Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-08 / 237. szám

«. oldal 1971. október 8. pfatet Ne bízzuk a yéletlenre! Új szövetkezetek -Anyagmozgatás ’71 Napjainkban egyre na­gyobb gondot jelent a szál­lítás. Vonatkozik ez a jár­művekre való fel- és lera­kodásra, s nem utolsósor­ban az anyagok üzemen belüli mozgatására. Ha te­kintetbe vesszük, hogy a termelés növekedésével szinte fordított arányban csökken azoknak a dolgo­zóknak a száma, akik anyagmozgatásra vállal­koznak, máris érzékelhet­jük, hogy az ezzel kapcso­latos gondok egyre inkább növekednek. Világjelenséggel állunk szemben, s a szakemberek az anyagok egyik helyről a másikra továbbításának gépesítésében keresik a megoldást. Segítségül hív­ják ehhez a tudományos intézeteket is. Nem vélet­len, hogy hazánkban a MTESZ Központi Anyag­­mozgatási és Csomagolási Bizottsága a hasonló té­mával foglalkozó kutató­­intézettel együttműködve minden második év őszén konferenciát, gépkiállítást, sőt targoncavezetői ver­senyt rendez. Rövidesen sor kerül a VII. országos anyagmozga­tási konferenciára, ame­lyen már a termelés és az anyagtovábbítási folyama­tok automatizálásával is foglalkoznak. A tanácsko­zás színhelye a Magyar tudományos Akadémia kongresszusi terme lesz. Itt a legújabb külföldi szak­­irodalmat is megtekinthe­tik a résztvevők. A Buda­pesti Nemzetközi Vásár te­rületén ! kerül megrende­zésre a II. anyagmozgató­gép kiállítás, ahol 22 ha­zai és 8 külföldi vállalat mutatja be legkorszerűbb anyagmozgató gépeit, be­rendezéseit. Ugyancsak a BNV területén tartják meg a 4. országos és a 2. nem­zetközi targoncavezetői versenyt, amelyen értékes díjakat osztanak ki. A rendkívül átfogó és változatos programmal — külföldi és hazai szakem­berek előadásaival — meg­rendezésre kerülő Anyag­­mozgatás 71 eseménysoro­zata bizonyosan hozzájárul majd a hazai anyagszállí­tás korszerűsítéséhez. Re­mélhetően Bács-Kiskun megye üzemei, fuvarozó­­valamint szállító vállalatai nagy számban részt vesz­nek a rendezvényeken. N. O. A MEGYE szövetkezeti gazdaságaiban 1970-ben 3149 — három napon túl gyógyuló üzemi baleset történt, melyből 19 halá­los, 24 pedig csonkulásos kimenetelű volt. A balese­tek miatt 59 972 munka­nap esett ki a termelés­ből. — 1969-hez viszonyít­va a három napon túl gyógyuló sérülést okozó üzemi balesetek száma 1970-ben 7,2 százalékkal, a kiesett munkanapok szá­ma 8,9 százalékkal nőtt, a halálos kimenetelűek szá­ma 9-ről 19-re, a csonku­lásosaké pedig 16-ról 24- re emelkedett... Lényeges javulásról az idén sem be­szélhetünk. Sajnos. Az utóbbi évek rossz tapasztalatai is késztették a kormányzatot a hosszú idők óta egyik legszigo­rúbb, legkonkrétabb hatá­rozatának meghozatalára ez év májusában. Ebben erélyesen intézkedik, hogy a minisztériumok, az or­szágos irányító és az ér­dekképviseleti szervek te­gyenek határozott lépése­ket a munkavédelem álta­lános javítására, a balese­teket előidéző tényezők csökkentésére, kiküszöbö­lésére. Ilyen szellemben végzi minősítő ellenőrzé­seit a Szakszervezetek Megyei Tanácsának mun­kavédelmi bizottsága is. A felügyelők tapasztalatai szerint nehéz és csak úgy­szólván lépésről-lépésre si­kerül valamit változtatni sok szövetkezeti felelős ember szemléletén. NÉMELYEK tudatában egymástól különválasztva élnek a termeléssel és em­bervédelemmel járó köte­lezettségek. Mégpedig úgy, hogy ez az utóbbiakat el­hanyagolják, mellékesként kezelik. Valahogy úgy gon­dolkodnak: a balesetek előfordulása véletlen, hiszen mégiscsak összeha­sonlíthatatlanul többen dolgoznak egészségük, ép­ségük megtartásával. Mi­nek hát ebből „központi kérdést” csinálni? — Mi következik az ilyen fals nézetből? Az, hogy a bal­esetek elkerülését, megelő­zését is inkább a dolgok véletlen menetére bízzák, mintsem szervezett intéz­kedésekre, rendelkezések, szabályzatok előírásainak pontos betartására. Pedig ezek a legmélyebb huma­nitással, emberközpontú­sággal készültek, megtartá­suk sem ördögi mesterség, hiszen — elnézést a kife­jezésért — szájbarágó ala­possággal határozzák meg a teendőket.,. Ennek el­lenére, nem kevés felelős ember gondolat- és érzés­világából elég könnyen ki­esik az a magától értetődő belátás, hogy amikor gé­pek, berendezések, auto­maták, bonyolult munka­­folyamatok, veszélyes sze­rek, eszközök közé állíta­nak dolgozókat, elemi kö­telesség felmérni, mivel milyen baleset járhat, mi­ként kell azokat elkerülni, s minderre rendszeresen megtanítani az embereket. EGY PÉLDÁT a csak termelésközpontú szemlé­letre. A kiskunhalasi járás egyik termelőszövetkezeté­ben végzi minősítő ellen­őrzését az SZMT munka­­védelmi felügyelője. Bi­zony egyik kifogás a má­sik után kerül jegyző­könyvbe. A gépek, műsza­ki körülmények vizsgála­tánál egyszercsak egy fur­csa alkotmányra kerül sor. Emelőgépnek titulálják a helyiek azt a kombájnal­vázra szerelt motoros, gé­mes valamit, amelyet ha­sonló rendeltetéssel hasz­nálnak, mint az autódarut. Saját „konstrukció”, de milyen kivitelben? Se szerkezetileg, se statikailag nem biztonságos. Saját szavait idézve, „égnek állt a haja” a felügyelőnek, mikor körülnézte a szer­kentyűt. Csoda, hogy nem történt vele baleset, mióta használják. A véletlenen múlott. Rögtön le is állítatta a vele való munkát a fel­ügyelő. A helyi felelősök egy szóval se tiltakoztak, sőt egvikük megjegyezte: — Mindegy. Már meg­kereste az árát. NOS, EZ eléggé meggon­dolatlan, könnyelmű szem­lélet, amelynek megvál­toztatásáért még sajnos sok helyen kell hadakoz­nia a szakszervezet mun­kavédelmi felügyeletének. Tóth István i újdonságok IV. Garázsszövetkezetek A magántulajdon« ban levő személygépko­csik száma megyénkben meghaladja a tízezret. A kocsitárolás nehézségei kü­lönösen a városokban je­lentkeznek sürgetően. A gépkocsik utcai táro­lása egyre inkább nehezíti a biztonságos közlekedést, a szükségmegoldás miatt nincs mód megfelelően gondoskodni a gépkocsik tisztításáról, karbantartá­sáról. Csak növeli a gon­dokat, hogy nem kielégítő a személygépkocsik gondo­zásával, javításával foglal­kozó szolgáltató hálózat sem. A tömeges befogadású garázsok építése annál in­kább indokolt, mivel a ne­gyedik ötéves terv idősza­kában országosan — így várhatóan megyénkben is — több mint kétszeresére nő a magántulajdonban levő személyautók száma. A városok többemeletes házaiban lakó autótulaj­donosok nagy többsége nem tudja elhelyezni gép­kocsiját. Nem t.eszik ezt lehetővé a városfejlesztési tervek, az új lakónegye­dekben alkalmazott lakó­háztípusok, technológiák és a telekhiány sem. A MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti titkársága ezért az illeté­kes tanácsi szervekkel és az autóklub megyei veze­tőségével együttműködve kereste lehetőségét a táro­lási gondok szövetkezeti formában történő megol­dásának. Szövetkezés útján ugyanis mind a garázs­­építést, mind az üzemben­­tartást előnyösen és gaz­daságosan meg lehet való­sítani. Sőt, lehetőség nyí­lik a garázsokhoz kapcso­lódó egyéb szolgáltatások megszervezésére is. A szö­vetkezés lehetővé teszi, hogy a gépkocsitulajdono­sok önkormányzati alapon maguk intézzék ügyeiket. A garázsépítésre három lehetőség kínálkozik: 1. Az üzemi jellegű, vá­laszfal nélküli termes tá­Kacsafarm Kerekegyházán rolóhely (esetleg többszin­tes változatban is), 2. A lakóépületeken be­lül kialakítható garázsok építése és 3. az egységes épületsor­ban, vagy ikersorban, de elválasztott, külön-külön helyiségből álló építmé­nyek a lakótelepen belül, vagy a lakótelephez kap­csolódóan. A három megoldás kö­zül — nem elvetve az első kettőt — a harmadik al­kalmazása látszott a leg­célszerűbbnek. E formánál a személyi és a közös szö­vetkezeti tulajdon jól ki­alakítható, a tulajdonosok saját szerelő-, javítómun­kájukat zavartalanul elvé­gezhetik, s az ehhez szük­séges szerszámokat, továb­bá az üzemeltetés céljait szolgáló eszközöket (pél­dául benzines kannák, pót­kerekek, munkaruha, stb.) jól lehet tárolni. Ezek figyelembe véte­lével engedélyezte a Kecs­keméti Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya a Leninvárosi la­kónegyedhez kapcsolódó sorgarázsok építését. Ta­valy 168 taggal megalakult a leninvárosi garázsszö­vetkezet, s két garázstele­pen kezdte meg az építke­zést. Mivel a területet csak ideiglenes jellegű beépítés céljára kapta meg a szö­vetkezet, így a leninvárosi temető melletti garázs tele­pén — előregyártott ele­mekből összeszerelt — acélvázas alumínium hul­lámlemezből készült gará­zsok létesültek, magasított homlokzati párkánnyal, hogy a városképbe esztéti­kailag jobban beilleszked­jenek. A megépített 85 ga­rázst még tavaly decem­berben birtokba vették tu­lajdonosaik. A garázsszövetkezet a telket a városi tanácstól meghatározatlan időre kap­ta egyéves felmondási ha­táridővel. A telek bérleti díja garázsonként évi 120 forint. Egy garázs teljes építési költsége 10 500 fo­rint. E garázsszövetkezet má­sik, Tizedes utcai telepén is felépült 11 alumínium­­hullámlemez garázs. Ez a telep szanálás útján még 10 garázzsal bővíthető. Megkapta az elvi épí­tési engedélyt a leninvá­rosi garázsszövetkezet DÉGÁZ melletti garázste­lepének kialakítására is. Itt hagyományos építési móddal 50 garázs jön létre ikersoros beépítéssel. Tavaly alakult meg Kecskeméten a Puskin ut­cai garázsszövetkezet is, 17 taggal, s azóta újabb ta­gokkal gyarapította sorait. A garázsok hagyományo­san, téglából épülnek, mi­vel a szövetkezet végleges beépítési engedélyt kapott. A Kecskeméti Városi Tanács vezetői, szemelőtt tartva a széchenyivárosi lakónegyed gyorsütemű fejlődését, itt is keresték a megoldás lehetőségét. Itt a lakónegyedhez közel eső területen, a Nyíri út bal­oldalán létesül garázste­lep, szomszédosán az épü­lő új kórházzal és a ke­reskedelmi szakiskolával. A beépítési terv 400 garázs elhelyezésére készül, közü­lük az első szakaszban 200 épül meg. A MÉSZÖV lakásszövet­kezeti titkársága az Autó­klub megyei vezetőségének aktív közreműködésével létrehozta a garázsszövet­kezet szervező bizottságát. Ezzel is segítséget kíván nyújtani, közreműködni a megye többi városaiban a jelentkező garázsigények szövetkezeti úton történő kielégítéséhez. Radvánszki Imre Üzemről- ü zenire A LÄBATLANI papírgyár A Papíripari Vállalat Lábatlani Vékonypapír Gyárában május végén helyezték üzembe a har­madik papírgyártó gépet. Ezzel egyidőben megkezd­ték már a negyedik papírgyártó gép szerelését is. Kép a Lábatlani Vékony papír Gyárról. A kerekegyházi Előre Termelőszövetkezet veszte­séggel zárta az elmúlt évet. A gazdálkodást az idén csak a kapott közép­­lejáratú szanálási hitellel, illetve az állami támoga­tással tudták megkezdeni. Első feladat a hiányzó, erő- és munkagépek beszerzése volt, majd a munkafegye­lem megszilárdítása követ­kezett. A termelési szerke­zetet a szakértői bizottság javaslata alapján alakíto­­ták ki. A szövetkezet összes dol­gozó tagjainak létszáma mindössze 21, így a kevés élőmunkát igénylő, jól gé­pesíthető, vegyszerrel ke­zelhető növényfajtákkal kezdtek foglalkozni. Gabo­naféléket, kukoricát, do­hányt ültettek. Az állattenyésztési ága­­fat összetételét megváltoz­tatták. A szövetkezet szá­mára gazdaságtalan szar­vasmarha-tenyésztést fel­számolták, 40 ezer forintos ráfordítással megkezdték a vízi szárnyasok tenyésztő­helyének kialakítását. A Kondor vizének hasznosí­tása a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalatnak már tíz éves törekvése volt, a feldolgozóhelyhez való közelség, illetve a szállítás rövidsége miatt. A terme­lőszövetkezet a kapott na­posbaromfiak előnevelését a régi birkaistállóban vé­gezte, innen kerültek ki a kacsák és a libák a Kon­dor vizére, összesen 77 ezer pecsenyekacsát és 10 ezer sovány libát neveltek fel, és értékesítik folyama­tosan. A szárnyasok el­adása szerződéssel bizto­sított, a pecsenyekacsát és a háromezer sovány libát a BOV veszi át. A Phylaxiá­­val 7 ezer „szérumliba”-át­­adásában állapodtak meg, a libainfluenzával mester­ségesen fertőzött állatok által termelt ellenanyagot hasznosítja a vállalat. A szövetkezet pénzeszkö­zeit rövid ideig lekötő, ke­vés munkaerőt igénylő ága­zat eddig eredményesnek bizonyult. Az előzetes gaz­daságossági számítások he­lyesek voltak, darabonként 5—6 forint jövedelmet je­lentettek a tsz-nek. Lehe­tővé vált a bérek havi kifizetése — az átlagjöve­delem 1700 forint — és ezzel lényegesen javult a munkafegyelem, a tagság hangulata bizakodóvá vált. A termelőszövetkezet je­lenlegi pénzügyi helyzete, és még várható bevételek alapján elérhetőnek látszik a tervezett 3 millió forin­tos bruttó jövedelem, s ez­zel együtt az is, hogy az évet nyereséggel zárják. D. É. MeEegvlzkeresők A Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzeme termálvizet keres a Szeli­­di-tó partján. A munka kísérleti jellegű, s egyben része a Bács-Kiskun me­gyei „kis-Balaton” fejlesz­tési programjának. A kút­fúrók körülbelül egy hó­nap múlva már elérik a kívánt ezer méter mélysé­get. Ha megfelelő minő­ségű meleg víz tör fel a mélyből, akkor már jövő­re strandot építenek a népszerű hétvégi fürdő- és nyaralóhelyen. Ezzel meg­­nyújtják az itteni strand­­idényfc

Next

/
Thumbnails
Contents