Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
4. oldal 1971. szeptember 14, kedd Korszerűsödés, kérdőjelekkel 2. Ember helyett %ép A nagyfokú gépesítés, a részleges vagy teljes automatizálás — akár egy gépsorról, akár egy üzemről legyen szó — érdemessége az élő- és a holtmunka, értékarányától, költségeitől függ. Ha a kettő legalább kiegyenlíti egymást, akkor már nem ráfizetéses a korszerűsítés. Ma még e feltétel sok helyen hiányzik. Ha megszületett a döntés a gépesítés mellett, hátra van a másik nagy dilemma: mi legyen a gépesítés útja? Univerzális gépek, vagy célgépek? Nagy szerszám- és készülékkészlet a sokféle átálláshoz, vagy számjegyvezérlésű forgácsológép, amely az előkészítő időket — szerszámcsere stb. — rendkívüli módon lerövidíti? Mindezek helyett — vagy mellett — választhatják ugyanakkor az azonos elemekből összerakható többféle áru előállításának útját is .:. A gépeket fönn- akadás nélkül kell kiszolgálni, tehát az anyagmozgatás korszerűsítése is elengedhetetlen. Vásárolnak öt elektromos targoncát Igen ám, de a raktárból a targoncáig, a targoncától a gépig, s a fordított úton kézzel végzik az anyag és a félkésztermék mozgatását, azaz ott vannak, ahol a part szakad .:. Egyszer azért állnak a gépek, mert nincs elég anyag, máskor azért, mert már nincs hová tenni az elkészített alkatrészeket ... A gépesítés komplex feladat, de ma még a legtöbb helyen a szemléletet, a probléma kezelését sem lehet annak- nevezni, nemhogy a megoldást. Ezért, hogy a meglevő eszközök is elaprózódnak, működtetésük nem elég hatékony. Ellentmondásos haladás Fejleszteni, de nem minden áron! A szállítás korszerűsítésének döntő láncszeme a vasút dieselesítése. A mozdonyokba szerelendő motorcsaládra több százmillió forintot költöttek, végül mégiscsak a licencvásárlás oldotta meg a fejlesztés gondját... Idő és pénz veszett kárba, míg kiderült, hogy van, amit mások jobban tudnak. S ez nem szégyen. A fölös kiadás sokkal inkább az. Márpedig nemcsak ebben az egy esetben beszélhetünk idő- és pénzpocséko- lásról... Jó, tehát vásároljon az ipar licenciákat. Tegye, de csak akkor, ha azok hatékony felhasználásának — hazai adaptációjának — minden más föltétele is megvan. Képzett kezelő személyzet, megfelelő anyagellátás, alkatrészutánpótlás stb. Tegye, ha — teheti. Mert a jogos fékek mellett az elmúlt években sok volt az indokolatlan akadály is. A magas vám, a nagyösszegű letét VÁLLALATOK FIGYELEM! Alacsony áron beszerezhetik munkaruha, bakancs, esőkabát stb. szükségleteiket. ^ A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZBAN, Kecskemét, Nagykőrösi utca 22. sz. alatt. olyan esetekben is nehezítette a korszerű berendezések, eljárások megvételét, amikor hozzájuk hasonlót nem találhattak a hazai piacon. Az érem másik oldala: 1959-ben vezették be a műszaki fejlesztési alap képzését. Összegé azóta megháromszorozódott, az eredményekről ugyanez már aligha mondható el. Továbbá: a vállalatok tele voltak panasszal, hogy nincs pénzük korszerűsítésre, ugyanakkor a fejlesztésre fordítható alapokból kétmilliárd forint (!) maradt meg 1969-ben. A (hatmil- liárdra rúgó összeg egy- harmada.) A kiadott pénz is elsősorban a gyártmány- fejlesztést szolgálta, s csak kis hányada a technológiai korszerűsítést, ez utóbbi a gépiparban például mindössze a teljes fejlesztési kiadásoknak 17,8 százaléka volt. Hol a pénz? Van pénz, nincs pénz. Van pénz, de nem arra költik, amire nagyon kellene..: Hogyan van ez? Ügy, hogy az érdekeltségi rendszerben nem volt jelentőskülönbség — az 1971. január 1-én életbe léptetett új szabályozók hatása még lemérhetetlen — a gyorsan és lassan elavuló technológiájú termelés, termék között. Ezért ott is jelentős pénzalapok jöttek létre, ahol azok a korszerűben megőrzését szolgálták. Azaz: úgy kellett — és kell továbbra istökéletesíteni a hitel- rendszert és az állami elvonás mértékét, hogy a gyorsan fejlődő iparterületeken, a népgazdaságilag elsőrangú ágazatokban az ember helyére valóban a gép léphessen, azaz a technikai, ■ technológiai haladás gyors legyen. Ez a szelektív iparfejlesztés. Tegyük fél, hogy a vállalatnak van elég pénze. Mihez kezd Véle, ha nincs kellő piaci információja, há nem tudja, mit és hogyan érdemes fejleszteni? Milyen anyagok, gépek, technológiák kellenek a holnapi igények kielégítéséhez? S ha ez is megvan, vajon rendelkezésre áll-e a kellő szellemi háttér? A fejlesztés sokféle kockázatot hord magában, s csak hosszabb távon ígér gyümölcsöt. Ezért a vállalatok egy része — nem lebecsülhető része — a mára hagyatkozik mert nyereségérdekeltsége megfelelő, az élő- és a holt munka költségaránya Viszont erősen eltérő, jobban jár tehát, ha az élőmunkát választja. Nem gépesít, hanem munkaerőt toboroz, csábít, édesget:.. Rövid távon boldogulhatnak így is. A gazdasági tevékenység azonban soha nem rövid távra szól. Szükséges fokozatok A népgazdasági átlagot tekintve vannak erősen eszközigényes ágazatok — így például a villamosener- gia-ipar —•, ahol az eszközigény az átlag kétszerese, háromszorosa, s Vannak — oéldául az építőipar, a könnyűipar —. ahol csak negvede. fele. Az ágazatok fejlesztését az országos döntések határozzák meg. s a gazdasági szabályozók rendszere bQfob'ácolja. A meglevő helyzet és a további teendők megítélését tehát két csoportra kell osztani: a központi irányítással, valamint a vállalatokkal összefüggő részre. Ami közös: egyik szinten sem lehet átugrani a fokozatokat. Az adott helyzet körvonalazza, a lehetséges teendőket is. A minisztériumi ipar munkásainak 40 százaléka dolgozik gépek, berendezések mellett. Ha tehát azonnal automatizálni lehetne, akkor sem sikerülne. Nincsenek meg hozzá a feltételek. Az egy foglalkoztatottra jutó villa- mosenergia-felhasználás csak harmada, fele, a fejlett tőkés országokénak. Gépesíteni? Igen, de az energiabázis bővítésével, a termelőeszközök kínálatának növelésével kell kezdeni a folyamatot. A szállítás, a vízellátás stb. fejlesztéséről nem beszélve. Mert különben — s sajnos, sok példa van erre is — az itthon, vagy külföldön drágán vett gépek hónapokig állnak, míg a helyükre kerülnek, s utána is napi néhány órát dolgoznak csupán. öncélú gépesítés nincsen. Ezt ma már „fönt” és „lent” egyre világosabban látják. Mészáros Ottó (Következik: Gép helyett gép) A hímév kötelez A hartai Űj Élet Termelőszövetkezet elnökével, Leitheizer Imrével együtt azt számolgatjuk, hogy mit jelentett az idei aszályos nyáron az öntözés. — A terméskilátások különbségei jól bizonyítanak. Ahol működtek a szórófejek, 40 mázsa a várható terméshozam kukoricából holdanként, májusi mor- zsoltban számítva. Ahol nem öntöztünk, 20 mázsa termésre számíthatunk. Háromszázötven hold tengerire került mesterséges csapadék. Kiszámítva a többletet, és annak értékét, nagy a különbség. Az öntözés 70 vagon hozamemelkedést eredményezett, melynek értéke napi áron számítva 1 és háromnegyed millió forint. Egy hold öntözési költsége kereken 650 forint, amely 2,6 mázsa kukoricának felel meg. Ügy gondolom, ehhez nem kell különösebb kommentár. Az idén általában kétszeres terméseredményt értünk el az öntözött területeken. Harminchét hold fűszer- paprikán például 85—90 mázsa hozamra számítunk, amire kevés példa van. Korszerűbben öntöznek Az Új Élet Termelőszövetkezet szakvezetői bátor kezdeményezéseikről ismeretesek. Összefogtak a szomszédos ' Béke Termelőszövetkezettel és a területi szövetség közreműködésével megvásároltak egy osztrák öntözőberendezést. — Ez könnyebben kezelhető, mint a hagyományos berendezések, gyorsabban áttelepíthető, kevesebb kézi munkaerőt igényel. Jövőre tovább növeljük az öntözött területet, 1300 holdra. Az állattenyésztés fejlesztése szükségessé teszi a takarmánytermelés növelését, aminek egyik függvénye az öntözés. Az idén még a termelési érték nagyobb részét adja a növénytermesztés, a következő években az arány megváltozik az állattenyésztés javára. Már elavult — A sertésállományt évről évre növeltük. Ez volt a feltétele annak, hogy 1969-ben saját húsfeldolgozó üzemet tudtunk létesíteni. Főként töltelékárut készítünk, segítjük a község ellátását, ezen felül a fővárosba is szállítunk. A hartai Üj Élet házi készítményei igen keresettek és nem győznek eleget gyártani. — Egyéb gondunk van a Kiskunféle Alpári Tiszakécske, Kíjsk kunfélegyháza.-Fricska- Gyula -részére születésétől fogva ez > j^rpiR^hjly lentette az otthont, a családot, a munkát. Járt ugyan az ország több más városában, de egy látogatás sem adott annyi élményt, mint a legutóbbi. Igaz, most nemcsak a megye, hanem az ország ha•lőtt még nem hittem vol- -na, hög^ ■ -alkalmam desz a motorkerékpár, gépkocsi és jypríát-utón repülőre ülni,. : Kicsit izgultunk, amikor indult a gép, de azután megnyugodtunk, s olyan hamar' eltelt az idő - Moszkváig, hogy szinte észre sem vettük. Késő este érkeztünk a szovjet fővárosba. tárain is túlra látogatott és nem vonattal vagy gépkocsival, hanem a szovjet ipar gyártotta óriásrepülővel ... A kiskunfélegyházi AFIT- szerviz udvarán egy javításra váró Volga ülésén beszélgetünk Fricska Gyula szerelő nem mindennapi élményeiről. — Szinte nem is akartam elhinni — meséli csillogó szemmel —, hogy pont én mehetek két hétre a Szovjetunióba, a Zsiguli- gyárba tapasztalatcserére. Bizony, egy hónappal ezeÉjjel érkeztünk meg Togliattiba, de még így is feltűnt, hogy milyen hatalmas építkezésekkel tarkított a város. Fáradtak voltunk, de alig vártuk, hogy reggel legyen. Délelőtt a rövid eligazítás után máris indultunk a gyárba. Nehéz lenne most elmondani, leírni az ott látottakat. Az egyik épület még nincs is kész, a másikban pedig már dolgoznak. A két kilométer hosz- szú szalagról egy műszak alatt 650 Zsiguli gördül le. Ahhoz képest, hogy milyen Togliattiig nagy a termelés, szinte embert sem látni. Mindenütt tisztaság, a szalagon dolgozók kék köpenyt viselnék. -'" -----M ásnap egy ideiglenes oktatóteremben . kezdődött az elméleti foglalkozás. Szovjet mérnökök tolmács segítségével részletesen megismertették velünk a Zsiguli fődarabjait. Külön a motort, a karosszériát, szóval mindent, a legutolsó kis csavarig. Az oktatás nagyon szemléletes volt, metszetek, hatalmas színes rajzok tették könnyebbé az anyag elsajátítását. Öt napig tartott a tanulás, ezután a gyár melletti szervizállomáson a gyakorlatban ismerkedtünk meg ezzel a gépkocsival. Itt azután