Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-15 / 243. szám
1971. október IS. péntek S. oldal ,Rázós" Fórum Fiatalok küldötteinek tanácskozása Kalocsán A fiataloké volt szerdán este a televízió népszerű komoly műfajú műsora, a Fórum. A stúdiótermet csaknem két órányi időtartamra elfoglalták az ifjúság sajátos helykereső, vagy éppen akár a felnőttekből is kikívánkozó kérdései. Morvát János riporter, a tőle megszokott izgalmas stílusban, rázós feladványokat közvetíthetett a válaszadó vendégeknek — köztük Pullai Árpádnak, a párt Központi Bizottsága titkárának, dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának, Lázár György munkaügyi miniszternek, Gyurkó László írónak. Ök pedig tárgyilagosan szóltak akár az ifjúsági szövetség eltömegesedését, az észlelhető baloldali hatásokat, a mai forradalmiságot, vagy a divatos szórakozást érintő kérdésekről. Olykor egymást is kiegészítették, ami teljesen spontán módon valami olyasmit, is jelzett, hogy a vitaszellem egyáltalán nem hal ki a harmincesztendős életkoron túl, sőt... A készülékek képernyőjén többször megjelent Vas István Zoltán örökké figyelő, a reagálásra mindig kész arcképe, aki a jövőben a rádió sportrovatában folytatja munkáját. A riporter Kecskeméten, a városi tanácsháza egyik második emeleti irodájában várta a telefonhívásokat, és továbbította a problémákat a műsor szerkesztőségébe. Az első két kérdés Kalocsáról futott be, majd az adás kezdete után szünet \ nélkül csöngött a telefon, j Körülbelül negyvenen jelentkeztek különböző, egyéni és általánosabb érvényű felvetésekkel. Mindenki természetesen nem kaphatott választ az élő adás keretében. A későbbiekben a Magyar Ifjúság és a Nép- I szabadság vállalkozik a ■ feldolgozásra. Ugyanakkor 1 a fiatalok sorsáért érzett ! felelősség — anp mindenki j számára felfoghatóan szét- I sugárzott a szerda esti j Fórumból — azzal a reí ménnyel biztat, hogy a | megoldással ott is jobban törődnek, ahol a probléj mák keletkeznek. Az üze- I mekben. iskolákban, gazdaságokban. Halász Ferenc A megyei DíEB ülése Tegnap délelőtt Kecskeméten ülést tartott a Bács- Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A NEB tagjai és a meghívott je- I lenlevők annak a vizsgá-Szülői felügyelet... A KÖZLEKEDÉSI balesetek közül a legtragikusabb, amikor játszó, vigyázatlan gyermek kerül a járművek kerekei alá. Arról talán ez esetben szükségtelen statisztikát készíteni, hogy melyik fél a hibás: a gyermek, vagy a járművezető, hiszen ezt mindig az adott helyzet,' a baleset körülményei döntik el. Ennek ellenére mégis két alapvető okra kell rávilágítanunk. Az egyik a járművezetők felelőssége. Miben áll ez? Abban, hogy a lakott terühetesi belül a megengedett*wsJ nagyobb sebességgel ■vezetik járműveiket, nem ■fáftják be a kötelező, s egyben az életet, a testi épséget védő korlátozásokat. Felelőtlenségükhöz hozzájárul még az is, hogy a nagy sebesség mellett figyelmetlenek, s megfeledkeznek a legelemibb óvatossági rendszabályokról is. Mire gondolunk? A szombaton történt halálos gyermekbalesetnél például a személygépkocsi vezetője, amikor kikerülte az autóbuszt, nem csökkentette a sebességet. — talán nem is kürtőit, bár ez kötelező —. annak ellenére, hogy ezt a helyzetet már az autós iskolában is külön oktatják. Nyilvánvaló, hogy bármennyire is jól fogott gépkocsijának fékberendezése, képtelen volt megállni, hiszen a megálláshoz bizonyos —a fizikai törvények által megszabott — távolság szükséges. A MÁSIK alapvelő a#;, s ez szerintünk még púlyosabban esik latban, a szülők felelősségének hiánya. Nincs szándékunkban a friss sebeket felszaWtani. mégis — a többi szülő okulása érdekében — szóvá tesszük éppen a szombati szerencsétlenség kanosán a szülők gondatlanságát. A gyermek, aki az autóbusz lelőtt átszaladt, mindössze 3 éves volt. s mind a rendőrség megállapításaiból kiderült, senki sem fogta a kezét. Sajnos, nem ez az első eset, hogy a szülők forgalmas útkereszteződésben, a közút mellett hagyják játszani gyermekeiket, s azok belefelejtkezve a játékba, nem is gondolnak a rájuk leselkedő veszélyre, kifutnak a labda után az úttestre, vagy éppen fogócskázva futnak egy teherautó elé. SOKSZOR elhangzik — főleg olyan szülők szájából, akik nem is akarják fegyelemre szoktatni gyermekeiket, mert maguk is fegyelmezetlenek — vigyázzanak a gépkocsivezetők! Vigyázzanak, valóban szükség van erre is, de a közút nem játszótér, s a gyermekekre elsősorban a szülőknek kell vigyázniok. A gyermekbalesetek 70 százaléka éppen abból származik, hogy a szülők — bízva a gyermek önállóságában — megengedik, hn*y egyedül keljenek át a forgalmas úttesteken, ami tulajdonképpen nem is volna baj, ha a gyermeket kioktatnák az átkelés veszélyéről. Az iskolás gyerekeknél ez még elérhető, de az ennél fiatalabb gyermekek kezének megfogására feltétlenül szükség van. A MEGYÉBEN az utóbbi időben nagyon sok gyermekszerencsétlenség történt részben a gépkocsivezetők, részben a szülők hibájából. Hogy gyermekeink vére ne fesse pirosra az utakat, szükséges az összefogás szülők és járművezetők között. A szülők igenis fogják meg gyermekeik kezét, oktassák ki a közúton való átkelés szabályaira, ám a gépkocsivezetők is tartsák be a közlekedésrendészeti előírásokat, s akkor csökkenni fog e tragikus szerencsétlenségek száma. S. (i. latnak az összefoglaló jelentését vitatták meg, amelyet a népi ellenőrök a megye élelmiszer kiskereskedelmi hálózatának munkájáról, a lakosság ellátásáról, a munkásnegyedek és az új lakótelepek vásárlói igényeinek kielégítéséről, az ezzel összefüggésben tapasztalt hiányosságokról készítettek. A vizsgálat anyagát — amelyet lapunk szerdai | számában már ismertettünk olvasóinkkal — a felszólalók reálisnak, a tényleges helyzetet hűen tükrözőnek ismerték, el. Hangsúlyozták azonban, hogy az ellátásban mutatkozó zavarokért, elégtelenségekért nem minden esetben és nem kizárólag a kereskedelem marasztalható el, legalább ilyen mértékben terheli felelősség a termelő ipari és mezőgazdasági üzemeket, a nagykereskedelmi vállalatokat is. A vita során felmerült kérdésekre Bercsényi József és dr. Sánta Józsefné, a vizsgálat vezetői válaszoltak, s a napirend tárgyalását dr. Millasin Teréznek., a memegyei NEB elnökének összefoglalója zárta le. Megvitatta a továbbiakban a NEB-ülés a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolánál végzett vizsgálatról készült jelentést, majd elnöki beszámoló hangzott el a két ülés között végzett munkáról. G. S. Az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések után a KISZ közelgő VIII. kongresszusára készülve tegnap Kalocsán, a városi tanácsháza dísztermében került sor a KISZ Kalocsa Járási Bizottságának küldöttértekezletére. A járás csaknem ötven alapszervezetéből delegált 86 küldött tanácskozásán részt vett Gera Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa, Berta Somogyi ! László, a járási pártbizottság titkára, Pétiké János, a járási hivatal elnöke. Molnár Károly, a KISZ | Központi Bizottságának j tagja és Komáromi Attila, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára. Az ifjűkommunisták négy év alatti munkájáról, az eredményekről, s a további feladatokról szóló írásos beszámolót Farkas Gábor járási KISZ-titkár ismertette a fiatalok életés munkakörülményeit, művelődési és szórakozási lehetőségeit. A vitaindító előadásban felvetett kérdések lényegében három tényező köré csoportosíthatók: a VIII. kongresszusra való felkészülések, s a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatai, a X. pártkongresszus határozatainak feldolgozása és végrehajtása, valamint a fiatalok szabad idejének minél hasznosabb, céltudatosabb kihasználása. Ezután élénk, tartalmas vita következett, melyben a küldöttek közül felszólalt Húszak Zoltánná (Felsőerek), Bognár László (Dunavecse), Kobomyik Ferenc (Harta), Guranics István (Solt), Vidéki Imre (Kalocsa) és Molnár Károly (Hajós). A vita összegezését követően délután került sor a járási bizottság tagjainak megválasztására. A jelölő bizottság javaslata alapján a küldöttek 29 tagú KISZ- bizottságot, 5 tagú pénzügyi ellenőrző bizottságot és 15 megyei küldöttet választottak. A szavazás után az új járási KISZ-bizottság megtartotta első ülését, amélyen titkárnak ismét Farkas Gábort választották meg Tárnái László Változások a tartási szerződésekben Az új lakásügyi jogszabályokban számos olyan rendelkezés kapott helyet, amely a tartási szerződések megkötésének és teljesítésének gyakorlatában változást jelent a korábbiakkal szemben. Ezzel kapcsolatban a fővárosi tanács illetékesei elmondták az MTI munkatársának: — Társbérletben lakó eltartott esetében eddig a többi társbérlő hozzájárulására nem volt szükség. Az új rendelkezés szerint most a társbérlő más személyt — házastárs és családtag kivételével — csak a másik társbérlő hozzájárulásával fogadhat be lakrészébe. Ez természetesen vonatkozik az eltartóra is, hiszen az nem tekinthető családtagnak. Annak a társbérlőnek tehát, aki július 1-e után kötött, illetve köt tartási szerződést, be kell mutatnia a társbérlők írásbeli hozzájárulását is, hogy az eltartót befogadják. Ennek hiányában a tartási szerződést az illetékes államigazgatási szervek nem hagyhatják jóvá. — Hasonló a helyzet a személyi tulajdonban levő ingatlan lakóinak esetében. Az eddigi gyakorlattól eltérően a bérbeadók beleegyezése kell, ha tartási szerződést akarnak kötni. A bérbeadó hozzájárulására a július 1-e után megkötött szerződéseknél van szükség. A szerződés jóváhagyása előtt a bérbeadó nyilatkozatát is be kell szerezni; ellenkező esetben a tartási szerződést nem hagyják jóvá. Újdonság, hogy a lakásDivathemutató — munkásnőknek A megyeszékhely három nagyüzemében — a konzervgyárban, a habselyemben és a BOV-nál — öszszesen mintegy félezer látogatója volt azoknak a divatbemutatóknak, ame-1 lyeket az elmúlt napokban a munkahelyek szakszervezeti bizottságaival egyetértésben a kecskeméti Centrum Áruház rendezett. A közel száz darabból álló kollekcióban nemcsak női. hanem gyermekholmikat is felvonultattak. A bemutatókat divattanácsadás egészítette ki Vonzó többletet jelentett a mindenütt lebonyolított j fnmhplafinrswlas ' tál elhatározás született, hogy a jövőben a bemutatót több üzemben és minden idényfordulón megrendezik. ügyi jogszabályok életbelépése óta nemcsak tartási, hanem életjáradéki szerződés alapján is folytatni lehet a lakásbérleti jogviszonyt. Tudniillik: ha a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatják át, az eltartó a jogszabályban előírt feltételek mellett jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására, feltéve, hogy az életjáradékot rendszeresen fizeti. Ebben a vonatkozásban könnyítést jelent, hogy míg korábban bírósági eljárással lehetett csak a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatni — most ehhez elegendő az érintettek közötti írásos megállapodás. — Az új jogszabály az eddigiektől eltérően szabályozza a tartási szerződés megkötése után további személyeknek a lakásba való befogadását is. Eszerint csak a szerződés megkötése után született gyermekeket lehet a másik szerződő fél hozzájárulása nélkül a lakásba befogadni. — Az új rendelkezések hatályba lépése előtt az eltartott közeli