Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-28 / 255. szám
is ä iiS h rwaof' A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Pavlovits Miklós MELLÉKLETE Foto: Pásztor Z.—Tóth S. Bemutatjuk a színház új tagjait Bibár Éva Diákkorában a próza vonzotta. A bajaiak tanúsíthatják. Mert a Tóth Kálmán Gimnáziumban érettségizett a Katona József Színház fiatal szubrettje, Ribár Éva. Amikor versmondó vetélkedőn szép kiejtését. beleérző képességét dicsérte a bíráló bizottság gedl Zeneművészeti Szakiskolába. Ennek az intézetnek a padjaiból csábította el a színház. A Dérynéről elnevezett társulathoz szerződött és járta az országot. Kitűnő iskola volt — így mondja. Jól érezte magát és mégis elkívánkozott. — Az volt a baj, hogy hosszú-hosszú sorozatokat játszottunk. Itt nagyobb a fejlődési, lehetőség. Alig vártam a nyáron, hogy elkezdődjenek a próbák. ... És a bemutatkozó műsorra, három hete két kollégája karján bicegett be. A Leányvásár egyik táncszámát gyakorolva rosszul lépett és eltört a lába. A közönségszervezők örültek, hogy így is vállalta a fellépést, mert kellemes hangú, rokonszenves egyéniségként ismerték meg, aki -pillanatok alatt hangulatot teremt. Október végén szeretne először „rendes előadáson” bemutatkozni, Bessy szerepében. Hogy reménye teljesül-e, az néhány nap még akkor sem, amikor múlva derül ki. Ekkor ve- Falus Edit szaktanár bizta- szik le a lábáról a gipsztására beiratkozott a Sze- kötést. Madárkák „El kell szökni a faluból, mert a hegyek között megbúvó kis községből mindenki elmenekült már, aki valamivel többre vágyik, mint amit a szűkös helyi adottságok kínálnak.” Általános jelenség?... — Minden bizonnyal az. Városaink, ipartelepeink többnyire már csak a vidékről származó munkavállalókkal képesek termelésüket bővíteni. Ida és Rozi bolondos, furcsa és sokszor groteszk kalandjai szép fővárosunk peremkerületeiben ezért nagyon is valóságos problémából születnek. Riadt, naív, de egyben céltudatos vidéki „madárkák” a kozmetikai gyár segédmunkásai között. A tánctanulás éppúgy, mint a férjszerzés különféle leckéinek megtanulása, a váratlan kalandok veszedelme minden Pestre került lányt hasonlóképpen fenyeget — ez Böszörményi Géza elsőfilmes fiatal rendező alkotásának a legdicséretesebb valóságeleme. „Groteszk lírai komédia” — az alkotó így határozta meg filmjének műfaját. A nagyvárosi emberek életközege merőben eltér a falusiakétól, és a két életforma közötti szakadék áthidalása, egyenkénti átlépése bizony nem is olyan egyszerű dolog, mint gondolnánk. A munkásszállásokon összegyűlt különböző férfiak-asszonyok sajátos közössége, az üzemek, munkahelyek, géptermek környezete és társadalma, az utcák, „veszedelme”; a csábítás... — mindennek sok naív, az életet nem eléggé ismerő lány áldozagondolt-e arra, hogy énekes színésznő lesz. Talán Úri István Nagyszerű szerepek vár- most már nem szívesem nak ebben az évadban Úri mondok magamról. Az az Istvánra. Nézzük csak. Bi- elvem, amíg az ember nem tett le „valamit” az asztalra, hallgasson. A színpadon úgysem lehet hazudni, ott minden kiderül 7 óra 5-kor. Kénytelen vagyok kiigazítani. — 7.10-kor, itt ez a szokás. — Látja, ez is bizonyítja, hogy nincs két egyforma színház. Annyit azért búcsúzóul elárul magáról, hogy szeret lovagolni, versenyzett is. Debreceni fiú, a Hortobágy volt gyakorlópályája. H. N. berach Katona Bánk bán című drámájában. A fiút alakítja a Warrenné mes térségé című Shaw műben és Rómeót Gáli József Válás Veronában című színdarabjában . — Érdemes volt Kecskemétre szerződnie, a fiatal színész számára az Alkalom a legfőbb vonzóerő, a lehetőség a bizonyításra. — Szívesen jöttem. Szeretnék sokat játszani. Mit? Jó kis szerepeket, főként mai fiatalokat. A Madách Színházban is jól éreztem magam. — A közelmúltban kétszer is láttuk a képernyőn Legutoljára Az ész bajjal jár színházi közvetítésekor Gratul álunk. — Köszönöm, bízom nem csajodnak bennem. Többet — Rozi és Dani — Schütz Ila és Cserhami György. Hol bújkált Rózsa Sándor? SZÁZESZTENDŐS JEGYZŐKÖNYV 1869- től 1872-ig tartott az alföldi betyárvilág felszámolása, a hírhedt Ráday-korszak. 1870- ben ütöttek rajta a pandúrok Rózsa Sándor egyik főhadiszállásán, a szegedi Büki csárdában kialakított rejteken. A fegyveresek már régóta keresték, hiába, mint a népdal is mondja: Szép Annusnál sok a rejtek Oda hiába mén Kendtek Zsandár urak — Biz hiába Ott csötlik meg lövik lába A versben megénekelt Szép Annust is elfogták , korábban, de nem vallott Laucsik, Ráday mindenható vizsgálóbírója mégis helyszíni szemlét tartott. A jegyzőkönyv mostanában került elő. A tv-sorozat által felkeltett érdeklődést kívánjuk szolgálni közlésével. „A Buki-csárda 1870. A jövő évi, 1972-es olimpiai versenyek alkalmából München városában emlékérmet bocsátanak ki, hat különböző méretben. Az érem egyik oldalán Pierre de Coubertinnek, az újkori, modern olimpiák létrehívójának arcképe, valamint az eddig már neves világrendező városok neve, és az olimpia dátuma lesz látható. Az érem másik oldalán levő rajz az 1972- es müncheni olimpiai küzdelmeket szimbolizálja. A különböző anyagokból k-'-szített plakett várhatóan nagy keresletnek örvend majd« augusztus havában, annak 5. napján megszállatván, a kiszállott vizsgáló biztos az épületet, a pallóst és a pincét figyelmesen megvizsgálta. Az átkutatás után a föld felett, a szobában, a hálókban és a padlásokon nem találtatott semmi különös. A söntésben azonban találtatott egy elrejtett ajtó a lábzsámoly alatt. Amely felnyittatván, mögötte a következők találtattak: Először egy titkos kamra, ablakok nélkül, falak közé építve. E kamrában asztalok és székek találtattak és egy sublót mögött egy falba vájt 22 collnyi széles, ugyanolyan magas ajtócska is, amely a tágas kürtőbe vezetett, onnan a padlásra. ... Találtatott ezen kívül ama kamrában, egyik sarokban egy lapos szekrény, amelyben négy darab zsandárpuska, annyi tollas kalap és négy zsandárzubbony. További szorgos kutatás a jobb oldali falban egy valaha idegen tulajdont képezhetett, avult rámájú piszkos, nagy kép mögött egy újabb keskeny ajtó találtatott. Felnyittatván, a bizottság legnagyobb álmélkodására egy újabb, az előbbinél is kisebb kamra találtatott, a kamrában asztal mellett, széken ülve gyertyafénynél bóbiskoló — két zsandár. Előttük dús étel maradványai és üvegekben bor állott... az elcsigázott zsandárok igazolták, hogy egy megejtett járőr! szemle alkalmával tőrbe csalattak és erőszakkal e rejtekbe zárattak, hogy Dr. Magyarka Ferenc — Egy groteszk falusi eskü vön Ida — Bánsági Ildikó. túl esik. A külső, elsősorban városi néző szemével figyelve, Ida és Rozi, az ügyetlenül csetlő-botló két lány kalandjai azonban óhatatlanul jóízű derültséget is fakasztanak. Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia szerzőpár tulajdonképpen második filmje ez a nevetésre és elgondolkodásra egyaránt serkentő alkotás. Ismeri a szandi-mandit című, hasonlóképp a munkásfiatalok életéről készült filmet is közösen forgatták, — annak rendezője, Gyarmathy Lívia ez alkalommal a forgatókönyv elkészítésében működött közre, azaz a házaspár szerepet cserélt. Schütz Ila — Rozi megszemélyesítője, Bánsági Ildikó (Ida), és Cserhalmi György (Dani) szintén új, fiatal arcok a mozivásznon. Alakításuk természetes és valósághű. Felszabadult játékuk a magyar filmekben meglehetősen ritka kincs, a természetes és gazdagon áradó humor és nevetés forrása. Ez a kettősség — a valóságos derű és a hétköznapi realitás — a Madárkák legnagyobb rendezői, művészi erénye. A jó zene — Presszer Gábor szerzeményeit az új LGT együttes adja elő — és a látványosan szép színes fényképezés (operatőr Ragályi Elemér) következtében ezek az erények feltehetően nemcsak a filmkritikusok írott dicséreteiben mutatkoznak majd, hanem a nyilvánvaló nézői érdeklődésben is, azaz a sikerben, amit a mű várhatóan kivált. Mert jó, szellemes, szórakoztató filmnek ígérkezik a Madárkák. Pavlovits Miidós Térden állva Valószínűleg a Bács-Kiskun megyei Tanács pénzügyi osztálya sem számított arra, hogy valaki leborulva fogja olvasni egyik hirdetményét, amelyet a kecskeméti városi tanácsháza patinás épületének táblájára függesztett ki. A szöveg természetesen nem akármiről, valamiféle figyelmen kívül hagyható dologról szól, hanem az idei bortermés bejelentésére vonatkozó felhívást tartalmazza. S úgy látszik, Bacchus, a mámor és bor görög istene még ma is rendelkezik olyan tekintéllyel, ami térdre kényszeríti a földi halandót. Bárki nyugodtan, egyenes lábakkal és töretlen derékkal eljuthat a felhívás olvasása közben eddig a részig: „saját termésű vagy megszerzett szőlőből, gyümölcsből, erre alkalmas más anyagból előállított'...” Utána a felsorolás egyes szavait fokozatos roggyanás ok kisérik: „bort, mustot ...” Egyáltalán nincs kizárva, hogy a térdrehullás a szőlőcefre és a törkölybor (közkedvelt nevén csiger) bejelentési kötelezettségének felfogása közben következett be. Ha a fotó később készül, amikor már az óborral összefüggő szakaszig jut el az olvasó, lehet, hogy egy fokkal még megadóbb testtartást örökíthetett volna meg a fénykép. De hiába, minden hiába. A felhívások természete már olyan, hogy imádkozhat bárki bárhogyan, belátható időn belül továbbra is kivetik az adót — még a borra is. — halász —