igen jó alkalmunk volt a különböző apró fogások elsajátítására. A szovjet emberek? Az elméleti és gyakorlati foglalkozások között többször jártunk a gyárban. Bárkitől, bármit kérdeztünk menetközben, készséges és kimerítő választ kaptunk. Elmondották azt is, hogy hamarosan újabb három szalagon kezdődik meg a gyártás. Nagyon gyorsan elrepült a két hét, máris indultunk hazafelé. Ismét autóbusz, majd repülő és ismét repülő. Budapestig mindösz- sze hat órát utaztunk ... Amíg hallgatom Fricska Gyula lelkes beszámolóját, fél szemmel az udvaron álldogáló gépkocsik között keresgélek. Szeretnék felvételt készíteni a világot- járt szerelőről, de illene ehhez egy Zsigulit találni. Fricska Gyula pedig egy Trabantot hagyott ott, hogy velem beszélgessen néhány percet. Már lemondtam a fotózásról, amikor elér a szerencse, egy Zsiguli gördül be a szerviz udvarára. Abba is kellene hagynunk a beszélgetést, hiszen ki más vizsgálhatná át ezt a kocsit, mint az, aki Togliattiban ismerkedett meg vele, Gpauszky László sertéstenyésztésben — folytatja az elnök. — Amikor elkezdtük az építkezést, még korszerűnek számított a szakosított telep, mire befejeztük, már elavult. A belső technológiát a mai követelményekhez kell igazítanunk, különben nem találjuk meg számításainkat. Másik fontos ágazat a baromfitenyésztés. A termelőszövetkezet vezetőinek véleménye szerint megéri a fejlesztést. Az idén 24 ezer darabból álló tojóállományuk van, jövőre ezt négyezerrel emelik. Nagyobb mértékben foglalkoznak pecsenyebaromfi-tenyész- téssel. Az idei 50 ezres értékesítési tervet a következő évben háromszorosára növelik. Kísérletek A tervek megvalósításának egyik feltétele a már említett öntözés, a másik pedig a gépesítés. Két fontos fűszernövényük a paprika és a hagyma termesztési munkafolyamatainak gépi megoldására már az idén folytattak kísérleteket. A tapasztalatok alapján jövőre már nagyobb lépést tehetnek előre. — Ezzel egy időben törekszünk a folyamatos foglalkoztatásra. Többször kérték tagjaink, hogy tegyük lehetővé az asszonyok réndszeres munkába állítását. Kétmillió forintos költséggel Dunatetétlenen tésztaüzemet létesítünk. Később Hartán is. Mind a két községben legalább 80 asz- szonynak tudunk elfoglaltságot adni. Ebben együttműködünk a Kalocsai Sütőipari Vállalattal. Erőfeszítések A termelőszövetkezet az országos termelési versenyben elért eredményei alapján négyszer kapott elismerést. — Ügy érezzük, hogy tagságunk szorgalma nyomán teremtődött jó hírnevünket a következő években is meg kell védenünk: Az utóbbi esztendőkben a terméseredményeket sikerült megdupláznunk. E mögött igen sok fáradság, erőfeszítés van. Tudjuk, hogy nem állhatunk meg, az eredmények tovább növelhetők. Számos lehetőség vár még kiaknázásra. Ebben valamennyi vezető és tag egyetért a mi szövetkezetünkben, K. S.' Vízhatlan cipó bőrből 1972 januártól — az országban elsőnek — a nyíregyházi cipőgyárban bőrből készült vízhatlan lábbeliket gyártanak. Az új termékhez a Táncsics Bőrgyár olyan bőrt kísérletezett ki, amelyen nem szívódik át a víz. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján a gyár 24 órás vízállóságot garantál, továbbá azt is, hogy a bőr nem fehéredik ki a víztől. A kísérleti anyagból készített modelleket bemutatták a kereskedelemnek, amely az új terméket kedvezően fogadta. Megkezdődtek az üzletkötések. Máris ötezer pár szállítására szjerződtek és folyamatosan érkeznek az újabb megrendelések.
