Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
Í971. szeptember 14, kedd „Minden gyerek úgy rajzolhat, ahogy neki tetszik.. Hz óvodai reform tapasztalatai Kiskunhalason Az alacsony asztalok fö-1 vány, az érzékek segítségélé kócos fejek hajolnak, vei fogadnak magukba Kis kezekben a színes ce- ~ • ruzák a gyermeki világ Iá tomásait vetik papírra. Házak, fák, fólyók, hajók... Ahány rajz, annyiféle stílus és a kusza vonalak, színek kibontakozóban levő egyéniségekről tanúskodnak. Az óvónők biztatgatják az apróságokat: mindenki kedve szerint „alkosson”. Azt, ami eszükbe jut — a Javasolt témakörből. Meglepően ügyesek a készülőben levő műalkotások. Csupán egy gyerek van, aki szemlátomást nehezen birkózik meg a kifejezés ne hézségeivel. Kísérőm nyomban megmagyarázza ez okát: Egyidős a többiekkel, de még csak néhány hete került az óvodába. « Ez év őszétől az ország valamennyi háromcsoportos óvodájának legfiatalabbjai- val új pedagógiai eljárások szerint foglalkoznak a nevelők. Kiskunhalason a felsővárosi óvodában azonban — a megye többi városának egy-egy kiemelt intézményéhez hasonlóan — immár két éve ezen reformelvek alapján irányítják a gyermekek fejlődé- sét. Dr. Judák Imréné vezető óvónő véleménye szerint náluk „semmi különleges nem történt,” a változás csupán az, hogy a gyermekek egyéni, és alkotó mó- dón, szabad elhatározásuk szerint szerzik meg ismereteiket. Számomra azonban ez a „csupán” egy nem is újkeletű, de igen nagyhatású pedagógiai gondolat térhódítását jelenti. Nevezetesen, hogy az iskolaérettséget megelőzően _ a gyermeki képesség, az érdeklődés, a figyelem és az ezek segítségével megszerezhető tudás az eddigieknél sokkal hathatósabb módon fejleszthető. * — Mi is eme reform lényege?... kérdeztem, és az óvónők készségesen elmagyarázták az új nevelési rendszer alapelveit. A „modern” óvodákban minden gyermek azt csinál, amit akar. Érdeklődését, játékkedvét, szabadságát nem törik meg kötelező foglalkozások. A fegyelem a nevelői szigor kényszerűsége helyett a belátás és a jól lekötött kíváncsiság eredménye lesz. A tanulás nem munka, hanem játék, melyben mindenki örömet talál. Az eddigi kötelező órarend feloldódott, az egyes témák feldolgozásánál nem cél, hogy azokon mindenki részt vegyen. Míg az óvónéni mesét olvas, az apróságoknak nem kell figyelmesen, csendben hallgatni a történet fordulatait. Kiki kedve szerint játszhat, rajzolgathat a teremben, s csupán akkor kapcsolódik be a közös munkába, ha kedvet érez. Ennek felkeltése pedig az óvónők feladata. Az ismeretszerzés folyamata a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodik, és módszereiben is színes változatosságot • mutat. Ugyanaz a téma több oldalról is feldolgozásra kerül — más más módon. Az állatokkal Déldául reízok. ábrák, maid mesék, elbeszélések közvetítésével _ ismerkednek meg. Lehetőség szerint mindent a maga „tárgyi” valóságában, a láta gyerekek. E módszerekkel csaknem teljesen sikerül kiküszöbölni az emberpalánták úgynevezett dackorszakát. Nagy Cirok Sándorné, a középső csoport vezetője az elsők között tért át az új módszerek hasznosítására. Elmondotta, hogy különösen az első hetekben, bizony nem könnyű az óvónő dolga. Másfél hónapig a gyerekek csupán játszanak — ugyanis ezt is meg kell tanulniuk. Ez idő alatt vezetőjük mindegyiküket figyeli és rögzíti a már korán kialakuló hajlandóságokat, képességeket, az érdeklődés megnyilvánulásait — hiszen az elkövetkező három évben csak az így kapott alapos ismeretek birtokában tudja megválasztani nevelési eljárásait. A kiscsoportban még csaknem teljes a „szabadság”. A játékos délelőttö- kön a kicsiket alig-alig kötelezik közös, egységes foglalkozásokra. A középső csoportban kezdődnek el a feladatok. A „legkeményebb dió” a matematika alapjainak elsajátítása, de a sok játékos elem, szemléltető eszköz segítségével a munka nem több, mint kedves szórakozás. Az új módszerek bevezetésével természetszerűen nem kis mértékben megnövekednek az óvodák és a nevelők eddig sem csekély feladatai. A foglalkozások legfontosabb eszközei ugyanis a játékok, egyszerű szemléltetőeszközök , __ és applikációk. Nélkülük óvodába járó apróságok aligha számíthat eredmé- szülei is. nyességre az óvónő. A le- 1 hetőségek és ___ a zonban a legtöbb helyen korlátozottak. Elsősorban a számtan és a rajz tárgyak papír - és ceruzaszükséglete, de a figyelem lekötését szolgáló nagyméretű, összerakható, szétszedhető, ötletes, képességeket fejlesztő fa, műanyag kockák, idomok elkészítése illetve beszerzése jelent gondot. A házilag előállítható eszközök nyersanyag (elsősorban papír) szükségletet jelentenek, de sokat elrabolnak az óvónők idejéből is. A megvásárolható tárgyak pedig a játékboltok eddig sem túlságosan nagy árubőségét és választékát csökkentik majd. * Az óvodai reform a gyermekek természetes érdeklődésére épül. Fő célja, hogy az eddigieknél még hathatósabb módon szolgálja a fiatalok képességeinek kibontakoztatását és az általános iskolai tanulás előkészítését. A nevelők országszerte nagy ügybuzgalommal látnak az új módszerek alkalmazásához — de munkájuk eredményessége nem csupán rajtuk múlik. Mint minden társadalmi fontosságú ügyhöz, az óvodai oktatás színvonalának emeléséhez is széles körű összefogás és áldozatvállalás szükségeltetik. Számtalan „hulladékanyagot”, irodai, üzemi „mellékterméket” alakíthatnak át ügyes női és gyermekkezek ötletes szemléltető eszközökké, egyszerű játékokká — ha a gazdasági szervek vezetői, dolgozói nem felejtenék el oly gyakran, hogy egyben az iy Az énekkari kultúra fejlesztéséért Megjelent a KÓTA Kitűnően összeállított tá- lelősségteli korszakában is. . jékoztatót adott ki a Kó- Művészi kifejező eszkö- adottságok rusok Országos Tanácsa, zeikkel nap, mint nap har- ibh h»iven i Olvashatunk ebben az cot vívnak a kispolgári ízénekkari mozgalom friss léssel, a kommersz .kultúrával’, egy magas rendű, nemessé érlelt eszmeiség jegyében.” „A szakszervezetek feladata e téren elsősorban az — olvasható Forgács Istvánnénak, a SZOT munkatársának cikkében — hogy a meglevő kórusok munkájának minőségi fejlesztését segítsék elő.” Zagyva Imre a tanácsok ez irányú tennivalóit öszeseményeiröl, az új zenei könyvekről, hanglemezekről, az 1970-es kórusminősítések tapasztalatairól, a KÓTA megalakult szervezeteiről. A közérdekre való tekintettel idézünk a tájékoztató néhány fontos, tanulságos cikkéből. Dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese arról ír. hogy az elmúlt két esztendő alatt fényes pályát futott be a magyar kórusművészet. A KÓTA elnökéként köszöntötte a mozgalom valamennyi résztvevőiét, külön szeretettel a munkásénekkarokat, akik a haladókultúrát szolgálták és szolgálják. „Tették ezt az elnyomatás végtelennek tűnő idején és teszik ma is, a hatalom birtoklásának feszegezi:„A tanácsok a közigazgatási reform kapcsán is megtartják azt a funkciójukat, hogy a gondjaikra bízott közigazgatási területen irányítják a kulturális életet: még inkább és közvetlenebbül felelősek lesznek a párt kulturális politikájának érvényesüléséért, a helyi kulturális élet fejlődéséért. A tanácsok vezette kulturális munkán belül egyre fontosabb helyet foglal el az emberek esztétikai nevelése ... így az énekkari kultúra ápolása.” Az áslógostól a zákányosig Pavlovits Miklós Szerény férfiak A francia feleségek véleménye: a férjek több házimunkát végeznek, mint amennyit elismernek. Az egyik újság közvéleménykutatása szerint a férjek 97 százaléka rendszeresen terít asztalt, 77 százaléka vet ágyat, 59 százaléka takarítja porszívóval a lakást, 47 százaléka mosogat, 41 százaléka bevásárol. A férfiak által nem kedvelt foglalatosságok: szemétkihordás, gyerekfürdetós, gombfelvarrás. Egy nyelv gazdagságát a rokonértelmű szavak bőségével is jellemezhetjük. Ma- day Gyula a debreceni nyelvjárásból 120 szót szedett össze a járás-kelésre. Bánóczi József a buta ember megjelölésére 322 szóból álló gyűjteményt tett közzé a különböző nyelvjárásokból. Mindezeket felülmúlja Lehr Albert, Arany János stílusának ismert elemzője, aki a különböző nyelvjárásokból és stílusrétegekből 3000 szót irt ösz- sze a részeg emberről. Ebből a gazdag anyagból sorolunk fel néhányat, hogy ezzel népünk ötletes szóteremtését jellemezzük. A részeges embert nyel- | ses, szeszes. Sokszor a részeg még megkülönböztető jelzőket is kap, így van buta-, disznó-, dög-, föld- és sárrészeg. Sok elnevezés a szőlőter- . mesztéssel, pincészettel, kocsmázással kapcsolatos. Ezért lesz a részeg ásló- gos, boroshordó, boriszák, bortömlő, borzsák, borkút, bütykös, hordómester, hordó karácsonyja, kancsó koldusa, részeg csap, tele hardó, tele kupa, venyige virágja. A borral kapcsolatos történelmi ismeretek is helyet kapnak a névadásban. Gondoljunk csak ilyenekre: cinkotai kántor, Noé, kántora, Noé macskája.--------ö— -------------------- ——- t i'vv; uiaLűívajd. v ünk iszákosnak, iszosnak, Még a bibliai Pilátus is borisszának, korhelynek nevezi. Aki könnyen beká- fol, becsiccsent, az italos, ittas, itókás, itos, boros, kapatos, kótyagos, mámoros, piás, pityókás, spricA vásártéren felállított rozoga és foltozott cirkuszsátor felé egy kóbor eb lohol. Odaér a sátor aljának egy jól ismert pontjához, és erőtelies kaoarás után bebújik a ponyva alá. Kis idő múltán a kutya megjelenik, szájában egy nagy darab nyers hússal, és boldogan elüget. Kíváncsian utánanézve a dolognak, betekintve a kapart lyukon, egyszerre kiderült, hogy honnan csórta a húst: az oroszlántól. A sátornak ebben a hátsó, félreeső részében, toldalékéban van az oroszlán rezidenciája. Az oroszlán öreg és sovány, elnyúltan fekszik és csak nagyon lassan, nehezen tápászkodik fel, amikor idomárja megjelenik. Tudja, hogy mennie kell a porondra, de semmi kedve hozzá. Lassan halad a kis folyosón a porond felé, idomárja után. Zajlik az előadás. A nézőtéren ritkásan ülnek. Most éppen a kardnyelő produkciójára figyelnek. Lenyeli a kardot markolatig, de aztán nem tudia kihúzni magából. Letört ugyanis a markolatja. Kétségbeesetten igyekszik valahogyan visszacsavarni, vagy visszailleszteni, de nem tudja, Egy darabig még próbálkozik, szeretné úgy megoldani a dolgot, hogy a közönség ne vegye észre. Mintha ez is a produkcióhoz tartoznék. De arcán egyre nő a rémület, s ahogy jár közbe, odaér a porondkapuhoz, ahol mindig áll valaki. Félrefordulva morogja neki: — Szóljatok Luciánónak. Az ajtónálló kimegy. Nem kell messzire mennie, mert akit keres, itt van közel: éppen injekciót ad a rendkívül enervált oroszlánnak. Beadta az injekciót aztán felnéz az idomárra. — A tűzkarikát így sem fogja átugrani — mondja Luciánó. Az idomár csak legyint. — Az a lényeg, hogy el ne aludjon. Az ajtónálló megkocogtatja Lucianó vállát A bohóc, mert az, csak még a sapkája nincs rajta, de már kikenték, kelletlenül fordul az ajtónálló felé. — Porondra — int az ajtónálló. — Nem én következem — tiltakozik Luciánó. — Nem is azért, Juszufban bennmaradt a kard. — Hajoljon meg, és jöjjön ki. — Hogy hajoljon meg, amikor benne van a kard? Lucianó vállatvon, sóhajt egyet, és elindul a porondra. A kardnyelő már kék, zöld. Luciánó természetesen mint bohóc érkezik és azonnal hasra esik. A kardnyelő kétségbeesetten sziszegi neki: — Igyekezz már! Luciánó feltápászkodik, széles gesztusokkal, grimaszokkal, mintha ez is a produkcióhoz tartozna. Odaáll a kardnyelő elé és nézi a szájából kiálló kardvéget. Aztán megfogja és ki akarja rántani a kardnyelőből, de a kard meg se moccan. Erre Luciánó lábát nekitámasztja a kardnyelő hasának, megfogja a kardvéget, és így próbálja teljes erővel kihúzni, de így se megy. A közönség derül, annál is inkább, mert a kardnyelő a művelet után úgy marad hajlottan, ahogy Luciánó meghajlította a hasában a kardot. Luciánó is látja, hogy a kamdnyelő már nem tud kiegyenesedni, mert elgörbült benne a kard. — Milyen kardot nyeltél te le? — Amit szoktam. — Ez nem az. Tudod mi ez? Kisapám, te lenyelted az elefántvakarót. — Az lehet. A kardnyelő majdnem hány. Közben a bejárati ajtóban megjelenik egy artista blúzos tömzsi, kissé pocakos, köpcös, szélesvállú, kuglifejű alak, és a főnökök zord tekintetével elégedetlenül nézi a porodon zajló hercehurcát. Int Luciánónak, hogy kifelé. A kardnyelő azonban meg se tud moccanni. Luciánó ráteszi a fejére a kezét, a mellét elől megnyomja, karika alakúra összehajtogatja, és kigurítja a porondról. Az ajtónálló, aki a konferansz szerepét is betölti, bejelenti a következő számot. — Nagyérdemű publikum! Következik minden Idők legvérengzőbb fenevada, a berberek réme, az utolsó király, az állatok királya, a vérengző Leó. Gyengébb idegzetűek hunyják be a szemüket. Amikor az oroszlán megjelenik idomárjával a függöny előtt, a nézőtér első sorából felemelkedik egy szigorú tekintetű férfi, és magából kikelve ordítja: — Ketrec nélkül, már megint ketrec nélkül? íFolytatása következik) szerepet kap, pedig ő csak a vízzel van kapcsolatban. Ezért nevezik néhol a részeget Pilátus macskájának. A részeg lehet borbetegje, borvakja, nagyfejű, zavaros, vagy már erkölcsi megítéléssel borszennyese, himpókos eszű, maga bolondja, szándékos bolond, moslékos dézsa, ötletesek a tréfás, sőt gúnyos elnevezések is: borjózanja, színjózan, tökjózan, sőt félboros, félittas, félnótás, félrészeg. A részegség megnyilatkozásai is okot adhatnak a névadásra. Milyen jó megfigyelésről tanúskodnak: dülöngős, földfia, gangos, hervadt, pilledt, pislogós, pitihangos. A reggel józanul ébredt emberek véleménye az egész éjszakán át részegeskedőkről: ten- napelőtti, tennapmai, mára virradt. A mindenkinél mindent jobban tudni akaró és bőbeszédű részeg kaphatta a literátor elnevezést. Sőt a tréfás eufemizmusra is nagyon jó példát találunk : rézműves-gyakornok. A tréfás hangulatot még az is emeli, hogy az illető csak rézműves-gyakornok, nem pedig -mester. (Eufemizmusról csak akkor beszélünk, amikor valamit elhallgatunk, de helvette olyan szót mondunk, amelynek a hangalakja az elhallgatott szót juttatja eszünkbe. Ebben az esetben a rézműves ugyanolyan hangokkal kezdődik, mint a részeg.) Befejezésül még néhány szót idézünk, amelyeknek a hangulati hatása nagyon jól jellemzi a részeg embert. Ilyenek: helyrepioacs, káferkás, káfertos. kámpiÍ tos, kótyafityés, kotyogós, latyakos, lucskos, mátós, pókos, tütüs, zákányos. Kiss István
