Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
Á Fémmunkás Moszkvában „Építőanyag 71” címmel nemzetközi kiállítást rendeznek szeptember 8—22. között Moszkvában. Ezen a Fémmunkás Vállalat is részt vesz az úgynevezett „Fémmunkás” típusú könnyűszerkezetű épülettel, amelyekből többek között benzintöltő állomások, eszpresszók, éttermek, újságárus pavilonok, ABC áruházak stb., állíthatók fel. Az elemekből összeállított épület alapterülete 4 négyzetmétertől 200 négyzetméterig változtatható. Szinte szenzáció számba megy, hogy az új és nagyon egyszerű szerelési rendszer (nincs például hagyományos csavarkötés) lehetővé teszi a panelek sérülés- mentes bontását, többszörös felhasználását, az épületek áttelepítését. A Szovjetunió már 100 benzintöltő állomás könnyű- szerkezetes épületet ren- rendelt meg a vállalattól. összeállította: Nagy Ottó A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE EnergiaéhségA világszerte rohamosan kibontakozó technikai forradalom feltétele és következménye az energiastruktúra átalakulása. Világjelenség az is, hogy a szaporodó népesség fokozódó szociális-kulturális igényeinek kielégítéséhez mind több és olcsóbb energia szükséges. Szemléletesen tükrözi ezt a folyamatot a következő adat: 1950-től 1966-ig Európa energiatermelésében a szén részaránya 80 százalékról 50 százalékra csökkent, ugyanezen idő alatt a szénhidrogének (kőolaj és földgáz) felhasználási aránya 11 százalékról 41 százalékra emelkedett. ÜJABB SZÉNHIDROGÉN-LELŐHELYEK Az energiaszerkezet átalakulását, a szénhidrogének előretörését — mindenekelőtt — a gazdasági előny magyarázza. A kőolaj és a földgáz kitermelése, szállítása a szénnel szemben, általában olcsóbb. Felhasználásuk is kedvezőbb a szénnél, mert kezelésük könnyebb, a munkaerő-szükséglet pedig kisebb. Hazánkban is az elmúlt több mint két és fél évtized alatt 'az energiafogyasztás egyfelől nagymértékben megnövekedett, másfelől a népgazdaság energiatermelésében és felhasználásában jelentős struktúraváltozás, szerkezeti átalakulás következett be. Országunkban a felszabaduláskor mindössze tíz helyen volt ismeretes szénhidrogén-lelőhely. A gazdasági újjáépítéssel egy- időben erőteljes kőolaj- és földgázkutatás kezdődött, amelynek első eredménye 3951-ben a nagylengyeli olajmező feltárása volt. A kutatásokat az 50-es évek végén, és a 60-as évek elején újabb sikerek koronázták. Az Alföld első kőolajtelepének — Biharnagyba- jom — feltárása után, 1958-ban a pusztaföldvári kőolaj —, 1959-ben pedig a Hajdúszoboszló melletti földgázmező került feltárásra. Jelentős fordulópontot jelent energiagazdálkodásunk átalakításában a szegedi szénhidrogén-medence feltárása, amelyhez megyénkén belül a szanki_terület tartozik. A TERMELÉSI FOLYAMATOK KORSZERŰSÍTÉSE Az eredményes ’‘kutató- es feltárómunka következtében energiagazdaságunk szerkezeti átrendeződése különösen 1968-tól gyorsult fel. A szénhidrogének részaránya az i960, évi 21 százalékról. 1965-re. 28 százalékra, 1970-re 43 százalékra emelkedett. Kőolaj- és földgáz vagyonunk — az 1945. évi 10 lelőhely, 1970-ben 75-re növekedett —, valamint a szocialista országokkal kedvezően fejlődő gazdasági együttműködésünk, döntő mértékben a Szovjetunióból származó kőolaj- és energiahelyzet földgáz, az energiatermelés és felhasználás további korszerűsítését teszi lehetővé. A negyedik ötéves terv időszaka alatt a szénhidrogénekre való áttérés folytatása (a szénhidrogének aránya a tervidőszak végére eléri az 53—55 százalékot) gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítását szolgálja. A szénhidrogének fokozottabb elterjedésével lehetőség nyílik mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, az élelmiszer-gazdaságban — Kecskeméten és Kiskunfélegyházán megyénkben is — az elavult termelési folyamatok korszerűsítésére, új. modernebb technológiák alkalmazására. A szénhidrogének rohamos térhódítása előnyösen befolyásolja a népgazdaság szerkezetének alakulását, jelentősen javítja a lakosság életkörülményeit is, mivel felhasználásuk a háztartásokban egyszerűbb és olcsóbb, mint a hagyományos tüzelő- (szén, fa, koksz stb.) anyagoké. Ám a szénhidrogének termelése és felhasználása nem fokozható korlátlanul, ezért az ország zavartalan energiagazdálkodása — jelenlegi körülményeink között —, elképzelhetetlen, megoldhatatlan a szénbányászat fejlesztése nélkül. A SZÉNMEDENCÉK REKONSTRUKCIÖJA Kormányunk elnöke a közelmúlt hónapokban beszédeiben több alkalommal foglalkozott a szénbányászat megnövekedett munkájával, gondjaival, fejlesztési lehetőségeivel. Elmondotta: annak ellenére, hogy az energiaellátásban a szén százalékos részaránya csökken, a szénbányászat feladata változatlanul nagy és még sokáig a népgazdaság egyik jelentős energiabázisa marad. Ennek megfelelően népgazdaságunk hosszútávú, távlati terveiben jelentős helyet képvisel a széntermelés korszerűsítése, gazdaságos növelése. Ez nem ellentétes a szénhidrogénprogrammal, a kőolaj- és gázkitermelés fejlesztésével. A gyors ütemben korszerűsödő szénbányászatban a nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok gépesítésével a munka mindinkább ipari jellegűvé válik. A korszerű, nagy termelékenységű szénbányászat kialakításához, a helyes program végrehajtásához jól képzett, bányász szakmunkásokra van szükség, akik részére a szénbányászat megbecsült szakmát, jövőt, perspektívát és biztos, jó kereseti lehetőséget nyújt. A modern termelőeszközök alkalmazásával pedig lehetővé válik mind a további szénigények kielégítése, mind pedig a szénbányászat jövedelmezőségének növelése. K. F. INDUL A HETVENEDIK A Villamos Állomásszerelő Vállalat kunszentmiklósi gyáregységében szerelik az elektromos hálózatok kiépítésénél használt VHTR—630—20 típusú transzformátort. Az üzem eddig 69 darabot készített a berendezésből és most indul útnak a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat által rendelt hetvenedik áramátalakító. Képünkön éppen gépkocsira emeli a daru a berendezést. (Pásztor Zoltán felvétele.) R nag?üzemi gazdaságok kiegészítő tevékenysége A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a nagyüzemi gazdaságok tevékenységi köre egyre bővült. A gazdasági reform bevezetése nagymértékben elősegítette a termelésszerkezetnek a piaci igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodását a termelés és a szükségletek összhangjának további javítását. A nagyüzemi gazdaságokban egyre nagyobb mértékben foglalkoznak — a mezőgazdasági termelés mellett — kiegészítő tevékenységgel. A mezőgazdaságban a munkaerő foglalkoztatottsága nem egyforma mértékű, időszakonként változik. A nagyüzemek termelésszerkezetét a kiegészítő tevékenység fejlődése megváltoztatta és elősegítette a mezőgazdaság iparosodását, valamint a dolgozók egész évi egyenletesebb foglalkoztatását. A nagyüzemi gazdaságokban a nem mezőgazdasági tevékenység alapján elért nettó árbevétel 1970-ben több mint 2 milliárd forint volt, az összes árbevételnek egy- harmada. Az alaptevékenységen kívül nettó árbevételnek egyharmadát az ipari, egynegyedét pedig az építőipari munka képezte. Ezen belül az állami gazdaságokban az előbbi, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig az utóbbi részaránya volt a magasabb. Tavaly az alaptevékenység árbevétele öt, az alaptevékenységen kívüli munkából származó bevétel 31 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. Hozzájárult ehhez az is, hogy az időjárás nem kedvezett a mező- gazdasági termelésnek. Ezért 1970-ben — a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben — a növény- termelésből származó hányad csökkenése mellett az állattenyésztés mérsékelten, a kiegészítő tevékenység pedig kiemelkedően növekedett. Ez az emelkedés az állami gazdaságok építőiparában 140 százalékban jelentkezett az előző évhez viszonyítva. A kiegészítő tevékenység bővítéséhez munkaerőre is van szükség. Az állami gazdaságoknál másfélszeresére, a termelőszövetkezetekben pedig ennél is jobban emelkedett egy év alatt a ledolgozott munkaidő. A kiegészítő tevékenység munkaerőt megtartó és jövedelemnövelő szerepet tölt be, gazdaságossága meghaladja a hagyományos ágazatokét. A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének továbbfejlesztését elősegítő kormányhatározat — mely szerint többek között a sertésvágó- és feldolgozó kapacitást bővítő létesítményekhez 50 százalékos állami támogatás folyósítható — várhatóan elősegíti az élelmiszer-gazdaságon belüli jobb összhang kialakítását és a termelés gazdaságosabbá tételét. KRISTÖF ÁRPÁDNÉ a KSH közgazdásza fi kereslet és a kínálat ellentmondásai A vállalati készlete^ legkedvezőbb mennyiségének megteremtése sokat foglalkoztatja a szakembereket. Nézzük, milyen tapasztalatok vannak ebben a témakörben a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban? A kereskedelemben eladásra kerülő traktorok, kombájnok, pótkocsik, szállítójárművek, munkagépek és egyéb erőgépek készletei megháromszorozódtak, amely önmagában nem jelentene gondot, de ugyanakkor az értékesítés aránya csak 32 százalékkal növekedett. A gépállomány — egy félévet tekintve — másfélszerese volt annak, mint amennyire előzőleg, számítottak, mivel az árukészlet jelentős részét nem tudták értékesíteni. Ez látszólag érthetetlen, mért ugyanakkor állandó jelzések érkeznek arról, hogy mezőgazdasági gépekből szűkösek a beszerzési lehetőségele, Ez az ellentmondás azért jelentkezik, mert sok a nehezen eladható áruféleség. Az is elgondolkoztató, hogy tavaly az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek egész évben 362 millió forint értékben vásároltak gépet, az idén pedig a kereskedelem félévi kínálata 307 millió forint értékű volt, ami még jelentősen növekszik az év végéig. Olyan gépek, berendezések vannak raktáron, amelyeket nem kér a mezőgazdaság, amit pedig keres, az nincs. Az eladásra váró műtrágyakészletek megnégyszereződtek, az értékesítés pedig mindössze 19 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termeléshez szükséges textíliákból — zsákok, ponyvák, kötelek — duplázódott az árumennyiség, a vásárlások ped'g csak 32 százalékkal emelkedtek Mindezek következtében az árualap másfélszerese a szükségesnek. Egyes építőanyagokból és növényvédő szerekből is van túlkínálat. Az alkatrészkészlet 145 milliós, ebből csupán 92 millió forint értékű kelt el a megyei AGRO- KER-nél, jóllehet, az alkatrészek állandó hiánycikknek számítanak. Tehát itt is az a gond, hogy a készlet jó része nem használható. Ebből a néhány, megyei vállalatoktól összegyűjtött adatból is látszik, hogy baj van az igények felmérésével, nem megfelelő a piackutatás. Az is igaz, hogy a szükségletek megállapítása rendkívül nehéz feladat. Erőgépekből sokféle van. Ezeknek egy része kifutó géptípus, vagyis már lassan kikerül a használatból, alkatrészigénye szinte számbavehetet- len. Növényvédő szerből, műtrágyából egyre nagyobb hatásfokúak kerülnek forgalomba. A fejlődés természetes vele járója, hogy a vevő mindig a jobb áru' keresi, pedig a részére történt rendelő a korábbi tapasztalatok i lapián. re : készletből történt, hiszep a szerződések megkötésének időpontjában a korszerű gyártmányok még nem is voltak ismeretesek, előállításuk csupán a kísérleti szakaszban tartott. A gondok egy része tehát a szerződési rendszerből adódik. A már megkötött megállapodások nehezen változtathatók meg, így a kereskedelemben jelentkező ellátási zavarok csak áttételesen éreztetik hatásukat a gyártó cégeknél. Nem érvényesül olyan ösztönző, amely a termelő vál'alatokat a korszerű igényeket kielégítő készletek előállítására sarkallják. így aztán a felhalmozódás a kereskedelem baja. Előfordul, hogy a már nyilvánvalóan eladhatatlan készleteket is kénytelenek a forgalmazók átvenni, a szerződéses kötelezettség miatt. Még az a veszély is fennáll, hogy ezeket a '’•mékeket tovább gyártják. Ezen a helyzeten csak a piackutatás ivábbfejlesztése és a szerződéses rend- ^er felülvi/.sg'’ ’ -pgíthet. Herczeg Kiss Béla
