Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
/ 1971. szeptember 28, vasárnap 5. sídal Kritikus évek előtt Jubileumra készülőben egy falu Helyi munkaalkalomra van szükség Akasztón Akasztó lakóinak egyötöde minden reggel biciklire, motorkerékpárra, és autóbuszra ül, hogy eljusson . a községen kívüli munkahelyére. Este, vagy délután hazatér, ugyan-! azzal a járművel, mellyel reggel elindult. Így megy ez már évek óta. Csaknem ezren ingáznak. S ez csak lélekszám szerint egyötödrész. Mint „munkaerő”, jóval nagyobb hányadot képvisel. Harma- dot. telet? Valahol ekö- zott. Helyben munkaalkalmat mindössze a Béke Szak- szövetkezet közös területe nyújt — összesen százhúsz embernek. Ez éppen elegendő, több személy foglalkoztatására pillanatnyilag nem is volna mód. Közülük is mindössze öten 1 állnak tagsági viszonyban a szakszövetkezettel, a többiek szerződött alkalr mazottak. Annak idején családtagjaikat, illetve feleségeiket léptették be tagnak; ők maguk szintén a községen kívül vállaltak munkát, időközben tértek vissza. Zömükben 25 és 40 év közöttiek, s mintegy negyedrészük rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. — Jelenleg az a gond — sorolja Dolezsál Ferenc szakszövetkezeti elnök —, hogy a legjobbakat rábeszéljük: nálunk maradjanak továbbra is. Ez nem egyszerű dolog. Itt éveken át, minthogy veszteséges volt a gazdálkodás, alacsonyak voltak a bérek. Most már tudnánk emelni, de évi négy százalékot meghaladó bérnövekedés esetén már félmillió forintos iövedelem-növekményi adót kellene fizetnünk. Viszont még az idei nyereségünk is alatta marad az egymillió forintnak. Van más is. A hátrányos társadalombiztosítás például. Továbbá a szociális-kulturális létesítmények teljes hiánya. Az a meztelen valóság, hogy a szak- szövetkezet nem képes versenyezni az ipari munkahelyekkel. Az említett létszámmal művelik meg a közös terület négyezernyi holdját. Igaz, hogy ebből majdnem háromezer hold a rét és a legelő, de mivel ezeket is intenzív módon akarják hasznosítani, munkát és költséget igényelnek. Szőlőből csak egy 50 holdas üzemi ültetvényük van. Gyümölcs semmi. Annak ideién felmentést kaptak a telepítési kötelezettség alól ehelyett a juhá- szatot kellett fejleszteniük. Sajnos. . ez a program sem volt mentes a gigantomániától. Pár év alatt 8—10 ezres álló- I mánvt „céloztak meg”, amelyhez a feltételek teljesen hiányoztak. A követ- ; kezmény: a juhok száz-. [ sőt ezerszámra pusztultak el. A szakszövetkezet ói vezetése pár év alatt ren- I det teremtett: a juhok száma ieler'leg 1600, de az öt-j éves terv végére sem lesz 1 több 3no0-nél. Egyúttal növelték a sertésállományt. I 120 anyakocát tartanak, s j évente ezer hízót értékesítenek. Ez utóbbiak száma I pár év alatt megkétszereződik. Épül a szakszövetkezet legjelentősebb beruházása: a 15 ezer hektós pince. Az 50 hold szőlő terméséhez képest ez jócskán túlméretezettnek látszik. Ám nem is annyira a közös, hanem az 1200 holdnyi tagsági szőlő termésének tárolására szolgál majd. Ez égetően fontos feladat. A tagságnak ugyanis legfeljebb 6—7 ezer hektó bor tárolására van módja, minthogy itt Akasztón soha nem volt nagy a pincekultusz. a termést must formájában értékesítették, azaz olcsó áron. Ezért van az, hogy a tagsági szőlő egészében — 20—25 mázsás átlaggal számolva — nem rentábilis. Jó esetben épp fedezi a költségeket. És így a parlag szőlő területe máris eléri a 80 holdat. Jövőre a 130-at. 1975-re pedig, a legderűlátóbb számítások szerint is, a 300 holdat. De ha nem volna kilátásban a pince közeli megépülése, az elhagyott szőlők területe már most megközelítené a 200 