Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
MU (September It, vasárnap S. olffal Beruházás és fejlődés egymással összefüggő fogalmak, az utóbbi természetesen jóval tágabb értelmű, még sok egyebet foglal magában. A fejlődés társadalmi szükséglet. Előfeltétele annak, hogy az üzemekben gazdaságosan, korszerű technológiával termeljenek, a dolgozóknak jobb munkakörülményeket biztosítsanak. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek állóalapjaik bővítésével a hozamokat kívánják növelni. A tanácsok célja a városok, községek szépítése, s minél több lakás építése a lakosság részére, amely megköveteli a szociális, egészségügyi és művelődési intézmények fejlesztését is. E sokféle követelmény pedig parancso- lóan írja elő, hogy beruházási javainkkal — amelyek a növekvő igények kielégítésének döntő forrásai — okosan, lehetőségeinket gondosan számbavéve, szerényen, de célszerűen gazdálkodjunk. Sajnos, e téren az utóbbi időben sűrűsödtek a kedvezőtlen jelenségek, ezért a beruházások helyzetére országosan és helyileg is nagyobb figyelmet kell fordítani. A beruházási tevékenységben érzékelhető feszültségek már hosszú ideje kísérői gazdasági életünknek, s az ezzel kapcsolatos egyensúly hiányát a gazdaságirányítás reformja még- inkább felszínre hozta. Bács-Kiskun megyében a harmadik ötéves terv idején a szocialista szektor beruházásaira — folyó árakon számolva — 13,2 milliárd forintot fordítottak, ami 64 százalékkal több. mint amennyi az előző Körültekintőbb beruházási politikát! Irta: Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára tervidőszakban megvalósult. E dinamikus fejlesztés nyomán jelentősen bővültek a gazdasági ágazatok termelő alapjai, számottevően javultak a lakosság életkörülményei. Ám az elért eredményeket számos negatív jelenség is kísérte, amelyek rontották a beruházások hatékonyságát. A gazdaságirányítás új rendiének bevezetése a tervidőszak közepére esett, s ez természetesen a beruházási tervékenység alakulását is nagymértékben befolyásolta. A korábban központilag jóváhagyott tervmutatókat a szabályozás közvetett módszerei váltották feL Ennek következtében — a várakozásnak megfelelően — jelentősen növekedett a vállalatok és szövetkezetek saját forrásaiból származó beruházások aránya. A saját források bővülésének — önmagában véve kedvező — tendenciája azonban a korábbinál erőteljesebben hozta felszínre azokat a kedvezőtlen jelenségeket. amelyek a beruházási piac feszültségeiből, a helyenként meg nem alapozott beruházási döntésekből. a létesítmények megvalósítási idejének elhúzódásából és az egyszerre folyamatban levő beruházásoknak a nagy számából, volumenéből adódtak. A beruházásoknál jelentkező problémák több összetett tényezőre vezethetők visz- sza. Csalt kezdjük el... Eléggé elterjedt a mindenáron való beruházás gyakorlata. Ezeknél általában nagyobb energiát fordítanak a beruházás megkezdésére. mint befejezésére, mondván, „kezdjük csak el, s majd valahogy befejezzük”. Ebből adódik, hogy olyan beruházások kivitelezése is elkezdődött, amelyeknél a befejezéshez szükséges pénzforrások hiányoztak, és így „érthetően” húzódott el a kivitelezés. Az ilyen beruházások sokáig lekötik a pénzt, az anyagot, a munkaerőt, feleslegesen rontják az ország eszközeinek kihasználását. A gondok okainak egy része a beruházások előkészítésének hiányosságaiból adódik. • Sokan kifogásolták már a tervezők jelenlegi érdekeltségi rendszerét. Ez még mindig oda vezet, hogy a nagyobb értékű létesítményeknél sok esetbet. a műszakilag indokoltnál nagyobb beruházási költségkihatással járó építményeket terveznek. • A kiviteli tervek többször nem eléggé megalapozottak és komplettek. • Gyakori az úgynevezett menet közbeni módosítás, amely nemcsak lassítja, hanem drágítja is a kivitelezést. A beruházások terv szerinti bekerülési költségeinek túllépése — az említett „alátervezés” és egyéb többletköltségek miatt — állandósult, kísérőiévé vált a beruházásoknak. Ennek mértékére íellemző a következő példa: A Beruházási Bank vizsgálatot végzett a folyamatban levő ártámogatásos sertésteleDek éDÍtésének várható bekerülési költségeiről. Általánosan mintegy 20 százalékos „aláter- vezést” állapítottak meg. (A beruházás összegére tudatosan kisebb költségeket irányoztak elő.) Az ebből adódó későbbi költségtúllépések hátrányos következményeit úgy gondolom, nem szükséges részletezni. Az a követelmény, hogy fejlesztési döntést hozni és annak végrehajtását megkezdeni csak a szükséges pénzügyi források garanciája esetén lehetséges, nem érvényesült az irányítás és gazdálkodás minden szintjén. Nem jutott következetesen érvényre az az elv, hogy a vállalatok és szövetkezetek általában maguk teremtsék meg a fejlesztésük pénzfedezetét. A vállalatok és szövetkezetek gyakran a felhalmozásra fordítható pénzforrásaikat meghaladó fejlesztési kötelezettséget vállaltak, illetve a fejlesztési költségeket alacsonyabbra tervezték. (Például a fejlesztési alaphiányos tsz-ek közül a mélykúti Új Élet, a borbási Vörös Csillag.) A „naturális” célok és a pénzügyi források mérlegelésénél általában a nagyobb súlyt a naturális cél nyomta. A pénzforrások pénzügyi szabályozása fontos eszköz a közvetett gazdaságirányítási formák sorában. A gyakorlatban azonban a pénz szerepe gyakran másodlagos, sokan szinte csak elszámolási eszköznek tekintik. Ebből az ütközésből a beruházási egyensúlyra nézve negatív előjelű hatások születnek. Később kezdenek termelni Az alátervezés több formájával lehet találkozni (például a költségek alá- tervezése, komplexitás hiánya stb.) Gyakran előfordul az is, hogy a beruházók módosítják a fejlesztési elképzelést, és az eredetileg meghatározottnál nagyobbra méretezett beruházásba kezdenek, a szükséges megalapozottság nélkül. Eddig nem érvényesült kellően a pénzügyi kötelezettségeit teljesíteni nem tudó, vagy központi forrásokkal nem megfelelően gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek vezetőinek következetes felelősségre vonása, s ennek következtében romlott a pénzügyi fegyelem. Kedvezőtlenül alakult az elmúlt tervidőszak alatt a beruházások kivitelezésének időtartama, emiatt számos termelő egységet a tervezettnél jóval később helyeztek üzembe. A Beruházási Bank megyei fiókja mintegy ötven — 10 millió forintos értékhatár feletti — beruházás kivitelezési időtartamát vizsgálta. Megállapította, hogy az üzembe helyezett 23 beruházásból mindössze 5 valósult meg határidőre. Hat hónapon belüli késedelmet szenvedett 6, hat-tizenkét hónapon belüli késedelmet 2, egy és két év közötti késedelmet pedig 10 beruházás. Az áthúzódó és a még folyamatban levő 27 beruházásból várhatóan csak tíz készül el az eredetileg tervezett időpontra. A tervezettnél hosszabb pontból is „ráfizetést” jelent. Az elhúzódó beruházások feleslegesen kötnek le erőforrásokat, s lényegében befagyasztják a befektetéseket. ráfordításokat. Az új létesítmények csak jóval később kezdenek termelni, vagyis hasznot hajtani a népgazdaságnak. Nem lehet kihasználni a műszaki fejlesztésben rejlő előnyöket, sőt igen hátrányos, hogy a hosszú átfutási idő miatt gyakran az üzembe helyezésre kerülő beruházás már korszerűtlen. Negatív jelenség volt a tervidőszak végén a befejezetlen állomány emelkedése. Különösen a célcsoportos körben és a mező- gazdasági beruházásoknál volt ez jelentős. Ilyenek az oktatási, egészségügyi létesítmények, vagy például a sertésprogram létesítményei. A beruházók a határidőkésedelmek miatt sajnos, eléggé ritkán élnek jogos kötbérköveteléseikkel, mert félnek a kivitelezőkkel való jó viszony megromlásától. A szankciók elmaradása azután nem kényszeríti a kivitelezőket arra, hogy a vállalási határidőket betartsák. Az átfutási idők további növekedésének okai között szerepel még a rossz műszaki előkészítés, egyes anyagok beszerzésének problémája, a korszerűtlen épületszerkezetek, berendezések stb. betervezése. esetenként a pénzügyi fedezet helytelen ütemekivitelezési idő több szem- zése. Kevés a kapacitás A meglevő beruházási feszültségek jelentős mértékben a kivitelezési szférában mutatkozó gondokra, vagyis a kapacitás hiányára vezethetők vissza. A kar r t ■ pacitáselégtelenség elsősorban az építőiparra, a szerelőiparra és a technológiai szerelésre vonatkozik. Kisebbek — bár nem elhanyagolhatók — a gondok a beruházási javakat előállító gépiparban. A gazdasági ágazatok között azonban az építőipar állóeszköz-fejlesztése maradt el leginkább a követelményektől. A III. ötéves terv idején megvalósított beruházásokból az építőipar részesedése a legalacsonyabb, még az egy százalékot sem érte el. Az építőipari ágazat műszakitechnikai fejlesztésére ösz- szesen 116 millió forintot fordítottak. Ez jóformán konzerválta a kivitelezési technológia elmaradottságát, a termelésszervezés alacsony színvonalát, különösen a szövetkezeti építőiparban. Megyénkben a beruházások nagy része még jelenleg is hagyományos kivitelezési módszerrel készül, ami nagy helyszíni élőmunka-ráfordítást igényel. Végső soron a jelentkező munkaerőhiányt, az újonnan belépő munkaerők szakképzetlenségét, a növekvő fluktuációt műszaki fejlesztéssel nem tudták ellensúlyozni. Az építőipari munkák gépesítése sem kielégítő. Nálunk a kisgépe- sítésben — elsősorban a kisebb építőipari szervezetekben — igen nagy lehetőségek rejlenek. A megye építőiparában — a hiányosságok ellenére is — már elindult egy egészséges fejlődési folyamat, főleg a korszerű eljárások bevezetése és a műszaki állomány feltöltése terén. Ezek a törekvések természetesen messzemenő támogatást érdemelnek. A fejlesztési elmaradottsággal függnek össze a kivitelezési kapacitások struktúráját jellemző gondok is. A kivitelezők ma még nem képesek több helyen való erőkoncentrációra, ami lehetővé tenné a kiemelt termelő beruházások gyors megvalósítását. Jelzi az e téren tapasztalható feszültséget az is. hogy a kivitelezési kapacitások (mély-, magas- és szakipar, technológiai szerelés) nincsenek összhangban, s ez szintén növeli a kivitelezések időtartamát. A bonyolult feladatok gyakran nem állnak arányban a beruházók felkészültségével. A beruházók szervezetileg — különösen a nagy beruházásoknál — nincsenek felkészülve a bonyolult kivitelezési szervezet mozgatására, de nem voltak meg ehhez az eszközeik sem. Hangsúlyozni kívánom a beruházásokkal foglalkozó elképzelések helyes értelmezésének fontosságát Jelenleg gazdasági életünknek egyik gyenge pontja a beruházási feszültség, a kivitelezés során felmerülő sok gond, ám nem minden beruházás rossz, nem mindegyik kivitelezése húzódik el. Jó például a kecskeméti lakásépítkezések üteme, hasonló a tapasztalat az új tejüzem munkálatainál, figyelmünket azonban itt is halaszthatatlan tennivalókra kell összpontosítani. Több felelősséggel A dávodi Augusztus 20. Tsz most épülő sertéshizlaldájában jól halad a munka. Már szerelik a 8 tornyos 240 vagonos tároló telepet is. A munkát a helyszínen a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat szerelői végzik. A beruházási egyensúly javítására megfelelő intézkedések megtétele van folyamatban. Tárgyalt erről a megyei pártbizottság is. Tennivaló azonban minden fórumon van bőven. Elsősorban az olyan gondolkodásmód kialakítása a legnagyobb politikai feladat, amely a beruházási igények reális lehetőségeire számít. Ismert tény, hogy a beruházások tekintélyes részéről. eszközeik felhasználásáról a vállalatok, szövetkezetek. tanácsok döntenek. Ugyanakkor a különböző társadalmi szervezetek sikerrel küzdhetnek a mindenáron való fejlesztés szemlélete ellen, azért, hogy beruházáspolitikánk elvei, a megyei elképzelések jobban érvényesüljenek. „A kevesebb, de gyorsabb és szervezettebb beruházást” jelszó válóra váltásával elérhető, hogy javuljon a befektetések gazdaságossága és ésszerűbb legyen a kivitelezési kapacitás felhasználása. Emellett még sok beruházást megtakarító lehetőség van a vállalati kooperációk erősítésében is. Gazdasági fejlődésünknek jelenleg abban a szakaszában vagyunk, amelyben a fejlesztésre fordítható eszközeink viszonylag szűkösek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ösz- szességében kevesebbet fordítanánk a gazdaságunk fejlődését megalapozó, az életkörülmények javulását szolgáló beruházásokra. Sőt ellenkezőleg: az idén elkezdett új ötéves tervben a megyében mintegy 16 milliárd forintot irányoztak elő különféle beruházásokra, szemben az előző ötéves terv 13 milliárdjával. A termelő beruházásokénál jóval gyorsabb ütemben növekszik a lakásépítkezésekre, a szolgáltatások fejlesztésére fordított ösz- szeg. Az igényekhez mérten azonban természetesen minden kevés. Jelenleg is több milliárd forint értékű, pótlólagosan benyújtott, terven felüli beruházási kérelem vár teljesítésre. Emiatt is rendkívül fontos a forintokkal, anyagi eszközökkel való meggondoltabb, felelősségteljesebb gazdálkodás. Indokolt esetben át kell csoportosítani a célokat és az eszközöket. A nem túl sürgős, fontossági sorrendben hátrább sorolható beruházások megkezdését most még reálisan és veszteség nélkül, a tervezettnél későbbre lehet halasztani. Helyenként a meglevő berendezések, gépek, épületek jobb kihasználásával, vagy célszerű átalakításával pótolható, vagy hosszabb időre elhalasztható a pénzügyileg nem eléggé megalapozott beruházás. A beruházás szerteágazó, az egész gazdaságot átfogó, összetett műszaki, gazdasági s egyben politikai tevékenység. Javítása, hatékonyságának növelése állandó figyelmet és igen nagy következetességet kíván mind az irányításban mind a végrehajtásban Igényli a közvélemény támogatását, a gazdasági köz- gondolkodás helyes irányú formálását, a társadalmi felelősségérzet erősítését.
