Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

1971. szeptember 24, péntek

5. oldal

Van-<

igényes

nézőközönség megyénkben?

A Moziiizemi Vállalat művészfilmsorozatának kísérletéről

Bács-Kiskun megyében egy-egy művészi igénnyel, a valóságábrázolás hitelességével készült filmet s - statisztikai adatok szerint

— - az idő alatt, míg a kópia végigvándorol a községek és városok mozihálózatán

— átlagosan 30—35 ezer néző tekinti meg. A megyei Moziüzemi Vállalat vezetősége ez év elején elhatározta, hogy eme önmagában is jelentős nézőtábor igényeit megpróbálja az eddigieknél szervezettebb módon kielégíteni és az alkalmankénti művészi alkotások vetítéseit programba foglalva, rendszeressé teszi,

A terveket alapos előkészítő munka követte. Első lépésként a vállalat felmérte a várható igényeket. A tavasszal vetített Wajda- film. a Tájkép csata után nézőit kérdőív kitöltésére kérték fel Ebben megtudakolták : van-e érdeklődés az igényes alkotások sorozatos vetítésére, milyen gyakorisággal mennének el az előadásokra, a délutáni vagy az esti időpont a legkedvezőbb a megkérdezettek számára — és a mintegy húsz felsorolt film közül a válaszadónak meg kellett jelölnie a számára legkedvesebb alkotásokat.

Az ívek feldolgozása nyomán többé-kevésbé világosan körvonalazódott megyénk öt városa mozilátogatóinak érdeklődési köre. Néhány kedvenc film azok

úgynevezett „második mo- | A kísérleti sorozat több zihálózat”, a művészi alko- j célt is szolgál. Az érdeklő- tásokat játszó filmszínhá- j dés alakulása képet ad

zak létrehozásával. Így a MOKÉP rendelkezésre álló kópiáinak jegyzékéből kétszer hat filmből álló sorozatot válogattak össze. A vetítéseket kéthetente, azonos napokon tekinthetik meg a nézők a megye öt városának mozijaiban. A Viva Maria, az Amerikai feleség, A hosszútávfutó magányossága, a Ház a sziklák alatt, és a Hurrikán című művek néhány éve készültek a világ különböző részein, de a sorozat második tagja, a Jean Paul Marat üldöztetése országszerte is csak most kerül bemutatásra. Tekintettel az alkotás kissé elvont világára, a mozik normál játékrendjébe nem is kerül. Ugyancsak ez vonatkozik a jövő évi vetítések közül a Balázs Béla stúdió kisfilm- jeire is.

majd a közönség Ízléséről. A tartalmas ismeretterjesztő füzet és az előadásokat megelőző rövid bevezető pedig a nézők filmesztétikai ismereteit gyarapítják. A látogatói tábor növekedése pedig lehetőséget kínál, hogy a jövőben egyes igényes és a nagy tömegeket nem túl szórakoztató filmeket ne ítéljék „eleve” bukásra a válogatás nélküli közönség előtti vetítésekkel, hanem csak kijelölt filmszínházakban játsz- szák.

Az eredmény így azután további tájékoztatást nyújt a Moziüzemi Vállalat számára; hogyan, s mi módon nyerhet meg egyre nagyobb néptömegeket a huszadik század e legmodernebb művészete, a film számára.

Pavlovits Miklós

Betűk fényében — hatvanévesen

Faluszéli ház Kaskan- tyún. A vályogfalak évek óta csupaszon, vakolatlanul sütkéreznek a környékbeli világossárga homoktól felfokozott fényben — minden idilli hangulat nélkül.

De a nyomorúság lehangoló jegyeit is hiába keressük. Amit a portán, s a falakon belül látni, az sokkal inkább a tisztes — tiszteletet parancsoló — szegénység rangjára tart igényt. A kerített, üvegezett verandán sok-sok virág: Ilka néni — azaz özvegy Görög Istvánná — kedvencei. Nem egyedül lakik itt, hanem egyik asz- szonylányával, illetve annak családjával.

Ilka néni elmúlt hatvanéves. És tavaly télen részesült élete egyik legnagyobb élményében: megtanult ír- ni-olvasni.

Csengődi Dezsőné helybeli pedagógus igénytelen kis füzetet mutat. Betűk, szógyakorlatok, mint akár- mely elsős nebulóé. Ám ez Ilka néni keze írása. Az utolsó oldalon Vörösmarty

* •

Üzenet

k

a címe annak a folyóiratnak, melynek most megjelent első számát a napokban hozta a posta Jugoszláviából. A szabadkai magyar írók, művészek, fogtak össze, hogy ismét bizonyítsák, együttes erővel: a haladó hagyományokra építve lehet (és kell!) jelentős szellemi fórumot teremteni, a jelen gazdagítása — és a jövő előkészítése érdekében.

Műhely kell — mondja a bevezető —, s azokhoz kell fordulni, akik hiszti. imit szívesen látná- ' nek az „írott szó erejében”. A szer- i miét: Egy nyáron át ! Iceszlőségi beköszöntő cikk hangsúlyozA szándék dicséretes. Az egymást követő számok tematikája, tartalma, s színvonala bizonyítja majd: sikerül-e ez a szerkesztőknek?

Az első szám máris többfajta izgalmat kelt. Fehér Ferenc, Csépe Imre, Zákány Antal versei az átélt valóságot sugallják, Szirmai Károly, Urbán János, Gajdos Tibor novellái megörvendeztetik és elgondoltatják az olvasót.

Csuka Zoltán — az ismert műfordító — mai szlovén költőket mutat be ihletetten és avatottan.

Az első szám kiemelkedő színvonalú,

Szózatának első két versszaka. Pont és vessző nélkül, mint a modern versek.

— Novembertől márciusig végezte el Görögné az első és második osztály anyagát — mondja Csengődiné. — Hol ő jött be ide, hol én mentem el hozzájuk. Az utóbbit szívesebben vette. Kicsit restelkedett... Eleinte szinte a kerítések mellett bujkálva jött el. Aztán, ez már később volt, kínosan feszengett. Végül kibökte: mit fizessen ő ezért. Mondtam, hogy semmit sem kell fizetnie. Ügy láttam, megnyugodott, de legközelebb erőszakkal nekem ajándékozta díszes varródobozát.

Faggatom az életéről.

— Tizenketten voltunk testvérek. Én a legidősebb. Apám feles dohánykertész volt. Mindig tanyán laktunk, hol itt, hol ott. Sokszor tíz, tizenöt kilométerre a falutól. Apai nagyapám még tudott olvasni. Apám már csak számolni tudott. Anyám azt sem. De, amikor gyerekágyas volt, és sokszor az volt, megtanult olvasni. Emlékszem, szalmaszál volt az imakönyvében, hogy el ne tévessze a sorokat.

Kilenc-tízéves korában kezdett el dolgozni. Az iskolapadig sem azelőtt, sem azután nem jutott el. Ültette, locsolta a dohánypalántákat. Épp úgy, mint később húgai, testvérei. Apja egyikőjüket sem adta oda cselédnek. Pedig Ilka, a legidősebb lány, szívesen elment volna. Legalább télen, hogy összehozzon egy varrógépre valót, amire nagyon vágyott. Apja azt mondta, inkább neveljen

tói colt. Bűn és bűnhődés,

Eí.v férfi és egy nő. Ha...

Az összesítés eredményei tarra biztatták a'Moziüzemi Váli-'-Pót. hogy más megyékhez hasonlóan, nálunk is próbálkozzanak meg az 1 szeretnék tenni.

~a: nem kíván az Üzenet csupán egyetlen'irányzat szolgálatába állni. Tágab- ban értelmezik szerepüket és elkötelezettségüket: mozgalmi jellegű folyói- i ratot akarnak és „közös dolgaink lel- I kiismeretes taglalásának” fórumává

vitára serkentő és felkészülten vitatkozó tanulmányát Dér Zoltán írta; a . malacot. Belenyugodott, a címe: Lukács György és Kosztolányi. I malacok felnőttek, meghíz- Ebben a nemrég elhunyt marxista tu- j tak, szép pénzt kapott érdós Kosztolányi-ítéletét módosítja, a költőnek szolgáltatva ezzel igazságot.

Várjuk az Üzenet következő számait.

V. M.

v «AM

th<3 s Pim

10.

Darnógyöngyei annyira belejön a kezelésbe, hogy gyorsan kezet nyújt a Szántódi jobbján és balján álló két férfiúnak is, aztán nyomban megfordul és kemény, határozott léptekkel megy kifelé, a csapat utána. Lu- ciánó utoljára marad és tétován visszanéz Szántódira. Szántódi nem is hagyja őt elmenni.

— Luciánó elvtárs, egy pillanatra!

Szántódi előjön az asztal mögül, és félrevonja Lu- ciánót. A többiek közben ügyet sem vetve Luciánóra, kifüstölnek a teremből.

— Megvan a szobája, kezdheti a munkát — mondja

Szántódi.

Luciánó kétségbeesett mozdulatot tesz a társulat után.

— Ha most nem megyek velük, egy vasat se kapok

a segélyből.

Szántódi fölényesen elmosolyodik:

— Ne legyen kicsinyes. Milliókról van szó!

Belekarol Luciánóba és maga után vonia.

Egy végtelennek tetsző csigalépcsőn vonszolja felfelé Szántódi Luciánót. Végül megérkeznek a tanácsháza épületének ódon, elhagyott, poros toronyszobájába.

Kis lőrésnyi ablakok, asztal, szék, csupasz sezlony. Szántódi úgy mutatja meg a szobát, olyan elégedetlen. mintha a paradicsomot mutatná meg neki. Az asztalon felhalmozva a „Sportfogadás” sárga füzetei, lottószelvények, papír, ceruza, füzetek.

— Hát itt dolgozhat. Ez a tűzőr szobája egyébként, most elküldtem szabadságra.

Luciánó kinéz az ablakon.

— És nekem most a tűzre is ügyelnem kell?

— Fityfenét. Nem lesz itt most tűz. Maga ne törődjön semmivel, csak csinálja meg az egyenletet minél előbb, én az ellátásáról is gondoskodom.

— Dehát én este fellépek.

— Fél hétre minden este kocsit küldök magáért, i kaját pedig a kisbíró hozza reggel, délben, este. Mi cell mégí

Luciánó tétova mozdulatot tesz.

*

A vásártéren felállított cirkuszsátor felé mérhetetlenül sok ember áramlik. Ez az áramlás azonban nem teljesen spontán. Iskolák és szervezetek vonulnak, kettős sorokban. Az iskolákat tanáraik vezetik, tsz-ek, és ktsz-ek jönnek. Vezényszavak röpködnek.

Aztán a város felől feltűnik egy nagy fekete kocsi, megáll a cirkusz hátsó bejárata előtt. A sofőr kinyitja Luciánónak az ajtót, Luciánó kiszáll, és bemegy a sátorba.

A toronyszoba éjszaka. Óvatosan, lopva nyílik az ajtó, belép Szántódi. Luciánó a priccsen alszik, horkol. Szántódi az asztalhoz megy, s az ablakon besütő hold fényénél megpróbálja elolvasni és ellenőrizni az eddigi eredményt. Számokkal, egyenletekkel teleírt papírlapok között turkál, de nem ért belőlük semmit. Aztán Luciánóra néz, aki zavartalanul, békésen alszik. Nem tudja mit csináljon vele, felköltse, vagy hagyja aludni. Végül mégis felkölti.

Luciánó felrezzen.

— Megvan? — kérdezi Szántódi.

— Még nincs.

— Akkor miért alszik? Kedd van. Holnapután délig be kell dobnunk a szelvényeket.

— Nem lesz meg.

— Hogy-hogy nem lesz meg?

— Nagyon bonyolult.

— Az ultit tíz perc alatt megoldotta, a billiárdot öt perc alatt.

Luciánó vállat von:

— Akkor szerencsém volt, és jó formában voltam. Most nem vagyok formában.

Szántódinak megvillan a szeme, szörnyű gyanúja támad. Egyszerre minden átmenet nélkül tegezni kezdi Luciánót.

— Szóval át akarsz verni te nvomorult csepürágő. Már régen megvan az egyenlet, s te suttyomban bedobod a szelvényt.

*

Luciánó elszomorodik ettől a gyanúsítástól.

— Nincs meg az egyenlet és lehet, hi»' <lesz meg, csak pénteken délelőtt háromnegyed ti'7?" egvkor.

Szántódi sötéten bólogat.

— Pénteken háromnegyed tiVonow-’-—" ' '

előtt nesved órával. Azt hiszed, hogy '

le a falvédőről?

(Folytatása következik)

tűk. És vett belőle varrógépet, nem is használtat, mint eleinte gondolta, hanem vadonatújat.

Még manapság is farro- gat Persze, mint ő mondja, csak olyan falusi öregasszonyoknak való ruhákat.

— Mikor ment férjhez?

— Öreglány voltam már, huszonkét éves. Férjem is csak három elemit végzett. Kommenciós cselédnek álltunk. Laktunk Jakabszál- láson, Solvadkerten, Parton. Ide, Kaskantyúra 1940- ben kölöztünk és elhatároztuk, itt telepedünk meg. De tizenöt évig csak bérben laktunk. Negyvenötben kaptunk egy kis földet, aztán vásároltunk is hozzá. Lett szőlőnk is, több mint két hold. Ezt a telket is úgy kaptuk, földosztáskor. A házra évekig gyűjtöttünk, minden évben vettünk hozzá anyagot. Cserepet nem kaptunk, azt úgy csináltattuk Kiskőrösön.

Szemében fénylő, tiszta értelem. És kevéske bánat is, amikor arról kérdezem, hogyan tudott meglenni írás és olvasás nélkül.

— Tudja, az uram nem engedte... Azt mondta, minek az. Meg nem is volt rá módom. Cselédkorunkban is mindig tanyán éltünk. Aztán később a rengeteg munka, a házépítés, meg minden.

Tavaly májusban meghalt a férje.

— Ősszel jön haza az unokám, a Feri, és újságol- i? nagy örömmel: „A Csen; gödi. tanár néni üzeni, hogy menjél az iskolába”. Még- én. mondom! De, ha •"ár ennyire számítanak -ím. gondoltam, csak elmegyek. Kezdtem tanulni:

1 öreg barátnőimtől, akikkel

korábban együtt jártam a templomba, el-elmaradoz- tam. Kérdezték is, hová járok én mostanában. Hirtelen azt mondtam, a presz- szóba. Később aztán rámpirítottak, hogy én bizony nem a presszóba jártam, hanem az iskolába.

És a szakszöyetkezeti pénztárosnő, amikor Ilka néni először írta alá a teljes nevét — a keresztek helyett! — a csodálkozástól majdnem elszámolta magát.

Villaszerű házak épülnek Kaskantyún, pompás vaskerítésekkel. Akadnak szőlősgazdák, akik borforgalmi adó címén évente 80— 100 ezer forintot fizetnek. A színházi tájelőadásokra nem kell közönséget szervezni, a bérletesek csaknem megtöltik a nagytermet. Tevékeny ifjúsági klub is működik.

De nehezen fogy a tanyai írástudatlanok száma is! Hiába Csengődiné minden igyekezete, a távolságok — a szó fizikai értelmében is — csaknem áthidalhatatla- nok. Még lehetnek vagy tízen ... És nem is csak idősek

Nemrég megnősült egy fiatalember, s az esküvőn, az anyakönyvvezetőnél derült ki, hogy analfabéta

Egy 30 éves elvált fiatalasszony ugyancsak tavaly tanult meg írni-olvas- ni. „Rákapott” a könyvtárra. Eleinte meséskönyveket vitt el. Aztán „igazabb történeteket” kért. Mikszáth- novellákat kapott

Amikor távoli rokonának megírta és megcímezte az első levelezőlapot, öröme leírhatatlan volt

Ilka néni még nem döntötte el, hogy folytatja-e a tanulást. Csengődiné nagyon bízatja, hogy érdemes.

A televízió elölt olykor elalszik. De az újságot kézbeveszi, az apró híreket, a hirdetéseket, de különösen a bűneseteket és a baleseti krónikákat elolvassa.

És olvasott már néhány kisebb könyvet is. Jókaitól a Két menyasszony ifjúsági, rövidített kiadását például. Ez tetszett. Meg a Delfin-könyveket, amiket a Feri hoz haza.

A számolást a kukoricaszár vágásakor gyakorolta. Számolgatta, mennyit vágott le, mennyi van még elő,tte. Aztán a kévéket, a kúpokat.

Lánya nemrég egy kitépett füzetlapot talált, rajta a családtagok neveivel. Ez is Ilka néni műve.

De olykor, ha szemüvegét elfelejti magával vinni, még előfordul, hogy kereszteket rajzol.

Hatvani Dániel

Visszakerül a levéltár

Nagykőrös évszázadok óta gyűjtött gazdag levéltári anyagát még 1950-ben Kecskemétre szállították, s azóta is ott őrzik. Tavaly a nagykőrösi élelmiszeripari szakközépiskola űj otthont akpott, s így a városi bíróság épületében addig használt helyiségei is felszabadultak. A megüresedett termeket a város tanácsa a levéltár rendelkezésére bocsátotta. A Pest megyei levéltár örömmel fogadta az ajánlatot, mert Nagykőrösön alakítanák ki Dél-Pest megye levéltári központját.