Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
4. oldal 197L augusztus 26, cstltartUS Lenes várja a vendégeket Látogatás hazánk legnagyobb fácánnevelő telepén Dusnok határához tartó- szerű módszereivel ismerőik a 620 hektáros lenesi kedhetnek itt. A vadmada- erdő. Az erdészet a Ge- rakat féltő gonddal nevelik menci Állami Erdő- és és még természetes környe- Vadgazdaságnak egyik zetbe kerülésük után is üzemegysége, s ez hazánk gondoskodnak számukra legnagyobb mesterséges fá- élelemről. Csak egy adat: cánnevelő telepe. évente 1600 mázsa fácántáp A budapesti vadászati fogy el a telepen. világkiállítás megnyitása előtt látogattunk el erre a Lenes azonban nemcsak a fácánjairól híres. Zsáktrófeákat is. Kazi András elmondta: — szép vidékre. Nagy élőké- mányoltak itt aranyérmes szüleiekkel találkoztunk. — Lenes várja a vendégeket a világ minden tájá- A Gemenci Állami Erdő- és ról — ezekkel a szavakkal Vadgazdaság területén az fogadott bennünket Árva utóbbi 10 évben 77 arany- Károly, a fácántelep veze- érmes trófeát ejtettek. Ezek tője. — MiQt ismeretes, a közül jó néhányat Lenesen vadászati világkiállítás zsákmányoltak. Az aranyprogramjában szerepel telep megtekintése és érem eléréséhez egyébként 210-en felüli nemzetközi jelzések szerint szépszámú pontszám szükséges. A Árva Károly a francia kel tetőgépeket mutatja be. Jelátogatóra számíthatunk. Ütunkra elkísért Kazi alapján történik, András, az erdőgazdaság r vadászati előadója is, aki érdekes adatokat „árult el” Lenesről: — Hazánkban 1945 óta nem volt ezer darabos fácánteríték a vadászatok során. A hosszú pangást törte meg Lenes, ahol 1970-ben három rekord is született és a legutóbbi 1607-es terítékkel minden eddigi eredményt felülmúlt. Egyébként Lenesen 6 ezer fácánt lőttek ki az elmúlt vadászati idényben. Árva Károly nekünk is beszámolt mindazokról a látnivalókról, adatokról, amelyeket majd a világki- L állítás vendégeivel ismerte^ — Háromezer fácántyúkot nevelünk. Ezek tojáshozamát, mely évente 120 ezer darab, részben értékesítjük, mégpedig vadász- társaságoknak küldjük, jelentős részét exportra szállítjuk. Mintegy 40 ezer tojást pedig francia gépeinkkel kikeltetünk. Ebből általában 25 ezer naposfácánt nyerünk, amelynek 90 százalékát fel tudjuk nevelni. A felnevelt vadmadarakból 10 ezer kerül a mi erdőnkbe, a többit az erdőgazdaság más üzemegységeibe szállítjuk. A nevelés több fázisban történik; A vadmadarak négyhetes korukban kezdenek repülni, ezért a nevelőtelepen dróthálót feszítenek ki. Nyolc-kilenchetes korukban kerülnek természetes környezetbe; pontozás húszféle szempont lenleg nem folyik keltetés, az utolsó fácáncsibék július végén kerültek ki innen. Fiatal fácánok a kifutóban. Rövidesen természetes környezetbe kerülnek A vadkacsa-törzsállomány egy része. Jövőre a fácán nevelés mintájára megkezdik mesterséges tenyésztésüket. Új foglalkozási rendszer az óvodákban Az ország valamennyi teljesen osztott, azaz három, vagy ennél több csoportot foglalkoztató óvodájában szeptember 15-től kezdődik az új tanév. A legkisebbek, az újonnan felvett 3—4 éves kiscsoportos gyermekek ez év őszétől már új foglalkozási rendszer szerint kezdik meg ismereteik gyarapítását. Az új nevelési módszereket, melyek a gyermekek képességének az eddiginél összetetteb és szabadabb kifejlesztését tűzték ki célul, megyénk 183 óvodája közül 54-ben hasznosítják, és ez mintegy 1400 apróságot érint. A középső és nagycsoportokban egyelőre még a „hagyományos” eljárások szerint végzik munkájukat az óvónők az eddigi szokásrendet nem kívánják megbolygatni a reform tervezői. Az új nevelési rendszer széles körű alkalmazását több éves, hosszú kísérletező munka előzte meg. Megyénkben elsőként 1967- ben a kecskeméti leninvá- rosi óvodában kezdték meg a gyermeki öntevékenységre fokozottabban építő foglalkozási eljárások kidolgozását és gyakorlati ellenőrzését, majd az 1968-as év őszétől városonként, járásonként egy-egy újabb intézmény kapcsolódott be a kísérletező munkába. Az új módszer legfontosabb alapelve a „gyermeki tevékenykedtetés”, azaz az ismeretek megszerzésének egyéni és önálló útja. Az apró emberpalánták nem az óvónéni elbeszélése, rajza, magyarázata közvetítésével ismerkednek meg az őket körülvevő világ, a természet tárgyaival, az ember használati eszközeivel, hanem ld-ki maga veheti szemügyre különféle célszerűen kialakított játékok, képek formájában azokat. Így a gyermekek játékos fantáziájának teremtő képzeletének közvetítésével a természetes érdeklődés hajlandóságának engedve hatolnak be a számok, az elemi fogalmak világába. Papírt, festéket, ceruzát, gyurmát, sok-sok hasznos játékot hasznosíÄ telepet tovább fejlesz- Nagy élmény a telep yk. Jövőre megkezdik a meglátogatása még laiku- mesterséges vadkacsate- soknak is és bizonyára p.yészíést is. A törzsállo- azok a szakemberek, akik m-jny egy része már meg- a világ különböző országai- érkezett és 1972-ben már ból jönnek majd ide, sokat gg ezer tojást keltetnek; tanulnak a látottakból, hi- . . . szén a fácánnevelés kor- ' K. b. Kazi András egy Lenesen zsákmányolt aranyérmes trófeával. Fontszáma; 329 (Tóth Sándor felvételei) E. POLJANSZKI3: Kapituláció gül felhangzott a csúfolódó „Csend honol a rogozsi városkapu fölött.. E lemez után én is áttértem a lírára. Feküdtem a dí- adós. A mennye- Tudomásukra hoz- ványon és cigaret- zeten nem tudtam tarn, hogy „Alusz- táztam. Fentről iite. táncolni, viszont 31 , a„ sotet dim~ mes kopogás hal- cserébe felütöttem óok... remegnek látszott. Nem ér- a Filozófiai Kislexi- a Jalal:- tem, miért nem le- kont, felmásztam a A rövid lírai in- het azt felfogni, szekrény tetejére és termezzo után hogy az ő padló- elszavaltam a je- szomszédaim fémjük az én mennye- lenségek egyete- edény-gurigázó att- zetem másik olda- mes kapcsolatáról rakciója követke- la? Kopognak a szóló cikkelyt. zett. padlójukon, ugyan- Fentről — szom- Fegyvertársra Idákkor döngetik a szédaim működé- tem a teljes ere- mennyezetemet. sének eredménye- jéböl dolgozó csil- Idegesítől Nekem is képpen — hosszas lárra akasztott porkopognom kell, kü- csörgésbe kezdett szívómban. Fölötlönben még azt ta- egy vekker, lálják gondolni, Nem maradt más hogy megijedtem hátra, mint bekap- tőlük. csolni a „Neva” Fogtam a part- márkájú villanybo- vist és megzörget- rotvámat, s a part- tem fölöttem a fa- vi3 segítségével a lat. A válasz né- plafon közelébe hány fonnál erősebben visszhangzott. Fent dühösen népi táncba kezdtek. En sem maradtam tolni. Fölöttem a válaszrendszabáb, foganatosítása c' ból hosszas fv ‘kátém rákezdtek a volgai hajóvontatók dalára. Két szólamban! En meg teljes hangéi őre kapcsoltam a rádiót. Fent ugatni kezdett egy kutya. Ne- '■em nincs kutyám, magamnak kellett antnom. Kis csönd követsás kezdődött. Vé- kezeit. Álltam a szekrényen, fülem a mennyezethez szorítva. Hirtelen dobhártyarepesztő berregés — s én áldozatként buktam alá a szekrényről. Üzembe lépett a motorbicikli. Rohangálni kezdtem a szobában. Ott már semmi megfelelő nem akadt a kezem ügyébe! Ekkor magnetofonommal leszaladtam a legközelebbi építkezésre. Szalagra vettem a cölöpverést kísérő zörejeket. Szomszédaim erre nem számítottak. Motorjuk berregése lantszóvá szelídült a modern ipar lehengerlő nagyzenekara mellett. 'Hamarosan kapituláltak: ablakom előtt meglengették a fehér törülközőt. (Fordította: Saiga Attila) tanak a foglalkozásokon —• ezek szervezettsége egyébként lazább az eddigieknél. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A kecskeméti kísérletek tanúsága szerint az általános iskolába került gyermekek szám- és beszédkészsége, érdeklődése, figyelme felülmúlja a régi módszerekkel nevelt kicsinyek képességét, előrehaladásuk az első osztályban gyorsabb az átlagosnál. Az oktatásügyi szervek a kísérleti évek alatt rendszeres továbbképzéseken, bemutató foglalkozásokon tájékoztatták az óvónőket az új módszerekről. „Az óvodai nevelés programja” .című kézikönyv megfelelő példányszámban hagyta el a nyomdákat — így min- flen nevelő megfelelő elméleti felkészültséggel láthat a munkához. P. M. Kendőzetlenül Játék az étteremben Üjsághír: „Különböző szabálytalanságok miatt a siófoki Fogas étterem vezetőjét leváltották...” Nemrég a magyar tenger fővárosában, Siófokon jártunk. Estefelé felkerestük a híres Fogas éttermet. A tágas kerthelyiségben öten-hatan vacsoráztak. A többi asztal ugyan üres volt, de mindegyiken kis színes kártya díszelgett: „foglalt”. Tíz percig álldogáltunk, mikor jött a pincér. — Szeretnénk vacsorázni, hová ülhetnénk le? — kérdeztük az üres tálcával fel, s le rohangáló pincért. — Sajnos, sehová. Láthatja, minden hely foglalt. — Csak éppen vacsorázni szeretnénk — kérleltük a pincért. — Tudja uram, nagy a kockázat... Amikor a beszélgetés e pontjához értünk, hirtelen döntötem: nem adom fel a játszmát, hadd lássuk, mi kerekedik ebből.. És mondtam egy összeget. A felszolgáló azonnal felszabadított egy asztalt. Leültünk. Am a játékosan felkínált és módfelett érdemtelen honorárium törlesztése elmaradt. Félórás várakozás után ugyanis bosszankodva elhagytuk az éttermet. Miért? Nem vették fel a megrendelésünket ... Megnéztük az étlapot, s láttuk, hogy a leváltott vezető nevét tintával áthúzták, és melléírták az utódét. Ügy látszik, a Fogas étteremben csak eny- nyi változás történt. Még aznap a siófoki szabadtéri színpadon Hofi Géza találóan tréfálkozott a vendéglátásról: „Az idegenforgalom disznótoros, pezsgős partira invitálja a népet, a vendéglátóinar pedig rablópartira ...” Hazafelé azon gondolkodtunk. hogy valón hány vezető váltja egymást ebben a szezonban a siófoki ét+eremhen. s hány ven- dég""k keeöl nénibe még a kis színes „Foglalt” kártya? Sz< A.
