Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-16 / 218. szám
MÉG EGYSZER UGYANARRÓL Klub a város szívében Az idén májusban nyitotta meg kapuit a kecskeméti művelődési ház ifjúsági klubja, a város jelenleg is egyetlen ilyen intézménye, melynek ajtajára hétköznap sem függesztik ki a „zárva” feliratú táblát. A klub életrehívása őszinte örömmel töltött el, de már első látogatásom arról győzött meg, léte keret, amit ki lehet és ki kell tölteni tartalommal. Most már négy hónapja, hogy a zenegép elnyelte az első kétforintost, vajon azóta hogyan alakult a klub élete? Mit csinálnak? A játékteremben jóformán mozdulni sem lehet. A két asztali-focinál az üveglap fölé görnyedve forgatják a karokat a játékosok. körülöttük a váltásra várók népes csoportja szurkol és lesi a parti végét. A rexnél sem különb a helyzet, azaz egy mondat mégis felkelti a figyelmemet. Az új játszma előtt egy fiú „beszállásra” jelentkezik. mire a játékosok közül valaki nekiszegezi a kérdést: „Van pénzed?” Erre az invitálásra a megkérdezett széttárja a karját és eloldalog. Végignézem a játszmát, a huszadk pont után negyven forint cserél gazdát. Az idősebb férfi, akit felügyelőnek vélek, egykedvűen nézi az epizódot ... A látottaktól vegyes érzelmekkel indulok fel a lépcsőn. Fent a teremben minden asztal foglalt. Kettőnél beszélgetnek, a többinél sakkoznak és dominóznak, két fiú pedig szorgalmasan másol egy szótárból. A zenegépben éppen a Revolution forog, miközben konstatálom, hogy jóval több sakk-készlet van és a sarokban levő asztalon dominós dobozok sorakoznak. A hangulat fesztelen, az ittlevők többnyire ismerősként üdvöz- lik egymást; sziával, hellóval. Az első alkalommal tapasztalt merevség úgy tűnik — feloldódott. Az ügyeletes, Táczi Szabó Erika mondatai igazolják a kellemes és kellemetlen benyomásaimat egyaránt. — Most már sokan járnak és rendszeresen. Az a piros pulóveres lány a sarokban például állandó vendégünk. Várhatóan még többen lesznek, mert megkezdődött a tanítás a főiskolákon. Mit csinálnak? Sakkoznak, beszélgetnek. Ma megengedtük, hogy táncoljanak. A kártyát megtiltottuk, mert pénzben játszottak. — Lent most is az a tét — vetem közbe. — Hát igen, a két nyugdíjas nem igen tud rendet tartani. Eleinte én is nehezen boldogultam, a múltkor például bort hoztak fel, leültek iszogatni. Házirend még nincs. Sajnos, mi is váltjuk egymást, mindenki mást enged meg, nem alakulnak ki egységes normák. A sajátjaik pedig — lazák... Alátámasztja ezt, hogy beszélgetés közben sokszor megy el visszahozni egy- egy árván maradt sakkot, dominót. — Elfogyott a kétforintos, lemegyek váltani a bisztróba — mondja miután hiába keresgél a dobozban. — Az itteni büfé nem működik? — Nem. Tervek, gondok A büfé sorsáról érdeklődöm Kovács Endrétől, a művelődési ház igazgatójától. — Megszüntette a vendéglátóipari vállalat — mondván nem kifizetődő, pedig a helyért sem kértünk bért — feleli. A válasz nem lep meg. Várható volt ez a fordulat. Számtalan példa van rá, hogy a vendéglátóipar nem tekinti bevételi forrásnak az ifjúságot... — A nyáron a Hazafias Népfront titkárságával is meggyűlt a bajunk. Panaszkodtak a zajra. Iskolai szünet volt, a klub egész nap nyitva volt. Játszanak, nevetnek, persze, hogy zaj van. Szüntessem meg? Hova küldj em a fiatalokat, vissza az utcára? Kérjek másik helyiséget? Igényeltük a vízmű régi irodáját, de nem kaptuk meg — folytatja. — Mi a helyzet a „vadhajtásokkal”? — A kártyát, a pénzben! rexezést betiltottuk. Azt persze, ha zsebből játszanak, nem tudjuk ellenőrizni. Egyébként sem lehetett rögtön regulázni. A klubhoz először is emberek kellenek. Ide kell szoktatni a fiatalokat, ha azonnal merev szabályokkal találják szemben magukat, be sem jönnek. Én tudok nekik programot adni, de nem biztos, hogy megfelelne nekik. Most már van tömeg, lehet minőség szerint válogatni. Hamarosan kérdőíveket osztunk ki, felmérjük, mi érdekli őket. miről akarnak hallani. Tagokat to- borzunk közülük a szakkörökbe. művészeti csoportokba. Szeretnénk, ha kiválna és nem mi jelölnénk ki — egy négy-öt tagú talpraesett vezetőség. Pro, vagy kontra? Voksot letenni egyelőre nem lehet és nem is volna helyes. A művelődési ház vezetői tiszteletreméltó szándékkal —, s mindmáig senkitől sem követve — hozták létre a klubot. A fiatalok egy része eddig az utcán lézengett, az alakította normáit. A különböző kritériumokhoz kötött tagsági igazolványok éppen a legjobban rászoruló réteget zárták volna ki, merev szabályok őket Élettani sajátosság: a sült galamb nem repül. Mégis úgy látszik, — mióta kerek a világ, az ifjúság mindig optimista — sok fiatal reménykedik a szárnyas jószág feltámadásában. A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat KISZ-esei is bíznak a lehetetlenben. Míg más alapszervezetek, ifjúsági szocialista brigádok a szövetség közelgő nagy eseménye, a VIII. kongresszus tiszteletére munkavcrsenyekeí indítottak, kommunista szombatokat, vasárnapokat rendeztek; az eddigieknél nagyobb ambícióval, lelkesedéssel, jobban dolgoznak, a halasi „építősök” fiataljai nyugodtan ülnek habáraikon. A taggyűléseket talán már csak hírből ismerik, munkaversenyt nem kezdeményeztek. Itt, ott „iukariasztották volna vissza. Azt már sikerült elérni, hogy bejönnek, itt töltik el az idejüket. A neheze azonban most kezdődik. Pillanatnyilag passzívan elfogadják a klub kínálta játéklehetőségeket, de még nem élnek a benne rejlő többlettel. A kérdőívek kiosztása. az első lépés azon az úton, hogy a fiatalokat bevonják a klub életének alakításába. Ha saját ötleteiket, javaslataikat látják valóra válni, ha maguk alkotta szabályok szerint kell viselkedniük, átérzik, hogy a klub az övék, „lekopnak” a „kinövések” is. A leglényegesebb: a fiatalok önállóan és felelősséggel végzett munkája, de az irányításra, támogatásra szükség van. Segítségre szorul a művelődési központ is; hiszen például nem minden alkalmazott pedagógus — riportalanyom is most érettségizett — nincs elég rutinja ebben a munkában. Ezért van szükség arra, hogy más szervek, például a KISZ. felkarolják a klubot. Csakis együttműködéssel formálódhat, fejlődhet a kecskeméti fiatalok klubja. Pulai Miklós sak” a tagsági könyvek is: a vezetőség bélyegfelelőse fél évvel ezelőtt munkahelyet változtatott... Csapó István igazgató panaszkodott: a fiatalok majdnem minden szabad szombaton elkérik a vállalati autóbuszt, s mennek kirándulni. Ha gyűlésre, értekezletre, vagy éppen társadalmi munkára hívjuk a KISZ-eseket, nyomban ránkszegezik a kérdést: lcsz-c virsli, sör...? Tévedés ne essék: nem a kirándulásokat kifogásoljuk, nem a virslit és a sört sajnáljuk, de — általában — ha kérünk valamit, azért adni is kell! Jó lenne, ha ezt megfontolnák, s az elmulasztottakat gyorsan pótolnák a halasi építőipari vállalat fiataljai. — tárnái — Repül-e a sült galamb? A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Tárnái László P ártunk X. kongresz- * szusa és az MSZMP Központi Bizottságának 1970. februári ülése megállapította, hogy ifjúságunk nemcsak élvezője az elért eredményeknek, hanem létrehozója is. A fiatalok többsége ott volt, ahol helytállásról, öntudatról, politikai meggyőződésről kellett tanúbizonyságot tenni. A KISZ alapvetően betölti hivatását. A fiatalok országos akciókban, mozgalmakban bizonyították helytállásukat, tenni- akarásukat. Nagyon sok fiatal dolgozott a mega'a- kulásának tízéves jubileumát ünneplő KlSZ-építőtá- borokban, nagyon sokan bekapcsolódtak az országosan kiemelkedő lakásépítő akciókba, részesei voltak az ifjúsági mozgalom ugrásszerű fejlődésének. Ugyanakkor a párt azt várja tűlünk, hogy a KISZ tagjai támasszanak egymással és önmagukkal szemben szigorúbb politikai. erkölcsi követelményeket, kezdeményezzenek többet az ifjúsági műve'ő- dési, kulturális és sportolási lehetőségeinek szélesítéséért. Kötelességünknek tartjuk, hogy védjük az ifjúság érdekeit és más szervekkel közösen a fiatalok anyagi és szociális helyzetének javításáért dolgozzunk. ft KISZ Központi Bi- ” zottsága a VIII. kongresszusra készü’ve tíz kérdést intézett a fiatalokhoz. A kongresszusi levélre adott- válaszok tulajdonképpen meghatározzák a feladatokat a társadalom és az ifjúság kapcsolatának javításában. és az ifjúsági szövetség fejlesztésében. A kongresszusi levél feldolgozását az alapszervezetek e napokban végzik. A f ata okát mindig a szókimondás, a heves vita- készség jel emezte. Az is előfordulhat, hogy e vita közben a KISZ-esek tévednek. Lenin azt mondta erről, hogy a fiataloknak különleges joguk a tévedés, éppen azért mert fiatalok, mert hevesek és nincs elegendő tapasztalatuk. Ne akarjuk tehát a fiatalokat ettől a jogukt 1 megfosztani. Ha tévednek, az soha nem lehet akkora baj, mintha egyes jelenségekről, változásokról, a fejlődésről nincs véleményük, vagy félnek azt elmond ni. De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy e véleménymondás mindig reális legyen, tetteket takarjon és a szocializmus építését szolgálja. A KISZ Központi Bizottsága által közre adott, levél alapján széles körű vitára van lehetőségünk. A kér- désik nemcsak igényeket támasztanak, hanem megalapozott cselekedeteket követeinek valamennyiünktől. Azt sz:retnénk, ha a tízpontos levél nem csupán a fiatalok belső ügye lenne — mivel valójában ne.n is az —, hanem megyénk egész társadalma b kapcsolódna a vitába. Hiszen például a fizikai munka n-gyobb megbecsülése, a pályaválasztás segítése, a mezőgazdaságban dolgozók munkakörülményeinek javítása nem pusztán az ifjúság nevelése szempontjából fontos kérdés. Megyénkben sem lényegtelen — mint erre pártunk X. kongresszusának útmutatása és a megyei tanács vb tervei céloznak —. hogy a tanyai iskolák villamosítása, és azok befejezése után mikor virágzik fel a kulturális élet. A szocializmus építésének magasabb szinten való folyta ása :dős bbektől és fíatalabbaktól egyaránt megköveteli, hogy az eddigieknél nanyobb részt vállaljanak az önzés, a mar — cliság, a felelőtlenség, a fegye mezetlenség elleni küzdelemből. Valamennyiünknek kötelessége a fiatalok tehetségűnek es rátermett- sédének cse’^rvőfeb bitnnví- tásához szükséges feltételek megteremtése. Folytathatnánk még azoknak a '>«tsz.óla^ kiéle -ott, de a szocialista társadalmunktól elválaszthatatlan kérdéseknek a sorát, amelyeket a KISZ Kö po ti Bizottságán: k. kongresszusi levele felvet. Mindenesetre a kezdeti s.kerek biztatóak: az MSZMP Központi Bizottságának ülése, s a megyei pártértekezlet után a gyárak, üzemek, vállalatok, intézmények megye- szerte foglalkoznak, tevékenykednek az ifjúságpolitikai határozat feldolgozásán. s az ebből adódó feladatok végrehajtásán, ßiztoaak vagyunk ab- ban; hogy a Petőfi Népe, illetve az ifjúsági melléklet minden esetben lehetőséget hiztosít arra,' hogy a felnőttek és a fiatalok egyaránt kifejtsék véleményüket a fent ugyan nem említett, de a tízpontos kongresszusi levélben megfogalmazott kérdésekről. így közösen, egymással vitatkozva készüljünk a KISZ VIII. kongresszusára, s a jövőbeni feladatok még jobb, még eredményesebb megvalósítására. Komáromi Attila KISZ megyei titkár | «4 kisdiák (Csatári János felvétele)
