Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-08 / 237. szám

6. oldat 1971. október 8. péntek Szabálytalan előzés Kisvárosi zsibpiacon HŰSZ ÉVE vezet gép­kocsit egyik ismerősöm, aki elpanaszolta: „Félek az országúton, hiszen napi­renden van, hogy a szem­ben jövő gépkocsik akkor is előznek, ha erre nem nyílik lehetőségük, s ezzel nemcsak a forgalmat aka­dályozzák, de súlyos ve­szélyhelyzetet is teremte­nek. Márpedig — folytatta ismerősöm, aki gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezik —, ha nincsenek meg az előzéshez szükséges felté­telek, s előznek, az min­denképpen tragédiához ve­zet.” Az említetteket csak megerősíthetik mindazok, akik részt vesznek a köz­úti közlekedésben. Szám­talan esetben csak azért nem történik baleset, mert a szemben jövő, szabályo­san közlekedő gépjármű­­vezető óvatosabb, fékez, engedi az erőszakoskodót. AZ ELŐZÉS a közúti közlekedés egyik legveszé­lyesebb művelete. Az tör­ténik tulajdonképpen, hogy két sebesen haladó jármű egymást utolérve, egymás A kiskunhalasi dohánybeváltó Kiskunhalason a dohánybeváltó-telepen működik az iparág legnagyobb virginiadohány szárítóüzeme, ahol a huszonegy kamrás berendezésben egyenként száz mázsa dohányt lehet megszárítani egy feldolgo­zási idény alatt. A kiskun városban átvett és kezelt dohány a szolnoki fermentálóban kapja meg végleges „formáját”, ahonnan mintegy negyven százalékát exportálják. Az aszály a dohány hozamát is befolyásolta. Az idén ezért 12 és fél ezer mázsa zölddohányt várnak a szerződő felektől a kiskunhalasi telepen. Ennek ötven százalékát már átvették. A többit a következő hetekben vásárolják meg, hogy november elsejéig befejezhessék a feldolgozási idényt. K. A. A szárítókamrákba rakják a zölddohányt az üzem dolgozói. A Kiskunhalasi Szüts József Általános Iskola felső­tagozatos diákjai is segítenek a dohányfonásban. (Pásztor Zoltán felvételei.) mellett elhalad. Vegyünk egy példát. A 60 kilomé­teres sebességgel haladó motorkerékpárost nyilván­valóan csak a 70 kilomé­terrel, vagy ennél nagyobb sebességgel haladó jármű érhet utol. Az előzésnek azonban ez csak lehetősé­ge, ugyanis az előzéshez szükséges feltételek ennél sokkal fontosabbak. Ahhoz, hogy előzni tudjon a jár­mű vezetője, az kell, hogy az utat biztonságosan be­láthassa. felmérve ezzel az előzéshez szükséges távol­ságot, lássa a szemben jö­vő forgalmat, a megelő­zendő jármű előtt közleke­dőket. Ha ez a lehetőség adott, akkor a jármű ve­zetőjének arra is ügyelnie kell, hogy az út másik ol­dalán, vele szemben közle­kedő járművek forgalmát ne zavarja. Sokszor meg­történik, hogy az előzés­hez készülődő járművet már egy mögötte haladó, nálánál is gyorsabban köz­lekedő jármű előzi, tehát szükséges meggyőződni ar­ról is, hogy járművünk előzésébe más jármű nem kezdett-e bele. Az előzés feltételeként írja elő a KRESZ, hogy a sebességet is figyelembe véve, az elő­zéshez elegendő hely és oldaltávolság álljon rendel­kezésre. Ezt úgy kell érte­ni, hogy egészen máskép­pen előzünk meg egy im­bolygó kerékpárost, mint egy 80 kilométeres sebes­séggel közlekedő pótkocsis szerelvényt, hiszen az egyik stabilan, kilengés nélkül közlekedik, míg a másik kisebb sebességgel meg­megbillenve halad előre. Az előzés befejezése után úgy kell visszatérni az út menetirány szerinti jobb oldalára, hogy a megelő­zött járművet sebesség­csökkentésre. fékezésre ne kényszerítsük. MELYIK a leggyakrab­ban tapasztalható szabály­talanság az előzés végre­hajtásában? A szemben jövő forgalom zavarása, vagyis az előzni szándéko­zó jármű vezetője nem méri fel jól a távolságot, bízik járműve sebességé­ben, megfeledkezik a kö­telező és saját, meg má­sok testi épségét védő óvatosságról, és behajt a „cviklibe”. Az elmúlt hé­ten az ilyenfajta szabály­talan előzések miatt több mint tíz súlyos, és még ennél is több könnyű sé­rülés keletkezett, nem is beszélve a tetemes anyagi kárról. Az előzés, mint már mondtuk, az egyik legve­szélyesebb művelet. En­nek végrehajtása nagy