holdat. A gazdákban az a tudat tartja a szőlőtermesztő kedvet, hogy közelesen megjavulnak az értékesítés feltételei. És egyelőre még fokozódnak a földfelajánlások is. Mit kezdhet a közös a csip-csup, szétszórt parcellákkal? Amíg nem alkotnak összefüggő területet, addig semmit. S aztán? Talán, kellő érdeklődéssel számolva, fel lehetne újítani a kipusztult tagsági szőlőket. De nincs szakember, aki biztosan tudná — sem Akasztón, sem másutt —, hogy azt a területet, ahol 60—80 éven át termett szőlő, meddig kell pihentetni, amíg oda újból vesszőket lehet ültetni. Lehet, hogy egy, vagy akár két évtizedre is szükség van. De 4—5 évet minden bizonnyal várni kell! Addig legfeljebb igénytelen pillangósféléket lehet csak termeszteni. A rekonstrukció tehát jelenleg nem időszerű. A 70-es évek közepén talán már az lesz. És addig? A közös terület gépesítése jónak mondható. Ezért itt 1975-ben is legfeljebb csak 150 embert tudnak foglalkoztatni. A pince megépülése valamelyest lassítja a tagsági szőlők pusztulását, de megállítani nem tudja. Nem, mert a szakszövetkezetnek 132 olyan tagja van, aki a múlt században született. S az elöregedésnek másfajta nyomasztó konzekvenciái is vannak. Mintegy 220 olyan tagot tartanak nyilván, akik rászorulnának a közös rendszeres segélyére. Utánpótlás? Ne tápláljunk illúziókat: az 1970- ben végzett 52 nyolcadikos közül mindössze ketten maradtak odahaza, a szüleiknél. Akasztó község lélekszámú 4600 volt az 1960-as és az 1970-es népszámláláskor egyaránt. Négyszázan hiányoznak ahhoz, hogy megszerezze a nagyközségi rangot. Kommunális és szolgáltatói színvonalban ez a falu messze elmaradt az ország hasonló méretű településeitől. Jóformán még vendéglője sincs, a bölcsődei és a napközi ellátottság megoldatlan, s a törpevízmű megépülése is várat magára. De a legnagyobb baj az, hogy nincs munkaalkalom. S még kilátás és még elképzelés sincs arra, hogy a közeli években legyen. Holott ilyen célokra a szakszövetkezet is áldozna egy-két milliót. Hiányzik azonban a kezdeményezőkészség. Pedig az akasztóiak szorgalma, munkakedve még nincs elapadóban. Abban, hogy mérséklődik a tagsági szőlők pusztulása, az ingázóknak is jelentős szerepük van, akik második műszakban kapálnak, metszenek, vágy — mint most, ezekben a napokban — szüretelnek. A rokonsági összefonódások folytán számon tartják egymás gyarapodását, s nagy-nagy kalákában húzzák tető alá a családi házakat. Ez a kollektív potenciális energia hatványozottan hasznosulna helvi munkaalkalom esetén. Ám ennek hiányában félő. hogy elsikkad. Akasztó kritikus éveknek néz elébe. Hatvani Dániel Idénycikkből — fagyasztott áru A csemegekukorica — annyi társához hasonlóan — az alkalmi árusító standokról bevonul az élelmiszer- üzletek hűtőpultjainak mirelité áruféleségei közé. Az idénycikk-jelleg tehát megváltozik, de a különleges íz nem vész el, erről a bajai hűtőház gondoskodik. A magyar hűtőipar bajai gyárában a fagyasztott csemegekukoricát csomagolják svéd megrendelésre. Tizenhét vagonnyi árut készítettek az idén. aminek nagyobb részét exportra szállítják. Beszélgetés Turián György főrendezővel A Kecskeméti Katona József Színház társalgója egy kissé hangos így délidőben, és ezért Turián György főrendező első emeleti irodáját javasolja beszélgetésünk színhelyéül. A színház ez év őszén ünnepli fennállásának háromnegyed évszázados jubileumát. érdeklődésem így az ünnepi évad ter-# veire, előkészületeire irányul. — Október 14-én, csütörtökön délelőtt tartjuk társulatunk jubileumi ülését — kezdte a társalgást Turián György. — Ünnepi beszédet mond Kazimir Károly, a Színházművészeti Szövetség főtitkára. Ez alkalommal kerül sor a megyei tanács művészeti díjainak és egyéb, más kitüntetések átadására is. Este pedig ’ tradicionális, de szívesen vállalt kötelezettségünknek teszünk eleget azzal, hogy Kecskemét szülötte, társulatunk névadója, Katona József halhatatlan tragédiáját, a Bánk bánt eliátsszuk a közönségnek. Hetvenöt évvel ezelőtt ugyanis ugyanezzel a drámával nyitotta meg kapuit a színház — Gertrudis szerepét akkor Jászai Mari alakította. — Az új színházi évad terveiben milyen szerepet kap ez a jubileum? tak — ennek oka pedig az alkalmas helyiség hiánya. A művelődési központ városi terme túlságosan nagy — a Zrínyi iskoláé pedig kicsi. Nagyobb anyagi támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy a sokféle jó elképzelés közül kiválogathassuk a legmegfelelőbbet ... így tehát még csak tervezgetünk. — Tehát mint mindig? a társulatnak ez évben is a „sovány pénztárca” problémáival kell megbirkóznia. — Gondjaink legnagyobb részt pénzügyi jellegűek. Igen megnövekedtek a textil- és faáruk és így a díszletek, jelmezek költségei. Az ország első létesítménye volt egykor a kecskeméti színészház — de ez a dicsérő jelző a korát és egyben elavult voltát is szemlélteti. Ráadásul még kicsinek is bizonyul — nem egy társulati tagunk fizet 6—800 forintot albérleti szobájáért. Magas a tájelőadások száma, a színészek továbbra is leterheltek maradnak ... és még sorolhatnám tovább a nehézségeket. De ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a színház kollektívája az új fiatal tagokkal jó, lelkes, a nehézségektől meg nem riadó közösséggé ko- vácsolódott. És azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. — A díszelőadás, a Bánk bán rendezője elárulna-c végezetül valamit a színpadra állítás terveiről? — Nehéz erről tőmondatokban szólni, hiszen ez egy újabb beszélgetés témájául szolgálhatna. Talán csak annyit, hogy a hagyományok és a korszerűség szintézisét szeretnénk megvalósítani. Katona József tragédiáját nagy magyar történelmi személyiségek analógiájára értelmezem: nevezetesen Bánk és Petur ellentétét a reformkor és szabadság- harc, a Széchenyi és Kossuth szembenállás mintájára kívánom megformálni. A próbák jól haladnak, régi és új tagjaink egyaránt nagy lelkesedéssel vesznek részt a közös munkában, ^melynek eredményét az októberi bemutatón láthatja majd a közönség. Pavlovits Miklós Akadályközlők — Egy egész éven át természetesen nem ünnepelhetünk. de azért megpróbáltuk műsortervünket úgy kialakítani, hogy munkánkat Katona József és a magyar színjátszás tradícióinak szelleme jellemezze. Az előcsarnokban kiállítást tervezünk a Színházi Intézet gyűjteményéből. A műsor összetételéből szólva elmondhatom, hogy nem módosítottuk bemutatónk megszokott ai'ányát, már ami az operett és a prózai darabokat illeti. A változás csupán annyi, hogy az eddigi egy kiemelkedő rendezéssel szemben az évad során két örökéletű klasszikus alkotást állítunk színpadra, a Bánkot és a Hamletet. Társulatunk kezdeményező kedvéről tanúskodnak ezenkívül még a. sorozatos ősbemutatók is. A Válás Veronában, a Buborék, a Karnevál — de ide sorolható még a teljesen új és korszerű szövegköryv alapján a Cigányszerelem is — először elevenednek meg magyarországi színpadon. — A megnövekedőt! feladatok ellátására szép számmal bővül a társulat... — Igen. A harminchat színész közül tizenhármat most az ősszel szerződtettünk. Nagyrészt fiatalok, négyen például egészen friss főiskolai diplomával kezdenek munkájukhoz. Szerepkörük — elég csak egy pillantást vetni a tervekre — komoly és felelősségteljes. Faluhelyi Magda Melinda-alakítása, vagy Székhelyi József Hamlet címszerepe — gondolom — minden fiatal színész számára kitüntetés lehetne... — Hogyan áll a stúdió- színház ügye? — őszintén megvallva, még kevés biztosat mondhatok. Sajnos, a tavalyi kísérletek meglehetősen költségeseknek mutatkozEgy fogalom szédületes karriert futott be nálunk az utóbbi időben. A pályája immár elválaszthatatlanul a beruházásokhoz kötődik. Az akadályközlésről van szó. Egy olyan feljegyzéssorozatról, amely a munka véghezvitelét gátló körülményeket tartja számon. A természetellenes, történetesen az, hogy az egymásra fektetett aktacsomók néha magasabbra tornyosulnak, mint az a létesítmény, amelynek a kivitelezésére vonatkoznak. S az akadályközlők száma hovatovább meghaladja azokét, akik a két kezükkel dolgoznak. Mindez kiderül a reklamáció eesetén. Az illető létesítmény — amely lehet üzemrész, műhelycsarnok, közintézmény, lakótömb — nem készül el az eredetileg kitűzött átadási határidőre. Sőt a módosított határidőre sem. Ugye, nem egyedi a példa? A megrendelő türelmetlenkedik, megmozgatna minden követ, hogy minél előbb hozzájusson ahhoz, aminek a kivitelezésére megbízást adott. De ma már nem kővel építkezünk, így a kapcsolatait is mozgósítja. Esetleg bíróságra kerül az ügy. A kivitelező vállalat — vagy legyen ipari szövetkezet — igazgatója (elnöke) int, illetve átszól a házi telefonon a műszaki vezetőnek, aki riadóztatja a jogtanácsost, a vészjelre megmozdul az egész apparátus. A vállalat akadályközlő csoportja egy külön erre a célra vásárolt, kevés fizikai erőkifejtést igénylő villás emelés targoncán hozzálát a dokumentumok összefuvarozá- sához. Az aktákat rendszerint úgy tálalják, hogy abból a legmakulátlanabb vállalat (ipari szövetkezet) arcéle sejlik fel. Valamennyi, a munkát hátráltató körülmény objektív ténv, rajtuk kívül álló dolog. írás van róla, hogy a tervet nem kapták időben kézhez. A tervezők viszont jegyző- könnyvel szolgálnak arról, hogy pontosan dolgoztak, de az eredeti elképzelést meg kellett változtatni, mert közben kiderült, hogy a megrendelőnek nincs elég pénze. A megrendelő a haját tépve bizonygatja, hogy igenis létezett öt évvel korábban a teljes beruházáshoz szükséges summája, de elhúzódott a ki- vitlezés, és ennyi idő alatt olyan mértékben emelkedtek az építőipari árak, hogy... A kivitelező diadalmasan lobogtatja az újabb akadályközlésről szóló . papírt, amelyen világosan az áll, hogy egyéves késéssel kapták meg a betonkeverő gépet, amely nélkül nem lehetett keverni a betont. A gyártó üzem percek alatt az asztalra teszi azokat a telexüzeneteket és táviratokat, amelyekben nyomatékosan felszólította az egyik fontos alkatrész leszállítására az ország másik csücskében levő gyáregységét. A gyáregységben megszokott mozdulattal tálalják, hogy nem érkezett meg időben az alapanyagul szolgáló öntvény. Az öntvényt előállító gyárban már nyúltak a szállítást akadályközlő levelek másolatait tartalmazó irattartók után, s közben arról panaszkodnak, hogy immár öt éve húzódik egy beruházás náluk... Az akadályközlőknek tehát az a dolguk, hogy rendkívül precízen számon tartsák a munka ütemét fékező körülményeket, s ezeket írásba foglalva rend szerezzék. A kereslet hatására ennek a divatos és virágzó szakmának a képviselői kezdenek hiánycikké válni. Egy élelmes társaság már arra gondolt hogy segédüzemágat alak'1 amelynek az lenne az egyedüli — ám nem kis körű1 tekintést igénylő — do’r hogy akadályközlőket k vetítsen az abból szú' ködő üzemeknek. De • lenne, ha inkább ezek m az építkezésekre mentnek dolgozni? Hátha gv sabban elkészülnének a lé I tesítményék! 1 Halász Ferenc