hozzátartozója a bérleti jogviszony folytatásánál megelőzte az eltartót, most viszont — mint a rendelet mondja — a közeli hozzátartozó (eltérő megállapodás hiányában) csak az eltartót követő sorrendben folytathatja a bérleti jogviszonyt. Nincs jelentősége annak, hogy az eltartó vagy az eltartott közeli hozzátartozója lakott-e előbb az eltartott lakásában. Tartási szerződés megkötése esetén tehát az eltartott közeli hozzátartozója a bérleti jogviszonyt csak akkor folytathatja, ha abban az érdekeltek előzetesen megállapodtak. Ellenkező esetben ez a jog az eltartót illeti meg. A megállapodást az érdekelteknek ugyancsak csatolniuk kell a tartási szerződéshez. Népballadák szövetre festve A Jámborné Balog Tünde batikmunkáiból rendezett kiállítást a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ. Tizennégy közismert népballada és népdal legszebb motívumait varázsolta a szövetre Jámborné Balog Tünde. Ha nem Ls o az el; ső, aki ily módon alkotja újra a népművészet legszebb gyöngyszemeit, szándéka tiszteletre méltó. A nagy szövetfelületek kikészítése pedig arról tanúskodik. hogy az alkotó a batikolás technikájáról mindent tud és elgondolásait fölényes biztonsággal képes megvalósítani, Hová mennek, és kik vezetik?... A közelmúltban lapunkban megjelent „Hová mennek az autók” című glossza a jelek szerint élénk visszhangot váltott ki megyénk közvéleményében. Sokan olvasták és sokan helyeslőén bólogattak. Mindez azt tanúsítja, hogy a hivatali gépkocsik magáncélokra való felhasználása nem „fehér holló” ritkaságú eset, hanem valóságos szokás. Több ismerősöm Is szóbahozta az ügyet, s dicsérték a cikk megállapításait. Hozzátették azonban, hogy eme egyre divatosabbá váló jelenség mögött nem csupán anyagi kérdés, a köztulajdon egyszemélyes kisajátítása húzódik meg. Nevezetesen az a tény is itt lapuk hogy a hivatali gépkocsikat elenyésző számban vezetik azok. akik saját céljaikra használják — és ez pedig morális, erkölcsi gondolatokat ébreszt. Gyakorta lehet megyénk egyik-másik vendéglátóipari egysége előtt este állami rendszámú autókat látni. Odabenn az éjjeli órákba nyúló „munkamegbeszélést” tartanak, kinn pedig fáradt gépkocsivezetők üldögélnek, bóbiskolnak a volán mellett. Vajon mire gondolnak ezek az emberek ... És mire gondolnak azok. akik a családi körben, feleség, gyermekek között eltölthető szombat délutánokon, vasárnapokon a focimeccsre vagy a hétvégi üdülőbe fuvarozzák főnökeiket és kivárják a horgászszerencse forgandóságát, vagy a csárdákban, borpincében szerzett megbeszélések, „tapasztalatcserék” végét. Mifajta munkafegyelmet, munkaerkölcsöt és valóságos emberi tekintélyt teremtenek ezek a vezetők maguk körül, akik figyelmen kívül hagyják, hogy a gépkocsivezető társadalmunknak, az üzem kollektívájának épp úgy tagja, mint ök maguk, fizetésüket nem személyi szolgálatokért kapják, hanem a közösség érdekében elvégzett munkáért?... Vagy vállalati, hivatali, szövetkezeti érdek lenne, hogy néhányan — ha kell még ilyen áron is — jól kipihenhessék magukat?... — Nem hiszem. Inkább arról van szó, hogy egyes vezetők nem sokra tartják a demokrácián alapuló valóságos emberi tekintélyt, azt a megbecsülést, mely eszmeiségünkhöz következetes, közösségi magatartással vívható ki. Egészen más viselkedési modell határozza meg cselekvéseiket. A polgári világ tekintélyelve, a külsőségek, a megközelíthetetlenség, az elvárt kötelező tisztelet vezérli gondolkodásukat. A hivatal, a beosztás: rang, s a rangnak megfelelő tisztelet pedig a „kijáró” szolgálatokban testesül meg — vélik egyesek, egy olyan társadalomban. melyben semmi se id'"">nebb. mint egy ilyenfajta felfogás. Mégis él, burjánzik — és eszközeink időnként elégtelennek bizonyulnak ellene folytatott harcban.
