Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

4. oldal 1971. szeptember 12, vasárnap Csak kultúrában maradhat szegény? Meditáció egy járási felmérésről „Nem tisztázott, hogy a művelődési házak a jelen­legi körülmények között milyen célt szolgálnak, nem eléggé tisztázottak azok az igények, amelyeket szolgál­ni kívánnak velük.” MÉG MINDIG ITT TAR­TANÁNK? A vélekedés — a bajai járási hivatal által kezdeményezett adatgyűjtés már visszaérkezett kérdő­ívének egyikén olvasható — kétségkívül a szélsősége­sek közé tartozik. De nem alap nélkül való. A kitöltve visszaküldött kérdőívek ugyanis — ösz- szességükben — a közmű­velődés sivár összképét tükrözik. Hozzá kell ten­nünk, hogy a megye leg­egyenletesebben fejlődő külsőségeiben is a legmuta- tósabb, gazdaságilag is a legszilárdabb járásáról van szó! Leginkább az anyagi és a technikai ellátottságot il­letően szorítanak a gondok. Egy bizonyos, a járásban kialakított értékrend sze­rint a 21 művelődési ház közül 5 mondható jónak — ezek szinte kivétel nélkül az elmúlt pár év valame­lyikében épültek —, 8 ki­elégítőnek, 6 rossznak mi­nősül. Kettő pedig építés, illetve átépítés alatt áll. Próbálom megközelíteni: milyen paramétereket al­kalmaz ez az értékelési rend. Mit jelent például az, hogy kielégítő? Ebből van ugyanis a legtöbb. Kissé „sarkosan” fogalmazva azt jelenti, hogy az élet- és a testi épség veszélyeztetése nélkül be lehet menni a falai közé. De a nagyter­men kívül' ^gjtétr fiéiyiség"-" gél nem rendelkeznek. Akad közöttük nem egy, ahol a tévé, a rádió és a lemezjátszó is „hiánycikk­nek” számít. Á rossznak minősített művelődési há­zak valójában — életveszé­lyesek. Nem mondható jobbnak a falusi könyvtá­rak helyzete sem. Az érsek- csanádi könyvtár például egyetlen, mindössze 16 négyzetméteres helyiségben működik. A pénzügyi helyzetet ille­tően a filléres gondok em­legetése is túl enyhének tű­nik. Az 50 ezer forintos évi támogatásban alig egy pár „kiemelt” művelődési otthon részesül — a bács­almási például —, a zöm­nek a 12 ezer forintos dotá­cióval kell megelégednie. Ez utóbbiak színházi táj­előadások megtartására gyakorlatilag nem is gon­dolhatnak. Nem ritka az olyan eset, hogy a művelő­dési ház igazgatója a saját illetményét sem tudja ki­fizetni. Legtöbben úgy vé­lekednek, ha nem volnának lakodalmak, ■ úgyszólván „becsukhatnák a boltot”. A lagzik céljára történő köl­csönadás lassanként a köz­ségi művelődési otthonok legfőbb bevételi forrásává válik. Égy kajánul gro­teszk, bár lehetséges, hogy komolyan gondolt véleke­dés szerint a kultúrházakat fel is kellene szerelni la­kodalmi eszközökkel: sátor­ponyvákkal, főzőüstökkel, tányér- és pohárkészletek­kel, hogy ezek kölcsönzési díia is ott „csaDÓdna le”. A HELYI GAZDASÁ­GOK, üzemek támogatásá­ról sok jót nem lehet írni. Még leginkább a tsz-ek na­gyobbik része nyitja ki a pénztárcáját, évi 12 ezer forint erejéig. De van jó néhány szövetkezet, amely ettől is elzárkózik. A já­rás területén működő há­rom állami gazdaság sem sorolható a házak mecénásai közé. mokon elnevezésű kecske­A művelődési otthonok vezetőinek képzettsége meg­lehetősen tarka képet mu­tat. Egyetemi és főiskolai végzettséggel egy-egy sze mély rendelkezik. Érettsé gije van 14-nek és nyolc általánosa négynek. Dávo- don és Mátételkén az állás fél év óta betöltetlen. Fő­leg a 800 forintos tisztelet- díjas vezetői állásokra akad nehezen vállalkozó. A köz ségi könyvtárosok végzett­ség szerinti összetétele az előbbitől nem sokban tér el. Az bizonyos, hogy köz­ségi művelődési otthon ve­zetőjének lenni — nem a karrierek csúcsa. A mun­kakör olyannyira széles kö­rű, hogy bennefoglaltatik az ünnepi dekoráció elké­szítése, a plakátragasztás és a székhordás is — több­nyire a helyi tanácsi veze­tők utasítására. A műve­lődési ház vezetője a köz­ségi értelmiségi „ranglétra” — miért tagadnánk, hogy létezik ilyen? — legalsó fo­kán áll. HOGY MINDEZEK elle­nére a járás művelődési életében valamelyes moz­gás, • időnkénti szellemi pezsgés mégis csak jelent­kezik, az az átlagon felü­li erőfeszítéseknek a gyü­mölcse. Fémjelzik ezt egye­bek között a társadalmi munkával életre hívott ifjú­sági klubok, pinceklubok. Továbbá a népi, nemzetisé­gi hagyományokat sikerrel ápoló tánccsoportok, ame­lyek évről évre színvonalas .szerepléssel hívják fel ma­gukra .a-figyelmet — egy­szer a Szüret az aranyho­méti ünnepségeken, más­szor a Duna menti folklór­fesztiválon. De itt is na­ponta fenyeget a megreke­dés veszélye, amely ’ előbb- utóbb a felbomláshoz ve­zethet el. Műsorra, eleven tevékenységre volna szük­ség, hiszen a szereplésük iránt igény mutatkozik. Ám az a sanyarú helyzet, hogy útiköltségre, illetve jármű bérelésére sincs pénz. A garai tanácselnök a legutóbbi folklórfeszti­vállal kapcsolatos, szám­lákkal igazolt kiadások — 3700 forint körüli összeg­ről van szó — megtérítését kérte a járási hivataltól. Ennek kiegyenlítésére is alig van remény. A mostani helyzetből va­ló kimozdulás nem megy egyik napról a másikra, feltételei sokrétűek, össze­tettek. De valahol el kell kezdeni, méghozzá ott, ahol a legégetőbb: az anyagi feltételek javításánál. Leg­alább azt elérendő, hogy a már létrehívott, vagy az ezután létrehívandó tánc­csoportok folyamatos tevé­kenységére mód nyíljék. Már az is fontos lépés vol­na, ha sikerülne elérni, hogy a járás és Baja város üzemei, gazdaságai mini­mális, egyenként 3—5 ezer forintos támogatással se­gítenék ezt a ténylegesen is a népi kultúrában gyöke­rező mozgalmat. Mert nem hiszem azt, hogy a közművelődés el­szegényedésével kellene sú­lyos árat fizetni az anya­giakban gazdag Bácska to­vábbi gyarapodásáért. Hatvani Dániel Otthonra a kalocsai múzeum A Kalocsára látogató idegenek útiprogramjában eddig rendszerint csak a főszékesegyház, az érseki palota és más neobarokk emlékek, valamint a kör­nyék népművészetét be­mutató népművészeti ház szerepeltek. Augusztus 19. óta azonban városi múze­um is várja a vendégeket. Sok éves huzavonára tet­tek pontot az illetékes me­gyei és városi szervek, amikor a volt belvárosi is­kola emeletét jelölték ki a város és környékének helytörténeti, néprajzi és népművészeti emlékeit őr­ző intézmény számára. Korszerű felszerelés Dr. Bárth János, a fiatal igazgató készségesen adott tájékoztatást a múzeum létrehozásának körülmé­nyeiről és a gazdag gyűj­teményről: — Mostani helyünkön végre lehetőség nyílt az intézményszerű működés­re. Míg eddig a gyűjtemé­nyeket különböző helyeken összezsúfolva, bemutatásra alkalmatlanul tárolták, most már elkülönülhetnek a múzeum alkotó elemei: a kiállítótermek, raktár- helyiségek és munkahe­lyek. Anyagaink tárolásá­ra két raktárhelyiség áll rendelkezésünkre, a két ki­állítóterem és a folyosó pedig kiválóan alkalmas állandó kiállítások meg­rendezésére. Ezenkívül iro­da, műhely, fotólabor se­gíti a tudományos mun­kát* * ' ■ Az intézmény fejlesztése már az elmúlt évben meg­kezdődött. Beszereztünk kiállítóvitrint, textiltároló dobozokat, valamint a fo­tólabor berendezést. A me­gyei és városi tanács tá­mogatásával közel 30 ezer forintot érő könyvtárat alakítottunk ki, melynek ben a kézművesség hasz­nálati tárgyait mutatják be: a még most is műkö­dő szövőszéket és a ken­derfeldolgozás többi esz­közét, a rugót, a motollát, gerebent, rokkát és a töb­bieket. Nagy érdeklődésre tarthat számot a teremben Részlet a kiállításról. Biliárd a iépcsőházban Bajikor először láttam a ■ ■ két játékasztalt a Hazafias Népfront rpegyei székházának lépcsőházá­ban, arra gondoltam: köl­töznek. Mármint a kecs­keméti művelődési köz­pont kebelében melegedő ifjúsági klubtagok. Abból következtettem ezt, mivel a lépcső aljában elhelye­zett rex-asztalt, valamint asztali futballt tizenöt éven túli és húsz esztendőn in­neni fiúk vették körül. Akire sor került, biliárdo- zott vagy „bütykölte” a múmiamerev futballbábu- kat. Biztosan nehezen vár­ják már a szállítóeszközt; hogy elvigye innen játékai­kat valami jobb helyre, ahol inkább elférnek, mint a szűk klubszobában — vé­lekedtem magamban. Vi­szont azt is elképzeltem, hogy talán, éppen most kapták valamilyen jó in­tézmény-tündér jóvoltából ezeket a szórakoztató esz­közöket, s nincs türelmük bevárni a hivatásos rako­dómunkásokat, akik a sú­lyos asztalokat felcipelik a klubba. Már birtokukba is vették. Aztán napok, hetek, s idestova hónapok teltek, de a rex- és a futball játék maradt a lépcsőház aljá­ban. Alii tehát népfronték- hoz megy gyűlésre, beszél­getésre, avagy az épület művelődési szárnyában van intéznivalója, esetleg kiál­lítást akar látogatni a dísz­teremben, a bejárat után először ebbe a „ki- és le­helyezett” klubsarokba lép, Ami legalább olyan meg- művelődési I lepő a ritkábban arrajáró-. raak, mint amilyen „abszt­rakt” hatású. Még „felügyelő” is van, egy-egy idős bácsi, aki ar­ra vigyáz... Mire is? Bi­zonyára, hogy a biliárd- viagy futballcsaták hevé­ben ne fajuljon el a mulat­ság — másvalamivé. Vagy netán, ha némely fiatalok a biliárdgolyóbisból vinné­nek haza emlékbe, feltar­tanák ujjúkat: Nem sza­bad, mert az közgolyó! Azért is jó a felvigyázó, mert korával, mértéktartó megjelenésével, egyáltalán ottlétével engedelmességre befolyásol. Ne zajongjatok, mert odafent tanácskoznak. Pont a ti érdeketekben! A múltkor például a második emeleten, a kultúrtraktus- ban akadt meg a szó az előadó torkán, úgy felhal­latszott a lármázásotok. Pe­dig arról vitatkoztak, mi­ként segítsék a fiatalokat szabad idejük kulturált el­töltéséhez. Ti meg itt kia­báltok, nézze meg az em­ber! Elnézést az ironizálás­" ért, de nehéz meg­állni, hogy ne essen ebbe a hangnembe az ember. Két­ségtelen, nehéz elviselnie a Hazafias Népfront me­gyei apparátusának, hogy ilyen különös „kaszinó-sa­rok” fogadja a székházba belépőket, akik még erre is gondolhatnak: „Nini, a népfront új, előretolt elő­szobája.” Az , sem valami ideális állapot, hogy fon­tos értekezletek, találkozók, eszmecserék légkörét a lép­csőház aljából felhallatszó csatazaj, nevetés, biliárd- golyó-koccanás „színesít­se”. De hibáztathatok ezért a fiatalok? Lehet rájuk hara­gudni? Lehetséges, akadt már a tizenöt-húsz gyerek közt — aki egyidőben el­fér ott —, renitenskedő, hőbörgő, túlhangos, mint ahogy felideges edett fel­nőttektől hallottam. Aki­ket eddig jómagam láttam ott, rendesen öltözött, „át­laggyerekek” voltak, s any- nyira zsenyegtek, topogtak, csoszogtál!, s lelkendeztek egy-egy jó löketen, gólon — amennyi természetesen velejár efféle játékokkal. De ha már ilyen játékuk van és csak ilyen helyen, egy közintézmény utcára nyíló lépcsőházában van —, mit tegyenek ezek a ráérő gyerekek? Ha már „léte­sült” ez az átjáró-klub, használják. Hiszen nekik tették oda az asztalokat, s rájuk is felügyel a mellé­jük rendelt bácsi. S repül­jünk csak vissza képzelet­ben a magunk ifjúkori bi- liárdpartijaiboz. Mikor az alaposan megkrétázott dá- kóbőrre és a „pirosra”, meg a bábura összpontosul hat legényke figyelme, s rekordot lök a partner, na­gyon nehéz először arra gondolni, hogy „pszt! érte­keznek!” —, s aztán lel­kesedni, hangfogóval. Inkább abban van az * ellentmondás, hogy egyáltalán lépcsőház aljá­ba került egy ifjúsági klub­sarok. Csak itt jut hely nekik, s olyan középület­ben, ahol nap mint nap megfordulnak harcos váro­si és megyei tanácstagok . Tóth István kötetei között ritka tudo­mányos műveket is talál­hatunk. Az épület átalakí­tása 200 ezer forintba ke­rült. Gyűjtemény három forrásból — Hogyan alakult ki a jelenlegi gyűjtemény? — Három forrásból: az első jelentősebb csoport az úgynevezett régi városi gyűjtemény, amely főkép­pen néprajzi és helytörté­neti dokumentumokat is tartalmaz. A jezsuita gyűj­temény, az I_ István Gim­názium egykori „régiségtá- rának” anyaga, másik je­lentős forrásunk, melyben főleg a távoli népek nép­rajzával kapcsolatos tár­gyakat, valamint értékes régészeti emlékeket talál­hatunk. Harmadik, egyben a legjelentősebb „csoport” a Pécsi Ferencné által 1963 óta rendszeresen gyűj­tött néprajzi anyag, amely népi kerámiákat, textíliá­kat és lakberendezési tár­gyakat tartalmaz. Múze­umunk textilgyűjteménye egyébként több mint 1500 darabból áll, szinte párat­lan a vidéki múzeumok között. Tiló, motolla, gereben A múzeum igazgatója végigkalauzolt bennünket a kiállítóterrneken. Jelen­leg a „Kalocsa néprajza” című kiállítást tekinthetik meg a látogatók Az első­felállított komplett faze­kasműhely is a félkészter­mékekkel. A többi vitrin­ben a köteles és mézes­bábos mesterség munka­eszközeit vehetjük szem­ügyre. Kalocsa és környékének népviseletét találjuk a má­sodik teremben. Itt látha­tó a híres fekete menyasz- szonyi ruha, a „szomorú pamukos” viselet. A hím­zések között a kalocsai hímzésművészet korai kor­szakából való fekete, kék és piros színek felhaszná­lásával készült ruhák, té­rítők a legértékesebbek. Az első nap: 2000 látogató Talán nem is választhat­tak volna jobb időpontot a kiállítás megnyitására a III. Duna menti folklór­fesztiválnál. Dr. Bárth Já­nostól megtudtuk, hogy már a megnyitó napján közel kétezren keresték fel a kiállítótermeket, s a lá­togatók között megyénk párt- és állami vezetői is megtekintették a kiállí­tást. „Felfedezték” a fil­mesek is: a BÁCSFILM munkatársai filmet készí­tettek a szép gyűjtemény­ről. Az új múzeumot, amely a világhírű kalocsai nép­művészet, a környék nép­rajzi és helytörténeti em­lékeinek megőrzésére, át­mentésére vállalkozott, megérdemelten sorolják máris a város nevezetes­ségeinek sorába. Cs. L. Napirenden a szülői értekezletei! A következő napokban tartják meg az iskolákba:} országszerte az 1971/72-es oktatási év első szülői ér­tekezleteit. A pedagógusok ezeken az összejöveteleken — az iskolai és a családi nevelés összhangjának Egyik fontos feladata az szmk-nak, hogy tájékoztas­sa a szülőket a szocialista nevelés kérdéseiről, az is­kola előtt álló legfőbb cé­lokról, szervezze a szülők körében az oktató-nevelő munka támogatását, tovább megteremtése, illetve erő- adja a tantestületnek sítése érdekében — útmu­tatásokkal, hasznos taná­csokkal látják el a tanulók szüleit. Az osztályonként sorra kerülő megbeszélése­ken az édesanyák, édes­apák és nevelők kicserélik egymással legfrissebb, a tanévkezdés óta szerzett tapasztalataikat. Egyidejű­leg megválasztják a szülői munkaközösségeket, azok tisztségviselőit. Az osztály szülői munkaközösségek együttesen alkotják az is­szülők otthoni nevelési ta­pasztalatait, közvetítse vé­leményüket, javaslataikat. A szülői munkaközösség közreműködik a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megoldásában is, támogat­ja az egészségügyi és szo­ciális segítségre szorulókat, megelőző tevékenységet folytat a valamely ok miatt veszélyeztetett tanulók ér­dekében. Gondoskodik ar­ról, hogy a szülők tájékoz­tatást kapjanak az áttörő-, kólái szülői munkaközössé. í illetőleg a KISZ-szervezet get élén a választmánnyal I tevékenységéről.

Next

/
Thumbnails
Contents