Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
I oldal 1971. augusztus 4, szerda Cipffgyári beszélgetések I. Munkások és szakmunkások-I flkí a város központja felöl halad a kecskeméti László Károly utcán, annak hamarosan feltűnik a földszintes házak között az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzemének kétemeletes épülete. Feltűnik az is, hogy bentröl nem hallatszik semmi féle „ipari robaj”, csendben dolgoznak a gépek, s bizonyára ezért is maradhatott a gyár a város belterületén. Az udvarban tökéletes rend, tisztaság, de az ember akkor sem tapasztal mást, ha bejárja a műhelyeket, raktárát, irodákat, szociális létesítményeket. összesen 540 ember dolgozik itt Nem volt öncélú az újságíró látogatása. Többéi felhívták a szerkesztőség figyelmét arra, hogy az üzemben meglehetősen nagy méreteket öltött a fluktuáció, a munkáselvándorlás és jó lenne, ha valaki kiderítené ennek az okát, összetevőit. Szerintük az a baj, hogy a betanított és a szakmunká' sok közötti különbség „el-i mosódik” a keresetben J nem becsülik meg eléggé a szakmunkásokat. Mi ai igazság? I — Három évig — 19654- 68-ban — volt lehetőségünk arra, hogy Martfűn, az ottani cipőgyár szakmunkásképző intézetében fiatalokat képezzünk ki. Ez a lehetőség sajnos, megszűnt, mert nincs kollégiumi hely. A három év alatt mintegy 20—25 fiatal szakmunkás jött hozzánk a martfűi intézetből. Szalag mellé kerültek ezek a gyerekek, s először úgynevezett betanulóbért kaptak, majd a teljesítménytől függően alakult a fizetésük, s ez körülbelül 1400 forintot tett ki. A teljesítménynél aztán valóban nincs különbség szakmunkás és betanított munkás között. Sőt gyakran jobb a betanított munkásnak, mert azt nem rakosgatják ide-oda, hiszen csak egy művelethez ért. A szakmunkásnak Viszont mindenhez értenie kell — sorolja Petróczi Sándomé személyzeti vezető. ,, : — Talán meghökkentő lesz, amit most mondok, de ez a tapasztalat — kezdi a tájékoztatást a témáról Hegedűs Menyhért igazgató. — Lassan oda jutunk el, hogy a cipőgyártáshoz nem szakmunkásra van szükség, hanem olyan emberekre, akikben technikai készség rejlik. Ezzel nem a szakmunkások ellen beszélek, hiszen az ő tudásuk nélkülözhetetlen az előregyártás- nál. De ami a cipő „összeszerelését” illeti, ott feltétlenül helytálló a fenti megállapítás. Akik ugyanis kikerülnek a szakiskolákból, nem tudnak cipőt csinálni, csak elvileg. Ha ide jönnek, a tömeggyártást végző üzembe, megakadnak. Természetesen a szakmunkás alapbesorolása magasabb, mint a betanított munkásé, de ha mindketten oda állnak a gép, a szalag mellé, elválik, hogy ki tudja jobban. — Például a gyárban dolgozik egy erdésztechnikus, mint betanított munkás. Nem adnám oda három szakmunkásért. Szóval, hogy összefoglaljam a lényeget — mondja az igazgató — az, hogy valakinek szakmunkás-bizonyítványa van, kiindulási alapnak jó. De, hogy, valójában menynyit keres, az mégis a teljesítményen múlik. flz igazgató véleménye valóban meghökkentő, de csak addig, amíg hozzá nem teszi, hogy a gyár, az üzem mégis arra törekszik — érthetően — hogy minél több szakmunkással rendelkezzék. Aki ugyanis elvégezte a stúdiumokat, kitanulta a mesterség fortélyait, annál nagyobb a valószínűsége a több és minőségileg jobb munkának. Egyelőre azonban még a szakmunkás- hiányon belül, vagy azzal párhuzamosan munkáshiánnyal is számolnia kell a kecskeméti üzemnek. — A termelés alapját feltétlenül a jól képzett szakmunkásgárda képezi majd. De mert itt, Kecskeméten nincsenek meg elsősorban az anyagi feltételei az iparitanúLó-kép- zésnak (kollégium, tanműhely stb.) kénytelenek vagyunk a felnőttképzéssel foglalkozni. Már csak a megyei tanács engedélye hiányzik ahhoz, hogy meginduljon a 400 órás tan-i folyam, amelynek résztvevői majd szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A tervek szerint ezáltal i negyedik ötéves terv vé' gére 150—200 szakmunkásl képezhetünk ki jelenleg dolgozóink közül — mondj á Petróczi Sándomé. i Hozzá kell tenni, hog4 nemcsak a kecskeméti, haj- nem a kiskunfélegyházi ét a tatai üzemre is vonatkozik ez a szám, hiszen a három üzemnek Kecskemét központja. — T Ö b i) 61 keresnek majd, akik sikerrel végzik a tanfolyamot? — Ezt nem ígérhetjük meg. Itt is érvényes lesz az, amit korábban mondtam: a szaktudás mellett elsősorban a teljesítményt fizeti meg a vállalat. Gál Sándor (Következik: Elvándorlók.) Vagonok - gumikeréken... Minden negyedik tonna áru közúton jut célba Az ipari forradalom az első gőzmozdony „sípszavával’ kezdődött és most a tudományos technikai forradalom időszakában az áruszállítás „teherviselői” megváltoznak. Ismét nagyobb szerepet kapnak a folyók, de legerősebb az előretörés: a közutakon. Lehet valamivel gyorsabb?... Az országutak forgalma sokszorozódik. Elég végignézni egy főútvonalat, hogy ennek a változásnak a „röntgenleletét” lássuk. Teherautók ezrei tartanak a nap- minden percében értékes terheikkel a céljuk felé; robosztusságuk mellett is elegáns kamionok hozzák-viszik feszített tempóban a fontos termékeket; valóságos gumikerekeken haladó vagonsornak tűnik sokszor egy- egy teherautó-oszlop. A közutakon bonyolódó áruforgalom növekedése azt jelenti, hogy ma már — átlagosan — minden negyedik tonna áru gumikerekeken teszi meg az Hiánycikket pólóinak »BIPf Wmmsm Äff ... ' iÉ ÉPil HHéhé H-Js fa feflgip wmmmF"■? J Éli Sir Bár hitelkedvezményekkel és egyéb támogatással is arra ösztönzi államunk a termelőket, hogy mind kevesebbre csökkenjen a hiánycikkek száma, néhány áruféleség még mindig krónikusan eltűnik az üzletekből. Ilyen a füstcső is, amiről akkor győződik meg bosszankodva az ember, ha egy-egy méretet hiába keres. Az igények hatására az elmúlt években a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz haj ott végre nagyobb fejlesztést, s újabban az egyik szegedi ktsz is üzemépítéssel bővítette a gyártó kapacitást. A közelmúltban új termékként bevezette a füstcsőkészí- tést a Kecskeméti Fémipari Szövetkezet is. Megtették az előkészületeket az alumínium alapanyagú füstcsövek termelésére, 4 saját tervezésű célgépet helyeztek üzembe. Eddig 50 tonna füstcső szállítására érkezett megrendelés. Képünkön a könyökcsőhaj- lítás művelete látható. Pásztor Zoltán felvétele MMp*' "«»Ufr Túl a megyehatáron A KECSKEMÉTI Zöldségtermesztési Kutató Intézet híre messze túljutott a megye határán. Ezért is kapott az intézet olyan feladatot, hogy Bács-Kiskun megyén kívül Baranyában és Tolnában is segítse a zöldségtermesztés fejlesztését, korszerűsítését. Két évvel ezelőtt a villányi dombok lábánál egy 80 holdas telepet létesítettek kísérleti célokra. A telep eddigi eredményeivel elégedettek a megye szakemberei. íme egy részlet a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elé került tájékoztató jelentésből: Igen helyes a kecskeméti kutatóknak az a törekvése, hogy a hagyományos baranyai zöldségkultúrákkal, így a mohácsi áttelelő kelkáposztával, salátával és a korai zöldborsóval is foglalkoznak. A régi irodalmi feljegyzések szerint Siklós és Villány környékén a fű- szerpaprika is jó színanyagot kap, Az eddigi eredmények ezt igazolni látszanak. Az idei kísérletekben érdeklődésre tart számot a négy hagyományos uborkafajta mellett a legújabb kecskéméi fajták kipróbálása. A kísérlet még nem fejeződött be, de már most megállapítható, hogy az utóbbiak beváltak ezen a vidéken. A VÉGREHAJTÓ bizottság úgy foglalt állást, hogy érdemes a telepet fejleszteni. A kutatók munkája kedvezően hatott a villányi Űj Alkomány Termelőszövetkezetre is. A szomszédságban zöldségkertészetet létesítettek. Ily módon közvetlen együttműködésre nyílik lehetőség. A helybeli szakmunkásiskola tanulói sok gyakorlati ismeretre tesznek szert a kísérletek rendszeres látogatásával. A kutatás, a nagyüzem és az oktatás ilyen szerencsés találkozása szinte szükségszerűen kínálja a telep további fei- lesztését. Baranyában máris híre van a kecskeméti kutatóknak. Herbert János a telep vezetője elmondja, hogy jelenleg 27 fajta paradicsomot nevelnek a kísérleti parcellákon, — Olyan ellenőrzést is végzünk, hogy egy napon ültettük el Kecskeméten és Villányban ugyanazt a paradicsomfajtát. Megfigyeljük, hogy különböző talaj- és éghajlati körülmények között miképp fejlődik, mennyi a hozam. RENDSZERESEN tartunk szakmai bemutatókat. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei érdeklődnek kísérleteink iránt. Egyes paradicsom-, uborka-, paprikamagokfcól máris számos megrendelést kaptunk; A Zöldségermesztési Kutató Intézet villányi telepe tehát jó példa a kertészeti kutatás és a nagyüzemi termeszés együttműködésé £• S, útját rendeltetési helyére. A gazdasági számítások azt is szolgálják, hogy még közepes távolságon is kifizetődő a teherautó alkalmazása. A szállításra fordított idő jelentékenyen összezsugorodik és a kényesebb árut — az esetek tonságosabban lehet eljutó tatni. • Mostani ötéves tervünk azonban még gyorsabb „fejlesztési sebességre” kapcsol. Í975-re már 120 ezer tehergépkocsival számolhatunk és a közúti közlekedés által elszállítandó áruk súlya 22—33 százalékkal növekszik. Érdemes megjegyezni, hogy: az elszállításra váró ösz- szes áruk mennyisége „csak” 18—19 százalékkal emelkedik, tehát a közúti szállítás az átlagosnál gyorsabban fejlődik. Mindez azonban tennivalókra nagy többségében biz- is figyelmeztet Mind a négy henger fontos! Csak a legfontosabbakat soroljuk fel: mindenekelőtt jó utak kellenek, aztán a járműállomány jobb összetétele következik, ha már az úton vagyunk a teherautóval, akkor kell a szolgáltatás, mert bizony az áruszállításnál még mostohább a szerviz, mint a személygépkocsiknál és végül rangot kellene végre adni a szakmának. Ha a tennivalóknak ez a „négy hengere” zavartanul működik, akkor zökkenő- mentes lesz a teherszállítás is. öt év alatt a költség- vetés 30 milliárdot szán a közúthálózat fejlesztésére. Az útépítés minden kilométerét csak millió forintokban lehet mérni és utána is jelentős összeget követel a karbantartás. A tervtörvépy szerint minden kétszáz lakosnál ria- gyobb települést be kell kapcsolni az országos úthálózatba. Az elkövetkező évek teherautó-vásárlásainál jobban figyelembe kellene venni az eddigi tapasztalatokat, és elsősorban a már jól bevált típusokhoz ragaszkodni. Az is igaz, amit sokszor félig tréfásan, félig keserűen mondanak a „pilóták”, hogy: rozoga autóval nem lehet célba érni!... A szervizellátás hű „tükörképe” az országút, ahol tehetetlenül vesztegelnek az árukkal megrakott gépkocsik. A tehergépkocsijavító műhelyekből sorra mennek el a szerelők, mert a személygépkocsijavításnál jobban megtalálják a számításukat. S végül a régi gondok ismétlése: a gépkocsivezetők szakmai elismerése. Tulajdonképpen nem is a pénzzel van legtöbbször baj, mert, aki sokat dolgozik, tisztességesen is keres. De, még sincs megfelelő rangja a szakmának.;: A korszerű termelés szimbóluma Korunk egyik szimbóluma a gépkocsi. Nemcsak a sebesség, a XX. századi tempó jelképe, hanem: a korszerű ipari termelésé is. Ugyanis ahhoz, hogy egy gépjármű elkészüljön több száz vállalat óramű pontosságú együttműködése szükséges. Ezért sokan a járműgyártást egy ország ipari fejlettségének, szervezettségének mércéjeként is emlegetik. Az elmúlt esztendők beruházásai — a közúti járműgyártásra fordított erőfeszítések — hazánkban most kezdenek beérni. Külföldi szabadalom alapján már sorozatban készülnek a nagy teljesítményű motorok, európai méretekben is figyelemébresztő autóbuszgyártás formálódik és a tehergépkocsik speciális fajtáira országhatáron túlról is gyarapszik az érdeklődés. De, ehhez éppen az kellett, hogy ennek az üzemi alapját előbb megteremtsük! Erre aztán lehetett építkezni... A közúti járműgyártás termelési kultúrában is magasabb szintet jelent. Az egymáshoz kapcsolódó alkatrészek ezreiből áll össze a végtermék és egyetlen hanyagság és elmaradás „defek- tessé” teheti az egész termelést. A gyártási fegyelem megszilárdítása többszörös haszonnal is kecsegtet, nem csupán a járművek elkészülésére garancia, hanem ennek előnyeit saját üzemen beiül is érezhetik. „Határtalan'9 szemlélet A gépjárműgyártás „tálcán kínálja” a nemzetközi együttműködés előnyeit is. Azt nem is kell bizonygatni, hogy hazánk például képtelen lenne az összes igénynek megfelelő „autóparádét” felvonultatni a vevőinek; de az országhatáron túltekintés a termelésre is vonatkozik. Egy-egy ország egy-egy termék gyártására specializálhatja magát és abból ellátja — a hazai igények mellett — a külföldi érdeklődőket is. Ennek a gazdasági kooperációnak, a gyártási horizont tágításának valamennyi részt vevő ország látja a hasznát! Kialakíthat — éppen a nagy kereslet miatt — gazdaságos sorozatot, s érdemes ezért I jék . a legkorszerűbb technikát ‘ is szolgálatba állítani.' Egyetlen példa: hazánkban nemzetközileg is elismert nagy volumenű hátsóhíd- gyártás történik, de csak azért növekedhetett tíz év alatt a tízszeresére a termelés, mert — a hazai felhasználás emelkedése mellett — a Szovjetunió évente több tízezer darabot vásárol belőle. Ha a közúti áruszállításról, a gumikerekeken száguldó „vagonokról” beszélünk, akkor nem elegendő csak ezekre a modern és egyre nagyobb teljesítményre képes gépjárművekre gondolni, hanem mindarra, ami lehetővé és indokolttá tette, hogy a szerepük a jövőben még jobban növekedB. J.
