Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Hobby... hobby... hobby... hobby...

■

Micsoda felkapott szó lett az utóbbi időben... Es mint ez a divatos kifejezésekkel oly gyakran megesik, használatában bizonytalanok vagyunk. Mi is a hobbi?.. Foglalatosság ? .. kedvtelés ?.. szenvedély ?.. mánia?..

Sokan a szabad idő mikénti eltöltését értik alatta. Hobbym a sport, a zenehallgatás — mondják, mások pedig leszűkítve a fogalom körét valamilyen céltudatos és rendszeres tevékenységre vonatkoztatják.

Kecskeméten ez utóbbi értelmezésben rendezték meg — sikerrel a városi hobby kiállítást. A művelődési központ munkatársai felkutatták a különféle gyűjtési, barkácsolási szenvedélynek hódolókat Néhány esetben valóságos detektív-iinunkát kellett végezniük és sok rábeszélésbe került míg rábírták az Illetőket a kiállításon való részvételére. Máskor pedig szívélyes fogadtatásra találtak, sőt a hobby „megszállottái” — mint egy különleges, titkos szekta tagjai — ismervén egymást, újabb és újabb címekkel és ötletekkel gazdagították a szervezők listáját.

A kiállítási terem érdekes gyűjteményei láttán azonban mégsem világosodott meg eléggé a hobby szó értelme, tartalma — és még kevésbé valóságos emberi értéke. Az ellentmondó tevékenységek különbözősége szinte tagadja egymást Mert ugyebár a megyeszékhely határában elterülő hobby-kertek- ben eltöltött szabad idő, és ennek eredményeként az itt megtermelt zöldség és gyümölcs, ha parányi méretekben is, de letagadhatatlanul társadalmi hasznos- ságú, és így értékes időtöltésnek számít. De milyen emberi, közösségi értékeket gyarapít a boltokban borsoß áron megvásárolható apró italos üvegek gyűjteménye, melyek üresen (?) vagy drága itókákkal telten sorakoznak a lakás talán jobb sorsra érdemes könyvespolcain?..

A modellezés kézügyességet és alkotó fantáziát fejlesztő tevékenység. Tervrajzok, pontos számítások alapján kell felépíteni elemeiből a kisebb-na- gyobb hajót, repülőgépet, ódon épületet De a régi és új gépkocsik kicsinyített másai már — ha nem is .olcsó áron — bármely szaküzletben megvehetők. Ezek gyűjteménye már nem igen árulkodik gazdájuk tehetségéről, fantáziájáról — csupán a pénztárca lehetőségeire utalnak talán.

Először is talán számba kellene venni a hobby „vállfajait” Zsebnaptár, étlap, cigarettadoboz, a könyv, a hanglemez, érme gyűjtésétől kezdve a kutya- vagy galambtenyésztésig. Szalvéta, címke plakát, meghívó, ex libris, régi tárgyak, fegyverek, bélyeg, levelezőlap... — de mennél tovább gondolkozunk, annál több lehetséges és a valóságban is létező gyűjteményt sorolhatunk fel. E tevékenység általános jellemzője a viszonylagos passzivitás. A szenvedély nem a dolgok megteremtésére, előállítására irányul, csupán a birtoklás a cél. A ritka, egyedi példányok megszerzésének öröme és a számszerűség, a gyűjtemény nagysága, méretei felett érzett elégedettség motiválja eme kedvtelés részeseit. Ugyanakkor ez a szenvedély teremtette meg a világ nagy képzőművészeti gyűjteményeit, és ez ad kenyeret sok országban a művészek kezébe is.

A kép, a szobor, a régiség költséges dolog, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy lakásukban múzeumot; képtárat létesítsenek. A címke, a levelezőlap viszont mindenki számára elérhető — mondják sokan. Ez valóban így van, de az anyagi kihatásokon kívül létezik még egy szempont, mely értéket ad eme foglalatosságnak. Nevezetesen, hogy a papírszalvéta, cigarettásdoboz, apró üvegek, naptárak, söralátétek gyűjteménye semmiféle értékkel nem rendelkezik, és gazdájuk egyes darabok megszerzésével nem lesz több, gazdagabb, értékesebb ember. Képességeit semmilyen hatás nem gyarapítja, fejleszti, foglalatossága ebben az értelemben értéktelen, passzív. A bélyegek, érmék, népi használati eszközök, de még az egy-egy országból témánként összeállított levelezőlapok is hasznos, értékes ismeretekkel gazdagítják tulajdonosukat.

A hobby gyakolati tevékenység is. Bizonyos szempontból a más országokban már fejlett, nálunk sajnos még csak gyermekcipőben járó „Csináld magad” barkácsmozgalommal is rokonítható. Hány és hány ember tölti (vagy töltené) szabad idejét szívesen kertészkedéssel, gyümölcsfák, kicsi parcellák megművelésével, hogy az irodák, géptermek áporodott, füstös levegőjét olykor a természettel cserélhesse fel.

Mások lakásuk berendezési tárgyait készítgetik, bútordarabok, zárak, különféle praktikus dolgok kerülnek ki kezük alól. A hajó, repülőgép és egyéb modellek nagy türelmet, hozzáértést igénylő építése is teremtő fantáziát és kézügyességet igényed.

A technikai forradalom igen sok embert ipari részfolyamatok apró, mechanikus végrehajtójává kényszerít. A gépies munkáért cserébe viszont egyre több szabad idővel ajándékozza meg a modern társadalmak polgárait

A hobby a szabad idő eltöltésének aktív módja az emberi alkotás szükségletének pótlólagos kielégítését szolgálja. Napjainkban ezért teljed megállíthatatlanul.

Pavlovits Miklós

Szőrös József lajosmizsei fafaragó munkát

Gál Farkas:

Romantika

i.

Minden napom a létezés csodája érzések csúcsa, gondok bánya-mélye háború, amit magam ellen vívok s az' éj burkában megszülető béke.

Minden napom egy-egy mélység, amelybe hiányod miatt szédül bele lelkem s mint céltalan géphez kötött pilóta száguldók fény- és felhőrengetegben.

Minden napom csak úgy hozza meg nékem a várva-várt és áhított nyugalmat ha látlak és ha szép arcod nyarában sötét szemeid bátorítást adnak.

Minden napom már úgy telik ezentúl hogy belső tájam tűzgömbjébe zárva égetlek és vagy felolvadsz, vagy végül mindkettőnknek hamuvá ég a szárnya.

11.

Eltűnődöm azon, hogy meddig élek hány évig ég a csillag még szememben hányszor csodállak meg szólni se tudva te közeli, mégis elérhetetlen.

Eltűnődöm azon is, hogyha végül s mindörökre le kell mondani rólad mivégre van e nagy szomjúság bennem s van-e súlya az érted ejtett szónak?

Bárhogy is lesz, előtted térdet hajtva megköszönöm, amit eddig is adtál mert csontjaimban zenél már a hangod bár most is messzebb vagy.a csillagoknál.

„Testvéri színek

A mamink kenyerén harmóniája”*

C' V E kalocsai tárlat létrejötte nemes;

Miután kit évvel ezelőtt a .JKöltők egymás közt" című újszerű antológia napvilágot látott, kritikák egész sora vetette fel, hogy a gyűjtemény nélkülözi az antológia legfontosabb sajátosságait. Az akkor bemutatkozó költőket nem valamiféle egységes szerkesztési megfontolás sorakoztatta egymás mellé, amely például az azonos törek- vésűek csoportosulásán vagy válogatásán alapulhatott volna. Ehelyett annál több kis első kötettel szolgált a kiadvány, amelyek mégsem érhettek fel az első kötet rendszerint meghatározó is jó esetben feltétlenül poéta- avató élményével.

Ebből a könyvmüfa- Jokat gyarapító próbálkozásból gyakorlat válik, amennyiben megjelent a folytatás „A magunk kenyerén” címmel. A gyűjtemény tizennégy induló költő pályakezdéséhez nyújt alkalmat.

Ha egyetlen ember műve lenne ez a kiadvány, akkor a leggyengébb pillanatok termékeitől az ihletett versekig terjedne a skála. A sokszínűség, a tizennégy egyéniség egymás mellettisége igenösz- szetett képet alakit ki.

A második ilyen „nemantológia” érezteti azokat az előnyöket is, amelyeket ez a fajta kiadvány hozhat. Az egy sorba állított költők félezer- félezer sorai minden alkalommal felhívják a figyelmet valakire, vagy valamilyen jelenségre.

Két évvel ezelőtt Be- ney Zsuzsát, Kiss Benedeket, Tölgyessy Miklóst, Kiss Aúnát, Szepesi Attilát, Oravecz Imrét és Uzlai Zoltánt fedezhettük

fel a „Költők egymás

közt” című kollektív kötetből. Most újabb egyéniségek hívták fel magukra a figyelmet.

Mindenekelőtt Dobai Péter a kötet meglepetése. Mint az ajánló sorokkal mellé állt Csoóri Sándor írja, a huszonhét éves költő önéletrajza valóságos tanulmány. Ebben a művészet és a magatartás azonosságának követelményét fejti ki. Megfor- ditottan bukkan elő az a régi — egyébként megcáfolt — esztétikai tétel, amely a valóság egy-egy metszetében, „művében" a művészi alkotásokkal egyenrangú képződményt vélt látni. Dobál megfogalmazása viszont inkább etikai jellegű, a megismerés tökéletesítésétől, az élet elrendezésétől teljesebb sorsok — szép életművek — létrejöttét várja. Ezt fejezi ki verseiben.

A programhoz kapcsolható Kassai Ferencnek és a könyv fiatalabb, eredendően tehetséges szerzőjének, Verbőczy Antalnak több verse. A társadalomátalakító igényű cselekvések ma nem nélkülözhetik azt a fajta belső forradalmiságot, amitől a látványosabb tettekre hivatkozva eddig a legtöbben eltekintettek. A külső tettek felmentést adtak az öntökéletesítés, s annak egyik fokozata, az önmegismerés alól. Kassai így fogalmaz „Anyámhoz” című versében: „Kiraktad Ösvényemet csontjaimmal. — A leghosszabb út magamhoz vezet”.

^A magunk kenyerén" gyűjteménynek végül is kitapinthatók közös vonásai, ami a tizennégy szereplő eddigi munkásságának összhatását erősíti. Czigány Györgyöt, ízes Mihályt és a legtöbbet publkáló Veress Miklóst például a formai igényesség, a tömör és azonosulásra késztető erejű képalkotás kapcsolhatná össze.

A sikerrel vizsgázott költők sorához viszont csak gyenge szálakkal kötődik Szabó Sándor, aki a bajai 111. Béla Gimnázium növendékeként lett a költészet és a versírás szerelmese. Pedig a megélt élethelyzetek — például a fegyverfogást tiltó vallású nazarénus szülők gyermeke 1953 óta katona — egy látomásos, gondolatibb lira alapélményeivel szolgálhatnak. Ehelyett leiró jellegű, túlírt verseket kapunk. Azt a kirobbanást, amelyet két évvel ezelőtt az Akasztó nevű faluban született Kiss Benedek vitt véghez, most Szabó Sándor nem tudta megismételni „A magunk kenyerén” című gyűjteményben. (Szépirodalmi Könyvkiadó. 1971.)

Halász Ferenc

Vámos Zoltán rajza.

E kalocsai tárlat létrejötte nemcsak a gyűjtőnek az érdeme, hanem az országos törődésé, amely méltó helyet adott neki a Duna menti folklórfesztivál ünnepi programjában. S amint a népi kerámia szerelmesét, a gyűjtőt, át kell hogy melegítse ez a tudat —■ a messziről jött vendég számára is igaz kitüntetés, hogy szólhat ez alkalomból. Olyan környezetben tehetem ezt, ahol a népművészetekhez való viszonyulás csak bartóki igényességgel mérhető, s ahol ezt az igényességet az általános iskolai neveléstől a tudományos intézményekig országos' példálc jelzik. Tudvalevő dolgok igazolása helyett az gyűjtőt idézzék hát a szavak. A gyűjtőt, aki nem dollárelszámolásos műérték-börzék ügynöke, hanem szépségáhítatának falu járó, gyalogló követe. Nincs más megbízólevele, csupán a tudat, hogy a cserépdarabokra széthullott népi ízlést rakosgatja össze.

Évszázadok, vagy csak a tegnap pora alatt ennek a népi ízlésnek a holdkőzeteit kutatja, s mindinkább érezheti úgy, hogy csakugyan fojtó, légüres térben bolyong... Szenvedélyének és álmainak forrástájait elözönlötte a valuta értékmérővel mérő, motorizált nemzetközi turizmus, s az efféle zsákmányukkal távozó idegenek annyi nyomot sem hagynak, mint a díjszabásra lelőtt szarvasok és vadkanok után a vércsöppek. Népikerámia-gyűjtőnk jól tudja, hogy a gyári cserépipar még oly nemes termékei között is úgy élnek, égnek, és válnak ki ezek a tárgyak, mint nyomtatványok halmazából maga a kézirat! S ha torockói hajlékokba, a Setét-patak völgyének házaiba, vagy a tardi jobbágyősök unokáihoz zarándokol el miattuk, nem romantikus szenvedély vezérli; nem a halottak költögetésének szándéka viszi, hanem a küszöb tisztelete; szálláshellyel megkínált vendég lesz, utazgató kalmár helyett, az alku helyett ajándék várja, amit évek múltán sem felejt el törlesztgetni...

Velünk együtt tudja, hogy az, amit ezeknek a bo- kályoknak az ürege suhogtat, évszámokkal nem mérhető népi életérzésünk mélytengere, s a mindig gazdagító átáramlásoknak is tudatában van. Ez pedig tágabb jelentésében, azt példázza, hogy a népire óvakodás nélkül mondhatjuk rá a nemzetit, mert a népi sosem az elszürkítő azonosságot, hanem a testvérszínek harmóniáját jelentette. Q tudja csak, a gyűjtő, hogy mit égetett bele anyagjukba a kemenceláng; s milyen rejtjeleket kínál kígyós, életfás, madaras mintáik erezése. Pingálólánykák gyerekálmait, gyökérujjú fazekasmesterek hitét, szívósságát olvashatjuk ki agyagfénymáz villogású dimenzióikból. Hit, hűség, szépségáhítat, valamihez való ragaszkodás titkos olaj mécseseinek fényét vetítik, akárcsak a tekintet, amely kísérte őket, amikor átadták a gyűjtő kezébe. Ennek továbbadását köszönjük meg most Molnár Jánosnak, amikor népi kerámia tárlatát megnyitjuk. Fehér Ferenc

•A? Újvidéken élő állami díja? költs ezzel a köszöntővel nyitotta meg Molnár János kecskeméti gyűjtő kerámiáinak kiállítását Kalocsán, 1971. augusztus 19-én.