Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Népművészek, tánccsoporíok, kórusok hagyományos találkozói Bács-Kiskun megyében

Bács-Kiskun megye párt- és tanácsi vezetői, a folklór jelentőségét felismerő népművelők az utóbbi hatnyolc esztendőben igen sokat tettek a népművészet értékeinek bemutatása, a hagyományok méltó ápolása érdekében. Ezt bizonyítja a legfontosabb, országos, nemzetközi jellegű folklórrendezvények felsorolása, áttekintése.

1963. szeptember 29.

SZÜRET AZ ARANYHOMOKON I. „Felejthetetlen, színes látványt nyújtott a megye minden részéből egy hatalmas csokorba gyűjtött 800 táncos impozáns népviseleti seregszemléje.”

(Petőfi Népe, 1969. október 1.)

1964. szeptember 20.

SZÜRET AZ ARANYHOMQKON II.

„Boldog itt a képviselő, a néprajzkutató is! A néprajzkutató azért, mert ezt a megszámlálhatatlan és gyönyörű hagyományt tisztelő embereket látja.”

Dr. Ortutay Gyula akadémikus

1966. szeptember 11.

SZÜRET AZ ARANYHOMOKON III.

„Az utolsó műsorszámban ismét ezer táncos állt fel n pályán. Színes, tarka, gyönyörű népviseletükben 31 községet, s megyénk városait képviselték együtt, s táncukban a lassú csárdástól a drágszéli marsig, a német táncig a megyében élő magyarok, s valamennyi nemzetiség legszebb tánchagyományait varázsolták elénk néhány percre. (Petőfi Népe, 1966. szeptember 13.)

1967. augusztus 27.

KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ I.

„Gratulálok az ötlethez, a kitűnő szervezéshez és az egész nagyszerű ünnepséghez, mindenhez, amit csinálnak Kecskeméten a népi hangszeres zenéért, népdalért, mindenért.” Váci Mihály

1868. augusztus 19—20.

DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL I.

„Az I. Duna menti folklórfesztivál egészét tekintve kitűnően sikerült, remélhetőleg hagyományt teremtett.” (Petőfi Népe, 1968. augusztus 22.)

1968. augusztus 24—25.

KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ II.

„A kecskeméti népzenei találkozót nem a színpadi pompa, nem a fesztiválok tömegmozgása, hanem a baráti közvetlenség, a közös nyelven szólás, mégis ezerarcú dallamokban való feloldódás jellemzi”

Sárosi Bálint

1868. szentember 15.

SZÜRET AZ ARANYHOMOKON IV.

„A menet élén haladt Andrásné Pirisi Julia és Szappanos Lukács népművész, mindketten a Népművészet mestere kitüntetés tulajdonosai, őket 18 népi együttes követte.” (Petőfi Népe, 1968. szeptember 17.)

1969. augusztus 19—20.

DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL II.

„A szocialista művelődéspolitikában a népművészet él, sőt valósággal reneszánszát éli. Ennek egyik szép megnyilvánulása a Duna menti folklórfesztivál, amelynek nemzetközi jellege nagyobb összefogás szükségességét hirdeti.” Molnár János miniszterhelyettes 1969. szeptember 20—22.

KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ III. „Szívem veletek van, a lábak, az idegzet, az egész

A mi falunkban alig volt ház, ahol citera ne lett

volna. A hosszú téli estéken hangjaira sokszor még az öregek is táncra perdültek, pedig bor sem volt az asztalon. 'A nagy szegénység miatt csak esztendős ünnepeken jutott néha egy kicsi a pohárba.

SÁNDORFALVA lakóinak nyolcvan százaléka földnélküli napszámos volt, és mivel télen nem akadt munka — így pénz sem — a citera jelentette a szórakozást, ez feledtette időnként a kilátástalan, nehéz sorsot. Talán azért is terjedt el nálunk, mert ezt a hangszert házilag állították elő és így nem került pénzbe.

Azok a tizenéves fiatalok, akik még nem mehettek a kocsmai nagy bálba, szombat—vasárnap estéken, hol az egyik, hol a másik háznál, ahol tágasabb szoba volt, összejöttek táncolni. Egy-két citerás szolgáltatta a talpalávalót, és az öregek felügyelete mellett tanulták meg a táncokat. A csárdást, a röszkettetőst és egyebeket. Ital itt sem volt.

AZ ILYEN összejöveteleket ..kurtabálnak” vagy „padkaporos bálnak” nevezték. A nevét onnan kapta, hogy a falusi házak szobái mind földesek voltak, amit

közérzet nem jó... A varázsszőnyeget a népművészet is csak a mesében csinálta meg... A Bács megyei vezetés úgy érzem, a legjobban érti a történelem tennivalóik Veres Péter

1970. augusztus 21—23.

KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ IV.

„Bántó kettősség jellemezte az idei találkozót. Egyik oldalról a hagyomány folyamatosságában, az előző éveknél tisztultabban rajzolódott ki a találkozó célja, az ősi kincs megőrzésének és továbbélésének módja ... a másik oldalnál viszont a találkozót kisajátító Magyar Rádió homlokegyenest szembe fordította az eredeti célkitűzésekkel.” (Petőfi Népe, augusztus 25.)

Az 1970-es népzenei találkozó meghívója. Berki Viola rajza.

1970. szeptember 6.

SZÜRET AZ ARANYHOMOKON V.

„A szüret az Aranyhomokon záróünnepélyén látottak közül aláhúzom annak a jelentőségék hogy a magyarok mellett a megyében élő valamennyi nemzetiség részt vett a népi táncosok bemutatóján. Egyébként a Szüret az Aranyhomokon az országban a legnagyobb szabású szüreti ünnepség, egyben kulturális megmozdulás is volt.”

Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő

minden héten tehéntrágyával kevert agyagos habarcscsal felmázoltak és a táncolók lábai felverték a port. Nótaszünetben mindenki leült, legtöbbnek a búboskemence padkáján jutott hely.

Nálunk még ma is nagyon sok ember tud citerázni, hangszeren játszó asszonyok és leányok is akadnak szép számmal. Disznótorokon, kisebb családi összejöveteleken még ma is előkerül a citera.

TIZENHAT ÉVVEL ezelőtt szerveztem meg a citera- zenekart, sokfelé szerepeltünk. Sok hangversenyen léptünk fel Lengyelországban, az Adriai-tenger partján és másutt. Több magyar filmben is közreműködtünk. A Magyar Rádió is gyakran lehetőséget adott műsorunk bemutatására. Mégis a kecskeméti népzenei találkozón éreztük a legjobban magunkat, az itteni szereplések számunkra a legértékesebbek és legkedvesebbek.

Ezek a fellépések, az együttesünket bemutató újságcikkek, rádió- és tévéműsorok felkeltették a fiatalok érdeklődését a citera iránt

Budai Sándor,

a népművészet mestere

Vankóné Dudás Juli naiv bájt sugárzó rajzai, festményei a népművészet maradandó értékei közé tartoznak. Énekesként is kiváló. Galgamácsán éL

Országgyűlési képviselők a fesztiválról

Dr. Gajdócsi István:

A gondolat, amely létrehozta kettős: egyrészt a Duna menti népek barátságos együttélését szándékozik bizonyítani, hiszen ennek történelmi légköre biztosított, másrészt e népek színes folklórhagyományait mutatja be azzal az igénnyel, hogy a hagyományok megmentésének, aktualizálásának és megőrzésének utolsó lehetőségei vannak.

A rendezvény a kétévenkénti találkozás nyomán különböző országokat, területeket, népművészeti csoportokat hoz egymáshoz közelebb, és van egy alig titkolt szándékunk, hogy Baja és Kalocsa központ mellé határnyitással, nagyszerű vízi adottságaival a legrövidebb időn belül csatlakoztatni kellene Bezdánt, vagyis a testvéri Vajdaságot.

Az esemény technikai feltételei, körülményei egyre kedvezőbbek. A bajai program részére 30x15 méteres vízi színpadot építettünk.

Űj kezdeményezés: a 19-i és 20-1 mű sornap után a legrangosabb csoportok a megye más városaiban és nagyközségeiben is szerepelnek. Ügy gondoljuk, hogy ez a vállalkozás új és új csoportokkal, új és új színt kap, nem válhat unalmassá és előbb utóbb az országhatáron túli népszerűségre is szert tesz és megfelelő idegenforgalmat is megmozgat.

Mándics Mihály:

„Nézd a táncok nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét s a nemzetek ízleteit”

(Berzsenyi Dániel)

Színes eseménysorozat ez, hasznos nyári programot kínál a művelődni, szórakozni vágyóknak. Minden évben szebb, szervezettebb, ötletekben gazdagabb, magas színvonalú.

Nem sablonszerű, évről évre újat is nyújt látogatóinak. öreg és fiatal közelebb kerül itt egymáshoz gondolatban, érzelemben, gyakran nézetekben is. Táplálja a népek barátságát, az internacionalista szellemet, az igaz hazafiságot, a helyes értelemben vett lokálpatriotizmust. Kiállításai, hangulatos, színes összejövetelei szinte új környezetet varázsolnak körénk, melyben élővé válnak régi emlékek, az öregek megbecsülve látják általa dolgos múltjukat, nehéz sorsukat, az új generáció pedig ízelítőt kap ezekből.

Sok ilyenkor a külföldi és az ország más tájairól érkezett vendég, akiknek büszkén mutatjuk be szülőföldünket. Ez a „szemle” alkotmányunk napjának méltó megünneplése.

Raj fai Sarolta:

A folklórfesztiválok, azaz a néphagyományok megünneplése, ünnepi seregszemléje kettős értéket hordoz: erkölcsit és gazdaságit. A kettő nagyjából azonos jelentőségű, bár én, mint hasznosabbra, az erkölcsi hatására szavaznék inkább.

Kérdés azonban, hogy a hazánknak valutáris értéket biztosító népművészeti termékek nélkül milyen becsülete lenne a Duna menti néphagyományoknak? Többen felteszik ezt a kérdést, nos: becsülete mindenképpen volna. Azokban az években is akadtak őrzői és átmentéi, amikor eredeti letéteményese, a nép zöme, a régi társadalmi rend maradványaival leszámolva, mindenben az újat, a legmodernebbet kereste.

Ma a legújabb és a hagyományos bútorban, edényben, dísztárgyakban, ruházati cikkekben, sőt a beatzenében is harmonikusan olvad egymásba. Es mint író hiszem, hogy az erőltetetten finomkodó, jól-rosszul használt, fölösleges idegen szavakkal tűzdelt, tehát nevetséges, de oly gyakori beszédmodor lassan helyet cserél az ízes, kifejező és egyszerű nyelvvel — főként Kalocsán és környékén. Itt igazán van miből meríteni s mihez visszatérni.

A nyelvi, ízlésfejlesztési, művészeti értéken túl, de a hagyományok iránti tiszteletébresztésen túl is, talán a legnagyobbra becsülendő, hogy a sokszor vállrándítással elintézett, de mindünk érzelemvilágában ott szunnyadó hazaszeretetei elementáris erővel robbantja a felszínre a népdal és a tánc. Mintegy bizonyítékul a kételkedőknek: nem veszett ki ebből a népből a lelkesedés. Nem is veszhet. Jó lenne okosan gazdálkodni vele — tényezőnek tudva — s nem csupán a néphagyományok megőrzése ügyében.

Ciierások paiaporos bálban és hangversenytermekben