Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

4. oldal 1971. szeptember 17. péntek Egy patyolat szennyese maci nap Baján. A fia- talok közül már nehéz len­ne ránézésre megmondani, hogy ki a városi, vagy fa- lusi, de az idősebbek öl- tözködése eltér. Néhány szokástól mintha gyorsab­ban tudnának megszabadul­ni, mint a fiatalságukra emlékeztető néhai divattól. Amennyire elképzelhetetlen volt valamikor, hogy ne a saját kezükkel mossanak és tisztítsanak, ma eléggé ter­mészetes mozdulattal nyit­nak be ők is a patyolat aj­taján. Élelveszélyes üzem A ruha a tisztítóüzembe kerül, amelynek a hollété­ről Baján a környező csa­ládi házak fölé nyúló ké­mény fekete füstje árulko­dik. Egyébként szinte sem­mi más. A cégtábláról a rozsda leette a feliratot. Az nekilátott két régi A regi, kiszolgált műhelyek egyike. a tulajdonkép- tározat, a felügyeleti szerv üzem két régi falusias Ben meg be sem fejezett a megyei tanacs — házban rendezkedett be az sítménv bontásának és újabb és nagyobb beruhá­újjáépítésének. zási kerettel ga^dálkodha­A késedelem okai egy- tott. Így lehetségessé vált, államosítás után, a volt tu­lajdonos műhelyeiben. Az­óta sem történt említésre ar*knt érdeklik a rossz hogy a vállalat még mo­méltó felújítás. A falakon repedések kí­munkakörülmények között dernebb gépeket szerezhes- dolgozó munkásnőket és a sen be. Az új berendezések cvói testesednek A mee- megrendelőket, akiknek há- pedig az eredeti beruházás sérült és elaggott csövezi rom hetiR kel1 várni a tisz* technológiai folyamatainak tlíoüf6 tnmítn tltasra- A Baiai Vegyes- megváltoztatását is szüksé­l^n^arták1 V^n ipari és Javító Szolgáltató gessé tették, ami viszont p?lyakl,a mZ? Vállalatnál érdeklődve - más gépalapokat, az elké­rnie« KH kr.rs7e amelynek eS?yik részlege a szült belső válaszfalak át­lűnek stómT Fehéren patyolat üzem “ a kö' rendezését igényelte. Az habzik 1 gének szál vetkezö ”hivatalos” kép áll átalakításra a Könnyűipart sűrű nárlval PgŐ77el te’ össze a magyarázatokból. Minisztérium Helyiipari suru paravai, gőzzel te Miután 19G9-ben megje- Kutató Intézetének textil­lent a szolgáltatások fej- ipari szakosztálya tett ja­Az állam pénzén lítődnek a termek, vas­tagon folyik a lejtős ko- iesztését előíró kormányha- vaslatot, vezeten a többféle moso- és vegyszer öblítő leve. A gumicsizmás asszonyok, a nagyipar mosónői — tűr­hetetlen körülmények kö- Hozzátartozik a ponto- sa, és a többletszellőztetés zött — havonta átlag 1400 sabb igazsághoz, hogy a megoldása. Mindezt elvé- —1500 forintot keresnek, szóban forgó 1013-as kor- gezve, az üzemszerű ter- Sokukban az tartotta a lel- mányhatározat 1969. októ- melés várhatóan csak a jó­két, hogy majd az új üzem- bér 12-én jelent meg, a vő év eleién kezdődik meg. ben másképp lesz. Nem Helyiipari Kutató Intézet Az átépítést ezek szerint rajtuk múlott, hogy ez 20 eze_r forintba került ta- az is elkerülhetetlenné tet- mindeddig mégsem követ- nulmánya pedig alig vala- te, hogy az új patyolat- kezett be. A jelenlegi régi mivel később. 1969. októ- üzem 1969-ig épült változa- épületek éleveszélyesek. bér 29-én már készen volt. ta egyszerűen nem felelt A létesítmény felülvizsgá- meg a szakmai követelmé- Késik az átadás lata során a következőket nyéknek. A vegyesipari állapították meg a szakem- vállalatnál ugyanis cseré- Az új üzem a város szé- berek: „Az a hiba követ- lődtek a műszaki szakem- lén, a Szegedi út mellett kezett be, hogy a tervkészí- berek, az újabbak tájéko- épül. Pontosan 1968 eleje tésnél nem vették figye- zatlanoknak bizonyultak óta. A mosás és vegytisz- lembe a textiltisztítás tech- ezen a területen, ami vé- títás helyzetét véglegesen nológiájának követeimé- gül oda vezetett, hogy egy megjavító, korszerűnek nyeit. Nem megfelelő az kellően elő nem készített ígért épület ma sincs kész. épület belső területi elren- beruházás megvalósítása Az eredeti elképzelések dezése. és annak termelési kezdődött el. Ez pedig meg- szerint már 1969 közepén üzemágakként való techno- bosszulta magát az átadási át kellett volna adni a ren- lógiai csoportosítása.” Majd határidő elcsúszásával, az deltetésének. Időközben vi- javasolták, hogy gondos- építkezés drágulásával, szont tervmódosításra volt kodni kell a következő cse- A bajai létesítmény mint- szükség. A kivitelező Bács- kélvségekről: falbontás, egy 800 ezer forinttal töb­-Kiskun megyei Építési és csőátszerelés. elektromos be kerül az átépítés miatt. Szerelőipari Vállalat ta- vezetékek átszerelése, szó- A többletet nem érzi meg valy, az új tervek alapján ciális helyiségek kialakító- a vállalat, hiszen az ösz­szesen 9 millió 400 ezer fo­rintos befektetésből 9 mil­liót az állam fedez. A dol­gozók azonban még a mai napig sem költözhettek át az új, egészségesebb hely­re, a régi üzem alig győzi kielégíteni a megrendelé­seket. Ilyenkor személy szerint ki fizet a bakikért? Patyolatéknál sem lenne természetes, hogy a mun­kásnők mossák másoknak az ilyesfajta szennyesét. Halász Ferenc Paprika—show A kalocsai tanácskozásról Paprikás hangulatban va­gyok az utóbbi egy-két hét óta. Ne tessék ezt „eredeti” értelemben venni, — nem mérges vagyok, hanem va­lóban a paprika ügye tölti be lelkivilágom rekeszeit. Vagy két hete egészen belelkesedtem, mikor elő­ször olvastam a csokros- csüngőről és csokros-felál- lóról. Ne pajzánságra gon­dolj anale most se, mert a nemrégiben ki nemesített újfajta paprikákról van szó. Roppant előnyük, hogy teljes termésük egyszerre érik be, s betakarításuk könnyen gépesíthető. Ugyanekkor értesültem az új, automatizált eljárásról, mellyel a paprika bőréből dúsítva vonhatók ki a fű­szerező és színező anyagok. S ez a koncentrátum húsz- harmincszor nagyobb ha­tásfokú a korábbinál. Ez csupán két új hír a paprika folyvást felfelé íve­lő karrierje körül. Gépesí­tés, nagyobb hatás, érték- növekedés, gazdaságosság — legalább ennyi előny csak ebből a két ered­ményből. Milyen jó, hogy Szent- györgyi Albert 1937-es No- bel-díjas felfedezése óta olyan szívós szeretettel csüggünk nemzeti kincsünk, a paprika sorsán, amely szinte évről évre valami új felfedezésre vezet e valuta- és saját fogyasztású fűszer- növényünk értékeit illető­en. Ez utóbbi szerepével kapcsolatban a Petőfi Né­pe szeptember 8-i számá­ban olvastam, előbb nagy megelégedéssel, hogy éven­te ezer vagon fűszerpapri­kát őrölnek hazánkban a kalocsai és szegedi tájkör­zetben termesztett paprika- fajtákból. Ennek mintegy kétharmadát exportálják, a többit a magunk kedvére fogyasztjuk el idehaza. Tartván ezzel is a világ- színvonalat, úgy igazán, hogy az egy lakosra jutó fűszerpaprika fogyasztás­ban a dobogó legfelső fo­kán állunk a világon. Jól is tesszük, még ak­kor is, ha némely műve­letlen külföldiek csak a paprikás oldalunkról is­mernek bennünket. Ez nem is olyan nagy baj, hiszen a közeledés egyik lépcső­je a népek hasához vezet. Nincs mit csodálni azon, ha holmi színtelen-íztelen kosztoláshoz szokott külho­niakban a mi pikáns-za­matos, enyhén vagy erősen csípő paprikás konyhare­mekeinktől szökik fel az irántunk való barátság 40 Celsius fokra. Jól fordítják le vendégeink ösztönei a mi étkeinktől nyert köz­érzetüket: ahol így szeret­nek enni, és ilyen jókat főznek, nem lakhatnak rossz emberek... És a né­pek közötti érintkezésnek ezen a vonalán a papriká­nak is sokat köszönhetünk. Már ennek okán is szí­vembe markolt azonban a Petőfi Népében megjelent tudósításnak az a része, amely feltárja, hogy ex­portunk növelésének határt szab a termelés jelenlegi színvonala és mennyisége. A fűszerpaprika-termelés gazdaságossága körüli hát­rányok miatt az említett két körzetben nagy mér­tékben csökkent a fűszer­paprika-termesztési terüle­te. A további hanyatlást meg­állítandó, sőt ezt fellendü­lésre megfordítandó ült össze Kalocsán az a fűszer­paprika-termesztési tájér- tekezlet* amelyen együtt volt minden érdekelt. Jól­esett tudomásul venni a tanácskozás konklúzióját: a fűszerpaprika jövője érde­kében rendkívül nagy szük­ség van a termesztő gaz­daságok, a kutató intézetek, valamint a feldolgozó üze­mek szoros együttműködé­sére. Csak így tovább! Mi, paprikafogyasztó magyarok szívből drukkolunk erőfe­szítéseik sikeréért. Ne tart­sanak attól, hogy hűtlenek­ké válunk a paprikához, s miattunk pangás következ­nék a paprikapiacon. Hi­szen életünk mind több mozzanatában együtt va­gyunk e kedves fűszerünk­kel. Nemcsak levesbe, pörköltbe szórunk belőle, színesítjük, ízesítjük vele sok egyéb közt tejtermé­keinket, kalácsunkat, hogy közvetlenül a gyomrunknál maradjunk De betört a paprika áb- rázatunk kozmetikázásába is. Emlékezzünk csak rá, a pár évvel ezelőtti bécsi kozmetikai világkongresz- szuson óriási szenzációt keltett egy magyar mérnök bejelentése, illetve model­leken illusztrált bemutató­ja. Bebizonyította, hogy a paprikában levő kapszai- cint nem csupán hajnö­vesztőszerként lehet fel­használni, hanem arcbőr frissítésére is. Szemléltette, milyen pompás pakolás ké­szíthető zöldpaprikából éppúgy, mint őrölt piros- paprikából vagy kapszai- cinoldatból. Menjünk azonban to­vább. Éppen a szegedi Or­vostudományi Egyetem munkatársai mutatták ki, hogy a kapszaicin a reu­más megbetegedések fon­tos gyógyszerévé válhat. Ez sem minden. Közvet­lenül az állatok étvágyá­val, tőlük számítva pedig a mi gyomrunkkal áll köz­vetlen kapcsolatban az a felfedezés, hogy a takar­mánykeverékeknek is egyik fontos összetevője lehet a paprika. Ha például papri­kás baromfitáppal etetik a tyúkokat, több tojást ad­nak, nem beszélve az el­hulláscsökkentő, s a szo­kásosnál kevesebb takar­mányon is bekövetkező hiz­laló hatásról... Élelmes vendéglátósok máris ké­szíthetik a helyet az étter­mek étlapjain a szenzációs új menünek: „Abszolút paprikáscsirke” lehet a ne­ve annak a pörköltnek, amelyet paprikával kevert baromfitápon tartott csir­kéből készítettek. A paprika; a korlátlan ehetőségek fűszere. Tóth István Egyenként vagy falkánként? Egy 50-es létszámú hízó­falka nem azonos 50 hí­zott sertéssel. Ez az állítás úgy hangzik, mint egy tet­szetős matematikai parabo­la. Ráadásul van valami dialektikus „stichje” is. Azonkívül vaske® valóság- tartalma lehet a biológu­sok, a kísérletező zoopszi- chológusok számára. Ám kérdés, hogy a termelő gaz­daságok és az állatforgal­mi átvevők nagyon is pró­zai — üzleti alapokon nyug­vó — kapcsolatában mit is jelent ez a megkülönbözte­tés. Mezőgazdasági épület — 10 nap alatt Belső részlet az ú.i patyolatüzemből, amelynek a fel­építéséhez néerv év kellett. (Pásztor Zoltán felvételei) A Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára első ízben szerelt össze általa gyártott több célú mezőgaz­dasági épületet Bicskén. Az 500 négyzetméter alap- területő több célú mezőgaz­dasági épület vázszerkeze­tének összeszerelése tíz na­pig tartott. A dunaújvárosi gyár rö­videsen előregyártott nagy­paneleket szállít a Fejér megyei Kislángra, ahol az új helyi postaépületet sze­Áruljuk el mindjárt, hogy a gazdaságok számára sem­mi jót nem jelent. Miről is van szó valójában? Az élő sertés hivatalos át­vételi ára — 105 és 130 ki­ló közötti hízó esetében — kilónként 24 forint. Ha a sertés súlya a felső határt haladja meg, a vállalat ki­lónként 23 forintot fizet. Ha alatta marad az alsó határnak, az átvevői ár csupán 18 forint. Ebből egyenesen követke­zik, hogy a hizlaló közös gazdaságoknak arra kell törekedniük, hogy olyan hízókat értékesítsenek, amelyek súlya az említett két határérték közé esik. S ez egyáltalán nem ke- resztülvihetetlen. De a va­lóságos helyzet az, hogy a szövetkezetek — egy sereg gazdaságszervezési meg­fontolásból — szakaszosan hizlalnak, ennek megfele­lően falkákat alakítanak ki, s a hízókat is falkánként értékesítik. És itt jön a nagy prob­relik össze előregyártott j léma. A mai tenyésztés- szereknek, elemekből. (MTI) < technikai adottságok mel- 1 lett, még az iparszerű hiz­lalás esetében is. elkerül­hetetlen, hogy a falkának egy bizonyos hányada — általában egyötöde — ne maradjon alatta az alsó határnak, vagy ne haladja meg a felső határt. Vagyis, a szóban forgó 50-es falká­ban, az átadás idején 10 olyan sertés akad, amely­nek súlya vagy kevesebb 105 kilónál, vagy nagyobb a 130-nál. Ez a fajta „leminósítés”, minthogy objektív törvény- szerűségről van szó, jog­gal sérelmes a gazdaságok számára. Mert az átvevő ragaszkodik ahhoz a gya­korlathoz, hogy a sertése­ket egyenként méri le, s egyenként is minősít. A fentiek alapján méltányo- sabb és igazságosabb vol­na, ha falkénkénti mérle­gelésre kerülne sor, s az állatforgalmi ez alapján számítana átlagot. Nem en­gedmény óhajtásáról van szó. hanem olyan átvevői gyakorlat kialakításáról, amely inkább megfelel a mi hizlalási mód­—ni —el

Next

/
Thumbnails
Contents