Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

0. oldal 1971. szeptember 10, péntek Megbízatása: pártpropagandista KÉT POSZTON Amiért érdemes dolgozni — 1945-ben apámat ar­ra biztatta egyik ismerőse hogy szökjön vele külföld­re. Órákig agitálta, mégis itthon maradt. Később, évek múlva kérdezgettem őt er­ről. Csak annyit válaszolt: „Miért mentem volna ki? Én máshol úgysem tudnék élni.” Csodálkoztam, milyen ter­mészetesnek tartotta dön­tését — meséli édesapjáról Lengyel Géza, a Földmun­kát Gépesítő Vállalat mű­szaki előadója. Ö maga is ilyen egysze­rű, józan gondolkodású em­ber. A közösségért végzett munkájáról hasonló termé­szetességgel szól. Fiatal pártmunkás: kezdő propa­gandista. Megnyerő arcú, barátságos férfi. Halkan, de határozottan beszéL Sokfé­le dolog érdekli, szeret min­denkit megfigyelni. Huszonkilenc éves, ám a fiatalos külső még ezt a kort sem árulja el, — el­ső látásra nehéz elhinni, hogy 11 éves tanítói pá­lyafutás áll mögötte. Egy éve dolgozik Kecskeméten. — I960, őszétől tanítot­tam, előbb Bács-Kiskun, majd Tolna megyében, ösz- szevont tanyai iskolában. Voltam könyvtáros, népmű­velő, TlT-előadó, egy ideig cikkeket írtam a Bajai Hír­lapba. Bajainak vallja magát, szülei 1958-ban Szegedről költöztek ebbe a városba. Pedagógus pályafutása alatt számtalan kudarc érte, na­gyon sok elmaradottsággal, szűk látókörű emberrel ta­lálkozott. A tanyai élet is nehéz volt feleséggel és két kisgyerekkel. — Véletlen folytán ke­rültem a FÖLDGÉP Vál­lalathoz. Nagyon örültem, hogy visszajöhettem az Al­földre. Az elektromosság, a műszaki dolgok pedig már gyermekkoromban érdekel­tek. Az új közösségbe befo­gadták, bizalommal voltak hozzá. Tagja a pártvezető­ségnek. Nem könnyű feladat vár ebben az évben a fiatal propagandistára. — A politikai oktatást az idén a szakszervezeti bi­zottsággal közösen szervez­tük meg. Alapfokú tanfo­lyamként a magyar mun­kásmozgalom történetét vá­lasztottuk. Véleményem szerint ez áll legközelebb a mi dolgozóinkhoz. — Milyen kapcsolatban van azokkal az emberek­kel, akiket oktatni fog? — Ismerem őket, jó vi­szonyban vagyunk. Munka­társaim: gépkezelő és iro­dai dolgozó egyaránt van köztük. Harmincán vesz­nek részt a tanfolyamon, nyolcán párttagok. Szeretném, ha mindenki­nek nyújtana valamit ez az oktatás. Az anyag több témakörre tagolódik, én egyiket sem akarom me­rev előadásformában is­mertetni. Egyes anyagré­szeknél megkérem az idő­sebb munkásokat — akik átéltek sok, nekünk már történelemnek számító ese­ményt, — hogy emlékeiket mondják el. — Gondok is akadnak bi­zonyára? — Nagyon sokan dolgoz­nak a vállalat vidéki mun­kahelyein. Nehéz a min­denki számára alkalmas időpontot megtalálni. Saj­nálatos továbbá, hogy sok ember — jól vagy rosszul — ledolgozza a 8 órát, s azon túl semmi nem ér­dekli. Hogy sikerül-e meg­változtatni ezt a passzivi­Egy, kettő, három... Egy határőr emlékei — Az első alkalommal egy fiatalembert fogtam el, aki kalandvágyból akart Olaszországba szökni — kezdte az elbeszélését Gál György, aki Kecskemétről vonult be a határőrséghez. — Délelőtt teljesítettem szolgálatot és alig, hogy el­foglaltam a figyelőállást, idős néni sietett kerékpár­ral hozzám. Ijedten adta elő, hogy egy sáros öltöze­tű, gyanúsan viselkedő fia­talember Jugoszlávia felől érdeklődött tőle. Meglepőd­tem, mert nem volt még dolgom határsértőveL A nénitől elkértem a kerék­párt és az idegen után ke­rekeztem, de úgy, hogy egy kis kerülővel elébe vágjak. Igazoltattam. — Miért jött erre? — kérdeztem tőle. — A motorkerékpárom elromlott — válaszolta az idegen — szerelőt keresek, de közben eltévedtem. Legenda ez, öcsém! — gondoltam magamban és nyomatékosan ráparancsol­tam: „Feküdjön le!” Csak így láttam biztosítottnak, hogy nem lép meg a ko­ma, amíg az őrsre telefo­nálok ... — Pontosan egy hónap múlva kettős elfogásom volt. Sötétedett már, és egy ember közeledett felém, de a felszólítás után ki­derült, hogy Kovács határ­őrről van szó, aki kimenő­re ment. Egy idő után el­lenőriztek, s mindent rend­ben találtak. Csak néhány perc telt el, amikor meg­reccsent egy