Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

t9Tl- September 2, csRtfSrtSk «. «Mal /VI s e AZ FKP KÉSZ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSBE IXouvel Observateur Roland Leroy, az FKP Politikai Bizottságának tagja nyilatkozatot adott a Nouvel Observateur című francia hetilapnak. Hang­súlyozta a kommunisták és szocialisták együttműködé­sének szükségességét, mert ez az előfeltétele annak, hogy egy új demokratikus rendszer válthassa fel a jelenlegi kormányhatalmat. Leroy nyomatékosan ki­MEDDIG TARTJA France Soir „Párizs ma már az utol­só bástya a dollárspekulá­cióval szemben” — írja hétfőn a France Soir. — Francia gazdasági körök­ben aggodalommal vegyes feszült érdeklődéssel vár­ják, megismétlődik-e majd e héten a párizsi tőzsdén a spekulációnak az a roha­ma, amely Tokióban a múlt héten kikényszerítette a japán jen „lebegtetését”. Mint ismeretes, a francia kormány egyelőre elutasít­ja a francia frank felérté­kelését és a párizsi tőzsdén a spekuláció lefékezésére emelte, hogy a két párt közötti megállapodás nem lehet csupán választási cé­lokat szolgáló alkalmi szö­vetség, hanem egy igazi közös kormányprogramon kell alapulnia, amelynek megvalósítása megnyitná a szocializmushoz vezető utat Franciaországban. A Francia Kommunista Párt kész egy ilyen szövet­ség megkötésére — hang­súlyozta Leroy. Sajnálatos, hogy a szocialista pártosak 1972-ben akarja folytatni a tárgyalásokat MAGÄT PÁRIZS? kettős árfolyamrendszert vezetett be. Franciaország e kettős árfolyamrendszer segítségé­vel még ellenállást tanúsít­hat a felértékelésre irányu­ló amerikai nyomással szemben — írja hétfőn a Les Echos. A befolyásos francia gazdasági körök véleményét tükrözően ugyanakkor arra céloz, hogy „kölcsönös engedmé­nyek” esetén elképzelhető: Párizs módosítja eddigi ál­láspontját és beleegyezik a frank kisebb arányú felér­tékelésébe, hogy „Európa közös álláspontra helyez- ked hessék az Egyesült Ál­lamokkal szemben”j A PENTAGON AKADÁLYOZZA A MEGEGYEZÉST New York Times „A Pentagon akadályoz­za a megegyezést” címmel B New York Times két ame­rikai leszerelési szakértő Cikkét közli. „A szuperhatalmak kö­zötti fegyverkezési verseny megfékezése szempontjából létfontosságú, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok megállapodjon a nukleáris kísérletek nem­zetközi betiltásában. Mind­azonáltal egy szenátusi al­bizottság előtt elhangzott vallomások feltárják, hogy bizonyos erők a Pentagon­ban változatlanul elgán­csolnak minden komoly megegyezésre irányuló erő­feszítést” — írja James .1. Wadsworth, az atom stop­egyezményt előkészítő kon­ferencia amerikai küldött­ségének volt vezetője (1958 —60) és Jo Pomerance asz- szonv, leszerelési szakértő, az amerikai ENSZ-küldött- ség különleges tanácsadó­ja (1961—62). A két szakértő szerint az amerikai hadügyminiszté- I rium 15 éve folytatja sike­resen időthúzó taktikáját, ezen belül — mint írják — „a tudományos tények el­ferdítését, a szovjet fél el­idegenítését és tárgyalási álláspontjának szándékos félremagyarázását”, A továbbiakban megír­ják, hogy a Pentagon egy éven át visszatartotta azt á jelentést amelyet egy el­nöki szakértői bizottság vizsgálatai alapján készí­tettek, s amely megállapí­totta, hogy a föld alatti robbantások következtében megnövekedhet a súlyos földrengések és tengerára­dások veszélye. „A tények eltagadásának 15 éves története újabb fé­lelmetes bizonyítéka an­nak, hogy a Pentagon ho­gyan vezeti félre a közvé­leményt és folytatja a fegyverkezési versenyt, amely világkatasztrófához vezethet.” NIXON EZÉRT MEGFELELŐ FIGURA Progressive Nixon elnök tervbe vett pekingi látogatásával kap­csolatban a Progressive cí­mű amerikai folyóirat cik­kében megállapítja, hogy Nixon elsősorban választá­si meggondolásokból fo­gadta el a kínai kormány meghívását. Nixonnak erre a dönté­sére akkor került sor — írja a lap —, amikor nép­szerűsége példátlanul ala­csonyra zuhant. Az indokí­nai háborúval szemben mutatkozó ellenállás, belső, gazdasági és szociális prob­lémák egész sora annyira aláásta az elnök tekinté­lyét, hogy Washingtonban egyre többen jósolgatták-. mind kevesebb Nixon esé­lye arra, hogy az 1972-es választáson újra megvá­lasszák elnökké. Ilyenfor­mán Nixonnak valamilyen szenzációs lépésre volt szüksége. A kínai „húzás” révén gondolta, hogy olyan győzelmet könyvelhet el külpolitikai téren, amely döntő lesz választási sike­re szempontjából. — Ami a másik oldalt il­leti — mutat rá a lap —, Peking azzal a számítással küldte el meghívását Nixonnak, hogy az ő segít­ségével „betörjön a nem­zetközi küzdőtérre”. A kí­nai kormányférfiak szá­mára Nixon megfelelő fi­gura volt, mert régóta is­meretes. szovjetellenes né­zeteiről. Á Szovjetunió nemzeti napja Rubin 707— sorozatban A vadászati világkiállí­táson a Szovjetunió nem­zeti napja alkalmából, szerdán, sajtótájékoztatón ismertették a szovjet szak­emberek a hatalmas ország vadgazdálkodásának, va­dászatának és természetvé­delmének eredményeit. A sajtótájékoztatón jelen volt dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke is. Ivan Volovcsenko, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének első helyet­tese, a világkiállításra ér­kezett szovjet küldöttség vezetője nyitotta meg a sajtótájékoztatót. — A vadvédelem és a természetvédelem — mon­dotta — nemzetközi fel­adat, hiszen a vadász nem­csak vadölő, hanem egyút­tal gazdája is azoknak az értékeknek, amelyeket a természet kínál az ember­nek. A vadászati szakem­berek a világkiállítás pavi­lonjaiban nemcsak azt lát­hatják, hogy a különböző országokban, földrészeken miként vadásznak, hanem azt is, hogyan óvják a ter­mészetet. Kedvező alkal­mat nyújt ez a világtalál­kozó a vadászat, a horgá­szat, és a természetvéde­lem fontos eszközeit ter­melő, értékesítő gazdasági szakemberek kereskedelmi tárgyalásaira, üzletkötései­re is. A Szovjetunió pavilonjá­ban országunk vadgazdál­kodásáról igyekeztünk ösz- szefoglaló áttekintést nyúj­tani a látogatóknak. Kiál­lításunk megrendezésében messzemenő segítséget kaptunk a magyar szerve­zőktől, s értékes támogatá­sukért minden köszönet, elismerés megilleti őket. A sajtótájékoztatón Bo­risz Bogdanov, a szovjet kiállítás nemzeti megbí­zottja ismertette a Szovjet­unió vadászatának, vadvé­delmének legfontosabb tö­rekvéseit, eredményeit. A változatos vadászterülete­ken több mint háromszáz féle haszonvad él, ame­lyekből jó néhány csak a Szovjetunióban található. A jávorszarvasok rén­szarvasok, őzek, maralok, tatárantilopok, vaddisznók stb. száma megközelíti a hétmilliót, s ezekből éven­te húszezer tonna húst kap az ország lakossága. Mint­egy hárommillió ember a sportvadász, a sporthorgá­szok tábora pedig szinte felmérhetetlen. A vadállomány fejlesz­tése, védelme érdekében 94 vadrezervátum 7,4 millió hektárnyi területén végez­nek tudományos munkát a szovjet kutatók. Ezenkívül több mint hétezer vadgaz­daság gondoskodik az állo­mány átteleltetéséről, sza­porításáról és áttelepítésé­ről. Eddig 32 vad- és 10 madárfajt honosítottak meg az ország különböző öveze­teiben, s az öt évtizeddel ezelőtt kipusztulással fe­nyegetett bölény-, tatáran­tilop-, hód-, jávorszarvas- és cobolyállományt jelentő­sen megerősítették. A vadászati világkiállí­tásra a szovjet vadászok 56 trófeát küldtek, s ebből 18 nyerte el a VVK nagy­díját, nyolc trófea a világ- bajnoki címet, 329 trófea arany-, 158 ezüst- és 47 pedig bronzérmet érdemelt ki. A magyar és a szovjet vadászok, vadgazdálkodási szakemberek rendszeres Anyagi kár, ittasság A közúti balesetekről szóló tudósítások olvasásakor — s ez természetes is — elsősorban mindenki arra kíváncsi, hogy ki, milyen mértékben sérült meg, volt-e halálos áldozat? Logikus ez, hiszen az emberek legna­gyobb százaléka sajnálattal, együttérzéssel gondol a balesetek áldozataira és mélységesen elítéli a szeren­csétlenségek előidézőit. Sokan azonban csak eddig jutnak el, ám a balesetet okozók és elszenvedők tud­ják, hogy ennek a szerencsétlenségnek folytatása is van. Gondoljunk csak arra, hogy egy fiatal fiú, aki egyébként nem rendelkezett vezetői engedéllyel, kime­részkedett a közútra. Gyakorlatlansága miatt nem adta meg az elsőbbséget, összeütközött egy személygépko­csival» s amellett, hogy súlyos sérülést okozott, két járművet tört össze. A fájdalmas sérülésen túl jelent­kezik az anyagi kár is, amelyet a figyelmetlen, fele­lőtlen, merészkedő fiatalember okozott. Az elmúlt hét végén a gyorshajtás, a figyelmetlen­ség, a virtuskodás és az ittasság több mint 120 ezer forintnyi kárt okozott a járművekben. Ha a közleke­dési balesetek sérülés nélkül zajlottak volna le — saj­nos, nem így történt —, már ez az összeg is sok em­ber számára jelentett életszínvonal-romlást. Ezenkívül a megsérült emberek nem dolgozhatnak, egy időre ke­resőképtelenné válnak. Nem egyéni tragédia, viszont tetemes népgazdasági kár származik abból, hogy olyan járművek is tönkrementek, amelyek egyébként szál­lítást végeznek, tehát csökkent az adott vállalat szál­lítási kapacitása. Amikor arról beszélünk, hogy egy- egy járműben 50, 60 ezer forint kár keletkezett, akkor csak a gépjármű forgalmi értékének bizonyos száza­lékának tönkremenésével számolunk. Az anyagi kár azonban ennél sokkal több! Ha egy tehergépkocsi a fának ütközik, akkor nemcsak a gépkocsi megy tönk­re. de kiesést okoz ez a termelésben, a szállításban. Sok-sok összetevője van tehát egy-egy közúti sze­rencsétlenségnek, hiszen az embereken kívül — s ez a legfőbb érték — a járművek is hosszú időre kiesnek a munkából. Számtalanszor megírtuk már. hogy a leg­több anyagi kárt okozó baleseti forrás az ittasság. Úgy véljük azonban, hogy a szüret, s a „murciszezon” kö- zeledtén erre ismételten fel kell hívnunk a lóhajtók, a kerékpárosok, és a gépjárművezetők figyelmét. Sze­retnénk újra hangsúlyozni, hogy téves az a nézet, mi­szerint a szeszfogyasztás élénkíti a járművezetőt. Az ital énpen ellenkezőleg, nem élénkít, hanem tompítja a reflexeket, nehezíti a helyzetfelismerést, s ez a két összetevő óhatatlanul is balesethez vezet. Ha vala­mennyi baleset nem is okoz halálos, súlyos sérülést, mindenesetre tönkreteszi a járműveket, s ez az oko­zónak és szenvedőnek egyaránt anyagiakban jelent ‘majd súlyos gondokat- Gémes Gábor találkozókon folytatnak ta­pasztalatcserét. Az együtt­működés fejlesztése érde­kében érkezett meg szer­dán a világkiállításra a Szovjetunió legnagyobb va­dászszervezetének vezetője, A. I. Korolkov, az Orosz Föderatív Köztársaság va­dász- és horgászszövetségé­nek elnöke, s a következő napokban a szovjet vadá­szok számos csoportja in­dul el Budapestre a me­netrendszerű légijáratokkal és különrepülőgépekkel. (MTI) A szovjet elektronikai ipar még ebben az évben megkezdi egy új típusú szí- nestelevízió-vevőkészülék sorozatgyártását. Az új tí­pus a „Rubin—707” több tekintetben előnyösen kü­lönbözik a korábbi válto­zattól. Azonos — 59 centi- méteres — átmérőjű kép­cső mellett a tv-doboz mé­retei lényegesen kisebbek, s jelentősen sikerült csök­kenteni a készülék súlyát is. / Évadnyitó társulati ülés a színházban Az évadnyitó társulati ülésre gyülekező művészek, zenészek, technikai dolgo­zók sétálgattak, beszélget­ték szerdán délelőtt a szín­ház folyosóján. Sok a fia­tal, az új arc. Az együttes­nek több, mint az egyhar- mada most szerződött Kecskemétre, néhányam most kezdik pályájukat. Kihasználtak minden per­cet az ismerkedésre, a szép épület megtekintésére. A szokottnál is ünnepé­lyesebb volt a hangulat, amikor a színpadon elfog­lalta helyét az igazgatóság, a vendégek népes koszorú­ja. A kivilágított nézőté­ren százötvenen hallgat­ták Radó Vilmos igazgató köszöntő szavait. Üdvözöl­te a tárulati ülés résztve­vőit, a politikai és társa­dalmi szervek képviselőit — és külön is — a szol­noki társszínház vezetőjét, Vass Károlyt. Méltatta a kettős jubileum jelentősé­gét (175 esztendeje ját­szattak először Kecskemé­ten hivatásos teátristák és háromnegyed évszázada avatták fel a mostani kő- színházat), és bemutatta a társulat új tagjait: Falu- helyi Magda, Ribár Éva, Stefanik Irén, Szabó Éva, Zilahy Kati, Zsadan And­rea, Baranyi László, Boros István, Henkel Gyula, Kocsmáros Péter, Székhelyi József, Torma István, Űri István színművészeket, Varga Mátyás Kossuth-dí- jas díszlettervezőt, Ruszt József rendezőt, az új se­gédszínészeket, műszakia­kat. Ezután Turián György főrendező ismertette a mű­sortervet. 1971. október 14- én Kecskeméten, a Bánk bán előadásával kezdik az évadot. Az első operettbe­mutató: a Leányvásár. A táj kötelezettségek mintegy húszszázalékos csökkentése lehetővé teszi az alapo­sabb, elmélyültebb mun­kát. Még így is a kecske­méti társulat tart legtöbb­ször előadást vidéken. Hangsúlyozta, hogy a meg­növekedett igényeknek, a jubileumi év követelmé­nyeinek csak a minden ed­diginél fegyelmezettebb, lelkesebb munkával felel­hetnek meg. Dr. Pankovits József, a megyei pártbizottság műve­lődési és propaganda osz­tálya, Gila János, a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya, Bögel József, a Művelődésügyi Miniszté­rium, Urban Pálné, a Szak­szervezetek Megyei Taná­csa nevében kívánt ered­ményes esztendőt a Katona József Színház valameny- nyi dolgozójának. Kora délután már meg­kezdődött a munka. Alig lehetett a hirdetőtáblákhoz férni. Itt tudtuk meg, hogy szerőán és csütörtökön ál­lítják össze a szeptember 15-i bemutatkozó műsor programját. Másodikén kezdődnek a felújított Doktor úr próbái. Az első tájelőadásra szeptember 9- én viszi az autóbusz a mű­vészeket. A Bánk bán ol­vasópróbáját a jövő hét keddjén tartják. H. N. Miniszteri rendelet a gépjárművezető-képző munkaközösségekre! A gép j ármű vezető-képi- zéssel és vizsgáztatással foglalkozó kormányrende­let alapján a közlekedés- és postaügyi miniszter ren­deletet adott ki, amely sze­rint gépjárművezető-képző munkaközösségek alakul­hatnak. A Magyar Köz­löny 66. számában megje­lent rendelet részletesen tudatja az ezzel kapcsola­tos lehetőségeket, tenniva­lókat, rögzíti a közösségek megalakulásának, működé­sének feltételeit, szerveze­ti szabályzatát. Az Autóközlekedési Tan­intézet, az MHSZ és a Magyar Autóklub évente mintegy 40 ezer személy képzését, vizsgáját szerve­zi. A becslések szerint vi­szont majdnem ennyi személyautóvezető-képzési igényt nem tudnak kielé­gíteni, nem szólva a mo­torosokról. Az oktatási le­hetőségek fejlesztése azon­I ban nem egyszerű elhatá­rozás kérdése, sok pénz I kell hozzá. A munkaközös­ségekről szóló miniszteri rendelet lehetővé teszi, hogy a költségvetés terhe­lése nélkül bővüljön az ok­tatói hálózat. A munkakö­zösségek kiadásait ugyan­is — amelyeket nem ter­helnek olyan járulékos költségek, mint a hivata­los képzési szerveket —fe­dezik a tandíjak. A ren­delet szerint legalább négy és legfeljebb 20 taggal ala­kulhatnak, működhetnek munkaközösségek, amelyek természetesen az oktatás­hoz, a gyakorlathoz szük­séges járműveket is bizto­sítják a jelöltek részére. A számítások szerint 100—200 munkaközösség — termé­szetesen azokon a helye­ken, ahol elsősorban jelent­keznek az igények — meg­oldhatná a képzési gondo­kat

Next

/
Thumbnails
Contents