Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

1971. augusztus 4, szerda S- oldal Látogatás a Kossuth Könyvkiadó kecskeméti kirendeltségén Növekszik az érdeklődés a pártkiadványok iránt Nyáron is akad munka bőven a Kossuth Könyv­kiadó Bács-Kiskun megyei kirendeltségén, ahol most fejezték be az első félévi terjesztési adatok elemzé­sét — Jó eredményekről szá­molhatok be a Petőfi Né­pe olvasóinak — érdeklő­dő kérdéseimre így kezdte válaszát a szabadságon le­vő vezetőt helyettesítő po­litikai munkatárs. — Ta­lán soha nem mutatkozott ilyen érdeklődés a Kossuth kiadványai iránt. Megyénk varosaiban, járásaiban mindenütt teljesítették a féléves előirányzatot. A kecskeméti járás korábban nem jeleskedett a politi­kai irodalom terjesztésé­ben. Most: 105 ezer forint értékű könyv talált gaz­dára. A megyeszékhelyen a vásárolt könyvek ára meghaladja a 200 ezer, Baján a 90 ezer forintot — A jó könyveknek avagy a terjesztők javuló munkájának tulajdonítja a növekvő keresletet? vtrz_ A rádión vagy a rádióban? Helyhatározó ragjaink között vannak belviszony- ragok, ha valaminek a belsejére, belső terére gon­dolunk (házban, házba, házból) és külviszonyra- gok, ha valaminek a felü­letéről van szó (asztalon, asztalra, asztalról). Nyelvünk a kül- és bel- viszonyragok használatá­ban nem mindig követke­zetes: a beteg fekhetik a kórházban és a klinikán, tanulni lehet a gimnázi­umban és az egyetemen is. Bőt tanulhat valaki az is­kolában és iskolán is. Ez a következetlenség más nyelvekben is megvan. A magyar ember üzemben dolgozik, az orosz pedig üzemen. Mi a folyosón sé­tálunk, a franciák a folyo­sóban. Nyelvünk régi szemléle­te, hogy külviszonyragok helyett belviszonyragokat használ. Ma is azt mond­juk, hogy valakit hátba vágnak, oldalba böknek, hasba rúgnak, pedig való­jában valakinek a hátára vágnak, oldalára böknek, hasára, rúgnak. A régi nóta is így kezdődik: „Ka­lapomban hervadó bokré­ta”, pedig a bokréta csak a kalapon szokott lenni. Ma azt mondjuk, hogy a mezőn és a szigeten sé­tálunk, holott régen in­kább a mezőben és min­den esetben a szigetben sétáltak. Az iskolában pádban ülnek a tanulók, a kertben pedig pádon ülünk. A magyarázat könnyű: az iskolai pad zártabb, mint a kerti. A zárt karosszékre gondolva a székben ülünk, de ha egyszerű székről van szó, csak széken. A gyerekek játszhatnak az udvaron és az udvarban is, asze­rint, hogy az udvar sza­bad terület vagy elkerített rész. A körülkerítettség vagy a nyílt térség szem­lélete szabja meg, hogy temetőben vagy temetőn, vásárban vagy vásáron járunk-e. Ma már a kocsinak gép­kocsi jelentése is van. Könnyen megértjük, mi­kor ülünk kocsin, és mi­kor kocsiban. Az utca szó mindkét fajta ragokat fel­veheti. Tehát lakhatunk a Zöldfa utcában vagy a Zöldfa utcán. Ha azonban az utcáról általában be­szélünk, a külviszonyra- gokat szoktuk használni. Ezért mondjuk azt, hogy valaki az utcára kerül, ál­landóan az utcán csatan goi kor a belviszonyragokat használjuk, ha pedig álta­lában beszélünk róla, ak­kor a külviszonyragokat. Ha általában van szó a faluról és a városról, ak­kor azt mondjuk, hogy falun vagy városon törté­nik valami. De ha saját falunkról, városunkról van szó, akkor falunkban vá­rosunkban szokott valami történni. Talán magyarázat nél­kül is érthetők a követke­ző példák: erdőben sétá­lok, szeretek sétálni az erdőn, a konyhában főz, ez a foglalkozás sokat hoz a konyhára, az igazgató az irodában dolgozik, lá­nya irodára kerül munkára. Mindezekből a példákból mevállaníthatjuk, hogy nyelvünk a finom árnya­latokat is ki tudja fejezni. Végezetül még egy pél­dát: rádión vagy rádió­ban. Ennek a használata szempont kérdése. A hall­gatók rádión hallgatják az előadást (a műsort hang­hullámok közvetítik, nem tudjuk mihez kapcsolni), az előadó pedig a rádió­ban tart előadást (a rádió épületére gondolva). A be­mondók szerint rádióban adnak elő valamit, a hall­gatók szerint a rádión. Kiss István — Mindkettőnek. Sike­rült könyvek kerültek for­galomba az első félévben. Engem, személy szerint a tudományos igényű munkák és a kézikönyvek iránt mutatkozó kereslet lepett meg. Háromszáz példányt hozattunk a Politikai kis- szótárbóL Pillanatok alatt szétkapkodták. Az eredeti rendelést később kétszere­sével megtoldtük, mégsem tudtuk az igényeket kielé­gíteni. A pártszervezetek, párt­bizottságok támogatása is mind hatékonyabb. Ezt különösen a kecskeméti járás esete példázza. Rövid Idő alatt szinte megkétsze­reződött a forgalom. Az alapszervezetek többségé­ben művelt, olvasott em.- bereket bíznak meg a párt­kiadványok terjesztésével Baján, az ÉPSZER Vállalatnál havonta 10 ezer forintos forgalmat bonyolít le egy nyugdíjas: elisme­rik tudását, hisznek aján­ló szavainak. Néhány helyen valóságos verseny alakult ki a ha­sonló adottságú űzőnek, Kiskunfélegyházán — pél­dául — a Vegyipari Gép­gyár és a Műanyaggyár kö­zött. A haszon többféle. Mindkét helyen fél év alatt teljesítették a tizenkét hó­napra tervezett előirány­zatot, s ami még fontosabb: a dolgozók jobban megis­merkednek pártunk állás- foglalásaival a haladó tu­domány újabb alkotásaival. Nagy örömünkre szolgál a pártfolyóiratok növekvő olvasottsága. Az előfizetők száma a közeli hetekben már túlhaladja a 6 ezret. Természetesen a napi poli­tikai eseményekkel foglal­kozó Pártélet a kereset­tebb. Az elméleti kérdése­ket tárgyaló Társadalmi Szemlét 1200-an járatják. Mi gondoskodunk vala­mennyi pártoktatási formá­hoz szükséges könyv, jegy­zet beszerzéséről. Idén nem lesz semmi fennakadás, ígérhetjük. H. Bt. 9. FOGOLYCSERE A világsajtó által „repü- első — angol — jelentés lőgéprablások vasárnapjá- így számolt be szeptember nak” nevezett nap 1970. 12-én a túszok szabadon szeptember S-a volt — bocsátásának kezdetéről: október elsején az eltéri- „Megérkezett Ammanba tett repülőgépek minden az a mlnibuszkaraván, utasa visszanyerte szabad- amely a sivatagi katonai ságát. repülőtérről a jordániai A zerkal sivatagi repü- fővárosba hozta a gerillák lőtérről legtöbbször mini- áltál szabadon bocsátott busszal indult el a jordá- utasok első szállítmányát, niai főváros, Amman felé A minibuszokat, amelyek- egy-egy kisebb túszcso- ken egyenként 8 10 utas, port; az Ammanba érke- asszonyok és gyermekek zőket az Intercontinental tartózkodtak, két katonai szállodában helyezték el teherautó kísérte. Az uta- (nem ritkán a folyosóra s°k elmondották, hogy a helyezett matracokon), or- gerillák a körülményekhez valakit az utcáról vosi vizsgálaton estek át képest jól bántak velük, szedtek fel. Ha egyedi, meghatáro­zott helyről van szó. ak­és el kellett szenvedniük még az izraeli állampol- a világsajtó kíváncsi tudó- gárságú utasokkal szem- sítóinak ostromát is. Az ben sem alkalmaztak meg­Lengyel József 75 éves A Kicsi, mérges öreg úr Lengyel József egy rövid­lélegzetű. ám nagy erejű elbeszélésének a címe. Aki egyszer is beszélt az íróval aligha tud másként gon­dolni rá, mint „kicsi, mér­ges öreg úrra’’’ pedig az elbeszélésbeli, letartózta­tott öreg fizikaprofesszor nem kulcsfigura, nem biográfikus visszaemléke­zés hajdanvolt önmagára. Aki ismeri az írót, az tud­ja, hogy az elbeszélésbeli Andrián professzor másod­percre beosztott életvitele, egész karaktere meglehető­sen távol áll Lengyel Jó­zsefétől Egyébként is, nagyon nem szereti — erről egyik elbeszélésben részletesen is szól —, ha az író örök­kön saját gyermekkori, majd későbbi élményeit kérődzi vissza. Ott kezdő­dik a prózaíró — vallja —, amikor már képes olyan emberek lelki bőrébe is be­lebújni, akik egyébként távol állnak a szerzőtőL Miért hát a csábító azo­nosítási készség, hogy mindenáron kicsi, mérges öreg urat lássunk benne? Nyilvánvalóan csak az egyik oka, hogy Andrián professzor letartóztatásá­nak körülményeit a sze­mélyi kultusz éveiben — sajnos —, olyan szakszerű tárgyismerettel idézhette fel mint aki maga is átél­te ezt. Már több Indíté­kunk van az azonosításra, ha arra gondolunk: írásá­nak hőséhez hasonlóan, a szenvedésekkel, érthetetlen és értelmetlen vádaskodá­sokkal teli években, az egy évtizednél hosszabb ideig tartó lágerélettel és száműzetéssel szemben ő is a tiszta értelem, a ráció és az emberiesség védőpajzsát emelte feL S ez nem ebből az egy elbeszélésből derül ki, hanem szinte valameny- nyl nagyszerű írásából, amely ezekről az évekről szól. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az évek tették jó íróból nagy író­vá. Az Igéző, az Elejétől végig, a Sárga pipacsok olyan mélységű és olyan rangú írások e korról amelyhez hasonló erejű és Igazságú irodalmi művek Az író otthonában alig születtek a világ más tájain is. Lengyel József azonban nem egyszerűen a múlt íródeákja, még akkor sem, ha első, jelentősebb írása, amely nevét megalapozta, a: Visegrádi utca, valójá­ban történelmi visszaemlé­kezés, naplószerű beszámo­ló 1919-ről, a Tanácsköz­társaság kikiáltását meg­előző, majd az azt követő napokról. Kicsi, mérges öreg úr ő, a forradalom konszolidáltabb éveiben is. Mi sem áll távolabb tőle, mint a puszta meditálás, merengés az elmúlt idő­kön. Valami lenyűgözhetet- len erő köti össze a leghét­köznapibb valósággal. Mi­kor 1963-ban Kossuth-díjat kapott, és erről a kapcso­latról beszélgettem vele, félig komolyan, félig tré­fásan így válaszolt: „Ami­kor az SZTK rendelőinté­zetben fél órát kell sorban állnom az L-betűnél, hogy megkeressék a kartonomat, akkor mindig biztosítják számomra a napi mérge- lődnivalómat, s egyben azt is, hogy ne feledkezzem el: hogyan élnek az embe­rek?” Valóban; tudja, hogyan élnek az emberek — s nemcsak az SZTK-rendelő­ből. Hetvenöt évesen is együtt él korunk gondjai­val, örömeivel s mindig teljesen egy nyelvet beszél a fiatalokkal Hazajött Ma­gyarországra, szinte isme­retlenül a fiatal írók előtt — a történelmi riportázs- nak nevezett, 1929-ben írt Visegrádi utca csak 1957- ben jelent meg először Ma­gyarországon —, mégis pil­lanatok alatt példaképük­nek, harcostársuknak érez­ték az idős kommunista írót. A közelmúltban Veszprémben a tévéfilmek versenyének zsűrijében ér­velt, vitázott, mert a film régi szerelme. Nemcsak íróként, teljes társadalmi­emberi mivoltában kötődik életünk minden porcikájá- hoz. Most, augusztus 4-én van 75. születésnapja. Talán ér­demes felidéznünk még igen korai, avantgarde korszakából való versének néhány sorát, a verset, amit huszadik születésnap­jára írt: „De tudom / Nincs lehe­tetlen / És a természet örök törvényeit egyszer felpec­keli egy ember, / Amint az utolsó hogyantól felszáguld a bizonyos miért-hez”. Bernáth László különböztetést. Volt enni­valójuk, vizük és a geril­lák orvosokat is küldtek a gépekbe”. Ez a szeptember 12-i nap még egy, a túszok ér­dekében tett felhívással kezdődött. A Vatikánvá- rosban hivatalosan beje­lentették, hogy VI. Pál pá- oa személyes üzenetet kül­dött a gerilláknak és kér­te őket az utasok szaba­don bocsátására. A reggeli jelentést déli két órakor egy másik, nagy izgalmat keltő közlés követte. A jordániai fővárosban a PNFF szóvivője bejelen­tette: ugyanabban az idő­ben a zerkai repülőtéren a kommandóegységek ez­zel megbízott tagjai dina- mittal felrobbantották a homoksávon álló három gépet, a Swissait, a TWA és a BOAC utasszállító gépeit. Ekkor már a túszok nagy rés.ze nem volt Zer- kában — az utolsó 140 utast pedig néhány perc­cel a robbantás előtt szál­lították eL A tizenegy gerillaszer­vezetet egyesítő Paleszti­nái Felszabadítás! Szerve­zet nem sokkal ezután közölte: ülést tartott „va­lahol arab földön” és el­határolta magát a három elrabolt repülőgép felrob­bantásától és ideigelenesn felfüggesztette a PNFF tagságát a szervezetben. Ebben az időben már csak 50—60 túszról volt szó; a többieket szabadon bocsátották és azok Am- manból, legtöbbször Cip­rus érintésével hazautaz­tak. Jordániában ebben az időben heves harcok foly­tak Husszein király had­serege és különböző geril­laegységek között — ez is nehezítette az értesülések szerzését a túszok sorsá­ról. Szeptember 22. és 27. között a PNFF megbízott­ja közölte: mivel biztosí­tékokat kaptak követelé­seik teljesítésére, a még fogságban levő utasokat hamarosan szabadon bo­csátják, mégpedig Egyip­tom jordániai nagykövet­ségének közvetítésével ad­ják át őket a Nemzetközi V öröskeresztnek. Szeptember 30-án aztán végérvényesen lezáródott a túszok ügye, kora reg­gel elindult, délelőtt Cip­rusra, majd Athénba ér­kezett az utolsó néhány fogoly is és ezzel egyidő- ben a brit, a nyugatnémet és a svájci kormány hiva­talosan is nyilvánosságra hozta a döntést: szabadon bocsájtja az általa fogva tartott gerillákat. A követ­kező nap hajnalán az an­gol légihaderö egy repü­lőgépe felszállt London egyik katonai repülőterén. Egyetlen utasa volt, Leila Khaled Palesztinái geril­laleány. A gép leszállt Münchenben, itt felvette a három nyugat-németor­szági börtönből odahozott arab gerillát, majd Zü­richben, ahol a Svájcban elítélt geriallaharcos is be­ült a gép utasterébe. Há­rom órával a zürichi in­dulás után a gép leszállt Kairó repülőterén. Megérkezésük napján éppen ülést tartott Mont­realban az ICAO, a nem­zetközi polgári repülés­ügyi szervezet tanácsa. Az ülésen szót kért El Me- leigi, az EAK képviselő­je és bejelentette, hogy a Kairóba térített és ott fel­robbantott amerikai (Pa- NAM Boeing—747-es) re­pülőgép-eltérítőit és el- pusztítóit az EAK hatósá­gai az egyiptomi törvé­nyek értelmében helyezik vád alá és ítélik majd el. (Következik: Banditák a gépen)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents