy milyen programmal vágnak az őszi-téli hóna­poknak, ekkor alakul ki a végleges „menetrend”. Így történt ez Tiszakécs­­kén is. — Legfontosabb felada­tunknak az őszi színházi évad megszervezését te­kintjük — tájékoztatja munkatársunkat Kovács Gézáné, a művelődési köz­pont igazgatója. — Intéz­ményünk ugyanis tájcent­ruma lett a Katona József Színháznak. Sajnos, törek­véseink csak részben jár­tak sikerrel. A bérletezés­­ről különböző okok miatt le kellett mondanunk. Az eddigi érdeklődés ismere­tében azonban reméljük, hogy a jegyek valamennyi előadásra elkelnek, és ki­alakul a törzsközönség. Ebben az esztendőben még háromszor látogatnak el a t kecskemétiek hozzánk. Egy alkalommal a Szegedi Nem­zeti Színház operatársulata is tart egy előadást Tisza­­kécskén. Politikai ABC címmel új sorozatot szerveztünk a Kiváló címmel kitüntetett ifjúsági klub tagjai részé­re. Az egyes témákról ke­­rekasztal-beszélgetés for­májában neves tudósok, újságírók tájékoztatják őket. Boldizsár Iván még e hónapban előadást tart a Politikai ABC sorozatban. Hamarosan megkezdőd­nek az Országos Filharmó­niával közösen szervezett ifjúsági hangversenysorozat koncertjei. Elkészült az asszonyklub programja; kozmetikai, háztartási, gyermekgondo­zási tanácsokkal, útmutatá­sokkal szeretnénk segíteni a kécskei nőket. Már akik ellátogatnak a klubba, mert egyelőre kevés a jelentke­ző. A varrótanfolyamnak nagyobb a sikere. A napokban gyűltek ösz­­sze először a képzőművé­szeti szakkör tagjai. Bati­kolást, művészi rajzot ta­nulnak. A bábcsoport — mint Ko­vács Gézánétól megtudtuk — szorgalmasan készül a pé­csi fesztiválra. Helyben is többször szerepelnek az őszi, téli hónapokban. A TIT-program még nem készült el. Remélik, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is sikerül a tiszakécs­­kei üzemekben és a mű­velődési központban leg­alább hat-hét sorozatot szervezni. Az első előadá­sokat novemberre terve­zik. H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents