Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
t oldal 1971. szeptember 15, szerdai Korszerífsüiés ftérisjiiektel Gép helyett gép A teendők szerteágazóak, nem könnyűek. A minisztériumi ipar munkásainak csupán 27,3 százaléka végzett kifejezetten gépesített munkát — mert a gépek mellett dolgozók jelentős részénél még a kézi tevékenység dominál — a legutóbbi, 1968-ban végzett felmérés szerint. A munkások 46 százaléka kényszerül nehéz fizikai tevékenységre, különösen magas arányuk a bányászatban, a kohászatban, az építőanyagiparban. Az anyagmozgatás, a belső szállítás mai színvonala tipikus megjelenítője a korszerűtlenségnek. Az építőanyagiparban száz munkásból húsz, de a tégla- és csvrépiparban százból 46 foglalkozik anyagmozgatással, a tejiparból százból 41. A vállalatok nagy része nem végez elemzéseket az anyagmozgatás kihatásairól, halmozódó veszteségeiről, s így nem is tudják, mibe kerülnek valójában az „olcsó” segédmunkások... A segédmunkások, akiknek száma érzékeny mérceként jelzi a technikai szintet. A magyar iparban ma még sok a segédmunkás. Számítások szerint táboruk 1975-ig mintegy 300 ezer fővel csökken, mert — nem lesz elég vállalkozó a segédmunkára! Azaz a mai fonák helyzet, amikor a vállalatnak előnyösebb a nehéz és a kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munkát jobban megfizetni, mint gépesíteni, feltehetően megszűnik. A hiány ellensúlyozásához a kisgépesítéstől a komplex gépesítésig, sok mindenre szükség van, így a többi között igazán korszerű eszközök választékára — ami ma még hiányzik. A meglevővel is... írtuk: a beruházási, fejlesztési javakra váltható pénzzel jobban kell sáfárkodni. Ám nemcsak ezzel, hanem a meglevő eszközökkel is. Az egy foglalkoztatottra jutó vállalati állóeszközök értéke legmagasabb a vegyiparban — 940 ezer forint! —, de az élelmiszeriparban is eléri a 240 ezer forintot. Azaz nem okvetlen az állóeszközök mennyiségével van a baj, hanem összetételükkel, kihasználtságukkal. A gépipar állóeszköz-állománya Fontos közlemény! Az 1971. évben forgalomba hozott tüzelőutalványok beváltási határideje 1971. szeptember 30. Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy fenti határnapig az utalványokat feltétlenül váltsák be. Szeptember 30-a után utalványra tüzelőt nem szolgálunk ki. TÜZÉP, Kiskunhalas 1213 hatalmas, ám mégis a műveleti idők mintegy fele szerelés, s ezt — az alacsony fokú gépesítettség miatt — kézzel végzik. Az itt végrehajtott frontáttörés nem növelné ugyan jelentősebben az állóeszközállományt, ám annál inkább a végtermék-kibocsátó képességet, a termelékenységet ... Erre azonban az amortizáció mértéke — 1971 január 1-ig, de még ma sem egyértelműen — nem sarkallta különösebben a vállalatokat, hiszen a számításukat — a pénzüket — így is megtalálták ..: S a többi iparterületen hasonló a helyzet. Ezért, hogy 1960 és 1970 között az állóeszközértékekhez viszonyítva a selejtezés évenként csupán 1— 2,5 százalékot tett ki, ami nagyon alacsony. Am miért ne maradjanak a régi, avult gépek, ha — amint azt mondják a gyárakban — forintot termelnek, ha a gazdasági környezet lehetővé teszi a gyenge áru, az avult termék pénzre váltását is. S ha az új gép beszerzése, a korszerű technológia bevezetése ezerféle nehézségbe ütközik? A kényelmesség persze rossz tanácsadó. Ahhoz azonban idő kell, míg ez kiderül. Venni, de honnét? Buktatók, akadályok ellenére végül is — tegyük fel — a vállalat rákényszerül a technikai korszerűsítésre. Vásárolni akar. Mit és honnan? Rendeljen numerikus vezérlésű szerszámgépeket? Méregdrágán, dollárért veheti meg. Külföldre utaztatja a kezelőket, betanulásra, s amikor a gépek működni kezdenek, kiderül, gyorsaságukat, „falánkságukat” nem tudja kielégíteni az öntöde, az edzőműhely.;. Jó néhány helyen járnak hasonló cipőben, mégis, napjainkban nagy divat az import. Nyakra-főre. Jó, jöjjön, ami korszerű. Ám az import összetételének tanulmányozása azt mutatja, hogy a vállalatok elsősorban egyedi darabokat vásárolnak, s csak kis hányadban komplett gyár- és gépberendezéseket. 1970- ben az összes tőkés gépimport 11,2 százaléka volt komplett gyár-, vagy gép- berendezés — jelentősen kevesebb, mint a megelőző két esztendőben, míg az egyedi darabok importja 45,6 százalékot tett ki. Szocialista országokból származó gépimportunk esetében ugyanez az adat 5,1, illetve 47,7 százalék! Darabok érkeznek tehát, egy- egy gép, amely elvész a régi technológiai környezetben, lehetséges előnyeit nincs mód különösebben kamatoztatni. Nagy kérdés az is: valóban azt hozzuk be az országba, amit csakis importból lehet fedezni? Lehet és — érdemes?! Egy felmérés, amely az importgépek hasznosítását elemezte — a népi ellenőrzés végezte — azt mutatja, hogy a külföldi beszerzések nagy része esetleges, nincs szoros ösz- szefüggésben a fejlesztési irányok következetes megvalósításával. Ez pedig azzal jár, hogy elköltik ugyan a pénzt, de annak kevés a hozama! Hozzájárul avisz- szás helyzethez az is, hogy — furcsa módon — éppen a szocialista országokból beszerezhető gépek, berendezések esetében nem áll rendelkezésre kellő információ, ismertető, s így a választék a ténylegesnél is szerényebb. Határozott irányban A népgazdaság negyedik ötéves terve az ipari termelés növekedésének 75 —80 százalékát a termelékenység emelkedéséből fe- dezendőnek írja elő. Ezt országos szinten serkenti a szelektív iparfejlesztési politika — ami nincs mindenkinek ínyére, de ez testesíti meg az össztársadalmi érdeket — vállalati szinten pedig az érdekek közösségének fölismerése. Az ipari termelés tökéletesítése miatt alapvető teendő — a tervtörvény szavaival — „a műszaki haladás követelményeinek korszerűsítése, minőségének javítása és választékának bővítése”. A törvény azt is kimondja, hogy az iparban „a magasabb színvonalú technikai kultúra megteremtése érdekében fokozni kell.:. a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását, az anyag- mozgatás korszerűsítését”. Az ipar fejlesztését a tervidőszakban 196—197 milliárd forint beruházás szolgálja. Ebből a pénzből elsősorban az állóalapok rekonstrukcióját és korszerűsítését — vállalati beruházási tevékenységként! — kell fedezni, azaz az okos, átgondolt technikai, technológiai haladást. Azt, ami döntő forrása a hatékonyabb gazdálkodásnak. „A munka termelékenysége, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából” — írta Lenin 1919-ben. E legfőbb teendő semmit nem vesztett azóta sem jelentőségéből, s a cikksorozatunkban vázolt gondokra a következő esztendőkben ezért nemcsak lehetséges, hanem szükséges is megkeresni a megfelelő megoldást, hogy a nehéz fizikai munkát végző embert a gép, az elavult berendezést a korszerű, nagy termelékenységű válthassa fel. Mészáros Ottó (Vége) A KISZ neveltjei A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának még évtizedes múltja sincs, mindössze hat évvel ezelőtt létesítették. Az első lépéseket mindössze öt kommunista segítette, három nő és két férfi tagja volt a párt- alapszervezetnek. Közülük hárman ma is itt dolgoznak. — Hatvanan kezdtük a papíriparral való ismerkedést — meséli Benke La- josné, az üzemi alapszervezet titkára. — Ma már hétszázötvenen dolgozunk és a pártszervezetünk létszáma is megnőtt. Hat évvel ezelőtt öttagú volt az alapszervezet, ma már hat- vankilenc kommunistánk van. Legtöbbjüket magunk neveltük — teszi hozzá szerényen — mert az alapszervezet megalakulása óta 41 tagot — közöttük mindössze hat férfit — vettünk fel. Ez a szám annál is jelentősebb, mert dolgozóink jó része a háztartásokból került ide, szinte a legcsekélyebb üzemi és mozgalmi tapasztalattal sem rendelkezett. Asszonyaink, lányaink itt váltak jól képzett papíripari munkássá és harmincötén közülük még a pártba is felvételt nyertek. Pártcsoportjaink igen gondosan foglalkoznak az emberek nevelésével, többen kapnak rendszeres pártfeladatként jövendő párttagokkal való foglalkozást. A X. kongresszus a pártépítésben újabb lehetőségeket nyújtott. Az ezzel kapcsolatos határozat a felvételi korhatárt 18 évben állapította meg, mód nyílt az arra érdemes fiatalok felvételére. A kongresszus óta sorainkat 10-zel növeltük. közöttük öt lány és egy fiú 18—21 év közötti, tehát a kongresszus határozata tette lehetővé részükre a belépést. A fiatalok egyik ajánlója a KISZ, a felvétel egyik feltétele az ifjúsági szervezetben végzett munka. Most öt fiatal lány várja felvételét, a pártcsoportok, az alapszervezet vezetőségi tagjai már külön foglalkoznak velük. E rövid tájékoztatás után arra kértem Benke Lajos- nét, segítsen, hogy beszélhessek az alapszervezet két legifjabb tagjával. Különösebb töprengés nélkül kaptam a két nevet, s az is hamar kiderült, mindketten ebben a műszakban dolgoznak. VA/AS ERZSÉBET Babaarcú, mosolygós, szőke kislány, kissé meglepődik, de nagyon hamar le- küzdi elfogódottságát. — Nekem különösen sokat hozott a párt X. kongresszusa — mondja. — Többen voltunk, akik már korábban is foglalkoztunk azzal, hogy kérjük a pártba való felvételt. Amikor tudomást szereztünk a lehetőségtől, Szikora Máriával és Ambrus Annával gyorsan felkerestük Erzsiké nénit — Erdélyi Gyuláné sze-' mélyzetist, az alapszervezet vezetőségi tagját — és megkértük, segítsen a felvételben. Így kezdődött. Persze — teszi hozzá gyorsan —, csak a felvétel adminisztratív része. Már tizennégy éves koromban KISZ-tag lettem, az ipari- tanuló-intézetben KISZ-tit- kárként dolgoztam. Voltam már több KÍSZ-tanfolya- mon, s lassan-lassan érlelődött meg bennem az elhatározás: amint lehet, párttag leszek. Háromévi tanulás után a nyáron négyes átlaggal megszereztem a szakmunkás-képesítést, s most is alapszervezeti KISZ-titkár vagyok. Júliusban volt a születésnapom — a tizennyolcadik —. s akkor vettek fel párttagnak ... Alapszervezetünkben már megalakítottuk az Angela Davis brigádot, most szervezzük a másik ifjúsági kollektívát. Elhatároztuk, hogy a más feladatok mellett fokozott segítséget nyújtunk az ipari tanulóknak. Évek óta tagja vagyok a gyári irodalmi színpadnak. Szeretek olvasni, táncolni, szeretem a társaságot. A terveim? Jól dolgozni a szakmában és jól tanulni. Még nem mondtam? ősszel megkezdtem a tanulást a marxista—leninista esti középiskolában és a papíripari technikum levelező tagozatán... H. TÓTH ISTVÁN Vékony, magas fiatalember, most szeptemberben tölti be a húsz esztendőt. Céltudatos, eddig elérte céljait... — Édesanyám is itt dolgozott az üzemben és ő javasolta, hogy az általános után válasszam a nyomdász szakmát. Többször jártam itt és bizony nekem is megtetszett a betűszedés. Igaz, kezdetben tanulni akartam és a szakmaválasztás kényszerűség is volt egy kicsit. De nem bántam meg — teszi hozzá — a kéziszedő munkája nagyon szép, s nem baj, ha eggyel többhöz értek. Én ugyanis pedagógus akarok lenni. Vörös oklevelet kaptam 1969-ben és mint második éves szakmunkás, a Mérhető mérhetetlen Az olvasók közül bízó-! megtakarítás összege is. Ez nyára mindenki találkozott már a takarékosságra intő gyufacimkével, amelyen a csapból csepegő víz forintokká kerekedik, jelképezve a veszteség okozta kárt. Ez a rajz csupán szerény jele annak, hogy az üzemekben — a gazdasági szabályozók kényszere alatt — sarkalatos kérdéssé vált az anyag az energia észszerű kihasználása. A hatékonyságot szem előtt tartjuk már valamelyest, ha holt anyagról van szó, de vajon hogy sáfárkodunk a szellemi energiával? Erre kerestem feleletet a szakszervezetek megyei tanácsának az újítómozgalom helyzetével és az újítási szabályzatok tapasztalataival foglalkozó jelentésében. Az a tény. hogy a mozgalom két-három éves egyhelyben topogás után a jelek szerint ismét erőre kap, mindenképnen örvendetes. Az idén több ötlet, javaslat futott be, mint az elmúlt évben s nagyobb a bevezetett újításokra eső utóbbi arra enged következtetni, hogy emelkedett a színvonal, igényesebb terveket tettek az asztalra az újítók. Az összkép mondhatnánk — biztató, azonban — mint mindig — most is torzít, eltakarja a meglevő gyengébb pontokat. Az újítók körülményeinek felülvizsgálatára remek alkalmat kínált az újítási szabályzat elkészítése. Ez lehetővé teszi minden olyan tényező feltárását, amely befolyással bír az újítási kedvre. Tisztázza mi számít újításnak, kinek a hivatása a műszaki fejlesztés. Rögzíti az elbírálás ügyrendjét, meghatározza az anyagi és erkölcsi elismerés formáit, mértékét. Árnyékot vet azonban a jelentés pozitív megállapításaira az a tény, hogy a vállalatok egy része még nfem, vagy csak felületesen készítette el a szabályzatot. A szabályzat hiánya, vagy léte rendkívül fon-l életére. Az előkészítő bizottságok alapos, vagy felszínes munkájának következményei lemérhetők. Megmutatkoznak például az alkalmazott újítások révén keletkező nyereségben. Hatásuk ezenkívül a mostanában oly sokat hangoztatott üzemi közérzet szférájában is lecsapódik. Szorosabb szálak fűzik munkahelyéhez azt a dolgozót. aki tudja, hogy javaslatait megbecsüli a közösség, mint azt, akinek újítása 1967 (!) óta hever felnyitatlanul a fiók mélyén. A vizsgálat feltárt ilyen esetet is. A szűkmarkú ösztönzéssel, a kusza és bürokratikus elbírálással nem csupán a javaslatokról mond le a vállalat, hanem elfojtja az ötleteket termő figyelmet, táplálja a munka iránti közönyt. Érdemes tehát megnyitni a zsilipeket a legb=cse- sebb energia, az alkotó emberi gondolat előtt, hi szén e mérhetetlen erő-1 nista forrásból származik a mér-1 szükség van... nyáron 4,2-vel érettségiztem. A továbbtanulási terveimet azt hiszem, most kissé elodázza a bevonulás, ugyanis kétszeri halasztás után valószínű, bevonulok katonának. Nem baj, később is megvalósíthatom terveimet... öt éve vagyok KISZ-tág, az iparitanuló-intézetben pedig kulturális érdeklődésemmel tartanak számon. Mikor szakmunkás lettem, 1989-ben, a gyárban megalakítottam a Radnóti Miklós irodalmi színpadot — melynek Vajas Erzsi is tagja — és azóta legalább harminc fellépésünk volt. Februárban megválasztottak üzemi KlSZ-titkár- nak. de a mostani választások után már más veszi át ezt a funkciót. Különben. lehet, hogy a választások ideién én már nem is leszek itt. Addig azonban teljes erővel készülünk a választásokra, remélhetőleg az új vezetőségek ar, eddiginél is jobb munkát végeznek. Nagyon örültem, ‘ amikor felvettek a párt soraiba, igyekszem méltó lenni a bizalomra. Ha nem megyek katonának, itt az üzemben veszek részt a pártéletben, de ha el is kerülök bárhová, nem felejtem el. hogv itt lettem párttag. Azt hiszem, kommu- pedagógusokra is tos hatást gyakorol az üzemi hető haszon. P. M. Opauszky László
