Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
A barátság fényei Nyaraló a hegyoldalon A Csehov-múzeumban A barátságnak, ragaszkodásnak hatalmas irodalma van. Regények, versek szólnak róla és színdarabok idézik magas hőfokon. Rendszerint két ember barátsága adja a témát, s az örök mondanivalót. Nagyon kevés még az olyan alkotás, mely a népek barátságának állít emléket. Talán mert a népek tartós szövetsége és önzetlen barátsága nem olyan régi keletű. Túl a hivatalos állami, gazdasági, kulturális és közjogi kapcsolatokon, még a szocialista országok népei is csak most kezdik közelebbről megismerni egymást. S ez a megismerés — bár egyre szélesedő folyamat — nem mehet végbe túlságosan gyorsan. Sok még az akadály, amit el kell hárítani az útból. Határt szabnak a közeledésnek a nyelvi nehézségek — milyen messzi vagyunk még a tömeges és gyakorlatiasabb nyelvoktatástól! —, de az anyagi lehetőségek is, némelykor pedig egyszerűen a földrajzi távolságok. Ezt érezzük gyakran, amikor testvérvárosok, testvérmegyék kapcsolatáról hallunk. Krím és Bács-Kiskun, Szimferopol és Kecskemét... Több, mint tíz esztendeje tart már ez a barátság. A hivatalos delegációkon kívül minden évben négy-öt turistacsoport, szakmai küldöttség is elutazik tőlünk a Krímbe, és jönnek onnét is kíváncsian és lelkesen. A megismerés vágya, az őszinte barátság elmélyítésének szándéka él kölcsönösen a testvéri népek szívében. De a tapasztalat- szerzés tudatos törekvése is. Hiszen a Krím — me- gyénkhez hasonlóan — a szőlő és gyümölcs, a fejlődő ipar hazája, mely büszkén őrzi gazdag kulturális hagyományait. E napokban Bács-Kiskun kitárutkozik a krimi terület lakosai előtt. Szimferopolban nagyszabású kiállításon mutatják be megyénk fejlődését, a mezőgazdaság és ipar jellemző termékeit, kulturális értékeinket. Jövőre, úgy tudjuk, Krím jön el hozzánk hasonló módon. A különbözőség és hasonlóság felismerése jelenti ilyenkor a legnagyobb örömet és izgalmat, melynek most sok ezer ember — tán többszázezren is — részese lehet. Az ilyen és ehhez hasonló alkalmakon túl — melyek megszervezése, létrehozása nem könnyű, s nem is gyakran ismételhető dolog — nagyon meg kell becsülnünk a kapcsolatok fejlesztésének egyéb, már kialakult vagy most éledő módszereit. Ezek közé soroljuk, s nem az utolsó helyre, a szellemi alkotások cseréjét. kölcsönös bemutatását is. Ami szintén nem egyszerűen csak elhatározás kérdése. (Hadd utaljak ismét a nyelvi problémákra, melyek például a műfordításoknál még hatékonyabban jelentkeznek.) Nyilvánvaló, hogy ezeket a kapcsolatokat elsősorban az alkotó csoportok író-, illetve képzőművészeti szövetségek, folyóiratok stb. kezdeményezhetik, ápolhatják és fejleszthetik. Ezen a területen is, vagy még inkább, mindenféle dilettantizmus, jó szándékú hozzá nem értés és illetéktelen beavatkozás ' csak ártalmas lehet. Viszont c. kényelmes várakozás is — hogy majd a másik fél kezdje ... Mi a magunk részéről mindig szívesen adtunk helyet — lapunk adott terjedelmi és technikai lehetőségeit is figyelembe véve — a testvérmegyéből érkezett irodalmi és képzőművészeti alkotásoknak; kiegészítve ezr saját — a Krím irodalmi, művészeti életét és kulturális hagyományait bemutató — írásainkkal. A barátság fényei ezek, ha szerény és apró fényjelek is. Melyek, hisszük, bevilágítják a gondolatok és érzelmek távolba vivő útjait, ösvényeit. T. P. A lejtős úton felfelé kapaszkodva, egyik felől lan- kás hegyoldalok zöldje, másik felől gondozott kert fáinak szélben zúgó lombáradata. Az út partfala mentén lemélyített, hatalmas terasz és a kert végében sárgásfehér falak villannak ki a buja ágrengeteg, á gazdag virágszőnyeg résein keresztül. Szinte látja, érzi a látogató, hogy itt kell lenni valahol a gazdának is. Magas, elegáns alakja, napfényben meg-meg villanó evikkere mintha most tűnt volna el a szeretettel gondozott kert virágai között, szinte lábainak nyomát őrzik a nyesett bokrok között kanyargó utak. Gyakran üldögélt itt a maga telepítette kert fái alatt, a szeszélyesen elszórt padok valamelyikén és fogadta sok vendége által megörökített — szelíd, barátságos udvariassággal a látogatókat. Írók, költők, az orosz irodalmi élet szervezői, művészek adták egymásnak a kilincset. Csehovon ekkor már a felületes szemlélő számára is láthatóvá váltak az elhatalmasodó tüdővész jelei, alakja kissé rneggömyedt. Orvosai tanácsára választotta ezt a helyet, Jaltának a tenger felé kitárulkozó, szépségekben gazdag, jó levegőjű völgyét, hátha meghátrál a kór és újabb alkotásokkal gazdagodik az egyébként is ritka szépségű életmű. A szovjet állam a háború viharaitól csodálatos véletlen folytán megmenekült irodalmi emlékhelyet megragadó apólékossággal és gondossággal konzerválja, hiszen nem kisebb jelentőségű művek jelzik a táj ihletteremtő erejét, mint a Három nővér, az utolérhetetlen líraiságú színmű és a Kutyás nő, az emberábrázolás, a lélekmegfigyelés remeke. A Kirov utca 94. számát viselő villa két évvel a századforduló előtt épült, és teljes öt esztendőn keresztül adott otthont az írónak. A Kecskemétről érkezett látogatók, a szabályos IBUSZ-program keretében gazdagodhattak a nagyszerű élményekkel. A kert bejáGorkij Csehov Otthonában, 1900-ban. rata mellett épített jó stílusú múzeumi épületben megcsodálhatták az egész csehovi életmű gazdag emlékeit tartalmazó gyűjteményt, amely még a Cse- hov-művek színpadi történetének külföldi eseményeire is kitekintést nyújt. örömmel fedeztük fel a szép kivitelű, magyar nyelvű, Csehov elbeszéléseit tartalmazó köteteket és drámáinak magyar kiadását. Sőt, az emlékezetes vígszínházi Három nővér előadás szereposztását is megtaláltuk, meg a győri színház „Sirály” felújításának plakáthírnökét. Csak a néhány évvel ezelőtti kecskeméti Három nővér előadást nem örökíti meg semmi. Bizony, elvihettük Volna a kecskeméti plakátot, vagy a műsorfüzetet, mert megtudtuk, hogy a múzeum állandóan kiterjedt gyűjtőmunkát folytat és különösen A veranda, az író kedvenc tartózkodási helye. a mostani, világméretű Csehov-reneszánsz szinte minden hónapban teremt újabb lehetőségeket a múzeum anyagának gazdagítására. A testvérmegye, Bács-Kiskun irodalmárai egyszer bizonyára eljuttatják majd ezeket a nagyon is oda illő emlékeket. Tele a ház minden szobája dedikált fényképek özönével. Saljapin az ebédlő mahagóni színű pianínójához támaszkodva énekelt itt orosz dalokat, szép, kalligrafikus írásával itt az arcképe is: „Emlékül drága, szeretett Csehovomnak.” Csajkovszkij álmodozó szemű fényképén is ott tanúsítja a zeneszerző aláírása, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Csehov művészetének. És egy ritka érdekességű fénykép, amely / kettesben ábrázolja a közelben nyaraló, már nagyon öreg és fáradt Tolsztojt, a fekete kalapos, finoman mosolygó Csehovval. Alatta Tolsztoj megjegyzése, amely a csehovi művészetszemlélet legbecsültebb elemére utal: „Csehov: Puskin prózában”. Kitartóan .és nagy szeretettel kísérte figyelemmel Tolsztoj Jasz- naja-Poljanából egészen haláláig a csehovi életmű alakulását. A bútorok, a használati tárgyak, az egymást követő szobák zugai, mind a nagy íróval való, szinte személyes erejű találkozás lehetőségét nyújtják a látogatónak. Megragadó emberi egyénisége, magasrenrlű erkölcsi tulajdonságai mindenképpen méltóvá teszik arra Csehovot, hogy személye iránt is érdeklődjünk, mert hiszen gondolatait, elvejt, az emberekről alkotott véleményének apró részleteit minden nap újból felidézhetjük, ha bármelyik kötetét félütjük, vagy beülünk egyik színművének előadására. Csáky Lajos Andrej Ignatyevics Kovtun: A Második rapszódia* Kunszentmártoni 1944-ben, egy októberi hajnalon szabadítottuk fel. A hadműveleti csoport egy kisebb házban kapott helyet. A házigazda, egy kellemes arcú ötvenes férfi, 1920-ban Zalka Máté századában harcolt Perekop ostrománál. Két fiával fogadott minket. A szobában három lábon álló cimbalmot és mellettük nagy halom kottát pillantottunk meg. Baszkin őrnagy, a támadó ezred parancsnoka — korábban zeneakadémiát végzett — rögtön nézegetni kezdte a kottákat. — Liszt Ferenc — fordult hozzánk — Második rapszódia. Ezeken a hangszereken is el lehet játszani? — pendítette meg ujjaival az egyik cimbalmot. Hangjában enyhe lenézés érződött. — Ön, feltehetően nem tudja, hogy Túszt sok műkét éppen cimbalomra írta — mondta sértődötten házigazdánk. — Különben feltételezem, hogy még sob a nem hallott igazi cimbalofnjátékot. Megkértük, hogy játsszon valamit. Baszkin m-5 hozzátette: — A Második rapszódiát, ha lehet. — Ferenc, Lajos, Marika, gyertek gyorsan — szó lította gyermekeit vendéglátónk, — bizonyítsuk b hogy elő lehet adni cimbalmon is Liszt műveit. ... Ezüstös hangok töltötték be a szobát. Csende nyugodt és viharzó, a megvadult Tisza hullámzás,' ’ idéző hangok váltakoztak, s úgy tűnt, hogy ebben a zenében kitárul a nép, a vidám, életszerető és ugyanakkor szükségtől fojtogatott nép szíve. Mély csendben ültünk a honvágy a hazai táj kénéit rajzolta szelnünk elé. És éreztük a közeli győzelmet is. mely végleg elűzi a fekete pestis, a háború pusztító rémét. Elhangzottak az utolsó akkordok. Nagyszerű — ez volt mindannyiunk arcára írva. ♦Andrej Ignst.yevkís Kovtün vezérőrnagy hadosztályának élén részt veit Magyarország, a megye felszabadításában. A Szimferopolban élő nyugdíjas tábornok, számos kitUriíelc* tulajdonosa, háborús emlékeit könyvben is megörökítette. Ebből idézünk most egy hangulatos részletet. Krím — az irodalomban De sok fegyveres megfordult itt a félszigeten: görögök, szkíták, rómaiak, hunok, gótok, tatárok, olaszok, törökök, angolok, németek. A Múzsa azonban Marsnál is fürgébb szállóvendége, jószerént állandó lakója volt Krímnek. A homéroszi kor bolygó görögje, a furfangos Odüsz- szeusz is elhajózott erre: „S bent az öböl mélyén, közel egymáshoz, kikötöttek Bárkáink, mivel ott sohasem duzzadt fel a hullám, Sem kicsikét, se nagyon, s a nyugodt viz szinte fehér lett...” Euripidész drámájában jhigenia a tauruszok öldjén — Artemisz ide íenekíti apja elől a görög irálylányt. (A félszigetet múltban Tauriának ne- ezték.) Az istennő tiszte- :tére emelt templomot uskin még láthatta 182ÖA száműzött költő néhány lírai verse és gyönyörű Bahcsiszeráji szökőkút poémája őrzi a romantikus történelmű és szépségű táj hatását Itt kezdte írni a „Kaukázusi fogoiy”-t is és itt született az Anyegin folytatásának egyik kevéssé ismert töredéke. „Szép vagy te. Tauris parti tája. Ha tengerről lel rád a szem...” Puskin lengyel költőba- tekben emlékezett Bahcsi- rátja, Miczkléwicz szórtét- szérájra: „A hárem közepéit a nagy márványmedence ép maradt, a szökö'):űt, mint valaha, frissen pyöngyö-i niuzsiKajai az üres egekbe.” Tolsztoj több részből n’- alkotói közül megfordult ló kisregényben, á fé'~ v itt többek köZött Gribojevő hűségével örök'’ -ív, ZshkovSZkij, Belinsz- meg a fiágy szevá ttúptí/' kij. ostrom keserves és feleme- Lehet vagy száz éve an- ló eseményeit. A kor nagy nak, hogy a két távoli főváros, Pétervár és Moszkva, sőt a külföld is felfedezte a pihenésre, testi és lelki újjászületésre Jaltát, vagy ahogyan ott nevezik, a Krím Mekkáját. Itt gyó- gyíttatja magát a súlyos beteg Nyekiraszov 1876 őszén a Tauria szállóban, s testvérének azt írja Ihnen, hogy „az időjárás és a természet — kész csoda”. Szinte mindenki megfordult itt, akit számon tart az orosz-szovjet kultúra: írók, festők, zenészek. Visz- sza-visszatért csendes krími búvóhelyére Tolsztoj, majd Gorkij. Csehov évekig itt lakott. A világjáró Mark Twain és még számos híresség nevét őrzi a jaltai Orosz kunyhó néven ismert, hajdan kedvéit trafik vendégkönyve. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Ideiért pihenni Alekszej Tolsztoj, Lunacsárszkij, Trenyov és sokan mások. Majakovszkij 1927-ben ugyanazt a szobát kapta a szállodában, mint fél évszázaddal korábban Nyekraszov. Egy évre rá pedig a közeli Li- vádiában, az ott üdülő parasztoknak magyarázza a versírás tartalmi-formai titkait. Féltucatnyi, Krímről írt versének egyikében „az ősi paradicsom kópiájának”, „össz-szövetségi gyógyhelynek” nevezi. Említsünk meg egy magyar vonatkozást is. Kemény János erdélyi hadvezér, később fejedelem két évet raboskodott a XVII. század közepén a krími tatár kán udvarában, s ezalatt írta meg izgalmakban bővelkedő életpályájának eseményeit. Búcsúzzunk Puskin felejthetetlen soraival, a Bahcsiszeráji szökőkút című költemény befejező részével: „Zöld pástok, lejtők, zegzug öblök, Meghitt emlékek őrei. S tauriai habok, Özönlők, Ti fel fogtok deríteni, Oh, szem vigasza földi pompán! El minder! Bércék erdei! Öh völgyek varázsa! Borostyán! Szőlők drágakő fürtjei!” Vendi Péter
