Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

fl. oldal 1911. augusztus 4, szerda Kerekasztal-beszélgetés: Demokratikus A kulturált kereskedelemért Nem „kortesfogásból” ígérte meg annak idején a népfront, s a tanács, hogy a választási gyűlése­ken elhangzott lakossági észrevételekkel, javas­latokkal, kívánságokkal úgy foglalkoznak, hogy azokban legrövidebb időn belül intézkedések is szü­lessenek. A bajai járási népfront, mint arról az eseményt követően be­számoltunk olvasóinknak, röviddel a választások után elsőként az autó­buszközlekedés ügyében hívott össze kerekasztal- beszélgetést. Ez volt az egyik legfontosabb kér­déscsoport, amelyről igen sok szó esett a jelölő gyű­léseken. Július első hetében zaj­Horváth Ferenccel, a bajai járási népfronttit­kárral e legutóbbi kerek­asztal-beszélgetés néhány tapasztalatát, tanulságát összegeztük. Igen jó vé­leménye van az eszmecse­re egész légköréről, amely egyrészt tükrözte, hogy általában jó a tanácsok, ÁFÉSZ-ek, s egyéb kis­kereskedelmi szervek együttműködése, másrészt megerősítette annak fel­ismerését, hogy a jövő­ben még céltudatosabb közös erőfeszítéssel lehet csak eleget tenni a fej­lődő falusi lakosság, a vá­sárlóközönség igényeinek. Az élénk és termékeny vita is kifejezte, mennyi­re megbecsülik a résztve­vők a lakosság vélemé­nyét. Jóllehet, vannak még azért maradi szem­léletű kereskedők, akik — mint Dávodon elmon­dotta az egyik felszólaló — „egy-két öregasszony köhögésének” fogják fel a különböző összejövete­leken, így a .jelölő gyűlé­seken felvetett óhajokat, kifogásokat. Hogy ebben a járásban nem ilyen a szellem, a kereskedelmi emberek hozzáállása is bizonyította. Az ÁFÉSZ- ek felelős vezetői, szak­irányítói a népfront fel­kérő levelének kézhezvé­tele után felkeresték a tanácsokat, hogy a jelö­lő gyűlések jegyzőköny­veinek tanulmányozása után, összegezéseket, meg­beszéléseket megelőzően, is minél gyorsabban in­tézkedhessenek. Volt mi­ben búvárkodniuk, hiszen a jelölő gyűléseken 127 felszólalás vonatkozott a lőtt le a következő kerék­asztal-tanácskozás ugyan­csak jelentős közérdekű kérdésekről, a kereskede­lemmel kapcsolatban ösz- szegyűjtött bírálatok, ja­vaslatok alapján. A Bács­almáson és Dávodon ren­dezett kétnapos beszélge­tésen negyvennyolcán vettek részt. Jelen volt hat érdekelt ÁFÉSZ igaz­gatósági elnöke és keres­kedelmi osztályvezetője, eljöttek vb-elnökök, párt­titkárok, népfrontosok, sőt a nagyobb üzletek ve­zetői is. A rendezvény fontosságát aláhúzta, hogy azon Gerőcs István, a megyei tanács vb keres­kedelmi osztályának ve­zetője tartott vitaindító előadást. kereskedelemre, 37 pedig a szolgáltatásokra, s ez utóbbiak jó része szak­májukhoz is kapcsolódik. Néhány kérdéscsoport a kerekasztal-vitából, me­lyekről jórészben addig is tájékozott volt a kereske­delem, de megbeszélésük az érdekelt községi veze­tőkkel itt a népfront fó­rumán, a tennivalók, s a megoldásokhoz vezető utak, módok kölcsönös tisztázását operatíve elő­segítette. Hogy például a külterületek ellátásának javításakor inkább a sza­tócs jellegű üzletek felál­lítását tartsák szem előtt, mint szakosított boltokét. Ahol tehát kék csomago­lópapírtól szögig minden közönséges, mindennapos fogyasztási cikk kapható. Szinte mindenhol szó- vátették a tejellátás visz- szásságait. Nem értik a fogyasztók, hogy amikor bőven van tej, évről év­re emelkedik a hozam, bővülő választékkal ké­szülnek a tejtermékek, — akkor miért nincs elegen­dő ezekből még falun sem? Feltétlenül szükség van az ipar és kereske­delem közötti megállapo­dások finomítására. Pél­dául arra, hogy az ipar se féljen a kockázatválla­lástól a megmaradt áru visszavételénél. A javaslatok nyomán határozott máris a bács- bokodi ÁFÉSZ: tejszak- üzletet nyit az iskola kö­zelében, hogy így annak ellátást is egyszerűbbé te­gye. Régi — s máshol is ha­sonlóképpen meglevő óhaj a töltelékáru-ellátás ja­vítása, ami ugyanannyira feladat az ipar