Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

«. oldal 1971. szeptember 10, pßnte® Ez is, az is a rongyról Mezőgazdasági könyvespolc A vadászati világkiállításra jelentek meg Az üzembe érkező ven­dég szokásos útvonala; por­ta, titkárság, igazgatói iro­da. Most mind a három állomás kimarad. A Tex- tilhulladék és Fonalosztá­lyozó Vállalat kunszent- miklósi gyáregységében egyelőre nem létezik sem porta, sem titkárság, sem elegáns igazgatói iroda. Az üzemvezető, a műszaki és adminisztratív dolgozók — hét embert számolok ösz- sze — egyetlen helyiség­ben számolnak, gépelnek, ebédelnek, tárgyalnak áru- szállításról, szakszervezeti beutalóról egyaránt. Mind­ez a provizórikus állapo­tok velejárója. Nyolcvan mázsa Az átmeneti helyzet a telep külső képén is lát­szik, az ÉPSZER Vállalat most építi a hőközpontot, a mosodához csatlakozó tisztító berendezések hely­ségét és a derítőaknákat. Az ideiglenesség elsődleges alapvető oka: a Pestről ki­települő vállalat folyama­tosan veszi át az elkészülő létesítményeket, így előbb kezdődhet itt a termelés. Hivatalosan májusban a főépület átadásakor avat­ták az üzemet, azóta ter­mel a korcoló (daraboló) műhelyben nyolcvan em­ber, műszakonként nyolc­van mázsa rongyot. A te­rem elején kosarakba rak­ják az egykori kabátokat, ruhákat, térítőkét, majd kis kocsikon hordják az egymás után sorakozó kör­késes asztalok közé. A gé­pek mögött álló asszonyok zöme az üzem megnyitása előtti toborzás alkalmával került ide. A munkát — szakmának egyelőre nem merem nevezni — Pesten tanulták meg, a vállalati busz vitte, hozta őket. Most ők tanítják be az újonnan felvetteket. A leg­ügyesebbek, legtanuléko­nyabbak már a csoportve­zetőségig vitték, mint pél­dául Bata Sándorné. — Miért jött pont a TE- MAFORG-hoz? — szólítom meg. — Kunszentmiklőson nem volt nagy választék a női munkahelyeken, sőt tulajdonképpen ez az első. Éppúgy meg lehet szeret­ni, mint bármilyen más foglalkozást. Ismerni kell az anyagokat, melyik a pa­mut, gyapjú, a műszálas. Most már kezdünk bele­jönni — válaszolja Cipzár a kosárban Amit tudnak, a gyakor­latból merítették. A válla­lat most egy tanfolyam in­A répcelaki szénsavter­melő vállalatnál több in­tézkedés történt, hogy ke­resett termékükből, a szi­fonpatronból ki tudják elé­gíteni az igényeket. Bőví­tik a lúgozó kapacitást, újabb töltőgépeket helyez­nek üzembe, anyagmozgató gépeket szereznek be, s erőfeszítéseket tesznek a minőség további javítására is. A patronnal készített szikvízből a felmérések szerint jelenleg csaknem háromszor annyit fogyasz­tunk, mint üveges szikvíZ- ből, üdítő italokból és ás­ványvízből együttvéve. Tíz évvel ezelőtt például még csak 20 millió, tavaly pe­dig már 360 millió darab dítását tervezi az üzemen belül. Anyagáról csak any- nyit tudtam meg, hogy tex­tilipari ismereteket oktat­nak. Hogyan kerül valaki eb­be a szakmába? Recept, kitaposott út nincs. Kísé­rőm Csupor Sándor esete is égy a számtalan válto­zat közül. Malomipari technikusként dolgozott Pesten, de visszavágyott Kunszentmiklósra, ahol született. Mikor megtudta, hogy a TEMAFORG üze­met telepít ide, akkor lé­pett át a pesti gyáregység­hez. Most együtt nézzük a második műszakot. Az asszonyok keze gyorsan jár, egy-egy rántás és a kés hasítja az anyagot. A csíkokat, illetve a hulladé­kot, a gombot, cipzárt a körülöttük levő kosarakba dobálják. — Anyagkihasználási előírás nincs? — kérdem. — Amit a gombbal el­dob, nem számít bele a csoport teljesítményébe, sa­ját érdeke a dolgozónak, hogy minél takarékosab­ban szabja a csíkokat. A csoportnak teljesítmény után járó összegből ki-ki órabére arányában része­sedik — magyarázza Csu­por Sándor —, az átlagke­reset 1500—1600 forint. — Valamikor a gombo­kat és a villámzárat is megvették, ma már nem akad rá vevő — fűzi hoz­zá. Azt, hogy melyik szalag, melyik kosárba repül, az anyagon kívül a szín dön­ti el. A legértékesebb és külföldön is legkelendőbb a fehér géptisztító rongy, amit finom műszerek tör­lésére használnak. De jó­formán mindenütt kell a rongy, ahol gépeket alkal­maznak. Van tehát helye az óránkénti 4<j mázsa ter­méknek. Késztermékkel fizetnek A folyosóra akasztott táblán újítási feladattervet lenget a huzat. Kifüggesz­tését fölösleges sietségnek tartottam, s különösebb várakozás nélkül érdeklőd­tem, adtak-e már be újí­tást? — Kettőt! A bálázó prés- ! re már felszerelték a java­solt vészcsengőt. A másik újítás az azonos színű munkaruha részben szin­tén balesetvédelmi szem­pontok alapján kerül beve­zetésre, ezen kívül elejéi veszi annak, hogy a dolgo­zók felvegyenek ezt-azt a holmik közül, — feleli ta­patront adtak a kereskede­lemnek, ez év végéig pe­dig 430—440 milliót. A jelenlegi patronüze­met évi 200 millió patron töltésére tervezték, de egy sor műszaki intézkedéssel — szinte minden talpalat­nyi helyet töltőgépekkel telepítettek be — több mint duplájára növelték az üzem termelését. A keres­let azonban még ennél is nagyobb. A végső megol­dást a már megkezdett be­ruházás jelenti, új patrön- üzemet létesítenek. Áz üzemrész kiszolgálására épül már az új tisztítósor is, amely fogyasztásra al­kalmassá teszi a föld mé­lyéből kitermelt szén- monoxidot, lálomra feltett kérdésem­re. — Fordult már elő ilyen? — Most, hogy import­ronggyal dolgozunk, igen. Nyugat-Németországból Hollandiából jön az áru, s van benne jó minőségű holmi is. — Sokba kerül a kül­földről vásárolt rongy? — Mi nem vásárolunk valutával, csak termelünk. A behozatal ellenértékét késztermékben, törlőrongy­ban fizetjük. Ami törlő­rongynak nem jó, azt fel­dolgozza a papíripar, vagy Mohácsöfl készül belőle Szőnyeg, matrac. — Sorol­ja a rohgy lehetséges hasz­nosítását. — l'alált már valaki, va­lamit a ruhákban? — Az egyik asszony két­száz holla hd guldent. Ezer- hatszáz forintot kapott ér­te. Az ilyen „fizetéskiegé­szítés” azonban ritka, rit­kább mint hiszik. A felelőtlen ígérgetés, a megalapozatlan gazdálko­dás néha olyan ötletek lel- j vitelezésére ragadtatja né­hány közös gazdaságban a I vezetőket, amelyek enyhén szólva a törvény előírásai­ba ütköznek. A fülöpházi Petőfi Tsz vezetői, élükön Iványosi Szabó Gellért el­nökkel egy véletlen foly­tán rádöbbentek, hogy az amúgy is gyenge adottsá­gú közös gazdaságot csa­lással szerzett pénzinjek­ciókkal el lehetne indítani a stabilitás útján. Igazán nem rajtuk múlott ennek sikertelensége, a rendőrség ugyanis még idejében köz­beavatkozott. Ismerkedjünk meg a tényekkel, az ese­mények sorrendjében. Állami dotáció, de miért? A fülöpházi Petőfi Tsz 1970-ben nagyobb mennyi­ségű sertés leadására kö­tött szerződést az Állatfor­galmi és Felvásárló Válla­lattal. Amikor azonban a szerződésben foglaltakat teljesíteni kellett volna, a termelőszövetkezet istállói­ban nem volt meg a szük­séges mennyiségű sertés. A közös gazdaság feje felett Damoklész kardjaként füg­gött a jelentős összegű köt­bér kifizetése, s ezért ta­nácsot kértek Csősz Zsig- mondtól. a vállalat felvá­sárlójától. mit lehetne csi­nálni? Csősz minden ellen­szolgáltatás nélkül a tsz segítségére sietett, közölte, hogy a napokban Szabad- szálláson 30—35 sertést ad­nak át az egyéni gazdák, s ő a tsz kezére játszik az­zal; úgy veszi út a hízó­kat, mintha azt a közös gazdaság gazdái a háztáji­ban nevelték volna. Csősz Zsigmond tartotta ígéretét. Az átadás napján ugyanis a vállalat számára felvásárolt 33 sertést, úgy vette át. mintha az a tsz- gazdák háztáji állományá­ból származna. A lebonyo­lítást ekkor Szántó László mezőőr végezte az elnök megbízásából. Mi ebben a bűncselekmény, kérdezhet­né bárki? AZ. hogy a kö­zös gazdaság gyenge adott­ságú, ezért a leadott ser­tések után állami dotációt kap. A Szabadszálláson „át­adott” sertésekért a terme­A vadászati világkiállítás alapgondolata az ember és a természet kapcsolata. Nemcsak a vadászatról, vadgazdálkodásról, hanem a természetvédelem eddigi eredményeiről is tájéko­zódhat a látogató. A va­dászattal, a természetvéde­lemmel kapcsolatos köny­vek ezreit is kiállították az Albertirsai úton. Az angol, francia, orosz, német köny­vek százai mellett sok ma­gyar könyv is szerepel, ter­mészetesen a Mezőgazdasá­gi Könyvkiadó legújabb könyvei is, amelyeket a vadászati világkiállításra jelentetett meg. Elsőnek talán Bakkay— Szidnai—Szabolcs: Tíz év aranyérmes trófeái című lőszövetkezetnek 39 ezer fo­rint állami támogatós járt. Pótszerződések sertésre Az első ügylet lebonyolí­tása Után a termelőszövet­kezet elnöke és főkönyve­lője, Murányi János úgy vélte, nem is olyan rossz üzlet felvásárolni az álla­tokat az egyéniektől, s tsz- háztájiként értékesíteni. Ettől az időponttól kezdő­dően a közös gazdaság ve­zetői megbízták Szántó László mezőőrt, akinek nagy ismeretsége volt a környékbeli tanyavilágban, beszélje meg az egyéni te­nyésztőkkel, mikor adják le állataikat. Az állatlét­szám felmérése után — a mennyiségről Szántó pon­tosan beszámolt a vezetők­nek — a közös gazdaság az Állatforgalmi- és Felvásár­ló Vállalattal a várható mennyiségnek megfelelően pótszerződéseket kötött. Az átadások alkalmával mindig ott volt valaki a termelőszövetkezet részéről, aki az egyéni gazda serté­sének, szarvasmarhájának, juhának lemérésekor közöl­te a felvásárlóval, hogy ez a fülöpházi Petőfi Terme­lőszövetkezet gazdájának háztáji tenyészetéből való. Néhány hónap alatt a kö­zös gazdaság vezetői 240 hízott sertést, néhány szarvasmarhát, s juhokat adtak át az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalatnak. A termelőszövetkezet veze­tői ilyen módon több mint 96 ezer forinttal károsítot­ták meg a társadalmi tu­lajdont, jogtalan anyagi előnyöket szerezve az egyé­ni tenyésztőknek, de a kö­zös gazdaságnak is. Jól iártak az egyéni gazdák Az érvényben levő ren­deletek kimondják, hogy az egyéni tenyésztők amennyiben nem kötnek szerződést az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalattal, nem is kaphatnak szerződé­ses felárat. Miután a fü­löpházi Petőfi Tsz saját háztáii állományként érté­kesítette az állatokat, ezek­re pótszéfződést kötött, a vállalat kifizette ezt a ki­lónkénti egy forintot. Egy másik rendelkezés úgy in-, kötetét említjük, amely számba veszi az utóbbi tíz esztendőben zsákmányolt vadásztrófeákat. Az album­szerű, szép kiállításban megjelent könyv közli a legértékesebb agancsok fényképét, adatait és azt is, hogy hol, mikor, ki ej­tette. A gazdag képanyag áttekintése élmény minden vérbeli vadász számára, de a nem vadászok is érdek­lődéssel forgathatják. Az album szövegrésze kétnyel­vű: magyar és német. Nagy érdeklődést váltott ki és igen keresett könyv őr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek című hé­zagpótló munkája. Az il­lusztris szerző, aki avatott tollú szakember, megismer­tézkedik: ha a közös gaz­daság negyedévenként 40 sertést ad át, akkor kilón­ként egy forint mennyiségi felárat juttatnak számukra. A fülöpházi Petőfi Tsz ve­zetői tehát kilónként két forinttal csapták be az Ál­latforgalmi és Felvásárló Vállalatot. Az egyéni ter­melők az átadott állatok után megkapták a vétel­árat, ezenkívül a termelő- szövetkezet vezetői nagyvo­nalúan kifizették a szerző­déses, illetve a mennyiségi felár felét. Az egyéni gaz­dák tehát a leadott állatok kilója után 1,50 forinttal kaptak többet, s a terme­lőszövetkezetnek is maradt még kilónként 50 fillér. Az elmondottakból nyil­vánvalóan következik: igaz, hogy a termelőszövetkezet vezetői közvetlenül nem a saját anyagi hasznukat nézték, de közvetve — pré­miumok, dotációk — na­gyon is érdekelve voltak a társadalmi tulajdon meg­károsításában. A fülöpházi Petőfi Tsz vezetői mani­pulációinak leleplezése bi­zonyára gondolkodásra készteti a többi közös gaz­daság vezetőit, hiszen jó néhány helyen az állatfel­vásárlásnak ezt a módját nem tartják szabálytalan­nak. Az okos ember más kárán tanul — tartja a mondás. Ebből az ügyből van mit tanulni mások­nak is. Gémes Gábor teti az olvasót a magyar fegyverekkel a honfoglalás­tól egészen a XVIII. száza­dig. A régi vadászfegyve­rek abban az időben harci eszközök is voltak: egy-egy vadászat felért egy hadgya­korlattal. A szerző azonban nem a harci szempontok szerint csoportosít, hanem általános ^leírást ad a régi magyar fegyverekről. Köny­ve érdekes, izgalmas olvas­mány. A könyvek között nem­csak szakirodalmat talá­lunk, irodalmunk is gaz­dagodott egy érdekes va­dászregénnyel, megjelentet­te a Natura Pálfalvi Nán­dor: Remetekan című köny­vét, amelyből annak idején film is készült. A kiadó igen helyesen, függelékként közli a regényből készült film forgatókönyvét, még­hozzá bőséges fényképil­lusztrációval. A könyv té­májáról csak annyit: egy megszállott vadász élmé­nyeit írja le a szerző, bele­foglalva az élővilág ezer­nyi hangulatos képét. A sok kéttónusú tusrajz nagy­ban emeli a könyv érté­két. Szederjei Ákos és jelesé- ge ismert az állatvilág ked­velői előtt. A világkiállí­tásra a Mezőgazdasági Ki­adó Barátságos arcot, ele­fánt című művüket jelen­tette meg. A szerzők afri­kai és indiai vadászkaland­jaikat örökítették meg: le- bilincselően számolnak be megfigyeléseikről, élmé­nyeikről, felelevenítenek több izgalmas vadásztörté­netet és epizódot is. A Natura kiadásában je­lent meg Zolnay László: Vadászatok a régi Magyar- országon című műve. A szerző kiváló ismerője a halászatnak, vadászatnak, ugyanakkor azonban kitű­nő történész is és remek elbeszélő. Nagy Emil: A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése című könyve különleges té­mát tárgyal. A munka nemcsak a két madár jel­legzetes tulajdonságait fog­lalja össze, hanem arra is választ ad, hogyan lehet mesterséges körülmények között a fácánt és a foglyot tenyészteni. A Terra német nyelven is megjelentette a Szeder­jei házaspár A világrekor­der szarvastrófeák titka cí­mű könyvét, amely a vad- gazdálkodás tudnivalóit is­merteti. Eladó: 2 db Csepel D—344 típusú bódés tehergépkocsi (személyszállításra alkalmas). 4 db TV—51 típusú mikrobusz, 1 db Volga személygépkocsi, 1 db Warsawa személygépkocsi, 1 db Warsawa—Pick—UP kistchergépkocsL ürdeklődni: Kecskeméti Közúti Építő Vállalat géptelepén. Kecskemét, Szolnoki út 11. sz. Telefon: 13-603. 1432 Több mint 400 millió szifonpatron P. M. Szerződéses, plusz mennyiségi felár ■ . Társadalmi tulajdont károsító csalással

Next

/
Thumbnails
Contents