Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-31 / 258. szám

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev Párizsba érkezett — Ko­­szrgin befejezte kanadai tárgyalásait. KEDD: Az ENSZ-közgyűlés megszavazta a népi Kína ENSZ-jogainak helyreállítását — Kissinger haza­utazott Pekingből. SZERDA: Koszigin látogatása Kubában. — Parlamenti választások az EAK-ban. CSÜTÖRTÖK: Kormányválság Törökországban. — Tito és Nixon találkozója Washingtonban. — Megsza­vazta a közös piaci belépést az angol parlament PÉNTEK: Indira Gandhi Londonba érkezett — Le­mondott a finn kormány. SZOMBAT: Leonyid Brezsnyev Franciaországból az NDK-ba repült így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Ritka hét az olyan, amelynek szinte mindegyik napjára iut egy-egy törté­nelminek számító nemzet­közi esemény. A most vé­get ért hét pedig így vo­nult be a krónikába. Mert ki tagadná, hogy történel­mi pillanat volt, amikor a New York-i üvegpalotában a közgyűlés .indonéz elnöke ismertette a szavazás ered­ményét: a világszervezet 76 tagállama akarja a Kí­nai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállítását, 35 tagállam ellene szavazott, 17 ország képviselője tar­tózkodott a szavazástól... A közgyűlés szavazásának ez a kimenetele azt jelen­tette, hogy — képletesen szólva — tágra nyílt a vi­lágszervezet kapuja a Kí­nai Népköztársaság előtt.. Ugyanakkor — hogy a ha­sonlatnál maradjunk —, e hátsó kapun át távoznia kellett a csangkajsekisták képviselőjének, az ameri­kaiak által fenntartott báb­állam, Tajvan küldöttének. Talán érdemes magyará­zattal élni, miért is hasz­náljuk a Kínai Népköztár­saság ENSZ-jogai kifeje­zést, ahelyett, hogy egysze­rűen csak kínai tagságról beszélnénk, vagy éppen­séggel — ami jogi és poli­tikai hiba lenne! — a Kí­nai Népköztársaságnak az ENSZ-be való „felvételét” emlegetnénk... Kína az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének alapító tagja, még­hozzá nagyhatalmi tagja. Mint ilyen, az ENSZ leg­­fontosalíb, operatív szer­vezetének, a Biztonsági Tanácsnak is állandó tag­ja. Ilyen minőségében meg­illeti az úgynevezett vétó­jog: akarata ellenére a TNDIRA GANDHI A BELGA KIRÁLLYAL Indira Gandhi asszony háromhetes nyugati körútja kezdetén a brüsszeli Laeken-kastélyban, ahol Baudouin belga király és Fabiola királynő beszélget India miniszterelnökével. Mztonsági Tanács nem hozhat határozatot! Több­ről van szó tehát, . mint egyszerű tagságról. Kína helye valójában mindig is a Kínai Népköztársaságot illette meg lb49. október 1-e, a népi Kína kikiáltása óta. Csak az amerikai im­perializmus nyomása ered­ményezte, hogy a kínai helyet a mesterségesen életben tartott bábállam. Tajvan képviselőjével töl­tették be és tartatták el­foglalva. A mostani történelmi fordulat jogilag nem más, mint az, hogy a Kínai Nép­­köztársaságot visszahelyez­ték törvényes jogaiba. Po­litikailag természetesen en­nél százszorta fontosabb esemény történt. Kudarcot vallott az imperializmus több mint két évtizedes ab­szurd és káros magatartá­sa, makacsul ellenséges Kí­na-politikája. A világ min­den táján aláhúzták a hír­­magyarázók, hogy minde­nekelőtt az USA páratlan diplomáciai vereséget szen­vedett. Egyes nyugati kom­mentátorok visszalapoztak 1964-ig, amikor is egy bi­zonyos texasi olajmáenás, George Bush így nyilatko­zott: ,.Ha a vörös Kína az Egyesült Nemzetek soraiba lép, akkor az ENSZ már reménytelen eset, nekünk nem marad más hátra, minthogy kilépjünk belő­le. ..” Ez a bizonyos George Bush — mellesleg Nixon személyes jó barátja — az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjeként ezen a héten kénytelen volt asszisztálni ahhoz, hogy a világszervezet közgyűlése igenis visszaadja a népi Kínának az őt megillető hélyet. Most már Bush nem beszél az USA kilé­péséről az ENSZ-ből. O maga is „munka nélkül” maradna... Nixon elnök egy még kö­zelebbi munkatársa és bi­zalmasa, Henry Kissinger akkor hagyta el Pekinget, amikor már oda is elér­kezett a New York-i sza­vazás kimenetelének híre. Az embernek az volt az érzése, hpgy az amerikai elnök pekingi útját előkc­­szitő politikus kénytelen volt bevámi az ENSZ-sza­­vazást, attól függött ugyan­is végül a kínai—amerikai megállapodás a Fehér Ház urának jöveteléről. Most már tudjuk: a jövő év ele­jén kerül sor a pekingi út­ra. Pontos dátumát decem­ber 1-e után hozzák nyil­vánosságra, s mert a jelek szerint az időzítések nagy szerepet kapnak a Peking és Washington közötti vi­szonyban, hadd emlékez­tessünk arra, hogy a Fehér Házban a vietnami háború dolgáról egy még novem­berben teendő megnyilat­kozást helyeztek kilátásba. S most térjünk át a szovjet diplomácia a héten elért eredményeire: Brezs­nyev párizsi tárgyalásaira, LEONVrn BREESTNYEV P ARTÚRBAN Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára a héten láto­gatást tett Franciaországban Pompidou francia elnök meghívására. Brezsnyev Párizsban találkozott a Francia Kommunista Párt vezetőségének tagjaival is. A képen LeonylI Brezsnyev, Geo ges Marchais, az FKP főtitkára (balra) és Jacques Duclos, a Központi Bizottság tagja. SZAVAZÁS KÍNA ENSZ-TAGSÁGÁRÖL Helyreállították a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogalt és Tajvant kizárták a vl­­lágszervezetbőL A szavazatok végeredménye: 76 a KNK felvétele mellett, 35 ellene szavazott, 17-en tartózkodtak a szavazástól. A szavazás után a k"—".í­­lési delegátusok többsége helyéről felugorva, tapsolva adott kifejezést a Kínai Népköztársaság jogainak fceJyrgélUíása &ö<néatíL Koszigin kanadai és kubai látogatására. A Szovjetunió vezetői a világméretű békeoffenzíva új elemeit munkálták ki Párizstól Ottawáig. Leo­nyid Brezsnyev a Szovjet­unió és Franciaország vi­szonyát még szorosabbra fűző, a két ország közti politikai, gazdasági együtt­működést minden eddigi­nél nagyobb arányúvá fej­lesztő megállapodásokra jutott Pompidou elnökkel. S itt közbevetve máris tegyünk említést arról, hogy a tízéves lejáratú szovjet—francia gazdasági együttműködési megállapo­dás jelentőségét egyebek között éppen az adja, hogy a nyugat-európai gazdasá­gi átcsoportosulással egy­idejűleg kötötték meg. Nem jelentéktelen biztosí­tékot nyújt a Szovjetunió­nak arra, hogy az Anglia és másik három ország (Dánia, Norvégia, Írország) csatlakozásával „tízek”-ké bővülő „hatok” Közös Pia­ca nem lehet egyértelműen ellenséges a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemben. A nyugat-európai gazdasági közösség kiala­kulása viszont most már minden bizonnyal felgyor­sul, hiszen a héten az an­gol parlament kimondta az igent Nagy-Britannia csat­lakozására. Visszatérve a Pompidou —Brezsnyev tárgyalásokra, az európai biztonsági kon­ferencia ügyének újabb lendületet adott az e térén kibontakozó szovjet—fran­cia egyetértés. S itt kap­csolódik be a szovjet dip­lomáciai offenzíva másik eleme: Koszigin kanadai tárgyalásai igen sikeresek voltak. Az észak-amerikai ország, amely a NATO tag­ja és amelynek csapatai Nyugat-Európában állomá­soznak, érdekelt az európai enyhülésben, most már sokkal kedvezőbben nyilat­kozik az összeurópai érte­kezletről, az európai biz­tonságról, mint korábban. Koszigin mostani útján Kanadában és Kubában, azaz az Egyesült Államok két szomszédjában tár­gyalt Volt olyan nyugati kommentátor, aki ennek kapcsán „az USA bekerí­téséről” írt... Persze, er­ről nincs szó. hanem arról, hogv a viUghatalom Szov­­ietuniónak joga és lehető­sége van pozícióit a föld­gömb nyugati felén ig kis építeni Alsó képünk az Elysée-palotában rendezett fogadáson készült. Az előtérben Brezsnyev Pompldouval (közé­pen), és Gromikóval (bal oldalt) beszélget Mögöttük Brezsnyev, valamint Pompidou felesége ált KOSZ1GIN KUBÁBAN Havannában megkezdődtek a tárgyalások Alekszcj Ko­szigin szovjet és Fidel Castro kubai miniszterelnök között. Képünk még a találkozás első pillanatait mu­tatja. Alekszej Koszigin és Fidel Castro a havan­nai repülőtéren. LETARTÓZTATÁSOK GÖRÖGORSZÁGBAN A görög rendőrség bejelentette, hogy „államellencs te­vékenység” vádjával letartóztatott 37 személyt. Közü­lük 33 a Görög Kommunista Párt tagja. A képen, ket­ten a letartóztatottak közül: a 67 éves Dimltrios Par­­calides (balról) és az 54 éves Drakopulos kommunista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents