Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Nyilvánosságra hozták a dél-vietnami „alsó­házi választások” eredményeit. — ír területen rá­lőttek angol katonákra. KEDD: Rogers amerikai külügyminiszter beszéde. — Kiírták a dán választásokat. SZERDA: Népszavazás Egyiptomban. Líbiában és Szí­riában. — Svájc bejelentette, hogy elismeri a Viet­nami Demokratikus Köztársaságot. CSÜTÖRTÖK: Az Interparlamentáris Unió konferen­ciája. — Francia javaslat új nemzetközi valuta- rendszer megteremtésére. PÉNTEK: Nyugat-Berlinben parafálták a négyhatalmi megállapodást. — Párizsban összeült a „tízek klubja” a nemzetközi pénzügyi válság megvita­tására. SZOMBAT: Visszhangok a nyugat-berlini megállapo­dásról. — Allende chilei elnök perui látogatása. NAGYGYŰLÉS A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPÉN A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünne­pe —, kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából — nagygyűlést rendeztek Budapesten, az Országos Gumi­ipari Vállalatnál. Az elnökségben helyet foglalt Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese. Ugyancsak az el­nökség tagja volt Nguyen Hug Ghan, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A képen: Hoang Cuong beszél. lgy látja a hetet kommentátorunk, Pálfy józsef: Szeptember elsejét szo­kás a politikában az ősz kezdetének tekinteni. Ek­kor már vége a nyári pihe­nésnek a politika hivatásos művelői számára csakúgy, mint a tömegek számára. A nyugati országokban — francia kifejezéssel élve — most van a „rentrée”: visz- szatérnek a dolgozók a munkapadok mellé, bené­pesülnek a parlamenti fo­lyosók is. A sok évtizedes tapaszta­latot az idei év is alátá­masztja : szeptember első napjai újból fontos nem­zetközi eseményeket hoz­tak. Megkezdődik az 1971- es esztendő mozgalmasnak ígérkező politikai őszi évadja... Időrendben először az arab államszövetségre vo­natkozó népszavazást kell említenem: szeptem­ber elsején szólították az urnák elé az egyiptomi, lí­biai, szíriai választópolgá­rokat,. A szavazócédulán ez a kérdés állott: „Jóváhagy­ja-e ön az Arab Köztár­saságok Szövetségének alapvető státumait és a konföderációs állam alkot­mányát”? A válasz — ez nem lehetett kétséges — az elsöprő többségű „igen” volt. A 98 százalékos vagy még nagyobb arányú sza­vazási eredmény láttán a nyugati kommentátorok egyrésze fanvalgott, s azt emlegette, hogy — nyílt szavazás volt, nem használ­tak szavazófülkéket 1.. A formai ellenvetések vajmi keveset számíthatnak. A lényeg: újabb lépést tettek meg egyiptomiak, líbiaiak, szíriaiak az államszövetség megvalósításának irányá­ban. A konföderáció pedig roppant lehetőségeket rejt magában. A három ország területe akkora, mint pél­dául Indiáé! A geopoliti­kai helyzete szintén rend­kívüli jelentőségű: a Földközi-tenger keleti me­dencéjét részben urálhat- ja! Gazdasági vonatkozás* ban elég Líbia olajára utal­nunk, amelynek bevételé­ből bőven juthat Egyip­tom és Szíria gazdaságának fejlesztésére, a két ország viszont szakembereket, munkaerőt adhat Líbiá­nak ... A népszavazás napja egybeesett a líbiai sikeres államcsíny második évfor­dulójával: 1969. szeptember 1-én döntötte meg Kadhafi ezredes és fiatal tiszttár­sai Idrisz király uralmát. A népszavazás napjának az évfordulóval való összekö­tése nyilvánvalóan Kadhafi ezredes politikai súlyának növelésére is szolgált. A fatal elnökről sokan azt mondják, hogy a „70-es évek Nasszerjának” szere­pére vágyik. Egyelőre ro­mantikus jellegű arab na­cionalizmus keveredik a politikájában antiimperia­lista tettekkel, kommunis- taellenességgel, bigott val­lásossággal ... Az Arab Köztársaságok Szövetségének vezető hatal­ma — ha nem is gazdasá­gát, illetőleg gazdagságát tekintve — természetesen az Egyiptomi Arab Köztár­saság. A kairói kormány úgy döntött, hogy visszaál­lítja Egyiptom nevét. Most már feladhatja az Egyesült Arab Köztársaság elneve­zést, amely csaknem tíz éven keresztül arra volt hi­vatott, hogy fenntartsa az egyiptomi—szíriai unió em­lékét. Az annak idején — emlékezünk rá — nem tar­tott tovább két évnél. Szadat elnök, aki minden bizonnyal elnöke lesz az államszövetség legfőbb szervének, az elnöki ta­nácsnak, vagy érthetőbben: az elnökök tanácsának, nos, Anvar Szadat is olyan am­bíciót táplál, hogy méltó utódja legyen az arab nem­zet és az egyiptomi nép történelmében Nasszemak. Az államszövetség megte­remtésével éppen az ara­bok régi, sokat emlegetett vágyát, az arab egységet kívánja szolgálni. Termé­szetesen e pillanatban csak mélyül az ellentét az ál­lamszövetségben tömörülő három köztársaság és az arab monarchiák: a jor- dániai, a szaúd-arábiai, a marokkói királyság és a különböző sejkségek, emi­rátusok között. Igen éles szópárbajokra már került is sor Husz- szein király és Szadat el­nök között... Szaúd-Ará­bia uralkodójával, Fejszal királlyal viszont az egyip­tomi elnök — úgy tűnik — legalábbis egy kérdésben együttműködik: kettős köz­vetítésre hajlandó a jordá- niai király és a palesztin gerülaszervezetek közötti alkudozásban. Most éppen Szaúd-Arábia fővárosában folynak a tárgyalások, amelyen éppúgy ott van a jordániai külügyminiszter, mint Szadat elnök külön- megbízottja ... Visszatérve Európára: földrészünk legnagyobb po­litikai szenzációja egy na­pot váratott magára. Ügy volt eredetileg, hogy csü­törtökön délben írják alá Nyugat-Berlinben a nagy­hatalmak nagykövetei a város sorsát szabályozó megállapodás-tervezetet. Aztán egynapos késedelem következett. Közölték, hogy Rush amerikai nagykövet gyöneélkedik”. Az orvo­sok „ágynyugaTmat írtak ’ő számára”. Másnap az­tán az USA bonni nagykö­vete már a gyönpélkedés minden jele nélkül szin­tén ott volt az asztalnál három kollégája mellett, hogy parafálja az úgyne­vezett keretszerződést. A kiszivárgott hírek szerint a hivatalos angol, orosz, francia nyelvű szöveg ugyancsak hivatalos német fordítása körül volt még 24 órás vita. Igaz, nem mind­egy, hogy például az NSZK hatóságainak Nyu­gat-Berlinben „igazgatási” vagy „l\ormányzási” jogkö­rük lehet-e, a fordítások ilyen — az árnyalatnál na­gyobb! — eltéréseket mu­tattak. Tudni kell, hogy a négyhatalmi megállapodás német szövege az alap egy­részt az NDK és az NSZK tárgyalásain, másrészt az NDK és a nyugat-berlini szenátus képviselői közötti megbeszéléseken. A nyugat- berlini megál­lapodás visszhangjából elég csak annyit idéznem, hogy vannak, akik az osztrák ál­lamszerződés 1955-ös alá­írása óta a legfontosabb kelet—nyugati megállapo­dásnak minősítik. És idéz­hetek olyan optimista véle­ményeket is, hogy év vé­géig sikerül elfogadtatni a nyugatnémet parlamenttel, a Bundestaggal a szovjet— nyugatnémet szerződést. Azaz megtörténik a több rriint egy éve Moszkvában aláirt okmány ratifikálása. A visszhangba disszonáns hangok is vegyülnek: a bonni revansista körök vagy úgy próbálnak zavart kelteni, hogy azt mondják, „Brandt eladta Berlint”, vagy épp ellenkezőleg azt hangoztatják, „a Szovjetu­nió tette a legtöbb enged­ményt”. Az igazság az, hogy a kompromisszumos megol­dás mindkét részről enged­ményeket követelt. A meg­állapodás pedig kétségtele­nül az egyik legfontosabb állomás a főcél, az európai béke és biztonság felé ve­zető úton. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet a „tízek klubjára”: ez a hangzatos elnevezés a tőkés világ leg­gazdagabb országait jelöli. Tulajdonképpen nem is hi­vatalos az a szervezet, amely az USA-t, Kanadát és Japánt egy asztalhoz ül­teti a nyugat-európai tő­kés országok képviselőivel. Kétségtelen azonban, hogy igen alkalmas fórum, hogy egymás között lehessenek, zárt ajtók mögött keres­hessék a választ a nyugati pénzrendszer nagy kérdésé­re: „Hogyan tovább?” Ho­gyan lehet elkerülni a tő­kés világ válságát? Marad­ion-e világvaluta a dollár? Milyen módszerrel lehet meffakadálvnzni. hogy az USA-ban dúló infláció az amerikai pénzzel ne jusson el az amerikai határokon kívül? Megannyi fontos kérdés — a „tízek” ma még tízféle különböző megoldásról vitáznak. A HÁBORÜ ELSŐ ÁLDOZATAI Lengyelországban a második világháború kitörésének évfordulóján kegyelettel emlékeztek meg a Wcsterplat- te hőseire. Képünkön: Jaruzelski honvédelmi minisz­ter postbumus kitüntetést helyez Sucharski őrnagy ak­kori helyőrségparancsnok hamvaihoz. KÁDÁR JÁNOS ÉS FOCK JENŐ CEDENBALLAÉ A VVK-N Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Nép­köztársaság Minisztertanácsának elnöke Kádár János­nak, es Fock Jenőnek a társaságában felkereste a va­dászati világkiállítást. Kép: A vendégek a szovjet pavilonban. IRÁNI VENDÉGEK BUDAPESTEN Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghí­vására szerdán néhány napos látogatásra hazánkba ér­kezett Gholam Reza Pahlavi iráni herceg és felesége. Kép: Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Gholam Reza Pahlavi és felesége a Ferihegyi repülőtéren. ALLENDÉT ÜNNEPELTÉK A chilei elnök latin-amerikai körútja során Velasco tábornok perui államfő kitünteti Ailendét. ANGOL KATONASZÖKEVÉNY SAJTÓKONFERENCIÁJA Dublinban, az Ir Köztársaság fővárosában különös sajtókonferenciára került sor: Desmond Pearson 19 éves angol katona mondta el, miért csömörlött meg honfitársai magatartásától Észak-írországban.

Next

/
Thumbnails
Contents