Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
fl. oldal 1911. szeptember 24, péntek Látogatók M. B.-né három kicsi gyermekével együtt érkezett a szerkesztőségbe. — Elhagyott a férjem — panaszolta —, nincs miből élni, szerezzenek munkát nekem. Ölébe húzta az egyik gyermeket, a másik kettő mellette szipogott. Szánalmasak, szomorúak voltak. — Mégis milyen munkára gondol? — Könnyű, tiszta, egy- műszakos helyet keresek. A legkisebbnek óvodai hely is kellene. Szakmám nincs. Nem fejeztem be az általános iskolát... Férjhez mentem... Nem dolgozhattam, jöttek a gyerekek. —M.-nét — ha egyedül érkezik — minden bizonynyal a városi tanács munkaügyi csoporjához irányítjuk. így azonban a szám- bavehető könnyűipari üzemek munkaügyi osztályait mi hívtuk fel telefonon. Előre közöltük, hogy egy gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszonynak keresünk munkát. Negyedik beszélgetésünket siker koronázta: M-nének munkát, gyermekének üzemi óvodában helyet biztosítottak Kecskemét egyik könnyűipari üzemében. A két nagyobb fiúnak az iskola napközi otthonában jutott hely. Ügy látszott, sikerült rendezni a csonkán maradt család gondját. A betanított segédmunkásként alkalmazott fiatalasszony fizetése, a családi pótlék és az apától kapott gyermek- tartás összege fedezte né- győjük megélhetését. Mikor ezt megmondtuk látogatónknak, megbátorodott, de nem szólt semmit, megígérte, hogy néhány hét múlva eljön, beszámol arról, milyen az új környezete. Eltelt egy negyedév is, amikor újból megérkezett. — Beszéljenek az szb- titkárral — sürgetett — adjanak nekera családos SZOT-beutalót. Nekem aztán igazán jár... Már negyedik hónapja vagyok ott. Azt hiszi, kaptam segélyt? — szögezte hirtelen felém — nem kaptam. Nein vették észre, hogy egyedül küszködöm. — Már vártuk — feleltem —, hiszen megígérte, eliön, beszámol munkájáról. — A munka?... Hát parancsolgatnak. A fizetés meg kevés. Fizetési szalagokat vett elő: 1700—1800 forintot keresett, állandóan délelőtt, dolgozott. Hangoztatta, hogy ehhez joga van. Arra is, hogy hetenként háromszor délelőtt elkéredzkedjen, mehessen orvoshoz, postára, boltba. Hogy családos SZOT-be- utalót kapjon... — Mert ha a férjem elhagyott — magyarázta — a munkahelynek mellettem kell állni! Sikerült elvágni a szóáradatot. Arról beszélni, hogy a társadalom, a munkahelyi kollektíva valóban támogatja az egyedülálló anyákat, amint ezt ő maga is tapasztalja. Azokat, akik nem csupán jogaik után kutatnak, hanem kötelességüket is teljesítik. Bizonytalan vagyok abban, sikerült-e meggyőznöm az asszonyt arról, hogy a munka nemcsak jog, hanem kötelesség is, és hogy a munkaviszonnyal járó elő^vöket csak az élvezheti, aki kitartóan, becsületesen és szorgalmasán dogozik s nem háborodik fel, ha három-négv hónap múlva még nem úgy kezelik, mint a törzsgárr,a taeiát. Sclr-iee.i Katalin Ugyan meddig még? A statisztikát böngészem: a teljes kiskereskedelmi forgalom tavaly 14 százalékkal, a szövetkezeti szektorban 17 százalékkal növekedett. Az élelmiszer- iparcikk-forgalom 48:52 arányban alakult. A kereskedelmi dolgozók száma a forgalomnál jóval kisebb mértékben, csak hat százalékkal gyarapodott. Ez utolsó adatot azért citáltam, hogy lássuk, nem könnyű a pult másik oldalán sem. Be. ne sértődjék meg egyetlen becsületes kereskedő sem. ha most a felsorolást egy most elkészült tanulmány néhány számával megtoldom. Százból — tizenhét szabálytalanság Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség az elmúlt esztendő során több mint huszonnégyezer vizsgálatot végzett az ország területén. Ennek az eredménye, hogy száz esetből átlagban tizenhét helyen tártak fel szabálytalanságot; összesen 4153 esetben. Milyen okokra vezethető vissza? ... A „dobogó” legfelső csúcsán a „saját zsebre” elkövetett árdrágítás kerül, több mint 23 százalékkal, ezt követi a hamis mérés, mintegy húsz százalékkal, és „bronzérmes” a minőségrontók igen tekintélyes tábora, majd 19 százalékkal. Ne feledjük ki a felsorolásból a hamisan számolókat sem. ugyanis minden nyolcadik vizsgálatra jútott belőlük is egy!... A fogyasztók megkárosítása — bűntett! Ezért nagyon lényeges, a felelősség- revonás is. Ahol az ellenőrzések során hiányosságot tapasztaltak, mindenütt megtették a kellő lépéseket. Több mint kétezerötszáz esetben vetettek ki pénzbüntetést, együttes ösz- szegük meghaladja az 1,4 millió forintot. A vállalat felelősségrevonását 500 alkalommal javasolta a főfelügyelőség. Természetesen a vizsgálat alapján az árdrágításból, illetve a minőségrontásból származó többletbevételt elvontak, ez több mint négymillió forint. Mindezek mellett elgondolkodtató. hogy csak 45 esetben történt büntető- feljelentés. Hiszen a fogyasztók megkárosítói ellen nem csupán az anyagi fegyelmezés módszereivel kellene élni.. Idekívánkozik viszont az a tény. hogy a megkárosított vevőknek — ahol vissza lehetett keresni, hogy ki vásárolta az árut — az ellenőrök kezdeményezésére 840 ezer forintot visszatérítettek a kereskedelmi vállalatok. Kérem a panaszkönyvet A tanulmánykötet, külön fejezetben beszámol a panaszirodához érkezett bejelentésekről is. 1970-ben 3770 (háromezer-hétszáz- hetven) panasz érkezett. Feltűnő, hogy minden második észrevétel iparcikkel kapcsolatos, az élelmiszerek húsz százalékkal szerepelnek, a vendéglátás és a ruházat „holtversenyben” 15—15 százalékkal képviselteti magát. A számszerűségnél azonban sokkal több tanulságot rejtenek az indokok és ebből nemcsak a kereskedelmi vállalatok okulhatnának, hanem a gyártó cégek is. Tennivalóra sürgető ugyanis, hogy milyen sok a panasz a tartós fogyasztási cikkek minőségére és a garanciára. A háztartási gépek sokasodása automatikusan megköveteli, hogy ezzel párhuzamosan fejlődjön a szolgáltatás is. Sajnos, gyakori jelenség, hogy a meglevő rendeleteket sem tartják be sokhelyütt és nem tudnak csere- készülékeket sem adni a szervizekben. Figyelem ébresztő az is, amit az élelmiszer-vizsgálatok mutatnak : 2000 laboratóriumi elemzés 300 minőségi kifogást fedezett fel. Országos jelenség az óvatos megrendelés következménye: az áruhiány is. Akár az üvegvisszaváltás. amely mindenütt szócsatákkal és idegeskedéssel párosuk A vendéglátóiparban a megkárosítás „hármasfogata”: az adagok, az árképzés, és a számolás. De meddig? ... Hiszen évek óta visszatérő gondok ezek. és úgv tetszik, csak a törvény szigorának mindennapi érvényesítése hozhat gyökeres változást. Ennek, gondolom, a becsületesen dolgozó kereskedelmi és vendéglátóipari alkalmazottak örülnének a legjobban, mert így bizony ártatlanul is a gyanakvás légkörében kénytelenek élni. Éljünk a jogainkkal A közgondolkodásunk sokszor el is fogadja, hogy az élelmiszerboltban egyes eladók kevesebbet mérnek és többet számolnak, úgy veszik meg a készüléket, hogy már ott sejtik a hibát, nem szólnak az indokolatlan áremelések ellen. Nekünk vásárlóknak is többet kellene tenni — és jobban élni a jogainkkal. Mert nem lehet mindönki mögött egy ellenőr és egy vizsgálatot végző ember. Egyrészt nem szabad a közvéleménynek elfogadni a vásárlói jogok megsértését, másrészt, ha a tanulmányban felsorolt okokat nézzük, arra is rá kell jönnünk, hogy ■ az elemzés a megoldás kulcsát is adja. 3770 panasz tanulsága szerint 33 százaléknál az ok visszavezethető minőségi reklamációra (ez egyaránt asztala az iparnak és. a kereskedelemnek (!),' 23—25 százaléka fogyasztói megkárosítás (éz az üzletek „házatáját” érinti) és 20— 22 százaléka áruellátási panasz (erre a kis- és nagykereskedelemnek együttesen kell válaszolnia.) E három fő indok megoldása valljuk: - nem pénz kérdése. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelni a munkánkra;, hol az üzemben, hol az íróasztal mellett, hol az eladópultnál. A fogyasztókat tudatosan megkárosítókról nem beszélek most már, hiszen ez már a bíróságok dolga, de, ami a miénk, abbán nem ártana keresni a magunk szerepét ... Bán János Kendőzetlenül Kicsi a bors III. OLAJ: Szégyen ide, ________ vagy oda. a napokban fűtőolajat akartam rendelni a Volán kecskeméti irodájában. Nem sikerült. Az ott dolgozókra semmi panaszom nem lehet, udvariasan közölték, hogy ezzel csak október 15- től foglalkoznak. Megköszöntem és fogat csikorgatva léptem az utcára. Az jutott eszembe, hogy még nem eléggé „fogyasztócentrikus” a kereskedelem, jelen esetben a szolgáltatásnak ez a formája. Mert mi lenne, ha mondjuk júliusban, amikor negyven fokot mutat a hőmérő, én száz liter fűtőolajat szeretnék rendelni? F urcsa az a logika, amely úgy következtet; a fűtési idény október 15-én kezdődik. Addig tehát nem fáznak az emberek, olaj sem kell nekik — nem is rendelnek. Ez a gyakorlat — mármint, hogy fűteni akkor sem lehetett, ha október 10-én mínusz tíz fok volt. de fűteni kellett, ha október 20-án plusz 18 fok meleg volt — szerencsére, megtört. Rugalmasabbak vagyunk. Kivéve .;. ' Kár, * hogy nem kérdeztem meg az irodán: hány megrendelőt küldenek el naponta, s mit csinálnak, ha október 15-én reggel ötszázan állnak sorban az iroda előtt? Persze, a Volánnak máris vannak kon- kurrensei. Az olaikutaknál ugyanis jó néhány ember várja a megrendelőt és néhány forintért azonnal házhoz szállítja a folyékony tüzelőanyagot. 137 éves tokaji Borvásárt tartanak az angol fővárosban. A világ minden tájáról származó nemes italok- versenyéből is kiemelkedik egy félliteres üveg 137 éves tokaji aszú. dóm, főleg. Mert előfordul ez a bitumen burkolattal is. Például az 1-es busznak a szolgáltatóház előtti megállójánál már-már beltenger tapasztalható. Ilyet talál az ember a 3- as busz útvonalán levő néhány megállóban is a Csongrádi úton. De sorolhatnánk a példákat. Az utas tehát vagy átugorja a vizet, vagy ha idősebb az illető, belelép. Kánikulában ez kellemes lehetett, de most aligha örvendeztető. Naponta százak mérgelődnek ezen, de nincs olyan, aki a mér- gelődésen túl ki is javítaná a gödröket? Ha már a foMÄLNA: lyadékokat I VÍZ- /kőműves ipari ! _ ‘ ’tanulók nnevnn tanulók nagvon jól tudják, milyen nehéz egyenes falat húzni. Ugyanígy nem könnyű egyenes utat építeni, simára kiképezni a felületet. Márpedig ahol nem sima az út burkolata, ménéi] a víz. Jelezvén, hogv itt mélyedés található. Érdemes volna végigmenni Kecskeméten, a heR'i autóbuszjáratok útvonalén és a meg- ál'óknél fe’térkénezni a kátyúkat. Naponta ugyanis 20—30 alkalommal ugyanarra a helyre gördül be a több tonnás jármű és „kiveri” az utat. főleg, ha az kockakövekből áll. Monvettük célba, ne legyünk hűtlenek hozzájuk a harmadik esetben sem. A kátyúkban található zavaros vízzel szemben ez most nem azért bosszant, mert van, hanem mert nagyon ritka helyen fordul elő. Valahogy nem előkelő a málnaszörp. Például a kecskeméti Delikáteszben, az úgynevezett nagy Csemegében hiába kéred, s ünnepnek számít, ha a Pálmában igennel válaszolnak málnaügyben érdeklődő kérdésedre. Jaffával és Colákkal viszont annál szívesebben kínálják az embert. Nem tudni, miért ez az „ízlésváltozás” a vendéglátóiparban. Ha én ugyanis azzal a szándékkal térek be valahová, hogy iszom egy málnaszörpöt, akkor ne jaffát kínáljanak, ne colát akarjanak belém diktálni. Tudom, ez udvarias árukínálat az eladók részéről, ők mást nem tehetnek. Mindez nem is azért került tollhegyre, hanem mert ha például bármilyen röviditalt akarok inni, abból mindig és minden mennyiségben van szinte mindenütt. Persze, a málnaszörp sem hiánycikk. Az üzletek polcain tízesével állnak az üvegek, de a vendéglátó nem vásárol, mert — sejtésem szerint — túlságosan parlaginak tartja a málnaszörpöt. Ellenben a jaffa, a cola, az már igen. Talán azért, mert az utóbbiak jóval drágábbak ? —dorgál— Ügyfélfogadás Dél felé |ár, de még jayában folyik az ügyfél- fogadás Lajosmizse Nagyközségi Tanács V. B. elnökénél. Kijön két választópolgár, mögöttük dr. Havasi László vb-elnök szól az előszobában ülőkhöz. — Tessék, ki következik? Zöldkabátos, kendős fiatalasszony lép be. Az elnök az alacsony társalgóasztalka körüli fotelokra mutat. Foglaljon helyet, amelyikben jólesik. Megtörténik. Dr. Havasi László előtt szétnyitott, vastag határidőnapló. Mielőtt a menyecske előadná ügyét, kérdi és bejegyzi a legfontosabb adatokat. — Ide beírok mindenkit, aki felkeres. — magyarázza a tanács vezetője, s hirtelen felpörgeti a lapokat. — Senki ügye nem megy feledésbe... — Nézi a teleírt oldalakat. — Egy időin; iont» itt hagytam ba kétszázötvenötnél, meg is számoztam. Biztosan ötszáz körül tartok már. Az ügyfél jóízűt mosolyog, mikor hallja, hogy egy-egy fogadónap után ezzel a naplóval a kézben tart megbeszélést a vb-el- nök a csoportvezetőkkel, illetékes előadókkal. Kinek mi a reszortja, abban intézkedik. és a jegyzetekből az is figyelemmel kísérhető. — Egy kérdésünk lenne, elnök elvtárs. Csatlakozhatnánk-e mi is azokhoz, akik ott az új benzinkút környékén bekapcsoltatják a villanyt? A nagyközség vezetője röviden informál, miről is van szó. Kecskemét felöl jövet jobb felől, az E—5-ös műúttal párhuzamosan sorakozik vagy egy tucat tanya. Mivel a ben- zinkútig kivezetik a villanyt, az érdekelt tanyaiak Jli* Jt tanács hozzájárul, ők néhányan társulnak, befizetnek a fejlesztési alapra bizonyos összeget, hogy a fővezetéket lakásukig hosszabbítsák meg. A tanács tárgyalt a DÁV-val. Semmi akadálya. Már be is fizették az ottaniak az összeadott 40 000 forintot. A tanács 20 ezerrel segített be. Az öt kezdeményező meg is kötötte, alá is írta a szükséges megállapodást, amiben az is benne van, hogy csak az ő beleegyezésükkel társulhat be valaki. Ezért is kérdezi a vb-elnök. — Beszélt már valamelyikükkel? — A feleségével — és mondja a nevet.-— Hát maid tessék a férjével is. Éppen ő képviseli a csoportot... A maguk háza hogyan esik a többihez? — Nincs a sorban, hanem úgy kétszázötven méterre bentebb esik. T- Az bizony szén távolság? snkha fnr? knrölni akkor is. ha a DÁV úgy látja, megvalósítható ... Képzelje el: a vezeték, a karók 40 méterenként. — Mi is megfizetjük ... — Rendben van, de addig pontos választ nem tudok adni, míg a DÁV-val nem beszéltem. Maguknak pedig a társulókkal kell megállapodni. A magam részéről holnapután adok tájékoztatást. Tessék újból bejönni. Az asszonyka megtudta a legfontosabbakat. A Szomszéd helyiségbe nyíló ajtóban jól megtermett férfi tűnik fel. — Jöjjön csak Hegedűs bácsi! — hívja az elnök a tanácsi alkalmazott Hegedűs Józsefet. — Foglaljon helyet. Maga is benne van abban a villanytársulásban, ugye? — Igen. — De ha jól tudom, nem arra lakik ... — Igaz. Csak egy kis telkem van ott, olyan kertféle. Viszont van rajta egv méivCiicott. fajiam,. áiöibai eddig benzinmotorral szívattam fel a vizet. Ha én nem voltam ott. a feleségem, mivel nem értett a kezeléséhez, locsolni se tudott. Elképzelhető, mit jelentett ez a növényeknek az esőtlen. forró nyárban. Most már lesz villany. Villanymotorral könnyű lesz a feleségemnek is az öntözés. De hasonlóképpen várják a többiek is. Az egvik családnál a szakmunkás gyereknek kell az esztergához. a másiknál nem kell petróleumlámpa mellett tanulni az iskolásnak. Itt darálót hajtatnak majd villannyal: az asszonyok meg kinézték már maguknak a mosógépet. — Mivel pedig én nem lakom ott. úgv vé'ték a *ársak. hogv elég ha ötezer forintot fi-"=>tek bele ... ...Egyetlen ügvféi a délelőtti látogatók közül. Ügye mögött a nagyközség életének egósz, kis panorámája tárul feV Tóth István