ág. Először arra gondoltam, hogy kó­borló őz mászkál az erdő­ben, de tévedtem. Megpil­lantottam egy sötét, moz­gó foltot, s pár másodperc után felismertem: ember kúszik az úton. Habozás nélkül felszólítottam, és egy helyett ketten álltak fel, kezüket magasba emelve. Megmotoztam a két határ­sértőt. Világtérképet és tőr­kést találtam náluk. Már a helyszínen beismerték, hogy a felelősségre vonás elől akartak menekülni, be­törésért és garázdaságért folyt ellenük az eljárás... Húsz nap múlva ismét szerencsém volt. Észre vet­tem, hogy egy motorkerék­pár közeledik a határ felé, tást, az csak az első előadá­sok után fog eldőlni. A további munkáról be­szélgetve szó esik Lengyel Géza továbbtanulási tervei­ről is. Jelenleg albérletben lakik feleségével és ötéves kisfiával. A nagyobbik gyermek, Baján a nagyma­mánál van. Felesége es­ténként 6 órára jár dol­gozni a Hírős Étterembe. A kisfiút nem vették fel a napközibe, mégis elha­tározta, gyarapítja szakmai ismereteit is. — Arra törekszem pro­pagandistaként, hogy a pártéletben nálunk a mi­nimumra csökkenjék a for­malitás. Az emberek való­ban közösséget alkossanak mindenben, munkában, ta­nulásban, szórakozásban egyaránt. A pártszervezet­nek példaként kell állnia a KISZ-fiatálok előtt is. Szívvel, lélekkel végzem ezt a munkát. Méltó aka­rok lenni a bizalomra. Kutyifa Ilona Fodor Sándor, Drágszé- ien rzL letett Mind er kit is­mer. Igaz, a félezer lakosú községben könnyű megis­merni az embereket. A kis község tanácsának székházában beszélgetünk. Fodor Sándor a helyi ta­nács titkára Húsz éve van a közigazgatásban, másfél éves megszakítással tizen­nyolc éve tölti be a titká­ri funkciót. A megszakítás azt jelenti, hogy ez alatt a tanács vb-elnöke volt. Jelenleg ő a községi párt- szervezet titkára is. — Ideiglenesen bíztak meg ezzel a feladattal, hat évvel ezelőtt. Közben a párttagság bizalmából új­ból megválasztottak. — Nem jelent sok fel­adatot ez a két fontos meg­bízatás? — Nem könnyű erre pontos választ adni. Kicsi a község, nem sok a párt­tagunk. A tanácselnöki funkciót is társadalmilag oldottuk meg, amelyre az új tanácstörvény lehetősé­get ad. Kákonyi Károly, a helyi termelőszövetkezet ál­lattenyésztési ágazatának Milyen kévésén múlik... A szabadszállási öregek napközi otthonában tett legutóbbi látogatása óta mintha egycsapásra meg­gyarapodott volna szemé­lyes jóbarátainak száma. Legalábbis az otthon lakói közül sokan és gyakran kö­szöntik az utcán felderülő arccal Csorba Jánost, a he­lyi pártbizottság titkárát. Nemegyszer meg is állítot­ták hálás kézszorításra, mondván: — Köszönjük, kedves, hogy elintézte ... S hogy miért a felderülő arcok, miért a köszönet? — Tulajdonképpen egy olyan, szinte magától ér­tetődő apróság, amihez ke­véske a közöm — magya­rázza Csorba János. — Amikor a napközi lakóival beszélgettem, az egyik bá­csi felemlítette: ..Itt élünk a gyümölcs hazájában, gyü­mölcsöt pedig még csak nem is látunk...” Vilá­gos, hogy eljuttattam a jel­zést a közös gazdaságaink­hoz. Ennyi volt az egész. Dicséret a négy tsz-ünket illeti, amelyek azóta fel­váltva, naponta eljuttatnak néhány kiló gyümölcsöt a napközibe. • Apróság? Tulajdonkép­pen az. A végeredmény mégis a napközi otthon harmincöt idős lakójának hálája. Aligha csupán az ebéd mellé tálalt néhány szem, vagy fürt gyümöl­csért. Sokkalta inkább a velük való őszinte törődés jó érzetéért. S lám, ez olykor milyen kevéskén múlik... —y —n vezetője kapott rá megbí­zatást. Népművészet Kis községben is van bő­ven tennivalója a kommu­nistáknak. Vegyük az egyik legfontosabbat, amely gyak­ran szoba kerül Dragszé- len; a népi hagyományok művelése. — Nálunk ez a pártszer­vezet egyik különleges fel­adata. Ide tartozik a hím­zés. a festés, a hagyomá­nyos drágszeii táncok. Az elnöki szobát ajándék- tárgyak, elismerő okleve­lek díszítik. A község né­pi együttesének sikereit bi­zonyítják. A falu kommu­nistái igyekeznek segíteni a pedagógusokat, a kultú­rával foglalkozókat, hogy a fiatalok elsajátítsák a ré­gi hagyományokat. — Az életkörülmények változásai megnehezítik dolgunkat. A város vonzá­sa, a fiatalok elvándorlása miatt mind kevesebben ve­szik át az ősök hagyatékát. Az idősebbek elhalnak, és mind nehezebb az úttörő- és a KISZ-szervezetekben összeegyeztetni a régi élet­forma művészi tükröződé­sét az újjal, a változások­kal. A népi hímzést még ápolják, hiszen legalább nyolcvan asszony dolgozik a Kalocsai Háziipari Szö­vetkezetnek. Az elnöki szoba egyik sarkában Bernáth Sándor, szakmán népművész keze- munkája látható a falon. Neki sincs már utóda, aki művelje ezt a szemet gyö­nyörködtető művészetet. Az úgynevezett pingáló asszo­nyok száma is egyre csök­ken. Szokatlan még Kákonyi Károllyal is ta­lálkozunk közben, megkér­dezem tőle, hogy sok dolga akad-e, mint társadalmi ta­nácselnöknek? — Szokatlan még. Na­ponta bejárok a tanácshá­zára, érdeklődöm, hogy mi újság, elintézem a rám tar­tozó ügyeket, megbeszélem a tanácstitkárral a legfon­tosabb tennivalókat. Ez egy —másfél óra naponta. A munkám pontos meghatá­rozása, vagyis a társadalmi tanácselnök ügyrendje még nincs írásban lefektetve. Most van kialakulóban, az ügyrendet az élet határoz­za meg, egy kicsit bizony­talan is vagyok. Szerencsé­re jó a kapcsolatom a ta­nács vezetőivel. Janulságok A gazdaságpolitikai teen­dőket ebben a kis község­ben a termelőszövetkezet fejlesztése jelenti. Fodor Sándor elmondja: — Az Új Élet a lehető­ségekhez képest jól gaz­dálkodik. Tavaly a nehéz esztendő ellenére 1 millió 200 ezer forint tartalékot képzett. Az idén is jó ered­ményeket ért el, bár az aszály náluk is terméski­esést okozott. Nemrég tárgyalták a ter­melőszövetkezet közgyűlé­sén a középtávú tervet. Az elképzelések szerint tovább növelik a hozamokat, kor­szerűsítik a termelési tech­nológiát, figyelembe véve az egyre csökkenő munka­erőt, fejlesztik a gépparkot. — Ott voltam a közgyű­lésen — magyarázza. — Egy sor tanulságot vontak le az idei aszályból. Töb­bek között megállapították, hogy ha jobban törekednek a mesterséges csapadékel­látásra, javultak volna a hozamok. Ami lucernából az aszály következtében ebben az évben értékben kiesett, azon egy öntözőbe­rendezést vehettek volna. A község egyéb gondjai­ról beszélgetve szóba kerül, hogy a kommunális fejlesz­tési tervek között legfon­tosabb most a törpevízmű építése. A feladatok megvalósítá­sát előmozdítja, hogy az idén rövidesen négy fiatal­lal eyarapodik a pártszer­vezet. K. S. Korszerű növényvédő állomás Tizenötmillió forintos költséggel épült fel az ország legkor­szerűbb megyei növényvé­Felkészültem, hogy leállí­tom és igazoltatom az uta­sokat. A motoros azonban mintegy 800 méterre meg­állt és utasával együtt az erdőbe ment. Egy-két perc múlva a motoros elindult visszafelé. Alig telt el egy negyedóra, ugyanazzal a motorral ismét ketten ér­keztek, s az előző eset meg- „ ... ... ... ismétlődött: mindketten be- Hercegszántó ívovizelIatasanak biztosítására új mentek az erdőbe, majd j gépházat épít a Dél-Bács megyei Vízmű. A faluban a motoros megfordult és eddig 2 kilométer csővezeték már elkészült, és újabb többször már nem jött visz- kilométer építését a napokban kezdik meg. sza Uj gépház dő állomása. Laboratóriu­mai, műszerei, előrejelzései nagy segítséget nyújtanak majd a mezőgazdasági üze­mek növényvédelméhez. Az állomást felszerelték olyan röntgenkészülékkel, amely alkalmas a gabona­magvak belső vizsgálatára. A főépület melletti nö­vényház növénvkórtani vizsgálatokra nyújt lehető­séget — Nem kirándulóhely ez — gondoltam magamban és elindultam feléjük. Ép­pen az igazolványaikat ás­ták el, amikor meglát­tak. Menekülni akartak, de jelzést adtam az őrsnek és futottam utánuk. Mire utol­értem őket már a riadó csoport is ott volt. Újabb meglepetés: a határsértők hárman voltak. Pedig én csak kettőt láttam a mo­torral jönni. Hamarosan ki­derült, hogy a harmadik gyalog érkezett a helyszín­re és együtt akartak szök­ni. A külföldi turistáké* fosztogatták a Balatonná' s úgy vélték még időbe1' kereket tudnak oldam Nem sikerült nekik. E°vütt kerültek vissza a börtönb“ ahonnan tavaly szabadul tak... Gazső Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents