Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-28 / 255. szám
Anikó itt járt Az elmúlt napokban a kecskeméti Centrum Áruház divatbemutatóval egybekötött vevőankétján a városi művelődési házban fellépett Felföldi Anikó, színházunk volt tagja. Mint Halmi Gábor konferansziénak elmondotta, a közelmúltban tért haza az Amerikai Egyesült Államokból, ahol tizenhét nagyvárosban Svéd Sándorral, és a 40-es évek sztárjával Karády Katalinnal egy show-műsorban szerepelt. Kubai beszélgetés egy amerikai folkbeat-énekesse! Azt is megtudtuk, hogy a búgóhangú énekesnő három éve énekel újból, és tervbe vette, hogy 1972 folyamán hazalátogat. Anikó, aki ,3 Balaton szépe” helyezettjeként lépett Kecskeméten a „világot jelentő” deszkákra, jelenleg a Fővárosi Operettszínház szubrettje. Dalait a tőle megszokott bájjal és temperamentummal adta elő. A közönség igen nagy tapssal jutalmazta dalait. Felföldi Anikó sikeréhez mindenképpen hozzájárult jól megválasztott kosztümje is — hiszen divatbemutatón voltunk. Forrónadrágja színes szarvasbőrböl készült. hozzá habos fekete blúzt viselt. Maxirojtos mellénye és csizmája fahéiszínfi volt, s nagyszerűen egészítette ki a modern együttest. —s— Pete Seeger, a híres amerikai folkbeat-énekes Kubába látogatott. Több mint három évtizede énekli népi ihletettségű, politikai tartalmú dalait diákok, munkások és farmerek előtt. Mélyen hatnak rá az Egyesült Államok népdalhagyományai; „Éneklő politikai aktivistának” nevezik. 1919-ben New Yorkban született Szülei hivatásos zenészek voltak. Ö maga most feleségével és három gyermekével a Hudson egyik parti kerületében él. Tanulmányait a Harward egyetemen folytatta. „Egy osztályba jártam John Kennedyvel” — kezdi a beszélgetést — Mondjon néhány szót önmagáról. — Folklorista vagyok, bendzsó-játékos, dalénekes. Újságíró akartam lenni, sikerült is bekerülnöm egy laphoz. Mikor az első éneklések után azt láttam, hogy megélhetésemet a dalének'.éssel is biztosítani tudom, otthagytam az újságírást és nem is kerestem magamnak olyan állást, amit sok helyen „becsületesnek” neveznek. — Mik a tapasztalatai Kuba szigetén? — Nos, amit láttam, az méhkasszerű szorgos tevékenység. Az a benyomásom, hogy Kuba népe tipikus úttörő közösség. Kuba szimbóluma talán egy kaptár lehetne. Mindenki szorgalmasan dolgozik és a nunkakerülőket mélységesen megvetik. — ön mindig arra törekszik, hogy az éneklésben a közönség is részt vegyen. Miért? — Szeretem hallani az együtt éneklő hangokat. Szeretem a kóruszenét Élvezem a zenéhallgatást és még nagyobb élvezetet nyújt, ha magam a többiekkel együtt csinálom. Ahelyett, hogy a színpadon képzett, begyakorlott kórussal szerepelnék, a közönségemet kérem meg hogy énekeljen velem. Ennek meghatározott célja van. Meggyőződésem ugyanis, hogy a modem élet egyik legnagyobb veszélye — szerte a világon —, hogy a gépek passzivitásra kárhoztatják az embereket, például a zene, a dal hallgatóságát is. A gép jelszava a zene világában is az, hogy; „Dobd be a pénzt, én majd rikácsolok”. Ügy vélem, hogy ez a helyzet mind a kultúra, mind az ember számára egészségtelen. Az emberek a művészet aktív résztvevői lehetnek, mint ahogyan az élet más területén is aktívan tevékenykednek. Tudom, hogy a közönség énekeltetésével nem lehet olyan magas színvonalú karéneklést elérni, mint képzett kórusokkal. De az évek folyamán a közös éneklés egyre összeforrottabbá teszi a hallgatóságot, és ha ma például a Carnegie Hall színpadán fellépek, kellemes, harmonikus a közös éneklés. — Mondjon néhány szót az amerikai tevékenységéről. — Az Egyesült Államokban egyike vagyok annak a néhány szerencsés énekesnek, akinek havonta két fizetett koncertje van. A fennmaradó időben tehát olyan célok érdekében lépek fel, amiket hasznosnak tartok; énekelek például a békemozgalom javára, vagy az amerikai katonák előtt. A hadsereg városaiban, amelyekben a kiképzés folyik, kávéházakat állítottak fel. Ezeken a helyeken gyülekeznek össze a bevonultak, és megvitatják a háború fejleményeit; idelátogatnak az olyan énekesek, mint én vagy Barbara Dane. Tanulunk tőlük és igyekszünk segíteni őket a háború elleni állás foglalásukban. Engem is be vontak abba az akcióbe amelynek célja, hogy a: embereket ráébressze 1 szörnyű tényre; környezetünk, a kontinensek, a világ egyszerűbben és hamarább romba dönthető, mint ahogy az ember elképzel hetné. Mélyebben és töb bet kell a tömegekkel foglalkozni ma már, mint a múltban. — Vietnamról szóló dalai milyen visszhangra találtak? — Hét évvel ezelőtt a „Hozzátok haza őket” oímü dalom még pusztába kiáltott szó volt. 1970. nyarár viszont már hatalmas sikert aratott — Mi a véleménye ar úgynevezett generációs ellentétekről és az ezekbö adódó problémákról? — Ezeket a problémáka* én nem érzem. Szerencsésnek mondhatom magam, I hiszen csak fiataloknak I énekelek. „Nagyapa” vagyok talán sok fiatal szemében, mert nem tudok elektromos gitáron játszani. De a dal mindent felold és úgy érzem, nincs szakadék köztem és az ifjúság között A formaművészet m mesterei Egy biennále impressziói Formák az anyag legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban. Áttetsző plasztikhasábok, villózó üveggömbök porcelán, öntött, csurgatod műanyag, fatestek természetes hajlatai és a megolvadt fém tűzben lágyult és megdermedt alakzatai. Jelentéssel és jelentés nélkül. A térformák sokféleségét a legkülönbözőbb színek bonyolult világa kíséri, vas, réz, ólom, bronz csillogása, zöld, fehér, sárga, átlátszó opál testek, absztrakt és vMóságos, felismerhető anyagok, alakzatok. A kiállítás látogatói össze-öszsze csoportosulnak egy-egy szobor előtt, elgondolkozva nézik a különleges példányokat — ilyen pedig nem is egy akad. Harmóniára törekvő klasszikus szobrok és az emberiséget fenyegetű zűrzavar rémképeivel vívódó egyetértés egyvelege uralja a műcsarnoki kiállítást. Érdekfeszítő és elgondolkodtató. A magyar klasszikus, Ferenczy Béni életművét szemléltető első teremben a humanista művészet lehetősége villan fel a látogató előtt — ez az emberközpontúság más művészeknél is visszatér. Alkalmunk van a magyar kiállítók szobrait a „világ” kisplasztikái eredményeihez viszonyítani — megállapíthatok nincs szégyenkeznivalónk. .uncs perlekedés a különböző stílusirányzatok között, mert valami megnevezhetetlen dolog egységbe rendezi a kiállítás egészét. A szellem, vagy a rendezés ügyessége, az alkotói sokszínűség vagy maga a változó anyag? ... Nem tudom. De hogy elismerést érdemelnek a biennále gondolatának kivitelezői — az kétségtelen. (P. M ) Ferenczy Béni: Szent György lovag.-------------------------alkotások, a forma, a tér, a megjelenítés törvényeivel szabadon játszogató és elkötelezett alkotások váltogatják egymást az X. Nemzetközi Kisplasztikái Biennálé termeiben. 27 ország, 114 alkotó ötszáznál is több munkája. Japántól Spanyolországig, az ősi kultúrájú Mexikótól a hűvös Svédországig a sajátos nemzeti kultúra és r I „nemzetközi modernség' I sajátos szintézisének termékei. Soknyelvűség és I azonosság, különállás és Tar István: 1945. A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy Ernest Hemingway sem régebben, sem a közelmúltban nem járt Baján, mint azt a Kedves Olvasók is tudják. így könnyű a dolgom, hisz mindenki kitatlálhatja, hogy az első kép nem őt ábrázolja, amint a, távolba meredve minden idegszálával azt figyeli merre bukkan fel egy kardhal, amit szigonyvégre kaphat. Mint jeleztem, a helyszín nem a Csendes-óceán, hanem Baja és közelebbről a Sugovica, ahol egy, másik — kevésbé híres — öreg halász csónakját ringatja a viz. Éles tekintete nem a végtelen víztükröt figyeli, nem zsákmány után kutat. Járművére nincs felszerelve szigonyágyú, de még egyszerű csónakmotor sem. Tőle nyugodtan élvezhetik most az életüket a kiess és nagy halak, mert ezúttal nem kerülnek az öreg csónak fenekére, hogy életüket csípős halászlében fejezzék be. A horgászbotot otthon hagyta. Tartásán látszik, hogy felügyel és valami érdekeset fürkész a parton. A KPVDSZ kulturális napok horgászversenyének színhelye volt a közelmúltban a Sugovica, ahol ő bíráskodott. A bátyákat húsz amatőr pecás figyelte a víz alatti .apróvadak” szeszélyes étvágyának és étvágyla'anságának kiszolgáltatva. Az egyik vendéglátóipari dolgozó ötletes módszerét választotta az étvágycsinilásnak. A csali vízbejuttat' -.ához rövid volt a kéz — megtoldotta egy csúzlival. Cs. K. (Walter Péter felvételei) Viktor Dumanjaa: Szergej Prokoijcy
