Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

Véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) sem lehet úgy szólni, hogy közvetve vagy közvetlenül ne érintenénk az ifjúságot. — Ugyanakkor az ifjú nemzedéknek, mint sajátos korcsoportnak sajátos érde­kei és szükségletei is van­nak. A törvény a jogok és kötelezettségek össze­hangolt rendezésével segí­teni kívánja az ifjúság szocialista nevelését, a tár­sadalom és benne az ifjú­ság felelősségérzetének nö­velését. Amire a javaslat az ifjúságnak jogot ad, an­nak megvalósítását vala­mely szerv kötelességévé is teszi. Szándékainknak ugyanakkor határt szabnak reális lehetőségeink. A tör­vényjavaslat elutasítva az üres ígérgetést, az indoko­latlan várakozást és köve­telőzést — azt kívánja tu­datosítani, hogy az igé­nyek minél teljesebb kielé­gítésének, a problémák maradéktalan megoldásá­nak a kötelesség vállalása, a szocialista fejlődés elő­mozdítása a legfőbb zá­loga. Ilku Pál ezután a tör­vényjavaslatban érintett kérdések közül elsőként a fiatalok tanulásáról, ké­pességeik fejlesztéséről t szólt. A többi között meg- ; állapította: A tanulás, a szakképzés j elválaszthatatlan a neve­léstől. Az ismeretek csak akkor érik. el céljukat, ha 1 a szocializmus ügyével-, a szocialista haza iránti oda- j adással párosulnak. Olyan j ifjúságra van szükségünk, j amely képes a nagy célok j érdekében a nehézségek i öntudatos és állhatatos vál- i la 1 ásóra. Az ifjúságnak a munká­ban való részvételéről szól­va Ilku Pál aláhúzta a munka nevelő erejét. Rá­mutatott.. hogy a munka csak akkor válik nevelő erővé. ■ ha . felismertetik szépséaét, jelentőségét, hasz­nosságát. ha a munka al­kotást jelent a fiatalok szá­mára. Hegy a munkára va­lóban így tekintsen és így is végezze azt az ifjúság, nagy felelősség hárul a műnk ah el yek re. — Különös súllyal kell foglalkoznunk az ifjúság művelődésével, a szabad idő hasznos felhasználásá­val, az ehhez szükséges feltételek megteremtésével — mutatott rá a továb­biakban a művelődésügyi miniszter. — Az ifjúságot meg kell ismertetni az em­beri kultúra gazdagságával és meg kell tanítani ennek élvezetére. Arra kell töre­kednünk, hogy az ifjúság szabad idejében művelőd­jék, kulturáltan szórakoz­zék, érzelmileg is gazda­godjék, fejlessze testi ere­jét és védje egészségét. — Rendkívül fontos, hogy jól készítsük fel a fiatalo­kat közéleti szereplésükre, állampolgári jogaik gya­korlására. Van e feladat­nak képzési, ismeretnyújtó oldala is, de még inkább fontos része azoknak a de­mokratikus fórumoknak, önkormányzati szerveknek a fejlesztése, amelyek se­gítségével a fiatalok „gya­korolhatják” társadalmi fe­lelősségüket. Az új törvény általános szemléletével és konkrét rendelkezéseivel ehhez is hozzá kíván já­rulni. Ugyanakkor ne ta­gadjuk, hogy sok helyen szemléletváltozásra is szük­ség van. hiszen sokszor — iskolában és munkahelyen egyaránt — túlzott óvatos­ságból még a meglevő jog­szabályok adta lehetőségek­kel sem élnek. A fiatalok felkészítéséről szólva Ilku Pál említést tett mindazokról, akik áldo­zatkész munkájukkal for­málják, alakítják az ifjú nemzedéket. Köztük is mindenekelőtt a pedagógu­sokról. Nehéz és igen fele­lősségteljes munkát végez­nek, ezért fokozott megbe­csülést és támogatást ér­demelnek. E támogatásnak csak egyik oldala az anya­gi,. de legalább olyan fon­tos az erkölcsi megbecsü­lés. A pedagógusok mel­lett hivatásszerűen foglal­koznak a fiatalok nevelésé­vel az ifjúsági és úttörő­vezetők, az idősebb szak­munkásak, néphadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei, a tanműhelyek vezetői, szak­oktatói. Munkájuk jelentő­ségét ismeri el a törvény, amikor róluk is, mint az ifjúság hivatásos nevelői­ről szól — mondotta a mi­niszter. — Az iskolai nevelés, az állam gondoskodása, a hi­vatásos nevelők még oly felelősségteljes munkája sem feledtetheti velünk, hogy gyermekeink nevelé­séért elsősorban mi, szülők vagyunk felelősek. A szülői gondoskodás mélységesen emberi hivatás és ugyan­akkor állampolgári köteles­ség is. Az ifjúság nevelé­sére hivatott szervek és intézmények között kiemel­kedően fontos és sajátos helyet foglal el a fiatalok politikai-társadalmi szerve­zete, a KISZ és az Úttörő Szövetség. Ezt ismeri el a törvénytervezet, azzal, hogy meghatározza az ifjúsági szervezetek • jogait, tevé­kenységük támogatását az állami szervek kötelessé­gévé is teszi. Beszéde befejező részé­ben a művelődésügyi mi­niszter hangsúlyozta: A képviselők előtt ismert a kormányhatározatnak az a rendelkezése, amely sze­rint az ifjúság helyzeté­nek fokozatos javítása , ér­dekében a minisztériumok­nak és az országos hatás­körű szerveknek, valamint a tanácsoknak legalább j kétévenkét — a KISZ ille- ‘ tékes szerveivel együttmű­ködve — meg kell vizsgál­niuk'tevékenységi területü­kön az ifjúság helyzetét, és a törvény folyamatos vég­rehajtása érdekében köte­lesek megtemfn a szükséges intézkedéseket. A kormány felkéri továbbá a társadal­mi és tömegszervezeteket — mindenekelőtt az ifjú­sági szövetséget —, hogy az ellenőrzésben való rész­vétellel segítsék elő az if­júságról szóló jogszabályok végrehajtását. Mindez a törvény végrehajtásának garanciáját, jogi és egyben politikai-társadalmi bizto­sítékát is jelenti. — Ugyanakkor szólni kí­vánok arról is, hogy a tör­vényjavaslat egyes konkrét rendelkezéseinek gyakorla­ti megvalósítása , néhány területen máris megkezdő­dött. A kormány 1970-bfen létrehozta az Országos If­júságpolitikai és Oktatási Tanácsöt, hogy az állami élet területén ellenőrizze, koordinálja az ifjúsággal kapcsolatos munkát, és ren­delkezett az ifjúságpoliti­kai célokat szolgáló pénz­ügyi alapok létesítéséről is. Határozatot hozott a pá­lyaválasztási tanácsadásról, az ifjúsági turizmus fej­lesztéséről és a jövőben további kérdéseket vizsgál meg. A törvény rendelke­zéseinek végrehajtása tehát évekig tartó tervszerű és folyamatos munkát igényel. Mindehhez államunk — a népgazdaság teherbíró ké­pességéhez igazodva — a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, is- ■ gondos- kodni kíván. — ■Kérem a tisztelt or­szággyűlést, vitassa még és | fogadja el az ifjúsági tör­vény tervezetét. A miniszteri expozé után Nagy Riphárd, a törvény- javaslat bizottsági előadója szólalt fel, majd Salamon Hugóné Komárom megyei képviselő kapott szót.. Ez­után dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára emel­kedett szólásra. A KISZ Központi Bizott­ságának véleményét tolmá­csolva jelentette ki dr. Horváth István, hogy az új ifjúsági törvénnyel állami életünk nagy jelentőségű aktusához, jogalkotásunk kimagasló állomásához ér­keztünk. — Az ifjúságról szóló törvényjavaslat — hangsú­lyozta — mind tartalmá­ban, mind formájában méltó a társadalomhoz, amely megteremtette, és az ügyhöz, az ifjúság ügyé­hez, amelyért életre hív­ták. Nem egyszerűen össze- foglálója, hanem tovább­fejlesztője az ifjúságra vo­natkozó korábbi jogszabá­lyoknak. Ügy épít a jelen­re, hogy a jövő követelmé­nyeinek teljesítéséhez is megteremti a feltételeket. Megalkotása nagy esemény a'KlSZ decemberben ösz- szeülő kongresszusa előtt egész ifjúságunk számára. Olyan vívmány, amely tet­tekre kötelez és új. sikerek forrása'lehet, ha közös cse­lekvés gazdagítja tovább. A törvényjavaslat olyan jogokat biztosit ifjúságunk politikái tömegszervezeté­nek, amelyek nélkülözhe- tetlének a mai és holnapi fiatalok érdekéinek védel­méhez, ahhoz, hogy bele­szólásunk legyen az ifjúsá­got érintő helyi és orszá­gos döntésekbe. Elmondta a felszólaló, hogy a KISZ mindvégig cselekvő részese volt a törvényjavaslat előkészíté­sének, észrevételeivel, ja­vaslatéival formálója a tervezetnek. Indítványai­nak egy része betű szerint is helyet kapott a paragra­fusokban, míg a többi köz­vetve vagy a kormány vég­rehajtási rendeletében érezteti hatását. Felszólalá­sát azzal fejezte be dr. Horváth István, hogy az if­júságról szóló új törvény nem csodaszer, hanem esz­köz, ami annyit ér, ameny- nyit hasznosítunk belőle. Egész népünk és ifjúsá­gunk közös vívmánya. Ki­dolgozásához az MSZMP Központi Bizottságának kezdeményezése nyitotta meg az utat és társadal­munk fejlődése, a szocia­lista demokratizmus kitel­jesedése érlelte meg a fel­tételeket. Mindenki joggal magáénak érezheti — és kell is, hogy érezze —, hi­szen rendelkezéseinek meg­valósításában is találkozni kell a jó szándékoknak. A KISZ Központi Bizott­sága és a maga nevében a törvényjavaslatot elfoga­dásra ajánlotta az ország­gyűlésnek. Dr. Horváth István be­széde után szünet követke­zett, majd dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folyta­tódott a tanácskozás. Az el­nök előbb Pullai Árpád­nak, az MSZMP Központi Bizottsága .titkárának adta meg a szót, majd Hartai Irén budapesti általános iskolai tanító, L endvay Miklós Zala megyei, Ko­vács Judit Fejér megyei, Kárpáti Ferenc Pest me­gyei képviselő, honvédelmi miniszter-helyettes és Dá­niel Mária Tolna megyei képviselő következett. Ezután Nagy Ferencné, Eács-Kiskun megye 8. szá­mú választókerületének képviselője kapott szót. Nagy Ferencné felszólalása Dr. Horváth István beszéde Dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára mindenek­előtt a törvényjavaslatnak azt a gondolatát hangsú­lyozta, hogy az ifjúság ne­velése az egész társadalom ügye és felelőssége. — Hazánkban — mondta — eddig is erre az alap­elvre épült a gondoskodás, amellyel az apák nemzedé­ke egyengette a felnövek­vő korosztályok útját és lányaiban, fiaiban maga­sabb fokon megújította ön­magát. Intézkedések, dön­tések egész sora született és érlelődik ma is. Hivata­los szervek és magánembe­rek szemlélete, magatartá­sa és cselekvése bizonyítja, hogy a legnehezebb terüle­ten, a gondolkodásmód formálásában is egészséges folyamat bontakozott ki. Elveink helyesek, de még mindig nem érvényesülnek csorbítatlanul a gyakorlat­ban. Nem mindenki vál­lal erejéhez és lehetőségei­hez mérten részt a közös feladatokból és ma is van­nak. akik megfeledkeznek arról, hogy a maga helyén minden felnőtt állampol­gár, a társadalom vala­mennyi intézménye közvet­lenül felelős az ifjúságért. — Az ifjúság a felnőtt nemzedék tükörképe,, azaz 1 hasonlít hozzá, de nem tel- ' jesen azonos vele. ..Ezért ! legalább annyira hiba len­ne figyelmen kívül hagyni ; sajátosságait, mint sajátos- j ságai alapján önálló réteg­nek kikiáltani. Fiatáljaink — hangsúlyozta dr. Hor­váth István — hivatásukra készülve és hivatásukat gyakorolva is életútjuk kezdetén tartanak. Még csak keresik helyüket a társadalomban, az alkotó­teremtő munkában, s ha túljutnak a pályaválasztás buktatóján, előttük a csa­ládalapítás, az • otthonte­remtés megannyi gondja. Ezért érdemelnek megkü­lönböztetett figyelmet és gondoskodást a felnőttek nemzedékétől, államunktól. A törvényjavaslat elfoga­dása ehhez is új lendületet adhat, kedvezőbb feltétele­ket teremthet. Mindamel­lett — a törvényjavaslat megfogalmazása szerint — az ifjúság maga is felelős fejlődéséért, tehát azért, hogy jól éijen jogaival és adósságok nélkül teljesítse kötelességeit, hogy ne csak igényelje a távlatokat, ha­nem jól fel is készüljön el­érésükre. Felelős azért, hogy legyen tudása, lendü lete az elődök művéne'- folytatásához, gazdagítása hoz és ha, kell, ereie, bá torsága jövőjének megvé déréhez,. ... ' . , Nagy Ferencné hangsú­lyozta: A korábbi kormány­határozatok, valamint az MSZMP Központi Bizott­ságának 1970. februári ál­lásfoglalása új lendületet adott az ifjúság kérdései­vel való foglalkozásnak Bács-Kiskun megyében is. Azóta a megye állami, tár­sadalmi, szövetkezeti intéz­ményei — lehetőségeikhez mérten — intenzívebben foglalkoznak az ifjúság problémáival. A mezőgaz­dáságban dolgozó fiatalok elfogadják a termelőszö­vetkezeti tonnát, az ered­ményesen gazdálkodó szö­vetkezetekből nem .kíván­koznak el. Mindezek elle­nére ezen a területen je­lentkezik a legtöbb prob­léma. A tanyai fiatalság műveltségi színvonala el­maradt a zárt települése­ken élők szintjétől. A képviselőnő ezután így folytatta: — A nagy erőfeszítések ellenére, sem tudjuk rövid időn belül a tanyai fiata­lok tanulásához, szórako­zásához, művelődéséhez szükséges feltételeket meg­teremteni. Óriási problé­mát jelent például, hogy 80 iskolában nincs villany. Á tanyai fiatalok helyzete társadalompolitikailag is hátrányos. A Végső meg­oldást szerintünk a tanyai kollégiumokkal való teljes ellátottság jelenti, ami vi­szont a helvi erőfeszítése­ken túl feltétlenül központi támogatást is igényel. A képviselőnő beszámolt rról. hogy a megye, közép­iskoláinak első osztásai­ban 55—60 százalék a fizi­kai dolgozók , gyermeke. Részarányuk azonban az utolsó évesek körében 48— 50 százalékra csökken, ör­vendetes ugyanakkor, hogy a kétkezi dolgozók gyér mekei tanulásának elősegí­tése ma már kezd kilépni az iskolai keretek közül, s egyre inkább társadalmi üggyé válik. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy egyre növek szik a fiatalság igénye a szabad idő kulturált fel használására, amelyet az ö saját városában, Kiskun­félegyházán a művelődési ház korszerűtlensége, a klubhelyiségek hiánya miatt nem lehet kielégíte­ni. Égető kérdéssé vált egy korszerű művelődési köz­pont és ifjúsági ház felépí­tése, amely az eddigi fel­mérések szerint mintegy 40 millió forintos beruházást igényelne. A párt- és ta­nácsvezetés kezdeménye­zésére a vállalatok, üze­mek, termelőszövetkezetek 20 millió forintot ajánlot­tak fel. A tanács költség- vetése azonban csak az ötö­dik ötéves terv időszakára tudja megteremteni a szük­séges keretet. Elmondta a képviselőnő a továbbiakban, hogy hasz­nos kísérlet született a ba­jai tanítóképzőben, ahol a végzett tanítójelölteket egy­ben klubvezetésre is fel­készítik. Általában a me­gyében megnőtt a vállala­tok, üzemek, termelőszö­vetkezetek felelőssége az ifjúságot érintő problémák megoldása iránt. Beszá­molt még arról, hogy a me­gye ifjúsága lelkesen ké­szül a KISZ VIII. kong­resszusára, magas szintű vállalásokat tesznek, ki­emelkedő termelési ered­ményeket érnek el. Példáz­za ezt a kiskunhalasi fia­talok kezdeményezésére in­dított „Ifjúság az éssze­rűbb termelésért” mozga­lom. A bajai KISZ-esek a város parkjai felett vállal­tak védnökséget, a kiskun­félegyházi fiatalok felaján­lásaik során mintegy 900 ezer forintnyi termelési ér­téket állítottak elő. Az ifjúsági törvényben a cselekvések alapját. látjuk — mondotta befejezésül^ a képviselőnő — amely a tár­sadalmi célokkal összhang­ban kívánja biztosítani az ifjúság érdekvédelmét. A törvényjavaslatot a képviselőnő elfogadta és az országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlotta. Nagy Ferencé felszólalá­sa után ebédszünet követ­kezett. Az országgyűlés délután Varga Gáborné elnöklétével folytatta tanácskozását, A délutáni ülésen megjelent L osonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára is. Elsőnek házár György munkaügyi miniszter emel­kedett szólásra, majd • dr. Beresztóczy Miklós buda­pesti képviselő, az ország- gyűlés alelnöke, továbbá Bartha István Hsjdú-Bihar megyei, Szép Zoltán buda­pesti, Szomszéd Gy. . Ist­ván Nógrád megyei, dr. Beckl Sándor Borsod me­gyei. Kocsis József Győr- Sopron megyei, Csirke An­na Baranya megyei, Fecser Péter Somogy megyei, Ol- lári István Borsod megyei képviselő szólalt fel és fe­jezte ki, hogy elfogadja a törvényjavaslatot. Ezután szünet követke­zett, majd Apró Antal el­nöklésével, folytatta mun­káját az országgyűlés. Ap­ró Antal a vitát lezárta, s Ilku Pál művelődésügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a vita során elhangzott felszóla­lásokra. Végezetül a miniszter kö­zölte, hogy a törvényjavas­lat tárgyalása során el­hangzott észrevételeket fi­gyelembe veszik majd a végrehajtási rendeletek, az ágazati szabályozások meg­alkotásánál. Kérte az or­szággyűlést, hogy az elő­terjesztett törvényjavasla­tot szavazza meg, és emel­je törvényerőre. A művelődésügyi mi­niszter válasza után hatá­rozathozatal következett. Az elnöklő Apró Antal előbb szavazásra bocsá­totta a módosító javaslato­kat. Ezeket az országgyű­lés egyhangúlag elfogadta. Ezután az országgyűlés az ifjúságról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és — az előzőleg megszava­zott módosításokkal — részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés ezután áttért az utolsó napirendi pont, az interpellációk megtárgyalására. Miután a két interpellációra az ille­tékes szakminiszterek meg­felelő választ adtak, azo­kat mind az interpellálok, mind az országgyűlés el­fogadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka befejezte munkáját. Apró Antal zár­szavában méltatta az elfo­gadott két új törvény je­lentőségét. Megköszönte a képviselőknek és a kor­mánynak a törvények meg­hozatalában kifejtett ered­ményes munkát, a képvise­lőknek sok sikert, jó egész­séget kívánt, s az ülés­szakot berekesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents