Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-07 / 185. szám
¥. oldal 1971. augusztus 8. vasárnatf Kálvária a köszörűkő miatt II. Jártunk Kunszent- miklóson. A kérdezősködő' síinkre adott gyors vála' szókból — hol laknak Bar- náék —, úgy éreztük, ismert emberek. „Az a szép nagyverandás ház az övék, a hosszú kerítéssel” — magyarázták. Valóban takaros a házuk tája. Szorgalmas, jó beosztással élő emberekre vall mind az udvari majorság, mind a jól berendezett lakás. A porta másik oldalán új lakóház falait rakják. A fiúnak, aki szakmunkás. Éppen személy- gépkocsijuk körül tesz-vesz a fiatalember. Mi tehát most a legfájóbb Barna Sándornak? — Táppénzt se kapok, munkát se adnak — felel tömören a gazda ... Ez sem enged, az se hagyja Most engedje meg az olvasó, hogy némi „formabontással”, a téesz-tagnál elhangzottak mellé, amikor úgy kívánatos, közbeszőjük Selyem Zsigmond téesz-elnök véleményét is, akit a szövetkezet központjában ugyancsak felkerestünk. Köztudott, hogy Selyem Zsigmond igen népszerű ember, híres egyenességéről, megköveteli a rendet. Enélkül aligha teremtett volna olyan jól prosperáló gazdaságot a több, gyenge téesszel egyesült Egyetértésből. Okos, előrelátó vezető, aki döntéseihez meghallgatja munkatársai véleményét, s ami jó, örömmel fogadja. Tehát Barnáéknál vagyunk. Barna Sándor mond- ja; — Tavasszal írásban kertem egészségi állapotomnak megfelelő munkát. A kertészetben is jó lett volna, a feleségem is segít... Vagy, hogy traktoron hadd dolgozzam. Az se könnyű, de zsákolni, trágyát hordani nem kell. Barnáné: — Nem hitték, hogy beteg. Márciusban orvosi igazolást adott a férjem ... Tavaly augusztusban semmit, nem .dolgozott. Egyszer kihívták a vagonhoz tehszáll^skjn Nem ment. zsákolni nem [, tud. Szeptemberben körülbelül 10 napot dolgozott, megbetegedett, kiírtak neki 20 súlyfürdőt, azóta semmit nem volt munkában. Barna Sándor: — Ajánlották, hogy ideiglenesen helyettesítsem a beteg éjjeliőrt. Mondtam, nekem rendes munkahely kell, ahol állandó keresetem van. Ha műtétre vagy leszázaléko- lásra kerül sor, ez sokat jelent; az utolsó kereset számít. Mert akkor hiába dolgoztam. Nekem szakvizsgám van, az állam taníttatott ki. Személy- és teher- jogosítványom is van. — Hogy fajult ez a dolog idáig? — kérdeztük Selyem Zsigmond elnöktől. Selyem Zsigmond: — Szeret „keverni” ez az ember. Gúnyolódó, heccelődő. Egyik szaktársa gépének kormányát is bekente — „tréfából”. A tanácsi határozat indokolásában is szó van arról, hogy a köszörűkövet is azért tartotta magánál pár napig, mert bosszantani akarta vele egyik tagtársát, akit „köszörűs”-nek neveztek valamiért. Barna Sándor kérte, szembesítsék azokkal a téesz-tagokkal, akiket ő állítólag gúnyolt. Egy tanút hallgattak meg — szerinte. Selyem Zsigmond: — Mit akar azzal elérni, hogy tévéhez, rádióhoz, sajtóhoz küldözgeti panaszait? Miért nem beszéli meg velünk? Ügy állította be valahol, hogy már a megélhetésük... Barna Sándor: —• Az üzemegységvezetq híresz- telte a tagoknak, hogy szociális segélyért fordultunk ide is, oda is. Nem szorulunk mi arra. — Nem lehetett volna több megértéssel intézni ezt az ügyet? — fordultunk Selyem Zsigmondhoz. — Mi is hibáztunk valamit, de aki annyit áskálódik ... írásban közöltük vele — ne mondhassa, hogy — milyen munkákat ajánlunk. Lett volna többféle. Az éjjeliőrség is munka, meg ő beteg is, átmenetileg mi szégyen lett volna. Csak az akaratot lássuk, hogy igyekszik. Hány helyen dolgozhatott volna, nemrég például szivattyúmotornál. De ahhoz hozzánk kellene jönnie, megbeszélni. Nem írkálni, panaszkodni... A növénytermelésben sem kell mindig zsákolni... Jöjjön ide — csak nem mi megyünk hozzá. Barnáéknál mondották, hogy a részeskukoricát, cukorrépát is csak az asszony munkálta. Selyem Zsigmond: — Bizonyítékunk van rá, hogy Barna Sándor is csinálta ... Meg ha maszek-fuvarozga- tást bírta, akkor itt is végezhetne valamit... Hogy traktorral? Mikor gerincsérve van? — Mégis, hogy lehetne egyenesbe hozni ezt az ügyet? — érdekelt bennünket az elnök véleménye erről is. Selyem Zsigmond: — Ki fogjuk zárni. — Ki döntött így? Selyem Zsigmond: — A tagság követeli. Több mint egy éve nem veszi fel a munkát. Barna Sándor: — Olyan munkát adnának, amit nem tudok végezni, hogy aztán mondhassák: lám, Barna nem akar dolgozni. r Ásatás Madarason Feszültség, feszültség ... Ügy hisszük, nem kell különösebben kommentálni, mennyire elmérgesedett már az ügy. Mennyi tortúra, makacskodás az ominózus köszörűkőeset óta. Az elnök szerint nem láttak nagy ügyet az egészben, a téesz átfogó problémái, fontos feladatai közt. Barna, mint Selyem Zsigmohd mondotta, először elismerte, hogy a bajt az ő gondatlansága okozta. Aztán jöttek az eljárások. Tény, hogy minél jobban belemerültek éhbe,. annál .kevésbé lett „kedves? ember Barna Sándor. De, amikor szakvélemény is bizonyította igazát, miért ne harcolt volna? Gondoljuk, több más személyi ellentét is motiválja az események ilyen irányú alakulását, de azok felderítése, tisztázása nem a sajtó feladata. Mire a megyei bíróság „felmentő” ítélete megszületett, elmélyült a feszültség Barna és a téesz-vezetők közt (a szövetkezet teljes tagságának véleményéről kellő értesülésünk nincs). Az elnök szerint a tagság követeli a kizárást, Barna szintén a tagságra hivatkozik, amely kíváncsian várja, milyen következményekkel jár, ha valaki az igazáért kiáll. Ha nem is helyeselhető, ezek után érthető, ha Barna Sándor húzódozik a személyes megbeszélésektől. Bárki beleélheti magát a helyzetébe:. mégiscsak az egyszerű 'tag áll egy egész vezetőség előtt, amely bírósági, tanácsi eljárások áfán „engedett”. A kártérítésben. Mert a fegyelmi talán még súlyosabb retorziójában nem. Holott, ha a főokban nem volt hibás a vontatóvezető, akkor méltánytalan és vétkességével — hogy gúnyolódó és hasonlók maradhatnának fenn ebből — arányban egyáltalán nem álló a fegyelmi fel nem oldott része. Kizárni? Kizárni? Ki tehet róla, hogy ennyi eljárással sem lehetett dűlőre jutni? Hogy eltelt több mint egy esztendő a munkafelvétel körüli adom-nem kell, ez kell-nem adom huzavona közben, mialatt a feszültség nőttön- nőtt. Mialatt többször kétségbevonták,. olyan beteg-e a téesz-tag, amilyen az orvosi igazolás szerint. Sőt, ez már nem egyszer mellékkörülménynek tűnt. Kizárni? Barna Sándor 8 holddal ment a téeszbe. (Még az Új Életbe.) Mennyit dolgozott fülkétlen gépen, ha esett, ha fújt, éjt nappallá téve. „Míg szegény volt a téesz” — jó volt? — teszi fel a kérdést Barna Sándor. Még a gépállomás gépeinek is az ő udvaruk volt a „szállás”, ellenszolgáltatás nélkül, nemcsak a téeszéinek. Valljuk, hogy a gazdasági egységek — így egy téesz fokozott önállóságával szükségszerűen együttjár a fegyelemtartás. Ez vitathatatlanul dicséretére válik az Egyetértés Tsz következetes vezetőségének is. De arra itt is, másutt is féltőn kell vigyázni, hogy az egyes ember — akikből a tsz-ben, üzemben sok száz van — gondja-baja ne szívódjon fel a gazdasági feladatok rideg mechanizmusában. Kizárni? Ez azért kíméletlenül merev döntés, csakugyan „ítélet” lenne. Valahogy mintha már amolyan „én vagyok a kenyéradó gazdád”-felfogást is sejtetne az a totális elmarasztalás, hogy „válogat a munkában”. Az orvosilag igazoltan beteg ember. Aki — ha dolgozik —• másokkal egyenjogú tagja a szövetkezetnek ... A téesz-tag ne csak addig legyen értékes, amíg egészséges. Ezt, s egyáltalán ennek az ügynek egyéb vonatkozásaiban is, — az osztályszemlélet is megköveteli. Távozásunkkor arra kértük Selyem Zsigmondot, hogy — miután mi írunk Barna Sándornak, s kérjük, személyesen jelenjék meg a téesz-vezetőségnél — higgadt légkörben, emberien beszélgessenek vele. Barna Sándor így vált el tőlünk: — Semmit nem követelek tőlük, csak munkát adjanak. Mert ez az állapot már felőrli idegeimet. Tóth István Madarasi riportomat Kőhegyi Mihály muzeológus akaratereje, szorgalma, a megértő, biztató főnökök segítőkészsége, a helyi vezetők buzdítása, kulturális tennivalók iránt sokszor megnyilvánuló fogékonysága és művelődés- politikánk eredményeként megnövekedett lehetőségek formálták kerekre. Feladat és hivatástudat, egyéni törekvés és közérdek ritkán illeszkedik ilyen harmonikusan: ez a hajdani szarmata temetőben, a külföldön is szá- montartott ásatáson szerzett legfontosabb tapasztalatom. Ezért optimista, bizakodó ez a holtakról és élőkről tudósító írásom. A férfikora deléhez közeledő régész ifjú éveiben nyaranta mezítlábasán, kerékpárra pattanva bebarangolta, végigcserkészte szülőfalujának, a Katymár környéki falvaknak határát. Már ekkor közölte anyjával, apjával, hogy törik-szakad, ő muzeológus lesz. Méghozzá Baján, közel az otthonhoz. Itt áll most mellettem a fehéren vakító nyári napsütésben, drótokkal, cövekekkel, kis táblákkal szabdalt terepasztalánál, munkahelyén — odább kis csoport lapátol — és ezt mondja. — Tulajdonképpen gyermekkori álmomat ásom. Nezem ezt a középkorú férfit. Tudom róla, hogy tavaszi zápor áztatja, kánikulai hőség tikkasztja, tizenöt év alatt nem telt neki egy tisztességes . motorra,. időnként fájdalmas . betegség, sanyargatja: mégis . boldog. Pontosabban, . ,, illőbben: elégedett)1 . füst' atban, amit csinál, amit el kell végeznie. — Gimnazista koromban tudtam, hogy errefelé sírvilág húzódik a kukoricás, a legelő alatt. Kikivetett az eke egy-egy csontdarabot, miegymást. Elmesélték az emberek, az öregek, hogy mikor mit találtak. Bevetettem magamat a bajai könyvtárba. Órák alatt kiderült, hogy már a századfordulón ástak itt a zombori régészek. Talán 20—25 sírt tártak fel, azután abbahagyták. A pénzük fogyott el, rossz nyomon indultak? A sírok nagyrészét ugyanis kifosztották rabló hordák, ráérő pásztorok. Zalotay Elemérnek, a Türr István múzeum vezetőjének megtetszett az érdeklődő ifjú, és elvitte néhányszor kutatóútjaira. Kőhegyi figyelte, hogy milyen módszerekkel dolgozik a tapasztalt régész, és Elemér bácsi is szívesen válaszolt az érdeklődő kérdésekre. A budapesti egyetemen a nehéz tananyaggal viaskodva gyakran ez az ifjúkori elhatározás segítette át a nehézségeken. Meg kellett szereznie a diplomát, hogy dolgozhasson, hogy megvallassa a Madaras környéki halmokat. — Mit mesélnek a sírok a szakembernek — tudakozódom. — A III. század közepén telepedtek meg, éltek itt a szarmaták és ők alkották errefelé a 380 körül kezdődő hun korszak alannépes^egét. Sok mindent leírtak már róluk, most beszéljünk arról, hogy mennyire családszeretők voltak. Arra törekedtek, hogy holtuk után is egymás közelében maradjanak. Vagyis nem az elhalálozás sorrendjében temetkeztek: minden család fenntartott hellyel rendelkezett, ezt a többiek tiszteletben tartották. — Mivel bizonyítható ez a feltevés? — A szegedi egyetem embertani intézetében vizsgáltatjuk meg . az előkerült csontvázakat.; Olyan kiváló műszerekkel rendelkeznek, hogy a csontok állapotából, szilárdságából legfeljebb öt-hat évnyi „tűréssel” megállapítják: hány tavaszt látott hajdanvolt embertársunk. A vércsoportvizsgálat már afféle rutinmunkának számít náluk. — Tudtommal 1963 tavaszán húzták azf első kutatóárkot. Azóta fél életét itt tölti. Meddig tart még a munka? Látni-e a végét? — Igen. Néhány esztendő alatt befejezzük. Nézzen csak körül innen, a hajdani sziget középpontjából. Vízfolyások övezték régen ezt a területet, védték az élőket és holtakat itt a római birodalom határától néhány mérföld- nyire. Mutatja a föld ma is a hajdani vizesebb helyeket. Nézze meg figyelmesen a kukoricatáblákat. Mit vesz észre? — Világosabb és söté- tebb foltok váltakoznak, eléggé rendszeresen. — No látja, élő térképként mutatja ez a hol harsogó zöld, hol sápad- tabban kókadozó növény, hogy hol forgatták meg a talajt, hordtak agyagos földet a sífokhoz . a . dús teiévériy’ v fölé;’- Tudjuk, sejtjük, hogy merre"' húzódnak a témet-S hzSéiV '.Ó — Mekkora területei „fésültek” át eddig? — Ötven-hatvanezer négyzetméternyit, 560 sírt találtunk. Túlnyomó többsége szarmata-korabeli, de az egyik csücsökben rátelepült erre egy honfoglaláskori sűrű temető. — Munkájuk során mi okozta a legtöbb gondot? — A férfiak és a nők szétválasztása. Annak idején még úgy tanultam az egyetemen, hogy a sírokból előkerülő leletanyag a meghatározó. Mivel mi szinte minden csontváz mellett találtunk függőket, hajcsatokat, az első időkben nőknek minősítettük „zsákmányunkat”. Boros Feri bácsi, meg Ka- nyó Józsi bácsi, régi munkatársaim hümmögtek is: ennyi lány, asszony, aligha volt meg férfi nélkül. Mondanom sem kell: nekik volt igazuk. Annyira hasonlított akkoriban a nők és férfiak életmódja, hogy szükségszerűen hordtak- azonos övcsatokat, hajpántokat. Ezeket a tárgyakat azután beletették a sírba is, ez kijárt a halottnak. Lassan búcsúznunk kell, nem akarjuk Kőhegyi Mihányt munkájában fenntartani. ígéri, hogy elküldi majd annak az előadásnak a szövegét, amelyet hamarosan Belgrád- ban tart, a régészek nemzetközi tanácskozásán. írták már többen, hogy nagy érdeklődéssel várják beszámolóját. Ilyen hatalmas sírmező feltárására a régészet történetében Európában alig van példa. Még megnézzük az 558. számú sírt. Parányi. Két apró csontváz fényesedik a fekete földben. Ikrek voltak valaha. Fiatal, szép szemű kislány portörlő ecsettel tisztogatja a maradványokat. Most érettségizett Baján, nem vették fel a külkereskedelmi főiskolára. Bánatos. Amíg nem alakul ki a sorsa, itt dolgozik. Olykor bekapcsolja a. magával, hozott táskarádiót és hallgatja 'niF~toffenik a világban, a mostaniban. ' " ' '. ;* Elköszönünk tőle is, a szorgalmas földmunkásoktól is, további jó egészséget kívánunk az ásatást vezető régésznek, s hamarosan ismét a faluban vagyunk. Ott, ahol idejövet hiába kérdeztünk három embert: merre találjuk meg a szakkörökben szenzációsnak minősített má- darasi ásatásokat. Mit mondanátok erre szarmata vitézek, asszonyok? Beltai Nándor 13. REVOLVERLÖVÉSEK STOCKHOLMBAN Már megemlítettük azt az 1961-es bécsi nemzetközi értekezletet, amelyet az ENSZ, néhány speciális ENSZ-szervezet és a hágai nemzetközi bíróság tagállamai hívtak össze és ahol egy olyan szerződést írtak alá (az aláírás óta történt csatlakozásokkal együtt 91 ország fogadta el a paragrafusokat), amely megállapítja hogy a diplomáciai képviseletek vezetőit és beosztottait a határátlépés időpontjától a végleges távozásig diplomáciai mentesség illeti meg. Sőt, ez a mentesség a velük együtt lakó családtagokra is vonatkozik. Ami a mentességet illeti, annak legfontosabb eleme az, hogy „a diplomáciai képviselőnek és a képviselet diplomáciai funkciót végző tisztviselőinek személye sérthetetlen”. Más szóval: a diplomatával szemben az őt fogadó állam hatóságai semmiféle kényszerintézkedést nem hozhatnak, nem lehet őket letartóztatni, őrizetbe venni vagy elővezetni. És ennek a mentességnek egyik lényeges kiegészítő eleme lett a bécsi szerződésben az a minden fogadó államra érvényes kötelezettség, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a diplomaták személyes szabadságát és méltóságát sérelem ne érje”. Persze Bécs előtt már számos hasonló paragrafus