kö­rültekintést, óvatosságot, alaposságot kíván. A sza­bályok betartása azonban lehetővé teszi a biztonsá­gos előzést, az élet és testi épség megóvását. Gémes Gábor Tarkaság és színpom­pa? E harsány, hatásvadá­­szó jelzések mit kereshet­nének a félegyházi zsib­­piaccal kapcsolatban? A szabad ég alá kiteregetett ócskaságoknak nemcsak a fővárosi grandiózusságát, de akár a kecskeméti mé­reteit is hiába keresnénk itt. Kisszerű, köznapi, je­lentéktelen helyzetkép. Olyan, mint maga a kis­város — elnézést kérek a félegyháziaktól, a kisváros­ról itt általában szó­lok —, ám annak is a rit­kább pillanataiban, ami­kor is pár tucat négyzetöl­­nyi területen lelkületének legbensőbb lényét tárja fel kikopott avíttságok meg­­akaratlan, használatból mutogatásával. Azért a tarkaság a szó szerinti értelemben is jelen van. Rengeteg a ruhaféle ugyanis. S a döntő többség a női ruháé. Így, érthető módon, a színskála is vál­tozatos. A sokféle színnek hasznára van a rendetlen­ség, növeli az összhatást. Bizonyos, hogy a magasból nézve, a repülőgépről is feltűnne — azaz elütne a táj megszokott tereptár­gyaitól — a zsibpiac. Érdemes leltárba venni egyáltalán, mi minden ta­lálható egy kisvárosi zsib­piacon? Nem érdemes. Hiábavaló igyekezet, vala­mi mindig kimaradna be­lőle ... Vagy egy csavar­kulcs, vagy egy 30 év előt­ti ébresztőóra, vagy a Ké­pes Újság három évvel ez­előtti évfolyamának 4—5. száma. ■ B3 B B Könnyű kimondani az ítéletet: hasznavehetetlen kacatok. Épp ezért értékte­lenek. De, máris érzem, ez durva torzítás így. Kinek a számára azok? Lám, már e legegyszerűbb kér­désben megbotlunk. S hol van még a finomabb disz­­tingválás! Mert ami ha­szontalan, az még lehet na­gyon értékes is. Fordítva szintén előállhat — bár sokkal ritkábban. Itt csak az a bizonyos, hogy a ha­szon és az érték nem pár­huzamos tényező. Ám ezt nem is folytatom tovább; rendkívül hézagos közgaz­dasági fogalmaim tótágast állnak. A nagyipar termékei előbb kopnak meg erköl­csileg, s csak aztán fizikai­lag. Magyarán: kimennek a divatból. Túl kell rajtuk adni, mert jönnek az újab­bak, a tetszetősebbek. Ám egy-két év, s ezek is ide kerülnek. Aki itt elad, an­nak részéről az évezredes szegénység gyakorlatias ösztöne munkál: Pénzt ad­tam ki érte, kell hogy va­lamit visszakapjak belőle. Aki itt vásárol, azt csak a puszta célszerűség ve­zérli, még innen a divat elvárásain. Esetleg már túl... VENDÉGSZEREPLÉSEN a siheniki színtársulat A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövet­sége meghívására hazánk­ba látogat a jugoszláviai Sibenik város színtársula­ta. A vendégszereplés cél­ja a hazánkban élő dél­szláv lakosság nyelvi kul­túrájának fejlesztése, a magyar és a jugoszláv nép barátságának elmélyítése A társulat gyermek és fel­nőtt színdarabokat mutat be. Az előadásokat Herceg­­szántón ma, október 8-án délután 3 és este 8 órakor, Bácsalmáson október 9-én ugyanebben az időpontban tartják. A társulat október 18-ig tartózkodik hazánk­ban és más megyék dél­szlávlakta falvaiban is fe1- lép. Takaros holmikat is hor­danak ide ki, ugyanazokat sokszor féléven át, anél­kül, hogy bárki is komo­lyan érdeklődne irántuk. S pontosan azért nem kelen­dőek, mert nem nélkülöz­hetetlenek. Gyanítom, hogy új korukban sem voltak azok. Miért van mégis, hogy a zsibpiaci felhozatal döntő hányada semmire se jó kacatgvűjtemény? Azért, mert eladóikban él a re­mény: hátha jön az a ve­vő, akinek éppen arra van szüksége. Zsibpiac mindig volt. Legalábbis az árutermelés­sel egyidőben. S hogy med­dig lesz? ... Gyanítom, addig, amíg az emberi haj­­! lamok, törekvések eltérőek maradnak. Az áru össze­tétele, milyensége koron­ként változik, a mikro-tár­­sadalmi légkör viszont ál­landó, már-már időtlen je­lenség. A zsibpiac világá­nak önálló, semmihez nem hasonlítható nyelvezete, szokásai, törvényei vannak. Az idegen, a csak bámész­kodó „kilóg” ebből a kö­zegből, a bennfentesek messziről észreveszik: nem közéjük való. Nem is na­gyon állnak szóba vele, sem az eladók, sem a ve­vők. Aki itt elad, nagyon tud­ja becsülni, nem a forintot, a fillért. A haszon bagatell, jelentéktelen, elenyésző. A szokványos ócskaság „ba­góért” kel el. Józanul okoskodva: nem éri meg. Az itt elérhető „jövede­lemhez” képest a legrosz­­szabbul fizetett segédmun­kás is a mágnás szerepében tetszeleghet. Dehát nem is azért járnak ki! Puszta kedvtelésből tehát? Magya­rázatként sovány a hobby­­elmélet. Többről van szó: a számukra legmegfelelőbb emberi közegből nem tud­nak és nem is akarnak kiszakadni. Létezésük itt teljesedik ki. A zsibpiac világa végül is elvonatkoz­tatott fogalom; mögötte ölt sokkal valóságosabb alakot a zsibárusok és vásárlók világa. Szubkultúra? A szocioló­giának ez a közkeletű fo­galma még inkább áll a zsibpiac vásárló rétegére. Mostanában eléggé össze­szűkült; a hajdani szegény­paraszt- és földmunkásré­teg, felfedezvén a fogyasz­tás friss örömeit, a neon­fényes áruházakban vásá­rol. A fogyasztástól undor­ral elfordulok a világ más tájain is szűk rétege vi­szont nálunk még nem ala­kult ki. Akárhogyan is van, a zsibpiac törzsközönségének lelkületét nem nagyon is­merjük. öntörvényei miatt nehéz is a közelébe férkőz­ni. Jó volna valami régi, esetleg ritkaságszámba menő könyvet venni — eredetileg ezzel a szándék­kal is jöttem ide. Szándékom, már az első percekben megállapítha­tóan, csődöt mond. Ami réginek számít, , Harsányi Zsolt, meg ilyenek. Vagyis ami már megjelenéskor se­lejt volt. Vannak aztán pár év előtti kiadású Olcsó Könyvtárbeli klasszikusok, de még több az ál- és a valóságos ponyva, krimi, kalandregény. miegymás. Könyvkiadásunk „tömeg­nek szánt” sorozatai. Rá kell jönnöm: ha talán akadhat is szerencsés és ritka kivétel, könyvbeli ér­ték itt nem kerül felhoza­talra. Nem, mert a szel­lemi érték olyanok birto­kában van, akik tisztában is vannak mibenlétével, s így nem is kívánnak attól megszabadulni. S még szerencse, hogy a szellemi értéknek nincs er­kölcsi kopása. Inkább er­kölcsi növekménye van. Hatósági szempontok a zsibpiacot mindenütt a vá­ros legszegényesebb pere­mére utalják. Talán mert szégyen és takargatnivaló? Vagy mert itt a közelben, a műút másik oldalán van a szeméttelep? Rokonság­ban is közel a zsibpiachoz. S ahogy elnézem, ez sem néptelen. Nagyon öreg, éveinek súlyától meggör­nyedt nénike, vászonzsák­kal a vállán, szemével és reszketeg ujjaival vizslatja a „hegyvonulat” egyik vég­ződését. A másiknál tes­tesebb, s kevésbé koros asszony tűnik fel, vedlett sportszatyorral a kezében. Egymás felé haladnak. Szorongva várom a fejle­ményt: a guberálás bizony­talan felségterületén elke­rülhetetlen az érdekössze­ütközés. Ebből pedig leg­alábbis hangos és heves vita származhat. Esetleg több is ... A két alak, mint két ellentétes töltésű elek­tromos pólus, közeledik egymáshoz. Már csak két-három mé­ter ... Már csak egy ... És még mindig nem csapott át a „szikra”. Végül csak egy lépésre vannak egymástól, egy pillanatig farkassze­met néznek, aztán egyszer­re, egyetlen szó elhangzása nélkül, sarkon fordulnak, s megy mindegyik a maga útjára. Emberi törvényei vannak a guberálásnak is. Hatvani Dániel Százéves a Budapesti Műszaki Egyetem A Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi rangra emelésének 100. évforduló­ja alkalmából csütörtökön tudományos ülésszak ün­nepi plenáris ülésén emlé­keztek meg hazánk legna­gyobb felsőoktatási intéz­ményének centenáriumáról. A háromnapos ünnepség­­sorozat bevezető aktusa­ként llku Pál művelődés­­ügyi miniszter átnyújtotta az Elnöki Tanács nevében a Munka Érdemrend arany fokozatát dr. Holló János tanszékvezető egyetemi ta­nárnak, a vegyészmérnöki kar dékánjának, valamint dr. Varga József tanszék­­vezető egyetemi tanárnak, a gépészmérnöki kar dé­kánjának. Az ünnepi plenáris ülé­sen megjelent és az elnök­ség soraiban foglalt helyet Fock Jenő, a kormány el­nöke. Részt vett az ülésen a politikai, társadalmi és kulturális élet számos is­mert vezető személyisége. Ott voltak a hazai és kül­földi társegyetemek képvi­selői is.

Next

/
Thumbnails
Contents