szemszö­géből is. Teljesen jogos kívánság viszont a kereskedelem részéről a hűtő-apparátu­sok javításának korsze­rűbbé tétele. Arról nem kell meggyőzni a keres­kedőt, hogy a tej, hús és mindenféle élelmiszer hi­giénikus tartásához mind nélkülözhetetlenebb ma már a hűtőpult a boltok­ban. De szívesen állít­ják-e be mindaddig az üzletbe, és mernek-e bő­séges készleteket elhe­lyezni benne, amíg egy kisebb hiba esetén is hosszú napokig — ha nem hetekig — kell várni a szervizre? S ha már a tartósítás­nál tartunk, említsük Lássunk ezután néhány figyelemre méltó, érdeke­sebb megállapítást, ja­vaslatot abból a gazdag feljegyzésből, amellyel Karsai Árpád, a járási hivatal kereskedelmi fel­ügyelője tért vissza poszt­jára a kerekasztal-beszél- getésről. Elsősorban olyan kérdésekről, amelyekre (bár az eddig említettek sem mind helyileg meg­oldhatók) illetékes felsőbb szerveknek is fel kell fi­gyelniük. Vajon helyes és célsze­rű-e továbbra is fenntar­tani a tőkehúsellátás kö­töttpályás rendszerét? Eb­ből következően igen sok fonáksággal találkozha­tunk falusi viszonylatban, amiből olyan konzekven­ciát kell levonnunk: meg­érett a helyzet a tőkehús (elsősorban sertéshús) szabad forgalmazásának bevezetésére. Egyre több fogyasztói panasz hangzik el a tar­tós fogyasztási cikkek minősége miatt. Mivel a helyi kiskereskedelem nem rendelkezik külön minőségi átvevő specialis­tákkal (de ehhez legtöbb­ször idő sincs a túraszál­lítások során), felmerül a kérdés: miért nem lehet a minőségi átvételt a gyá­rakban, előállító üzemek­ben lebonyolítani? (Saj­nos, a gyári MEO-rend- szer — legalábbis a vá­sárlók szemszögéből néz­ve — nem tölti be meg­felelően feladatát, ebben a vonatkozásban.) Igen körülményes fel­adat a kisebb forgalmi meg azt az érdekes gon­dolatot, amely kereskedő­ink előrelátását igazolja. Mind ők, mind a lakos­ság ellátásában felelős községi vezetők egyetér­tettek abban, hogy fel kell készülni a fogyasz­tási szokások megválto­zására. A kereskedelem fejlesztésénél tekintettel kell lenni például arra, hogy — mint a fiatalok­nál ez már szembetűnő — csökkenni fog a ke­nyérfogyasztás. Aztán, hogy a disznózsír helyett mindinkább áttérnek majd a növényi eredetű zsírokra, olajokra. Egyre jobban betör a háztartá­sokba a mirelitkészítmé­nyek fogyasztása. Az iparnak e tekintetben is jobban lépést kell tarta­nia a korral. volumenű szövetkezetek optimális készletgazdál­kodásának kialakítása. Különösen vonatkozik ez a ruházati és vegyesipar- cikk-egysége-kre. A ki­sebb és a város — nagy­község — vonzókörébe eső községekben nem gaz­daságos a főárucsoportok­hoz tartozó cikkféleségek széles skálájának készle­tezése, árusítása, legfel­jebb csak a gyakrabban keresett, napicikk jelle­gű éké. Ugyanakkor kívá­natosnak látszik a helyi keresletfelmérésekre tá­maszkodó, minta utáni értékesítés, csomagküldés bevezetése, esetleg helyi szakvásárok szervezése. Igen kedvezőtlen a helyzet a szakmai után­pótlás dolgában. Ez első­sorban a környékbeli szakiskolák meglehetősen szűkös férőhely-kapacitá­sára, a városi kereskede­lem szívó hatására és nem utolsósorban bérezési kérdésekre vezethető visz- sza. A felnőtt kereskedel­mi dolgozók tervszerű és folyamatos szakképzését pedig számos olyan kö­rülmény gátolja, mint a kedvezőtlen utazási kö­rülmények, családi, szo­ciális problémák, vagy a kellő anyagi ösztönzés hi­ánya. Pedig: Hiába terme­lünk, ha nem tudunk kul­turáltan értékesíteni — volt a kerekasztal-vita egyik találó megállapí­tása —, s ennek komoly személyi és technikai fel­tételei vannak. Tóth István így látta a népfronttitkár ...igya kereskedelmi felügyelő Pszichológia Olvastam: az ttzempszlchológus dolga többé már nem a lelkizés. A pszichológus nem afféle lélekbúvár, hanem tudós ember. Nélküle már nehezen képzel- hető el egy modern nagyüzem. Úgyhogy nálunk is egyre több helyen alkalmazzák. Mondhatnánk, több az üzempszichológus, mint a modern nagyüzem. Per­sze