Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek] A MAGYAR'SZOCIALISTA M U N K Á S P Á R T B A C S-,K I S K U N MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPI L-ÁP 3 A ¥ XXVI. évf. 182. szám /I rfl s 90 filler 1971. augusztus 4, szerda tatás területén elérni kívánt célok megvalósítását, a tervgazdasági bizottság javasolja a végrehajtó bizottságnak, illetve a megyei tanácsnak: hívja fel a városi, községi tanácsok figyelmét a várhatóan előálló problémákra. A tervgazdasági bizottság egyetért a IV. ötéves terv alatt megépítendő 20 ezer lakás tervével. Hozzá teszi azonban: ezen belül a 12 ezer többszintes lakás megépítése csak a kecskeméti házgyár működésével oldható meg. Ezért javasolja, hogy a megyei tanács adjon meg minden támogatást a házgyár mielőbbi létrehozásához. G. S. Hz MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács együttes ülést tart Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1971. augusztus 4-én együttes ülést tart. A Politikai Bizottság az ülés napirendjére a nemzetközi helyzet, valamint a gazdasági munka időszerű kérdéseinek megvitatását javasolja. (MTI) terve Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki részt vett a szocialista országok kommunista és munkáspártjai Szovjetunióban üdülő vezetőinek augusztus 2-án, a Krímben tartott baráti találkozóján, kedden visz- szaérkezett Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fogadták. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kétmilliárd 607 millió forint A tanácsok ötéves fejlesztési Ma tárgyalja meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt az előterjesztést, amely megyénk tanácsainak — a megyei szintű és a helyi tanácsok — negyedik ötéves fejlesztési 'tervével foglalkozik. Az előterjesztés még annak is rendkívül érdekes, világosan áttekinthető és logikus, aki különösebben nem jártas a pénzügyekben, nem szakmája a bevételek-ki- adások alakulásának elemzése. Mit tartalmaz ez az előterjesztés? Köznyelven fogalmazva : a megyében működő tanácsok következő öt évre tervezett fejlesztési elképzeléseinek pénzügyi alapját.. Mielőtt ennek rövid — és természetesen vázlatos — ismertetésébe bocsátkoznánk, tájékoztatásul még annyit, hogy a megyei tanács 1/1971. sz. határozatával jóváhagyta a tervidőszak pénzügyi előirányzatait, s ennek során kötelező jellegű meghatározásokat tett a helyi tanácsoknak. A határozat figyelembevételével, de mégis önállóan kezdődött aztán a helyi tanácsoknál a tervező munka. A bevételi előirányzat az öt évre: 2 milliárd 607 millió forint. Az összeget olyan bontásban használják fel a tanácsok, hogy abból a városok í milliárd 515 millió 800 ezer forintot kapnak, s ez a teljes summának 53,1 százaléka. A nagyközségek részesedése 12,8 százalék, vagyis 333 millió forint, míg a községi tanácsok 8,7 százalékot: 227,2 milliót kapnak, a megyei tanácsnak pedig 231 millió (20,4 százalék) áll rendelkezésére az öt év során. A számok mögötti elképzelésekre vetve egy pillantást, azt is megtudjuk, hogy tanácsaink mire fordítják majd az összegeket. Egészségügyi és szociális célokra 498,7 milliót, kulturális feladatok megoldására 328 milliót, lakásellátás és egyéb szolgáltatásokra 1 milliárd 58 millió forintot költenek. Végül — a teljesség igénye nélkül — még a helyi közlekedést említjük: ennek jobb megoldására a tanácsok 85,7 millióval számolnak öt év alatt. A megyei tanács vb terv- gazdasági bizottsága a napokban megvizsgálta a szóbanforgó előterjesztést és aphoz a többi között azt a megállapítást fűzte, hogy a helyi tanácsok például az irányszámként megjelölt 1250 általános iskolai diákotthoni hellyel szemben csupán 424-et terveztek. Mivel a korábban megjelölt fejlesztési célkitűzésektől való nagymértékű eltérés gátolná a IV. ötéves tervidőszakban az ok«”sa«rf! Megkezdődött a vetőmag témzárolása séghez, ahol alapos vizsgálatnak vetik alá. Közismert, hogy mennyire fontos a csírázóképesség’ a tisztaság. A gyenge csírázóképességű magból ritka növényállomány fejlődik, a gyommagvakkal fertőzött mag pedig szintén alkalmatlan a vetésre. A megyei vetőmagéfel- ügyelőség vezetője, Hajdú András elmondja, hogy az idén 11 ezer holdon termesztettek nemesített búzavetőmagot a mezőgazdasági nagyüzemek. Sajnos, a szántóföldi szemlék során több mint kétezer holdat ki kellett selejtezni, mert nem feleltek meg a követelményeknek. Ezért lényegében 8800 hold termést kell ellenőrizni a felügyelőségnek. A munka megkezdődött, a vetőmagot folyamatosan fémzárolják és a mezőgazdasági üzemek felkészülhetnek az őszi vetésre. A nemesített búzavetőmagok iránt külföld is érdeklődik. Előreláthatólag Jugoszlávia és Olaszország vásárol jelentősebb meny- nyiséget. Az exportot egyébként a Vetőmag Vállalat bonyolítja. Egyelőre 92 vagon eladását tervezik Jugoszláviának. A megyei vállalat 780 vagon nemesített vetőmag átvételére szerződött a mezőgazdasági üzemekkel. Ennél jóval több a termés. Az üzemek szinte naponta jelentkeznek újabb és újabb tételekkel. A vállalat tehát el tudja látni az igénylőket vetőmaggal. Tavaly a megye mezőgazdasági üzemei a vetésterület 46 százalékán nemesített magot vetettek. Remélhetően az idén is meglesz ez az arány. Az idei terméseredmények jó ösztönzők. Több termelőszövetkezeti vezető véleményét összegezte minap Szögi Mihály, a nemesnádudvari Kossuth elnöke: — Elhatároztuk, hogy minden évben felújítjuk a vetőmagokat. Az idén 750 holdon termesztettünk búzát. holdankénti 17 mázsás átlagtermés nagyrészt a ió vetőmagnak köszönhető. A felújítást egyébként a törvény szabályozza, éo- pen úgy, mint a vetést megelőző minőségi eile- | nőrzésí. g. S. Ä jövő évi sikeres betakarítást az idén készítik elő azzal, hogy a vetésre szánt kalászos vetőmagokat beküldik a megyei vetőmag-felügyelőModern és stílbútorok — ugyanott Elsősorban a szinte mindig divatos stílbútorok gyártásával tette ismertté tevékenységét hazánkban és az országhatárokon túl a Kecskeméti Asztalosipari Ktsz. Az első félévben például 3 millió forint értékben gyártottak kolonial bútorokat a kisipari termelő- szövetkezetekben. A garnitúrák egy része külföldön talált vevőre. A jövő évre már egymillió forintos exportmegrendelést írtak alá. Egy hollandiai cégnek — a megadott tervek alapján — sarokvitrineket és komódokat szállítanak majd. A választékot a jóval olcsóbb — a köznyelvi meghatározás szerint — modern garnitúrák egészítik ki. A megyeszékhelyen dolgozó ktsz eddig 50 Helvécia és 25 Kecskemét nevű garnitúrát adott át a kereskedelemnek. A kolonial bútorok csavart oszlopait készíti Réti Ferenc faesztergályos Székely Ottó asztalos, vasalását végzi a Kecskemét típusú kombi uéltszoba szekrényének Fásztor Zoltán felvételei Hőség Vgy évvel ezelőtt, hasonló kánikulában jártam a LAMP ART kecskeméti gyárában. Volt alkalmam, ha csupán néhány percre is, testközelben tapasztalni azt az irdatlan forróságot, ami a kemncék torkából ömlött az emberekre: nyolcvan fok, nyolc órán át. „A forró lég mintha valóban a pokolból zúdult volna ki..." jutott eszembe Illyés Gyula híres versének, a Nem menekülhetsz című költeményének néhány szava, s ez a két sor jár fejemben mostanában is. Nem a ZIM olvasztó- kemencéinél van az egyetlen munkahely, ahol télen-nyáron a pokoli fuvallat megpróbáltatásainak vannak kitéve az emberek. Ezt tudjuk. Napközben, amikor már úgy érezzük, nem bírjuk tovább a kánikulát, gyakran eszünkbe jutnak a mozdonyvezetők, a pékek, az építkezések tornyain 45—50 fokban hajladozó kemény fizikai munkát végző emberek, a konzervgyár kazánjait fűtő, ellenőrző dolgozók, az autóbuszok vezetői, a szakácsok, a mosodai munkások, akik „nem menekülhetnek”, mert a termelést nem lehet megállítani. A kombáj- nosok, akik a kicsiny vászonfedő alatt, szemben a hatalmas táblákkal egész nap vágják a gabonát, a tratorosok, akik tarlóhántást végeznek, a szőlőmunkások, akiknek talpát égeti a szinte izzó homok. Az emberek zöme 1 talán jobban bírja hideget, mint a hőséget. A tél ellen egyszerűbb a védekezés. Most azonban, amikor gyárakban, földeken egyaránt „munkacsúcs’’ van, nem lehet árnyékot keresve halogatni a tennivalókat. Most, ezekben a hetekben, napokban válik el igazán és egyértelműen, hogy hol mennyire törődnek a munkásvédelemmel, megtesznek-e mindent az arra kötelezettek, hogy enyhítsék a hőség esetleges ártalmait. Van- e minden „pokoli” munkahelyen ventillátor, hűs szódavíz, hideg tej, alkalmi zuhanyozó. Lehet, hogy még akadnak olyan illetékesek, akik a dolgozók igényeire azt válaszolják: ja kérem, az üzem nem szanatórium. Ez igaz, csakhogy a termelés — ezt nem kell magyarázni — nálunk nein az ember ellen, hanem érte van. S azokat, akik a nehéz körülmények ellenére helytállnak, a társadalom megbecsüli. Kétségtelen, hogy 11 néhány perc „kiesik” a termelésből, amíg a kombájnos pár falat jegelt dinnyét, amíg a pék szódát iszik stb. De utána jobban megy a munka, s nemcsak azért mert érzik ezek az emberek: törődnek vlünk, hanem testileg is felfrissülnek. Tudjuk, hogy nem mindenütt van lehetőség a munkásvédelem ilyen jellegű megoldására. De ott ezt bizonyára megértik a dolgozók, s hasonló jó hatást eredményez az őszinte elismerő szó. Ne takarékoskodjunk vele. (L s.
