Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

8. oldal 1971. augusztus 29, vasárnap Piros-íehér-zöldet kötöttek a közepére M erre van az öregek napközi otthona, bá­csikéin? A kérdés „színhelye” Harta nagyközség központ­ja, átellenben az új orvo­si rendelővel. A megszólí­tott egy régi' parasztköté- nyes, fekete kalapos, tisz­tes öltözékű, egészséges ar­cú öregember. Botjára tá­maszkodva szemlélődik itt á sarkon, maga az élő múlt a mellette elsietők áramá­ban. — Arra menjen — mu­tat a szembeni utcába bot­jával —, a jobb oldalban még a másik sarok előtt megtalálja ..; Közel van már oda a tanácsháza is — fűzi hozzá, így ösztökélve, hogy nézzek be oda is. Persze, azt amúgy se ke­rültem volna eL Megköszönöm az útba­igazítást, s ezek után még* is csak a tanácsházát ve­szem elsőnek. Nánai András vb-elnök egy idősebb emberrel van nagy beszédben. Láthatóan ügyfél az illető. Elnézést kér és a szomszédos iroda- helyiségbe invitál, míg vé­geznek. Az ajtót is becsuk­ja, nyilván bizalmasabb természetű a beszélgetés. Viszont egy ajtó csak egy ajtó. Akaratlanul is áthal- latszik minden. Be kellene dugni a fülemet, ha töké­letesen ki akarnám kap­csolni magamat a hallot­takból. E lég abból annyi, hogy bizonyos sírhely kö­rül folyik a jól elhúzódó tárgyalás. A választópolgár olyasmit szeretne, hogy az egyik dupa sírhelynek az ő családi sírhelyük felőli részét engedjék át neki, mert egy második hozzá­tartozóját is oda szeretné temettetni. Hogy együtt le­gyenek, ha majd ő is.:. Az elnök érvel. Megértő­én, szíves szóval győzköd­né, hogy lehetetlent kíván. A szóban forgó sírban a nemrég elhunyt férj fek­szik; oldalán élete párjá­nak a helye, ahová várja, ha annak is üt az utolsó óra. Ahogy még „idefent” megbeszélték. Hogy jönne az ki, ha felborítanák a rendet.:. ? — Mindent lehet, csak akarni kell — hangzik visz- szatérően. — Ha kölcsönt kérne tő­lem, rögtön adnék, de sza­bályellenesen én se csele­kedhetek — magyaráz vég­telen türelemmel Nánai András — és kezdi élőiről az indokokat. Hiába, élet és halál még­iscsak az ember legna­gyobb „ügye”.. Együttér­zéssel kell kezelni az ilyen óhajokat is. Végül csak talál egy olyan megoldást a vb-el­nök, amely ha kompro­misszum is, jelenlegi sír­helykeretek között úgy megoldható, hogy senki" jo­gait nem sérti. Az ügyfél? „Csak akarni kellene...” Jég gondoltam arra, hőgy egy községi tanácselnöknek nemcsak olyan „kurrens" ügyekkel kell foglalkoznia, mint víz­hálózat-bővítés, lakásépí­tés, kereskedelmi áruterí­tés, szolgáltatások s ezer­nyi más ... Vagy inkább a városi tülekedésbe idegző- dött embernek különös egv ilyen temetőügy? Azért mert bizonyos dal-esztéti- tikai vitákból megszoktuk s elfogadtuk, hogy az Ré „akáclombos temető”, a „sírhantra borulo szomorú­fűz”, „bánatosan daloló kismadár” — merő giccs — hajlamosak vagyunk azt is elfeledni, hogy a halál attól csak „örök rea­litás” marad, s a temetők­kel az élőknek kell — le­het — törődniük. Nánai Andrással — ter­mészetesen m a i tenniva­lók soráról beszélgettünk. A legfrissebbek egész fü­zérétől már beszámoltam. Mindamellett maradt még bőven megíratlan' ar­ról a napróL Mennyit le­hetne mesélni csupán ar­ról a díszesen festett do­bozról, melyben Harta nagyközséggé avatásának jegyzőkönyvét őrzik. Hogy például az ezen látható ősi népi motívumokat, — virá­got, madarat, levelet, egyéb figurát — a piros, kék, sárga, zöld színek uralmá­val olyan meglepő hűség­ben láttam viszont az Orts- geschichtliche Sammlung — a helytörténeti gyűjte­mények kedves kis mú­zeumában, mintha egyene­sen az ottani ódon búto­rokról, ládákról, kanapék­ról, használati tárgyakról kopírozták volna rá erre az 1970-ben készült tokra. Milyen jó érzéssel mond­ta a vb-elnök a múzeum­nak megvásárolt és beren­dezett régi kis parasztház márványtáblájára mutatva: „Németül is rávésettük, amit magyarul... Igazsá­got tettünk a nemzetiségi lakosságnak is”. De ha most belemerül­nénk a múzeum ismertető- i ^ lóban, konyhán, nyitogatta a mosdó-zuhanyozó hideg­melegvíz csapjait. Aztán a tévét, rádiót, lapokat, könyvtárat mutatta. A takarót a vietnamiak­nak kezdeményezésről van szó. — Féltem egy kicsit, ho­gyan fog ez menni itt a kisöregeknél... És ugye, a tervezett egy takaró he­lyett kettőt kötöttek. — Mutatja is az egyiket, amely szépen elterítve Vár sorjára az egyik fekhelyen. Fényképeket kerít elő. Munkálkodás közben örö­kítették meg az öregeket. Az otthonról, rokonoktól összegyűjtött gyapjúholmi­kat bontják szálára, gom- bojítják a papák, a mamák pedig kötik-kötik a taka­rókat. Egy kívánságuk volt: hadd kössék a takarók kö­zepét — hosszában — pi- ros-fehér-zöldből. E z itt Müller Gáspár bácsi — mutat a vb-elnök az egyik kép alakjára, majd a valóság­ban is bemutatja az ott­hon legöregebb lakóját. Nézem, nézem a 91 eszten­dős, somolygó bácsit... Mintha már .:. Hát persze, ő volt, aki ott a sarkon eligazított. Tóth István Búcsú Bálint Lászlótól Az augusztus 20-án 65 katonazenekar gyászzenét di András a pártalapszer- éves korában tragikus hir- játszik, a középiskolások vezet megbízásából, a sport- telenséggel elhunyt Bálint énekkara búcsúdalokat éne- társak fájdalmát juttatja László elvtárs hamvasztás kel. Sztanojev András, a kifejezésre Kovács Rudolf előtti búcsúztatására teg- városi pártbizottság első a városi TST elnöke, nap délután került sor titkára lép a koporsó előtt Majd kocsira helyezik Kiskunfélegyházán. elhelyezett emelvényre. Bálint László koporsóját, A tanácsháza árkádjai »Méltatja Bálint László ér- a rengeteg koszorút és vi- alatt elhelyezett ravatalnál demeit, aki napi munkája rágot, s az őszt verőfényes néhány perces tiszteleta- mellett a ■ társadalmi tévé- napsütésben megindul a dásra felváltva álltak dísz- kenység számos területén gyászolók nagy serege, hogy őrséget volt munkatársai, — mint párttitkár, á Fél- utolsó útjára kísérje a barátai, bajtársai a városi egyházi Közlöny szerkesz- köztiszteletben álló és vá- pártbizottság és tanács ve- tő bizottságának tagja — rosszerte ismert elhunyt zetöi, a sporttársak, tiszte- is nagyon sokat tett a kö- férfiút. A múzeum épüle­téi. Az ezüstfehér koporsót zösségért. A tanácstagtól téig halad a menet, majd virág- és koszorúhalmok és a végrehajtó bizottság ismét felcsendül az ének­övezték. A ■ tanácsháza tagjától dr. Dobos László kar és a zenekar hangja, előtti teret megtöltötte a városi tanácselnök köszön s az összegyűltek néma gyászoló közönség. A ra- el, majd a Centrum Áru- tiszteletadással vesznek vatalnál szeretett hozzátar- ház dolgozói, a munkatár- örökre búcsút a távozó, s tozói, felesége, testvére, sak nevében dr. Weither most már csak szivükben fiai és menyei, akiket Dánielné vesz búcsút a őrzött félegyházi patriótá- mélységesen lesújtott ez a feledhetetlen Laci bácsitól, tói, Bálint Lászlótól, pótolhatatlan veszteség. A A példaképet méltatja Rá- T. P. r Érdekes program a világkiállításon (Folytatás az 1. oldalról) országéból pedig 13 trófea érdemelt ki nagydíjat. Ki- lenc-kilenc nagydíjat ítéltek oda Csehszlovákiának és Franciaországnak, összesen nyolc nagydíjas jugoszláv trófeát találtak, Svájc és Bulgária öt-öt nagydíjat érdemelt ki. A nemzetközi zsűri arany-, ezüst- és bronzér­meket, valamint emlékpla­ketteket is adományoz. Ezeket a kitüntetéseket a világkiállítás nemzeti nap­jain adják majd át. . látnivalót kínáltak a né­zőknek. A szabadtéri színpadon vidám műsort rendeztek és egyúttal divatbemutatót tartottak, ahol az őszi mo­delleket láthatták az ér­deklődők. A világkiállítá­son a könnyűipari pavilon­ban szintén volt divatbe­mutató, mégpedig nonstop­Döntött a Legfelsőbb Bíróság sébe, iszonyú nagy időket kellene átfognunk annak bemutatására, hogyan ju­tott el Harta a máig, a nagyközség rangjáig, mely­nek 'történelmi jelképe a most készülő új címer: raj­ta a Dunával, búzakalász- szal, a sziget zöldjével s a hajókikötőt szimbolizáló horgonnyal^ A múzeumi élmények „utórezgéseivel” az öregek napközijébe vezető úton is találkoztunk. Egyszer csak megáll a kocsiúton egy bi­ciklis parasztember, hogy parolázzon s néhány szót váltson a tanácselnökkel. Aki tüstént bemutatja. — <5 Kolb János bácsi, aki azt az 1716-ból való szö­vőszéket a múzeumnak ajándékozta :.: Mutatóba, hogy lássuk, miként dol­goztak vele őseink — ő szőtt rajta égy darabot.;. A z öregek napközije szintén büszkesége a községnek. A helyiségek nem hival­kodóan berendezettek, de lakájosak, derűsek. Jelen­legi húsz lakójuk reggel 7- től délután 5-ig — ha úgy jön, későbbig is — mindent megtalál itt, ami kell a bé­kés, nyugodt öregséghez. A oihenőszobában párnás sezlonok, képek a falon — az iskolásgyerekek legszebb munkái, a társalgóban te­rítés asztalkák, melvek mellett ebben a kora dél­előtti órában is tucatnyian üldögélnek. Itt ketten, ott hárman, amott körben. Csendes szó-permetezés ’'•őzben köszönünk ráiuk. Pár barátságos muridat 'tán eszébe jut az elnök­nek valami. — Meséld csak el — szól oda feleségének, aki a nap­közi otthon vezetője, s az előbb kalauzolt végig ben­nünket a patika tiszta . tála­termelőszövetkezetek [ Ezért igen jelentős a Leg- tagjainak nyugdíjfolyósí- felsőbb Bíróságnak az a fásával kapcsolatos jog- döntése, amely egy ilyen gyakorlat most alakul ki. I ügybe hagzott el. TSZ-TAGOK SZTK- JÁRADÉKIGÉNYE NEM BÍRÓSÁGI ÜGY Egy tsz-tag részére a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság, a múlt év augusz­tus elsejei hatállyal, ter­melőszövetkezeti öregségi járadékot állapított meg. A nyugdíjas azonban arra hi­vatkozott, hogy igényét a szövetkezetnél már 1970. június 1-én bejelentette, ezért a járadék ettől az időponttól kezdve • illeti meg. Felszólalását mind a Társadalombiztosítási Bi­zottság, mind az igazgató­ság elutasította, ezért az utóbbi ellen pert indított. A'járás- és a megyei bíró­ság ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ki­mondta: — Mindkét fokú bíróság tévedett, . amikor olyan igény tárgyalásában hozott érdemi határozatot, amely­nek elbírálása nem tarto­zik bírósági hatáskörbe. Ugyanis a tsz-tagok öreg­ségi, munkaképtelenségi, valamint özvegyi járadék- igényével kapcsolatos má­sodfokú társadalombiztosí­tási határozatok ellen nem lehet a bírósághoz fordul­ni. Ebből következik, hogy a járásbíróságnak a kere- csökkent munkakepességű- setet — idézés kibocsátása | vé ,vált. Ezek után a Főyá- nélkül — el kellett volna a Legfelsőbb Bíróság köte­lezte a nagyanyát, hogy a kislányt — személyes ingó­ságaival együtt — megha­tározott időn belül a szü­lőknek adja át A BALESET OKA Egy autótulajdonos a ko­csiját személyesen vezetve a főváros’ egyik forgalmas útvonalán, a jeges úton megcsúszott, s előbb a tám­falnak, majd egy autónak ütközött. A karambol kö­vetkeztében az illető sú­lyosan megsérült, hosszú ideig munkaképtelen volt, de felgyógyulása után is utasítania. Ezt pótolta a Legfelsőbb Bíróság, ami­kor határozatában. az alsó­fokú bíróságok ítéletét ha­tályon kívül helyezte és a pert megszüntette. „ GYERMEK ELHELYEZÉSÉRŐL Egy háromgyermekes vi­déki házaspár 10 éves kis­lányát születése óta nagy­anyja nevelte és a szülők hozzájárultak, hogy a gye­rek az általános iskola el­végzéséig nála legyen. Ké­sőbb azonban vissza akar­ták vinni kislányukat, de a nagymama ezt nem en­gedte, mire a szülők a gyermek kiadásáért pert indítottak ellene. Ebben többek között arra is hi­vatkoztak, hogy az idős asszony a gyereket ellenük neveli. A nagyanya vi- szontkeresetet támasztott, amelyben kérte a bírósá­got: a kislányt nála he­lyezze el. Az alsófokú bí­róságok ezúttal is ellentétes álláspontra helyezkedtek és az ügyet a Legfelsőbb Bíróság a következők ki­mondásával döntötte el: — Ha a gyermek elhe­lyezése felől a szülők nem tudnak megegyezni, a bí­róság dönt és a gyermeket harmadik személynél is el­helyezheti. Ebben az eset­ben a nagyanyával történt megállapodással a szülők a gyermek gondozásával, fel­ügyeletével kapcsolatos jog­körüket nem ruházták át. Nem mondtak le szülői felügyeleti jogukról, te­hát intézkedésüket bármi­kor visszavonhatják, külö­nösen, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeket nem megfelelően nevelik, vagy éppen ellenük hangolják.., A nagyanya szülői fel­ügyeletre nem jogosult személy, nála a gyermeket a bíróság nem helyezte el. ezért nem hivatkozhat ar­ra, hogy a kislányt jogo­san tartja magánál. A szü­lők a gyerek nevelésére al­kalmasak. Másik két gyer­meküket megfelelően gon­dozzák, Mindezek alapján 1 teles* A kiállítás területén teg- I rendszerben, 10 és 18 óra nap megkezdődött a baráti között, hadseregek II. lovasbajnok- Bemutató SS** ÄRS * népművészeti „mcüéUbű. A vadászati világkiállí­tás jegyében tavaly meg­hirdetett pályázatra beér­kezett csaknem ezer nép- művészeti remek legszebb­jeiből rendezett kiállítást a Népi Iparművészeti Ta­nács a fővárosi Régiposta utca 12. szám alatti bemu­tatótermében. A szombati sajtótájékoztatón elmon­dották, hogy a pályázati felhívás rendkívül nagy ér­deklődést váltott ki, s a népművészek páratlan öt­letgazdagsággal nyúltak a témához. Erről tanúskodik a bemutatón kiállított több száz kézimunka, szőttes, szarucsont- és fafaragás, a lakásdíszítő elemek és a használati tárgyak egész sora. A kiállítást hétfőn 10 órakor nyitják, s a tervek szerint 10 napig látható. A díjnyertes textíliák a Népi iparművészeti Tudományos Tanács gyűjteményébe ke­rülnek, de sokfajta nép- művészeti alkotásból a helyszínen is vásárolhat a közönség. Több ezer külföldi látogató Több ezer külföldi turis­tát fogadott Budapest a vadászati világkiállítás el­ső napjain. A csoportok a kiállítás megtekintése mel­lett több hazai vadrezervá­tumba is ellátogatnak. A külföldi csoportok szá­mára változatos programo­kat állítottak össze. Két autóbusszal 91 külföldi lá­togatott a Mátrába, ahol megtekintettek egy vadgaz­dálkodási bemutatót, majd ellátogattak a parádi mén­telep lovasmúzeumába és az újonnan megnyitott Cifra istálló kocsimúzeu­mába. Több mint ötven külföldi turista utazott á Duna-kanyar parkerdejé­be, ahol vadgazdálkodási és trófeabemutatóval vár­ták őket. Vasárnap tovább folytatódnak az IBUSZ va­dásztúrái. Üjabb ötven tu­rista látogat a Duna-ka- nyarba, több mint százan pedig a világkiállítás leg­nagyobb élővadbemutatóját tekintik meg a tatai vadas­kertben. Több ezren keresték fel az első napon az IBUSZ pavilonját, a WK terüle­tén. Sok száz vasút-, hajó- és reoülögéojegvet vásárol­tak, és több mint százezer forint értékű valutát vál­tottak be. Viszont sajnos, sok külföldi hiányolta, hogy nincs elegendő kiál­lítási progamfüzet és kiál­lítási térkép az információs irodákon. rosi Tanács VB Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága ellen kártérítési pert indí­tott. Arra hivatkozott, hogy a Főigazgatóság az útkar­bantartást elmúlasztotta és ez okozta a súlyos balese­tet. A Főigazgatóság azzal védekezett, hogy az útfelü­let síkosságmentesítése a Fővárosi Köztisztasági Hi­vatal feladata, tehát a bal­esetért nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bal­eset oka a támfalból folyó vízszivárgás, illetve annak az úttesten történt eljege­sedése volt. A jégréteg színe megegyezett az út­testével, ezért a vezető nem vehette észre, tehát vétkesség nem terheli A vízszivárgás már régóta fennállott, a baleset he­lyén korábban több kocsi megcsúszott, de a Főigaz­gatóság, mint az út fenn­tartója, sem a hiba meg­szüntetéséről, sem az út­test részének veszélyessé­gére figyelmeztető táblák elhelyezéséről nem gon­doskodott;'holott igen for­galmas útról van szó. Ezért a balesetből eredő kárt tel­jes egészében viselni kö-

Next

/
Thumbnails
Contents