Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-16 / 218. szám
Közös Állok a hosszú gépsor végénél, figyelem amint a villámgyors női kezek szinte elvarázsolják a tisztára mosott üvegeket. S alig múlik el néhány perc, odébb már a borral teli palackokat csomagolják a Kiskőrösi Állami Gazdaság Tabdi Borpalackozójában. A gépsornál zömmel fiatalok dolgoznak. A zajtól csak hangosan kiabálva tudtam velük beszélgetni. — Szocialista brigádot alakítunk — mondta Ur- bán Győzőné, a 18 tagú lelkes kollektíva vezetője. — Már régi vágyunk ez. Sokáig gondolkodtunk, vitatkoztunk azon, hogy eleget tudunk-e tenni a követelményeknek? Nemrég 6zintén erről a témáról beszélgettünk, s az volt a véleményünk, hogy már elég erővel erősek vagyunk hozzá, hogy brigádot alakítsunk. Amikor vállalásaikról érdeklődöm, a brigádvezető büszkén mutatja a Tyeres- kova szocialista címért küzdő brigád megalakulását dokumentáló jegyzőkönyvet. Minden vállalási ponthoz magyarázatot fűz: — Legfontosabb feladatunk a termelés növelése. Ezért úgy határoztunk, hogy a második félévi tervünket, 102 százalékra teljesítjük, s majd a jövő évi terv ismeretében újabb vállalást teszünk. A selej- tet és a törési százalékot minimálisra csökkentjük. Fontos feladatunk, hogy a töltőgépsor kapacitását maradéktalanul kihasználjuk. — És ha történetesen elromlik a gépsor? Néhány órányi állásidő ugyanis jelentős kiesést okozhat. — Erre is gondoltunk. A karbantartók vállalták, hogy rendszeresen ellenőrzik a gépek műszaki állapotát, s ha egy-egy szalag meghibásodik, Ígéretük szerint azonnal kijavítják. „ A tervek valóban szépek, biztatóak. Megvalósításuk jelentős fejlődést eredményez majd a termelésben. — A termelés növelését minden brigádtag kötelességének tartja —folytatta Urbánné. — Ez persze nem azt jelenti, hogy munkaidő után megszűnik a kollektív szellem. Nézze csak tovább a jegyzőkönyvet. Ha télen elkezdődik majd a politikai oktatás, a gazdaság pártszervezete bizonyára nem vall szégyent. Sokan jelentkeztünk a téli tanfolyamra. Ezenkívül a községi művelődési házban rendezett programokra, irodalmi estekre, kulturális műsorokra, klubdélutánokra is eljárunk majd. Mint a brigád vezető mondta, csakis úgy érhetnek el eredményt, ha a közös célokért, közös erővel dolgoznak. Sok brigádtagra máris büszkék. Például a brigádban dolgozó önkéntes tűzoltó lányokra. Szávai Julianna már főtörzsőrmester. De kiválóan dolgozik Digner Veronika és Szabó Jutka is. Az ő szorgalmuknak is nagy része van abban, hogy Tabdi önkéntes tűzoltócsapata egy alkalommal a nemzetközi tűzoltó versenyen harmadik, a legutóbbi országos mezőnyben pedig első helyezést ért el. A Tyereskova brigád megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet nézegetem. Ha a vállalásokat megvalósítják, büszke lehet rájuk a kiskőrösi gazdaság. Búcsúzóul annyit: nagyon jó érzés lehet ott dolgozni, ahol ennyi ember akaratát egységbe kovácsolja a munka- szeretet ... Moravcsik Szilveszter Akar látni egy nagyon boldog és nagyon fáradt embert? Nézzen csak rám. Tegnap egész éjjel a kórház előtt, meg a parkban sétáltam. Vagy két doboz Kossuth-ot elszívtam hajnalig. öt óra előtt néhány perccel gyermekem született. Fiam van... ! A háromemeletes kórház körüli utcákat, a kavicsos sétányt róttam, s közben szinte minden gondolatomat a gyerek foglalta le. Tervezgettem: hogyan, s miként is lesz? Elsősorban mit kell vennünk: mélykocsit, bundazsákot, takarót? Az ám, de gyorsan telik az idő, s a gyereknek kell a nagykabát, s ha van nagykabát, már kell a kisbicikli, a milliónyi játék ... S milyen édes lesz, ha majd beszélni tanul ... Legtöbbet mégis arra az esetre gondoltam, amikor a kórház épületét felújítottuk. A Béke téri épülettől a Tóth Kálmán brigáddal mentem át a kórházhoz. Tizenöt kőműves tartozott egy munkacsapatba. Kevesebben voltak. A művezetőnk kérésére velük mentem. Először átszállítottuk a fémrudakat, gerendákat, pallókat, csanszegeket. csavarokat. Másnap állványoztunk. Nagyon jól emlékszem — mintha csak tegnap történt volna — arra a májusi délelőttre. Az első emeleti rendelő ablaka nyitva volt. Fiatal, fekete hajú, csinos Az állványozó orvosnő ült az íróasztalnál. Megtetszett, s lopva, hogy észre ne vegye, Öt- percenként benéztem hozzá. — Valamilyen ürüggyel megszólítom — gondoltam —, de mit mondjak neki? — Kérjek egy pohár vizet, vagy egy szál gyufát? Nem. Ez hülyeség. Más, szellemesebb ötlet kellene. De mi... ? És másnap délelőtt, megköszörültem a torkom, s hirtelen határozással beszóltam az ablakon: — Hm ... Hm ... Elnézést kérek a zavarásért, egy pohár vizet szeretnék ... de ne tessék megharagudni ... S amint kiejtettem e szavakat, legszívesebben azonnal eltűntem volna. Féltem, hogy kinevet, vagy azt válaszolja: „Ez rendelő, itt komoly munka folyik, ne zavarjon...” Talán szélhámosnak. talán modorta- lan szemtelennek tart? És szólhat esetleg a főnökömnek is, hogy kikezdtem vele .... A torkomban dobogott a szívem, amikor megszólalt: — Egy pohár vizet? — ismételte mosolyogva a kérésemet, s már indult is a vízcsaphoz. — Tessék ... — Nagyon köszönöm a szívességét — válaszoltam zavartan, s nagy igyekezettel kortyoltam a vizet. Ám a véletlen se játszott a kezemre, ugyanis a nagy igyekezetemben a víz fele az ingemre, s a nadrágomra csurgóit. Végigfolyt a ruhámon, egészen a cipőmig. E látványon hangosan elnevette magát, s mivel alig ittam néhány kortyot, hozott még egy pohárral. — Nagyon köszönöm — ismételtem. — Semmi az egész —• válaszolta, s visszaült az íróasztalához. — Nagyon örülök annak, hogy ilyen kedves munkatársakkal dolgozhatok — kezdtem a beszélgetést. — Hogyan érti ezt... ? — No, persze nem arra gondoltam, hogy a gyógyítás és a házépítés rokonszakma, de az kétségtelen, hogy néhány hónapig, mintha egy munkahelyen dolgoznánk, sűrűn találkozunk majd. Másnap cigarettával kínáltam, harmadnap Colával, a negyedik nap (mert éppen fájt a fejem), gyógyszerrel viszonozta. Sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy itt született, Budapesten járt egyetemre, sokat tanult, keveset élt. Most, hogy az egyetem után visszakerült a szü'ő- városába, sokat szórakozik: színházba, moziba jár, s ha van kivel, táncol.., Magamról mit tudtam volna többet mondani: szakmunkás-bizonyítványt szereztem, dolgozom, élek. Évával nagyon sokat jártunk színházba, moziba, ritkábban hangversenyre, utána éjfélig sétáltunk. December 8-án tartottuk meg az esküvőt. S a kórház épületénél levő állványt megismerkedésünk egyéves jubileumán, a következő tavaszon bontottuk le... Mint a legtöbb fiatal házas, mi is albérletbe költöztünk, Éva, mint kezdő orvosgyakornok, 1800 forintot kapott, én havonként háromezret vittem haza. Tulajdonképpen nem panaszkodhattunk a fizetésre. mégis kevés volt. A hónap végén mindig kölcsön kértünk. Aztán, mikor Éva édesanyja meghalt, eladtuk a fél házat, „beugrottunk" egy szövetkezeti lakásépítési akcióba. Egy évvel ezelőtt költöztünk az új otthonunkba. Szép, modern kétszobás lakás. Az egyik helyiséget már berendeztük, a másik szoba még üres. Jaj, sok mindenre szükség lenne: nincs szekrény, asztal, szék, gyerekágy. Majd hónapról, hónapra mindent megveszünk, amire szükségünk lesz. Nemrég, öt óra előtt néhány perccel gyermekem született. Fiam van. . ! Akar látni egy nagyon boldog embert? Nézzen rám! Tárnái László Ménteleki fiatalok A ménteleki Kossuth Termelőszövetkezet 64 tagú KISZ-szervezete a Kecskemét mezőgazdasági üzemeiben működők közül a legnagyobb létszámú. Csupán néhány hónapos a múltja, mivel az év elején egyesült a Petőfi és az Alkotmány Tsz, és ezek KISZ-szervezete is. A titkár Miltényi László l"‘f. A KISZ-iroda az 1. számú üzemegységben tarható, önálló helyiség — mondhatnám felségterület. Modern dohányzóasztal, szekrény, fotelek, kisasztalok, tárgyalóasztal székekkel, adja a berendezést. Az asztal közepén friss virág. Ebből is látszik, hogy gyakran látogatják. — Igen, itt szoktunk beszélgetni. A nagyobb rendezvényeket a kultúrott- honban tartjuk. Eddig még nem sok volt. Valahogy úgy vagyunk, keressük az utat, azt amelyik a gazdaságnak és a KlSZ-szerve- zetnek legjobban megfelel. A gondot tulajdonképpen az okozza, hogy két csoportunk van. Az egyik az itteni, ménteleki, a másik pedig a tsz központjában működő. Őket nehezebb összefogni, velük együtt megszervezni valamit. Kecskemétről járnak ki dolgozni, autóbusz szállítja őket oda-vissza. Ha meg is ígérik, hogy itt maradnak, általában nem lesz belőle semmi, mert a közlekedés elég rossz. Akikre számíthatunk, azok az itteni csoport tagjai. A KISZ-tagok többsége a segéd- illetve melléküzemágakban dolgozik, ipari munkát végez. Aho^y Kollár Tibortól a termelő- szövetkezet párttitkárától megtudtam, a KlSZ-szer- vezet eddig még sosem kapott megbízatást közös munkavégzésre. A fiatalok azonban a munkahelyen jól dolgoznak. Helytállásukat bizonyítja az is. hogy a két tsz egyesülése után a KISZ-tagok közül egy sem ment el máshová dolgozni. — Ha közös munkánk nem is volt — mondja Miltényi László, társadalmi munkát gyakran végzünk. Az így kapott pénzből, na meg a melléküzemágak vashulladékainak értékesítéséből fedezik a kirándulások, üdülések költségeit, és az egyéb KlSZ-kiadáso- kat. Ügy hallottam, sokat segítenek a ménteleki általános iskolásoknak, patrónusai az úttörőcsapatnak. — Igen, ez az egyik legkedvesebb feladatunk. Előkészítjük a rendezvényeiket, vállaljuk a gyerekekre való felügyeletet, mi szolgáljuk fel az ételt-italt. Szívesen csináljuk, s azt hiszem, az úttörők érzik is ezt. Gyakran eljön közülük egy-egy a KlSZ-gyűlések- re, és ha tehetjük, mi is meglátogatjuk őket. Közösen rendezett klubdélutánjainknak nagy sikere van mindig. A játék, a tánc örömével szeretnénk „átnevelni” őket KISZ-tagokká. A gyerekek szülei is általában a tsz-ben dolgoznak, így aztán ifjúsági szervezetünk fiataljaival közösen készítették el a lakatosmfi- helyben az iskola játszóterének hintáit, a forgót. Saját magunknak megépítettük a kézilabdapályát. Igaz a fiatalok nincsenek könnyű helyzetben, de az eddig elvégzettek azt jelzik, hogy egy év múlva már nagyobb eredményeket is fel tudnak mutatni. A pártszervezettel nagyon jó a kapcsolatuk, különösen sok segítséget kapnak a párttitkártól, áld 1970. november 7-én megkapta a KISZ KB dicsérő oldeve- lét. Ez év áprilisában a KISZ-szervezet is kapott oklevelet. Már Kossuth- néwel, de még az Alkotmány KISZ-szervezet érdemeiért. Az új, egyesített szervezet tagjai is méltók akarnak maradni erre az elismerésre. D. É. ' ti <•> J***» Motorok és mikroszkópok A kecskeméti középiskolákban e napokban készülnek a különböző szakkörök munkatervei. Az igazgatók elmondták, hogy főként a negyedikesek, a szakköri munkában látják az olyan „alkotó tanulás” lehetőségét, ahol alaposabb elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére nyílik lehetőség. A szakkörökbe való jelentkezési arány az elmúlt évhez viszonyítva 10 —18 százalékkal emelkedett. A Katona József Gimnáziumban, ha az idén új szakkör nem is indul, irántuk az érdeklődés rendkí- n . vül megnőtt. S mivel naII kongresszusra készülnék «srjj-ras csoporttal több működik majd. A Bányai Júlia Gimnázium a megyei tanácstól 3 felújított gyakorló motort és egy új Pannóniát kapott, s így a most indult motorszerelő szakkör nyomban megkezdheti a munkát. A biológia iránt érdeklődő fiatalok csoportja pedig új kutató-mikroszkópot kapott. A Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskola és Gimnázium az idén három új önálló szakkörrel dicsekedhet Tizenketten jelentkeztek a fotószakkörre. Ugyanennyien a képzőművészet iránt érdeklődtek, 8 tizenöt diák a zeneszakkör tagja lett. A Berkes Ferenc Szak- középiskola a SZÖVOSZ- tól 30 ezer forint anyagi támogatást kapott a köz- gazdasági és áruforgalmi szakkör továbbfejlesztésére. Az idén külön csoportban képezhetik magukat a szövetkezeti kereskedelmi gazdaságtan, az áruvizsgálat és áruminőség, valamint a kereskedelem-technika és kirakatrendezés iránt érdeklődő tanulók. A középiskolák szakkörei szeptember végéig készítik el munkaterveiket és október elején kezdődik a köA Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat 38 tagú Béke ifjúsági szocialista brigádja a kongresszus tiszteletére munkaverseny-felajánlást tett. Az év elejétől, a 14 gépen dolgozó fiatalok műanyag szúnyoghálókat is készítenek. Képünkön Csiszár Ferenc né brigádtag a csévélőgépen dolgozik. (Opauszky László felvétele) Megjegyezzük Nemrég lapunkban érdekes, két és fél év „termését” felölelő statisztikát közölt a Forrás szerkesztő bizottsága. A kis számvetésből megtudtuk, hogy 18 hónap alatt 204 szerző mutatkozott be a folyóirat olvasóközönségének. Ennek magyarázataként azt is olvashattuk: „Ez a magas szám... az új tehetségek, alkotók felkarolásának a szándékát mutatja...” Álljunk meg egy pillanatra e megállapításnál, ugyanis vitára ösztönöz bennünket. Mert például a két kezünkön sem tudnánk hirtelen megszámolni azoknak a megyebeli fiatal szerzőknek a nevét, akik más fórumokon — például a Magyar Ifjúság testvérro- vwtában — már több alkalommal bemutatkoztak az ország olvasóközönségének, de — ki tudja miért — a Bács megyeiek egyáltalán nem, vagy csak hébe-hóba találkozhatnak novelláikkal, verseikkel, kritikáikkal, képeikkel a Forrás hasábjain. Véleményünk szerint nem ártana néha, a fővárosi és a határainkon túli népes szerzőgárda mellett a Bács megyei fiatalokat is megszólaltatni. — tárnát —
