Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-15 / 243. szám

4. oldal 1971. október IS. péntek Kacsalábon forgó beruházások Divat lett a nagyvona­lúság. Gyárak, vállalatok, intézmények hódolnak e divatnak, s kacsalábon for­gó beruházásaikért gáláns mozdulattal fizetik ki a tervezettet jóval megnala­­dó borsos számlát. Veszé­lyes divat. Nemcsak azért, mert sokba kerül. Azért is, mert tovább terheli az amúgyis túlhalmozott kivi­telezői kapacitást, anyagot, szerelvényeket vesz igény­be fölöslegesen, újabb épí­tési idő lekötésével más beruházások késedelméhez vezet... A népgazdasági terv eb­ben az esztendőben a be­ruházások 7—8 százalékos növekedésével számolt. Ténylegesen az év első fe­lében húsz százalékkal ha­ladta meg a beruházások értéke a múlt év hasonló időszakában teljesítettet. Mennyi ment ebből „ka­csalábra”? Sok. Tervezéstől avatásig Egy beruházás nem ak­kor kezdődik, amikor meg­történik az első kapavágás. Sorsa a döntéstől keltező­dik, s már formálódik az előtervek kidolgozásakor. A beruházás szorosan il­leszkedő szemekből álló lánc, s ha egy-egy szem változik, más lesz maga a lánc is. Márpedig változik. Szükségesen és fölöslege­sen. Okkal, mert az elő­tervek kidolgozása közben derült ki, mód lenne a földgáztüzelés megvalósítá­sára ... Mert még időben, .a kivitelezési tervek készí­tésekor jött rá a beruhá­­\zó, hogy a technológia más pillértávolságú üzem­csarnokot kíván... Ám változnak, módosulnak a tervek azért is, mert X. elvtárs kicsinek találta a tanácskozótermet, Y. elv­társ a lépcsőházba műmár­vány borítást óhajt, s egy­általán : minden a legszebb, a legjobb legyen. A költ­ségek? Majd „kigazdálkod­­juk” valahogy. Érdemes böngészgetni a beruházási számlák „pót­munkák” megjelölést vise­lő rovatát. Van, ami indo­kolt, ami ellen a legsző­rösebb szívű revizor sem emelhet kifogást. Legalább ugyanannyi azonban a ka­csaláb. A méregdrágán vett importgép, amelyet napi két órában használnak majd, mert ennyi idő alatt megtermeli a további mű­veletekhez szükséges alkat­részeket. Faburkolat az irodákban, csillogó, de fölös számú műszerekkel zsúfolt labo­ratórium, a tervező „meg­álmodta” rejtett világítás, — aminek javításához, tisztításához állványozni kell... Karikíroznánk? Sajnos, nem. Tervezéstől az avatásig ezer és egy do­logban tettenérhető az, amit a szakemberek úgy fogalmaznak: túlkölteke­zés, a „laikus” állampolgá­rok pedig így: lelkiisme­retlen pazarlás. Ha liba van... Sűrűn hallani gyári, vál­lalati berkekben, s másutt is, ahol beruházások fö­lött döntenek, hogy ha liba van, akkor majd csak lesz kukorica is hozzá. Azaz, a már megkezdett beruhá­záshoz — a tervezési bal­fogások kiküszöbölésére, a közben született óhajok teljesítésére — majd csak lesz póthitel, központi fej­lesztési alapokból kisírt se­gítség, netán állami támo­gatós . .. Ezért, hogy sok helyen belevágnak a válla­lat, a szövetkezet összessé­gében pedig az ország te­herbíróképességével arány­ban nem álló beruházás­ba; ezért, hogy a túlköl­tekezés mellett másik jel­lemző az alátervezés, a pénzügyi fegyelem soroza­tos megsértése. Alátervezés? A nem szép szó még kevésbé szép gya­korlatot jelöl. A beruházó — a tervezővel egyetértés­ben — kisebb summát tün­tet fel költségként, mint amennyire valójában szük­ség lesz. így a terv köny­­nyebb átcsúszik az ellenőr­ző fórumokon, hamarabb megszületik a jóváhagyás. S ha már építenek? Az más. Akkor kilincselnek a tanácsnál, a minisztérium­ban, a bankban verik az asztalt, pénzt, pénzt, pót­hitelt, mert ott áll a félig­­kész épület, szabad ég alatt a gépek... A beruházási piac túlfe­szítettsége közismert. Az építés-szerelési kapacitás nem fejlődött kellően, a szervezettség színvonala alacsony, a beruházások előkészítése — ami ugyan­olyan fontos, mint maga a kivitelezés -— sok kívánni valót hagy maga után. Mindezek az árak emelke­déséhez, a munka elapró­zódásához, elhúzódásához, a befejezetlen állomány növekedéséhez vezettek. Ezt tetézi az irreális ke­reslet — jelenleg mintegy 30 milliárd forintra tehető a többletigény a negyedik ötéves tervben szereplő előirányzatokkal szemben —, a vállalati fejlesztési alapok nem eléggé átgon­dolt lekötése, s a kacsaláb szemlélet, ami sűrűn a vállalati önállóságot pró­bálja felhasználni érvként, s nem a kiadás indokoltsá­gát A felelősség számsora A helyi felelősség növe­kedését igazolja, hogy míg 1966-ban a beruházások 16,6 százaléka valósult csak meg decentralizált — saját — forrásokból, addig ez az arány 1970-ben már 37,4 volt, s ebben az esztendő­ben előreláthatóan 42 szá­zalék lesz. A tervek sze­rint az iparban a központi jogkörű beruházások ará­nya 1975-ig 29—31 száza­lékra csökken; az önálló­ság növekedése újabb mil­­liárdok feletti döntésben is mérhető lesz! Az önállóság pedig nemcsak jog hanem felelősség! Néhány kormányintézke­dés — a vállalati fejlesz­tési alapok növekedési üte­mének mérsékelése az új szabályozó rendszerrel, a mezőgazdasági beruházá­sok támogatási körének korlátozása, a hitelkérel­mek hatékonyság alapján történő szigorúbb rangso­rolása stb. — nyomatéko­san tudtul adta a beruhá­zási láz mérsékelésének szükségességét központi be­avatkozásokkal is. Is, mert e beavatkozásra elenged­hetetlenül sort kell keríte­ni helyben is. Mészáros Ottó Ami a főzéshez kell. ötvenkilencen indultak el Kecskemétről Sutusfaluba korán reggel. A nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan állami tartalékföldeket vet­ték birtokba, a 200—220 négyszögöles kisparcellákat, amelyeken hobby-kerteket létesítenek. A kerékpárral, motorral, autóval érkezet­tek között sok a középkor­­osztályhoz tartozó, de akad néhány fiatal is. Csopor­tokba verődve beszélget­nek, szóban, gondolatban máris vetnek és ültetnek, építenek házat, utat, ke­rítést. ■ ■ ■ ■ Pesti Zsigmond, a MÁV vonatvezetője kerékpárral jött. A csomagtartóra kö­tözve kisfejsze, fűrész, cö­­vekek. — Régi igénylők va­gyunk már — mondja, és amikor megtudtuk, hogy itt végre kapunk kertet, ki­jöttünk a családdal, körül­néztünk, milyen a föld. Ha kimérik, mindjárt leszú­rom a cövekeket, bejelö­löm a területet, aztán ha-: marosan meg is kezdjük a munkát. Egyelőre egy kis konyhakerti veteményest csinálunk, meg ültetünk is úgy öt-hat gyümölcsfát. A feleségem a cipőgyárban dolgozik, a gyerekek még tanulnak, egyikünknek sem fog ártani egy kis szabad levegő. Elbogarászik, elka­­pálgat az ember, a kony­hára meg megterem a friss zöldség. Aztán — mihelyt bírjuk — megépítjük a hét­végi házat. Fehér mészkő­ből. Az asszonyok között ko­moly arcú, kontyos nő vár­ja, hogy kijelöljék a kert helyét. Kérdésemre mo­solyogva válaszol. Kiderül, hogy 21 éve dolgozik az építőipari vállalatnál, ad­minisztratív munkakörben. — Tudja, hat év múlva nyugdíjba megyek, és úgy tapasztaltam, kell a moz­gás. Kecskeméten a Lenin­­városban lakom az autó­busz így majdnem háztól - házig szállít. Idekinn jó a levegő, a napsütésben örömmel eldolgozgatok. Kapa még sosem volt a ke­zemben, de majd megtanu­lom. Ez a kis föld meg­tenni a gyümölcsöt — mert minden fából ültetek egyet —, a konyhakerti rész a zöldséget. Lugosy Ferenc kőműves a városi tanácsnál. Szülei szőlőjében dolgozott fiata­labb korában, a kollégák­nak, ismerősöknek most is segít a mezőgazdasági munkában. — Ami a háztartásomhoz kell, zöldség és főzelékfé­lék itt akarjuk megtermel­ni. Néhány gyümölcsfa is földbe kerül tavasszal a ház köré, amit hamarosan megépítek. A hozzávaló anyagot már megvettük, rövidesen kiszállítjuk ide. Harminc négyzetméterre mintaszerű hétvégi házat terveztünk. Végre lesz ho­vá kijönni a hétvégeken. Ifjú Sebők Mihály nyom­dász, feleségével együtt ér­kezett. A hobby-kertet az egész család akarta, a meg­művelést is közösen végzik majd. — Szerencsére akad egy családtagunk, aki ért a földhöz, mondják nevetve, mert mi ugyan nem sokra mennénk. A szántást és a többj földmunkát megcsi-Felnőttek a fiatalokról Nemrég lapunk hasáb­jain egy üzem, egy terme­lőszövetkezet pártalapszer­­vezetének titkára és egy községi tanács vb-titkára mondta el véleményét a fiatalokról: élet- és mun­kakörülményeikről, szóra­kozási lehetőségeikről. Ké­résünkre ismertették az if­júságpolitikai határozat végrehajtásával kapcsola­tos tapasztalataikat is. Ezúttal gazdasági veze­tőket kerestünk fel. Meg­kérdeztük Rudasi Károly­­tól, a Budapesti Rádiótech­nikai Gyár kecskeméti üze­mének vezetőjétől és Ráfi Gézától, a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat igazgatójától, milyen intéz­kedéseket tettek a pártha­tározat végrehajtására? Hogyan segítik, támogat­ják a fiatal szakmunkáso­kat és műszakiakat? Mi­lyen kapcsolatuk van a KISZ-alapszervezettel ? — Gyárunkban csaknem háromszáz KlSZ-korosz­­tályba tartozó, azaz har­mincéven aluli fiatal dol­gozik — mondta beszélge­tésünk elején Rudasi Ká­roly. — Bár a KISZ-esek problémáikkal, gondjaikkal gyakran felkeresnek ben­nünket, véleményem sze­rint a jövőben még szoro­sabbra kell fűzni a gazda­sági vezetés és az üzemi ifjúság közötti kapcsola­tot. Tudjuk, hogy a kezde­ményezés elsősorban a mi kötelességünk. Hallottam már ugyanis olyan véle­ményt: „Ha majd bizonyí­tanak ... és felkeresnek bennünket, meghallgatjuk őket, s ha tudunk, segí­tünk. De ne várják, hogy helyükbe menjünk, helyet­tük cselekedjünk...” — Nos, én nem helyes­lem ezt a szemléletet — folytatta az igazgató. — Igaz, hogy a mai fiata­lok lényegesen kényelme­sebbek, néha közömböseb­­bek, mint például az 50-es évek elején az én ifjúkori generációm volt. De azzal az elcsépelt frázissal, hogy „bezzeg a mi időnkben”, nem tudunk, nem is aka­runk érvelni. Az a célunk, hogy tapasztalatainkat át­adjuk a fiataloknak. Fel­hívjuk figyelmüket a lehe­nálja. Tavaszra meg ha­tároz a családi tanács, mit vessünk, ültessünk. Hétvégi házról még nem esett szó. Öt katonatiszt tréfálko­zik egymással: ki mit ter­vez? Nevetnek mert egyi­küknek sem volt soha föld­je. Tudományos alapon csi­náljuk — mondja az egyik, — veszünk szakkönyveket, azok majd segítenek. Az asszonyoknak lesz a kony­hára friss zöldség, amit természetesen mi kapálunk meg. A zöldségtermesztés, il­letve ellátás gondjai közis­mertek. Ezekben a Kecske­mét környékén kiosztott hobby-kertekben sok száz család számára teremnek meg a háztartásban szüksé­ges zöldségfélék. A nagy­részt kedvtelésből végzett kertészkedés így hasznos a népgazdaság és az egyén számára is. Az igénylők száma egyre nő, mind töb­ben keresik fel a városi tanács mezőgazdasági osz­tályát. Az idén Sutusfalu­­ban nyolcvanhét kisparcel­­lát osztanak szét október végén. D.É. tőségek, helyi adottságok kihasználására. Neveljük, biztatjuk őket. S ha ezek­­után is csak „babéraikon” ülnek, akkor jogos a bün­tetés, a külöböző hátrányok alkalmazása. Mint mondotta, a gyár­ban dolgozó fiatalokat első­sorban a továbbtanulásuk­ban, a lehetőségeikhez ké­pest a lakásproblémáik megoldásában, s a KISZ- alapszervezet anyagi támo­gatásával segítik. Jelenleg is sokan a köz­­gazdasági, gépipari tech­nikumban, felsőfokú táv­közlési technikumban, a kecskeméti műszaki főis­kolán, s néhányan a jog­­tudományi egyetemen ta­nulnak. Az ifjú műszakiak­nak a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület keretében előadásokat, filmvetítése­ket szerveznek. — Két év alatt 17 fiatal­nak 194 ezer forint ka­matmentes kölcsönt adtunk a részesedési alapból, a la­kásproblémájuk megoldásá­ra. Személyenként 15—30 ezer forint kölcsönt jelen­tett ez, amellyel a lakás­­építkezéshez szükséges kez­deti „tőkét” befizethették. A KISZ-alapszervezetet évenként 30 ezer forinttal támogatják. Ebből az ösz­­szegből a röplabda-, a ké­zilabda- és a sakkszakosz­tály gazdálkodik. — A KlSZ-taggyűlése­­ken sokszor elmondtam már, de nem győzöm ele­get hangsúlyozni: ne vár­janak csodát a fiatalok — mondta végül az igazgató. — Ne várják azt, hogy a gazdasági vezetők, vagy a pártvezetőségünk tagjai minden problémát megol­danak. KISZ-klubot egye­lőre nem tudunk létesíteni. Erre várhatóan 1973-ban nyílik lehetőségünk. S hogy addig is segítsünk az áthi­dalásban, a Zrínyi iskolá­val kötöttünk szerződést, mely szerint heti egy al­kalommal az ottani pince­klubban szórakozhatnak a gyár KISZ-esei.--------->53-------­Ráfi Géza, a Kiskunmaj­sai Drótfonatgyártó Válla­lat igazgatója a KlSZ-alap-Kecskemét határában, Miklóstelepen a Szőlészeti és Borászati Kutató Inté­zetben „vizsgáznak” az új nemesítésű borszőlőhibri­dek. Az évek óta tartó nemesítő munka eredmé­nye, hogy a fajtajelöltek általában új tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Bő termőségük mellett a beteg­séggel szemben is ellen­­állóak. Közös tulajdonsá­guk, hogy kitűnően alkal­mazkodnak a hazai szélső­séges időjáráshoz, talajvi-Nagyszabású „költözkö­dés” kezdődött a dél-alföl­di két nagy földgázmező között. A szanki mezőn az új, modern, nagy teljesít­ményű gázüzem elkészülté­vel feleslegessé váltak az addig használt berendezé­sek, s ezeket telepítik át most Algyőre. Felszerelé­sük után lehetőség nyílik arra, hogy megkezdjék a csak gázt adó algyői ku­szervezeten belüli nagy változásokról beszélt. — Több mint négyszáz fiatal dolgozik a vállatunk­­nál. Nem panaszkodhatok» jól, pontosan és gyorsan végzik munkájukat. De már évek óta sok gondot oko­zott a KISZ-alapszervezet. A vezetőség hiába szor­goskodott, a taggyűlésekre, vagy a kulturális rendez­vényekre csak néhány fia­tal járt el. Ha irodalmi délutánt szerveztek, a nyolc osztályt végzett KISZ- eseink csak legyintettek. Ha pedig fülsüketítő beat­­matinét rendeztek, az idő­sebbek maradtak távol. — Tőlem kértek tanácsot a fiatalok — folytatta az igazgató. — őszintén meg­vallva, akkor nem tudtam segíteni rajtuk. Nemrég, Terbe Dezső, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára járt nálam. Vele is tárgyaltunk erről, s végül az első titkár azt javasolta, hogy érdeklődési körüknek megfelelően, három alap­szervezetbe csoportosulja­nak a fiatalok. Az ötlet megvalósítására kiváló alkalmat adott a ve­­zetőség-újjáválasztó tag­gyűlés. Az egyik alapszer­vezetbe a szakmunkások és az alkalmazottak tartoznak. Külön szervezetet alkotnak a fizikai dolgozók, illetve segéd- és betanított mun­kások, a harmadik csoport­ba pedig a legifjabbak, az ipari tanulók jelentkeztek. Az egyes alapszervezetek vezetőségei pedig olyan ak­cióprogramokat dolgoznak ki, amelyek érdeklik, vonz­zák a fiatalokat. — Vállalatunknál régóta működik az ifjúsági klub. A berendezést, illetve a felszerelést sok KlSZ-alap­­szervezet megirigyelné: tv, rádió, lemezjátszó, magnó, s különféle játékok állnak a fiatalok rendelkezésére. Mégis az a véleményünk, hogy a KISZ-esek nem használják ki megfelelően ezt a helyiséget. Arra biz­tatjuk őket, hogy különbö­­ző_ előadásokat, kulturális műsorokat szervezzenek. Reméljük, hogy a három alapszervezet a lehetősé­gek maradéktalan kihasz­nálásával aktív, lendületes KISZ-életet teremt a válla­latunknál. szonyokhoz. Egyebek kö­zött jó néhány hibrid ta­karás nélkül is átvészeli a telet. Figyelmet érdemel­nek a francia vörösbor­­fajtákkal nemesített sző­lőfajták, amelyek a kadar­ka leváltására készültek. Az új hibridek már a hú­sukban és a levükben is tartalmaznak vörös szín­anyagot. így minden kü­lönösebb előerjesztés nél­kül, egyszeri préseléssel feldolgozhatok. tak rendszeres kitermelését is. A jelenlegi algyői gáz­feldolgozó ugyanis csak az olajtermelés kísérő gázai­nak összegyűjtésére és to­­/ábbítására alkalmas. De­cember elejétől kezdve a szanki és az algyői mező együttesen napi 4 millió köbméter földgázt ad az ország, elsősorban a fővá­ros ellátására. Tárnái László „Vizsgáznak“ az wj nemesítésű borszőlőhibridek

Next

/
Thumbnails
Contents