Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

% oldal 1971. augusztus 11, szerda Városról városra A kalocsai építkezésekről Készülődés a szomszédban A vadászati világkiállítás eseményei Szolnok megyében Bács-Kiskun megye IV. ötéves terve 20 ezer lakás felépítését irányozza elő. Ebből 1174 új lakás enyhí­ti majd Kalocsa gondjait. Most a városban folyó épít­kezéseken látottakról szá­molunk be. Lóugrások Napos idő. Létszám: 5 kőműves, 6 segédmunkás. Ennyit dokumentál az épí­tési napló a kalocsai Álla­mi Biztosító irodaházának 115-ös munkaszámmal be­jegyzett építkezésén. A há­romszintes épület különös csontvázként magasodik a felvonulási területet hatá­roló kerítés és a környező homokdombok, téglaraká­sok fölé. A tűzfalak és be­tongerendák lezárta négy­szögeket pallók hidalják át Az áttetsző szerkezetre Szabadi Sándor brigádve­zető ad magyarázatot, mi­közben az egyik lakás fél­behagyott válaszfalaira bök. — Sajnos, két hónapja nincs berakható betonfö- démelem. ezért nem lehet a mennyezetig vinni a fa­lakat. Nincs hová beékelni, így aztán felraktuk őket félmagasságig minden la­kásban. A födémelem hiá­nya szinte az összes mun­kafolyamatot gátolja. Enél- kül nem tudjuk befejezni a mennyezeteket, és nagyon nehéz állást készíteni. A deszkapalló csak kevés tég­lát bír, lassan halad a fa­lazó. Ha túlzottan megrak­juk, könnyen lebillen, nem biztonságos rajta a moz­gás. így kénytelenek va­gyunk az emberek egy ré­szével anyagot hordatni a kőműves keze alá. Amíg nincs mennyezet és tető a kész alsó szinten sem ér­demes vakolni. A múlt hé­ten megpróbáltuk, de jött az eső és leázott. Ha fo­lyamatosan lenne anyag, öt jó kőműves elbírná ami hátra van, de hol ez nincs, hol az nincs. Az utolsó tűzfalnak is csak most érünk a végére, nem volt tégla. Egy ilyen, 7 méter magas fal pedig 8 köb­métert emészt fel (1 köb­méter 360 darab). — Hogy lehet mégis ha­ladni? — Kiválasztjuk azt a szakaszt, ami a legsürgő­sebb, amire anyag is van, és ott dolgozunk. Ha azt befejeztük, vagy égetőbb tennivaló akad, átcsoporto­sítunk. Nem a legideáli­sabb ez a lóugrásos mód­szer, de mi nem állhatunk, a normát teljesíteni kell. Az asszonynak nem mond­hatom, hogy azért nem hoztam pénzt, mert nincs anyag. Aki szid bennünket egy-egy elhúzódó építkezés miatt, gondoljon erre is. Ha rajtunk múlik, év vé­gére átadjuk a kilenc la­kást és az irodahelyisége­ket. Gleitni helyett A Széchenyi-lakótelepen vidámabb kép fogad. Az egyik negyvenlakásos épü­letben a másnapi átadásra készülődnek. A Bács-Kis­kun megyei Építőipari Vál­lalat munkásai az utolsó villanyórákat szerelik be, festik a fűtővezetékeket, javítják az apróbb sérülé­seket. — Mivel ünnepük meg a ház elkészültét — kérdem Matos Imre művezetőt. — Nem divat már a gleitni — a tetőre éréskor kitűzött virágos ágat neve­zik így — és nincs is idő rá. Ebben az épületben is vár még ránk a hiánypót­lás. bár reméljük, nem lesz sok, és másfél-két hét múl­va beköltözhetnek a lakók. A lakásokból három gar­zon, egy kétszoba-hallos, a többi kétszobás. Minden építkezés ördöge az anyag­hiány, most megkímélt bennünket Mindössze a parkettához nem jutottunk hozzá másfél hónapig. Olyat nem sikerült ugyan szerezni, amilyen a terv­ben szerepelt, de a meg­rendelő sem kifogásolta a magasabb költséget. Igaz ugyan, hogy az ár emelke­désével jobb minőséget ad­tunk, az alapkeverék hő- és hangszigetelő tulajdon­ságai kedvezőbbek. Költözködés — Hogy folytatják munkát? jelentjük — Most várjuk a darut a mögöttünk levő hasonló nagyságú tömbhöz. Egyéb­ként a telep a város széle felé terjeszkedik. Ezért a munkatér közelébe költöz­tetjük a raktárt, a felvonu­lási épületet és ebédlőt, hogy a járkálás ne rabolja az emberek idejét... Még egyszer körülpillan­tok az erkélyről. Mialatt tekintetem a már lakott épületeken, a gerincvezeték árkában földet lapátoló em­bereken. a bölcsőde fölfelé kúszó falain siklik végig, arra gondolok, hogy két hét múlva a még néma lakást a honfoglalás zaja tölti be. Bútortologatás, vita, egy- egy heverő, kép helye fö­lött Pedig üres óráikban talán százszor is elrendez­tek mindent Hazánk nemzetközi meg­becsülését jelzi, hogy szép fővárosunk az első vadá­szati világkiállítás színhe­lye lesz. Nemcsak az öt kontinens vadászai készü­lődnek erre, hanem az al­földi megyék is. A Bács- Kiskunnal határos Szolnok megye vadásztársadalma és lakossága érdeklődéssel figyeü a közelgő esemé­nyeket. Az augusztus 27-én nyitó kiállítás rendezvé­nyeiből a szolnokiak is jócskán részt kérnek, ak­kor is ha elmarad a ko­rábban tervezett tiszali- geti alföldi apróvad-kiállí- tás. Egymillió hóid vadasterület Budapesten azonban ott lesznek a Szolnok megyé­ben lőtt állatok trófeái. Köztük a világhírű szájöli, valamint a törökszentmik­lósi, a tiszasülyi, összesen 14 aranyérmes és 5 ezüst­érmes őztrófea. Ezenfelül pedig az a szajoii kapitá­lis agancs, amely 1969-ben került puskavégre Ernst Tribuli nyugatnémet va­dász jóvoltából. A világ második legjobb trófeája ez, és még 1989-ben nem­zeti kinccsé nyilvánították hazánkban. Szolnok megye, Bács-Kiskunnal együtt apróvadban gazdag. Közel 1 millió holdas vadaste­rületen a becsült adatok szerint 80 ezer nyúl, 150 ezer fácán, 70 ezer fogoly, 90 ezer őz, 600 túzok gaz­dája a 36 vadásztársaság. Ehhez igazodik a Szolnok megyei program. A világkiállitásra érkező külf öldi vadászoknak a me­gye 25 társasága ezer na­pot ajánlott fel eddig Ger­lelövészetre, vadkacsára, fogolyra, fácánra, és őzsu­tára várják a külföldi bér- vadászokat. Külön érdekes­ség, hogy a szolnoki Diana, a vezsenyi Tisza, a tősszegi Dózsa és a tiszaföldvári Dózsa Vadásztársaság olasz vadászokat hívott ger­lére, mivel nagyon elsza­porodtak az utóbbi évek­ben. A vadkacsa marad Az Alföldnek ez a része — elsősorban a nagy rizs­telepek miatt — vadkacsá­ban gazdag vidék. Hajnali vadkacsahúzásra vár kül­földi vadászokat a bese- nyőszögi Lenin, a kunma­daras: Petőfi, a tüfkevéi Kossuth és a szolnoki Di­ana vadásztársaság. A bér- vadászatokat a MAVAD szervezi, a vadkacsáért pél­dául 65 forintot fizetnek a külföldiek úgy, hogy a ka­csa itt marad, s annak árát még külön megkapják a vadásztársaságok. A külföl­diek nagy érdeklődésére való tekintettel 15 nappal előrehozták a fogoly- és a fácánszezon kezdetét. A Szolnok megyeiek azokat is szívesen látják, akik nem puskával érkez­nek. ök az abádszalóki Lenin, a túrkevei Kossuth, a tiszasülyi Lenin, a kis­újszállási Petőfi, a mező­túri ÁFÉSZ, a kunszent­mártoni Zalka Máté, a tiszaföldvári Dózsa, és a szolnoki Diana Vadásztár­saságban gazdagíthatják tapasztalataikat. A turista­Charles Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazí­liai diplomáciai képvisele­tének 61 esztendős vezetője 1969. szeptember 4-én Rio de Janeiró-i lakásán ebé­delt és fél kettőkor fekete Cadillac kocsiján vissza in­dult a nagykövetség épü­letébe. Néhány száz méter­re lakásától az autó elé kanyarodott egy 1500-as Volkswagen. A kocsiból két csoportok fogadására ké-' szülő vdásztársaságok kö­zött van a túrkevei Kos­suth, amely elsőnek kapta meg az országban a Nim- ród-díjat. Munkácsi István, Szol­nok megyei fővadásztól megtudtuk, hogy március­ban operatív bizottság ala­kult, amely irányítja a fel­készülést, szervezi a kiáüí- tás látogatását is. A Szol­nok megyei Tanács Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Osztálya 14 ezer felnőtt-, 3 ezer diákjegyet adott a termelőszövetkezeteknek és iskoláknak. Ezenkívül még 3600 felnőtt- és 1000 diák­jegyet osztott szét 32 va­dásztársaságban. Az ér­deklődés nagy, félszázezer­nél több ember Budapest­re utazásával számolnak. A Jászságból a tervek sze­rint különvonatot indíta­nak, amely Jászkisértől kezdve veszi fel a csopor­tokat. Kántor Sándor tányérjai A budapesti kiállításon — amint azt a mezőgazda- sági és ipari kiállításokon már megszoktuk — ismét megnyílik a karcagi ÁFÉSZ birkacsárdája. A Szolnok megyei népművé­szek mindegyike készít va­lamit a világkiállításra. A karcagi Kántor Sándor a népművészet mestere ha­marosan elküldi a majd­nem félezer tányért, tálat, butériát, amelyek vadász- jeleneteket . ábrázalnak. f Ezenkívül Kántor Sándo­rok oljfan gálinkáskészle- . tét készítenék, - amelynek poharai vadmalacokat jel­képeznek, a butélia pedig vaddisznófejben végződik. Dolgoznak a mezőtúri fa­zekasok is. Hetvenezer fo­rint értékű dísztárgyra kaptak megrendelést. Kor­sók, kerámiák, butéüák, figurák ezek. A mezőtúri Kosa Klári népművész kü­lön készít 20—25 népmű­vészeti figurát az esemény­re. A Karcagi Agyagipári és Népművészeti Szövet­kezetben Russói István, a népművészet mestere és fia irányítja a gyártást és ké­szíti maga is a plakette­ket, gyertyatartókat, emb­lémákat, reliefeket. A Szolnok megyeiek fel­készüléséből úgy tűnik a szomszédban is jól érezhe­tik magukat a kiállításra hazánkba látogató külföl­diek. Borzák Lajos férfi ugrott ki, egyikük kloroformos vattát nyo­mott Elbrick arcára, majd az elkábult diplomatát be­lökte a Volkswagenbe. A másik támadó arra kény­szerítette a gépkocsiveze­tőt, hogy kocsijával nagy sebességgel induljon el egy közeli, beépítetlen erdős dombocskára. A gépkocsivezető tíz perc múlva merészelt visszatér ­P. M. Hosszú idő után nyári szünetet tart a könyvtár. Augusztus elején „húzták le a ro­lót” és — előreláthatóan — augusztus végén állnak újra a kölcsönzők, helytörté­neti kutatók rendelkezésére az olvasószolgálat munkatársai. Addig az intézmény dolgozói egy perc megállást se engedélyezhetnek maguknak. Most ellenőrzik a 160 000 kötetes érté­kes állományt, kiselejtezik az elrongyolódott könyveket és megállapítják az esetleges hiá­nyokat, „kintlevőségeket”. Képünkön a Kovács Pál igazgató helyettes irányításával működő egyik alkalmi brigád látható. Tagjai: Ferenczi Miklósáé, Bajáki Tiborné, Pap Istvánné, Osváth Zsuzsa. Mire jó a „repi"? berek persze, hogy morognak, nekik aztán egyáltalán nem volt mindegy, hogy nyereségükből hány forintnyi csú­szik le a vendég torkán ... A vezető azonnal visszavágott: igaz, hogy a társvállalat képviselőjének jól­tartása felemésztett néhány darab ez­rest — de éppen ezzel sikerült elérni, hogy azt a bizonyos alapanyagot, kése­delem nélkül, és valamivel olcsóbban kapják. így tehát a ráfordított összeg bőségesen kamatozik, az ügyes manő­verrel nemhogy csökken, növekedni fog a nyereség ... Nem kétlem, ezeket az előnyöket va­lóban a tejben, vajban fürösztéssel le­hetett kicsikarni — de ez a ravaszdi módszer mégis valahol sántít. Nagyon sántít... Mert, ha a Iagzi fejében valóban ol­csóbban adta azt az árut — ez azt je­lenti, hogy saját vállalata dolgozóinak a zsebéből húzott ki forintokat — az is igaz viszont, hogy ezeknek a forin­toknak egy része a másik cégnél nye­reségként jelentkezik. Magyarán szólva, önmagunkat károsítjuk meg, mert vé­gül is miénk az az üzem is, ahonnan elravaszkodták a forintokat, meg a másik is, ahol lecsapódott... Az egész dolog sehogyan sem egyezik a szocialista morállal — célja nyilván­való lekenyerezés, de használhatjuk a durvább szót is: megvesztegetés — és az udvariassághoz már régen semmi köze. Hoci-nesze, legközelebb te jössz komám... Jól emlékszem, nem is olyan régen volt, amikor jószerint még a kávét is a maga zsebéből fizette a középszintű vezető, ha vendégét egy feketére in­vitálta. Ez a másik oldal, a túlzott puritánság. Kell a repi. Addig, amíg udvarias gesztus, tárgyalási ..kellék” — s nem a lekenyerezés eszköze...-íL kónv.i— A vállalathoz vendég érkezett Nem olyan rettenetes magas vendég — de a „fő-vállalattól” jött, jár neki a trak­ta. Pattan a titkárnő, vállalati büfé, húsz zsemlye, kiló téliszalámi, vaj — „tessék sietni, mert kikapok ...” A trakta, a bőkezű vendéglátás gyakran téma a dolgozók körében — nagyon jól tudják, hogy a főnök so­főrje miért teszi be a rézbográcsot a kocsi hátuljába, s az adminisztrátor­lányok miért lótnak-futnak apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros küldönc a kicirkalmazott, tudj isten nivel megpakolt szendvicseket... Gyakori beszédtéma, olyannyira, hogy a nehézkes reprezentációt a köznyelv egyszerűen „repi”-re kurtította, s míg a reprezentáció szóval több dolgot is kifejezhetünk — a „repi”. teljesen egyértelmű. . Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerekkel tárgyaló, üzle­tekkel foglalkozó embernek legyen reprezentációja — egy-egy üveg itala, valami rágni- és szívnivalója, hiszen oldottabb, könnyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvariasság egyik megnyilvánulása is — valamivel meg tudjuk kínálni a hozzánk érke­zett vendéget. Ezt az égvilágon senki sem vitatja, a kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartás­nak nagy szerepe van — hiszen a jó személyes kontaktusokkal rendelkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolatszerzés — tartás egyik kel­léke a reprezentáció — kelléke és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban tapasztalni... Olvastam vállalatvezetőről, aki az egyik — s nemcsak egyik — alana- nyag-szállitó partner cég képviselőjét úgy megvendégelte, hogy arra még Lucullus is büszke lett volna. Az em-

Next

/
Thumbnails
Contents