nem mondjuk, mert vigyázunk az olvasók jó közérzetére. A közérzet egyre fontosabb. Van már munkahelyi közérzet, közéleti közérzet, az ifjúságnak is van közérzete. A nyugdíjasoknak mindig is volt. Már akkor is, amikor elmaradottabb öregurak úgy panaszkodtak: „Ezelőtt harminc évvel nem is tud­tam, hogy közérzet létezik a világon...” Egyébként ezelőtt harminc évvel is volt pszicholó­gus. Sőt, pszichológus vicc is. Egy áruház pszicholó­gust alkalmaz. A játékosztályon egy gyerek bömböl, hogy hintalovat akar. Az anyja azonban búgócsigát akar venni neki. A pszichológus felajánlja szolgála­tait, valamit súg a gyerek fülébe, s az elhallgat. A mama kíváncsian érdeklődik; vajon mi volt az a varázsmondóka, amely így hatott csemetéjére. A lé­lek tudósa elárulja: „Azt súgtam neki, hogy ha nem hallgat el, kap két olyan hatalmas pofont, hogy ő érzi magát búgócsigának.” A mai pszichológus azonban nem azzal foglalko­zik, hogy a gyerekeket ijesztgesse. Feladata, hogy a felnőtteket megnyugtassa. Különböző vizsgálatokat végez, amelyeknek teljességgel tudományos alapjuk van. Például, nekilát, s hónapokig tartó munkával megállapítja: megfelelő ember való a megfelelő helyre. Régen ez közmondás volt. Ma tudományos megállapítás. Elméleti. Mert: ha a pszichológus a vezetői nem találja megfelelőnek, lélektani okokból kénytelen hallgatni. Ha viszont a beosztottak nem megfelelőek, kénytelen tudomásul venni: már nem megfelelő emberből is kevés van a magyar iparban. A jó üzemi pszichológust azonban ez a kudarc sem kedvetleníti el. Jól megtanulta a szakma alapigazsá­gát: mindenkinek sikerélményre van szüksége. Te­hát nem elég a korholás, a bírálat, mert ez csak el­kedvetleníti az embert. Még a legtrehányabbat is meg kell dicsérni, ha megérdemli. És mindenki ér­demel valamilyen dicséretet. Például ha valaki egész nap lóg a munkahelyéről, mielőtt erre rámutatnánk, gondoskodni kell sikerélményről is a számára. S meg kell dicsérni azért, hogy reggel csak fél órát késett. Így a dolgozó tudja, hogy jóllehet nem csinál sem­mit, továbbra is számítanak rá, s élvezheti az erköl­csi és az anyagi megbecsülést. A jó pszichológus — ellentétben a rossz főköny­velővel — azt is tudja, hogy az erkölcsi megbecsülés éppúgy pénzt jelent, mint az anyagi megbecsülés. Az erkölcsi megbecsülés abban különbözik az anyagiak­tól, hogy a pénzt kézfogás kíséretében nyújtják át. Az üzempszichológia egyik fontos felfedezése, hogy a pénz kevesebbet ér kézfogás nélkül. Még fontosabb légkörben Összkomfortos köz­ség a Tisza partján Tisza- újfalu. A kecskeméti já­ráshoz egy éve tartozik és máris jól „beilleszkedett”. Lakói megteszik, amit le­het, sorsuk jobbra, szebb­re fordításáért. A kétezer ember több mint fele a tanyákon él, annak ellenére, hogy köz­ségük hosszú település, összeér a szomszédos Al- párral. Nemcsak szomszéd, hanem berendezkedése is csupa hasonlóságokból áll. Ez év elején a szövetkeze­tek egyesülésével itt is ki­alakul az egy falu, egy szö­vetkezet. Azóta a közvéle­mény is megváltozott. Min­den fizikai és szellemi erő most összefogva azon dol­gozik, hogy sikeres legyen az első „házas esztendő”. Ezt az összefogást szám­talan tényező bizonyítja, de közülük is kiemelkedik a szarvasmarha-nevelés és -hizlalás gyors fejlesztése. Ez évben megkétszerezték az állományt, amely közel van a kétezerhez. Amikor az istállókat végigjártuk nem kis büszkeséggel mondták a gondozók: az állatok zömét exportra fogjuk eladni. A község másik gaz­dasági egysége a háziipari szövetkezet, ahol zömében fűzfavesszőből készítenek „költeményeket” — leg­többjüket exportra. Mintegy kétszáz ember a községből eljárva keresi a kenyerét. Számuk azonban elenyésző a korábbihoz ké­pest. Valamikor szinte min­denki más vidékre járt dolgozni. A község útjai kiépítve és villannyal ellátva. Most a vízvezetékhálózatot bőví­tik, járdákat építenek. E tekintetben is a jól ellátott községek közé sorolható Tiszaújfalu. A lakosság szolgáltatási igényeinek ki­elégítéséről egy ktsz-rész- leg és tizenhat kisiparos gondoskodik, közmegelége­désre. Az eredményekben nagy szerepe van a község taná­csának, ahol az ügyét inté­ző ember megértést és se- g'ítőkészsóget tapasztal. A pártszervezeteket is a dinamikus fejlődés jellem­zi. Ha össze akarnánk szá­molni, hányán vannak a tiszaújfalui kommunisták, talán kétszáznál is többre rúgna a szám, mivel na­gyon sokan kerültek el in­nen városokba is, vezető funkcióba. A helyi pártszervezet olyan elvtársakboí áll, akik az osztályharc hosszú és bonyolult időszakában sze­reztek tapasztalatokat és rendszeresen felújítják tu­dásukat. Pártoktatásban negyvenhatan, a KISZ-ok- tatásban huszonhaton és a pedagógus szakszervezet tanfolyamán tizenheten vettek részt. A szövetkezet téli tanfolyamát négyszázan látogatták, a tizenöt isme­retterjesztő előadás hallga­tósága pedig megközelíti az ötszázat. Ezek a számok el­ismerésre késztetőek. Kife­jeződik bennük a lakosság­nak a társadalmi, politikai kérdések iránti érdeklődé­se. A propagandisták jó munkát végeznek, közülük is kiemelkedik Horty Sán­dor vezető-, segítőkész­sége. Az agitációs munká­ból minden kommunista kiveszi a részét. Több mint harmincán viszont párt­megbízatással különböző társadalmi szervezetekben dolgoznak. A KlSZ-szerve- zetben Fái István és ifj. Martus Pál végeznek ki­emelkedő munkát. Tevé­kenységük eredményeként a KISZ-taggyűlés a közel­múltban párttag ajánlást tárgyalt. A kommunisták munká­ját dicséri a napilapok iránti érdeklődés. Jelenleg 601 újság jár a községbe. A pártvezetőség községi híradó készítését tervezi, mivel a helyi kérdésekről is bővebb tájékoztatást akarnak adni a lakosság­nak. Az érdeklődést mutatja, hogy a könyvtárban há­romszáznál is több a be­iratkozott olvasó. Százak látogatják a rendszeresen működő termelőszövetkeze­ti klubot, amelyben egy­aránt megtalálja szórako­zását idősebb és fiatal nemzedék. A nyugdíjasok a pártházat vették birtok­ba, ahol kulturált körül­mények között hetente há­romszor találkoznak. A párttagok rend­szeres munkájáról pártcso- pontok gondoskodnak. A csoportok havonta tartanak gyűléseket. Itt minden kér­dés napirendre kerül, amely közérdeklődésre tart­hat számot. A község elő­rehaladásának döntő mo­mentumaként alighanem mégis az a demokratikus légkör említhető, amelyben mindenki jól érzi magát. Szabad utat biztosítanak az alkotásnak és az alkotók­nak. Horváth Ignác tudományos eredmény: a kézfogás pénz nélkül any- nyi, mint egy hitvesi csók, harminc évi házasság után — jó vacsora helyett. A pszichológia premisszái természetesen magára az üzempszichológusra is érvényesek. Az a tudomány, amely egy magyar üzemben azt állapítja meg, hogy sok minden nincs rendben, csak afféle sarlatánkodás. Ha viszont a pszichológus azt állapítja meg, hogy kenyéradója a legjobban vezetett üzem az ország­ban, nemcsak kenyérre számíthat élete végéig, ha­nem előbb-utóbb kocsira is. Keserű csalódás, ha a pszichológus, aki az egyetemen azt tanulta, hogy tu­dományága nélkülözhetetlen, rájön, hogy az üzem­ben ő könnyen nélkülözhető. Nem ismeri a pszicho­lógiát az a pszichológus, aki azt emlegeti, hogy csak akkor van rá szükség, ha szükség van rá és tiltako­zik az ellen, hogy azt kelljen megállapítania, amit a főnökök mondanak. Ma már (vagy még?) ugyanis sok az olyan igazgató, aki ha nem is az egyetemen, de az életben remek pszichológusnak bizonyul. S hí­vatja a pszichológust, aki megállapította, hogy a vál­lalatnál sok minden nincs rendben. Két percig tár­gyalnak párnázott ajtók mögött. A pszichológus ki­jön, s elkezdi hirdetni, hogy ez a legjobban vezetett vállalat az országban. „Mit mondtál neki?" — kér­dezi a főkönyvelő az igazgatót. „Semmi különöset — hangzik a válasz. — Csak annyit, hogy ha továbbra is akadékoskodik, úgy kirúgom, hogy a lába sem éri a földet!” Pintér István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents