Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
R, oldal 1971. augusztus 20, pénteS Pontosan, szépen... A Széktói Stadionban az alaki- és menetdalverseny győztesének egyik esélyese a Hajdú-Bihar megyei ifjúgárdaszakasz. Bábjátékos est Tiszakécskén A tiszakécskei művelődési központ „diákotthonos” bábcsoportját országvilág ismeri. Különböző hazai fesztiválokon a tanyai gyerekek több arany oklevelet nyertek és övéké a Magyar Televízió Aranyparaván-díja is, ami a legjobb együtteseket illeti csak. Tavaly nyáron a Békéscsabán rendezett nemzetközi találkozón aratott sikerüket külföldi szereplés követte. Augusztus 21-én délután fél hatkor Tiszakécskén a községi művelődési központban bábjátékos estet, barátságos erőpróbát rendeznek az októberi pécsi III. nemzetközi felnőtt bábfesztiválra való felkészülés jegyében. Erre meghívták a Kecskeméti Városi Művelődési Központ „Ciróka” Bábegyüttesét és Szlovákiából a martini Sztrojárik együttest, Az esten ismét előadják a ProNagyon gyakran idézzük József Attila versének e sorát: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Az idézet tulajdonképpen minden komoly, lelkiismeretes, pontos, szép munkára illik. A fiatalok, illetve a II. országos ifjúgárdaszemle résztvevői ezúttal is megfogadták a költő „tanácsát”. A megyék ifjúgárdista küldöttei jól felkészültek a nagyszabású seregszemlére, s a vetélkedőkön pontosan hajtják végre a feladataikat. A L zsűrinek nehéz elbírálnia, hogy melyik szakasz, illet- A seregszemle első napján a Czollner téri MHSZ-lőve raj végzi a legjobban a téren hattagú csapatokban csaknem kétszáz leány kötelező gyakorlatokat. versenyzett. A Profán misztérium szereplői MII a vonat Az ember azt hinné, hogy nem is a mában közlekedik, hanem a huszadik század által olyany- nyira korszerűsített járművön, a vonaton utazna. Az időérzésnek ezt a zökkenőjét különös gyakorisággal a Dombóvár—Kiskunhalas, illetve Budapest- József város—Baja útvonalon érzik az utasok. Maguk a vasutasok állítják, hogy az országban sehol sem késnek olyan sűrűn és olyan sokat a szerelvények, mint itt. A rendszeresen erre utazók szinte eleve lemondtak arról, hogy valahová menetrend szerinti pontossággal érkezzenek meg. Az idén 125 éves magyar vasút dolgozói egymás közti beszélgetésekben megkockáztatják azt az állítást, hogy több esetben a forgalomirányító a ludas. Augusztus 14-én például senki sem értette az egész szerelvényen — amelyik 18 óra 40 perckor futott ki Budapest-Józsefvárosból —, hogy miért várakozik Kiskőrösön mintegy félórányit, amikor csak hét perc az előírt állásideje. A vonaton ugyanis — az esetleges félreértések elkerülése végett — nem csak fáradt kalauzok, elcsigázott fűtők, égő szemű mozdonyvezetők, hanem ugyanilyen utasok is utaznak, akik közül elég sokan ingáznak még mindig a munka- és a lakóhelyük között, s nem mindegy, hogy fél vagy egy órával később pihenhetnek-e le. A fülkékből nehéz kitalálni a késedelem okát. Az ablakokból először kíváncsian, majd értetlenül, később pedig dühösen kihajoló emberek legalább értelmes magyarázatot várnak. Erre a célra találták ki a hangosbemondót, amely — ha meg lehet érteni — nagyon jól betölti a vasút és a közlekedési szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok közti hírközlő eszköz feladatát. Halász Ferenc fán misztérium című játékot. ami szakmai körökben a bácsalmási megyei versenyen nagy érdeklődést keltett A darabot Kodály Zoltán népdalgyűjtése alapján Tarby Ede írta; a karácsonyi betlehemes játékok igazi népi misztériumát eleveníti fel. A zenei betéteket a diákotthon ci- terazenekara adja elő. Akusztikai kongresszus A VII. nemzetközi akusztikai kongresszus csütör. tökön délelőtt kezdte meg tanácskozását a Budapesti Műszaki Egyetemen. A délelőtti plenáris ülésen a gyorsan mozgó járművekkel, elsősorban a szuperszonikus repülőgépekkel kapcsolatos akusztikai problémákról hangzottak el előadások, az akusz_ tika világszerte elismert szaktekintélyei részéről. A kongresszus délután 13 szekcióban kezdte meg az akusztika egyes területeinek vitáját. Halál - vacsora után BÄCSBOKODON mindenki ismerte néhai Barth Ferencet, feleségét és a család körülményeit. Tudják azt is, hogy a házaspárnak két fia volt: a most 26. évében járó István és az 1969-ben tragikusan meghalt Ferenc, a fiatalib- bik, akit a vonat gázolt halálra. Azt mondják — özvegy Barth Ferencné is ezt vallotta a bíróság előtt —, hogy az apa nagyon szerette kisebbik fiát. Gyakran megsiratta, de a temetése utáni második napon már a kocsmában emelgette a poharakat. önmagában az a tény, hogy Barth Ferenc kocsmában ivott nem tartozott a ritka események közé. Huszonöt éves volt, amikor 1945-ben elkezdett inni. Napi egy-két fröccs volt akkor a „fejadagja”, de ez az évek folyamán többszörösére emelkedett. Aztán jött a pálinka, a töméntelen sör. s ami ezzel együtt jár: az otthon rendezett botrányok sokasága. Az asszony elmondása szerint különösen nagy mértékben ivott kisebbik fia halála után. Nem egyszer emlegette, hogy végez az egész családdal, aztán önmagával is. . . NÉHÁNY ESETBEN fojtogatta a feleségét, egyszer pedig föl akarta akasztani magát. A végzetes nap — 1971. április 7-e. — USV kezdődött, mint a többi. reggel pálinka a kocsmá- ban. délután, munka végeztével ismét az italboltokba vezetett Barth Ferenc útja. A tragédiával kapcsolatban azonban kiderült, hogy Bácsbokodon sem tartják be azt a rendeletet. amely megtiltja ittas ember kiszolgálását. A bíróság ugyanis kihallgatta Mátrai Kálmán italboltve- zetőt, ahol az áldozat utol- iára iárt. íme a boltvezető vallomásából néhány sor idézet: ...... hetedikén délut án két másik férfival ]ott be hozzám. Én úgy láttam, hogy Barth Ferenc már ihatott valahol, mielőtt én- hozzám jött... Három fröccsöt rendelt, de a harmadikat már nem tudta meginni ...” annyira részeg V°Mátrai Kálmán tehát látta, hogy ittas a vendég, a három fröccsöt mégis kiadta neki. Hány és hány ilyen eset zajlik le naponta a megye italboltjaiban, de mert azokkal összefüggésben — talán csak véletlenül — nem történik bűn- cselekmény, homályban maradnak. Jelen esetben azonban az történt, hogy a fröccsök után néhány órával Barth Ferenc meghalt: a felesége megfojtotta. Hogyan és miért tette ezt Barthné? A tárgyalóteremben erre is fény derült. A KOCSMÁBÓL a férj hazament. Otthon — felesége és fia jelenlétében — kifogásolta, hogy már megint nincs vacsora. Pedig volt: paradicsomleves és rántotta. Ö nem evett, de amikor a többiek végeztek, s a fiú bement a szobába televíziót nézni, egy nagy késsel a kezében közeledett az asszonyhoz, aki —mondanunk sem kell — megrémült és a korábbi fenyegetések jutottak az eszébe: „Kiirtalak benneteket...” Segítségért kiáltott a fiának, aki egy hokedlival lépett be, s azzal az apja kezére ütött, majd nagy nehezen elvették a kést tőle. Aztán összekötötték a kezét és a kamrába akarták zárni. Barth azonban megmakacsolta magát, s nem volt hajlandó bemenni. Ekkor a lábát is összekötötték és a fiú indult, hogy szóljon a rendőrségen: adjanak védelmet a késsel fenyegető emberrel szemben. A kapuból még visszanézett és látta, hogy az anyja kötelet tesz az apja nyakára. Odaszaladt és összeszidta az anyját, a kötelet pedig levette. Ez kétszer megismétlődött. harmadszorra a fiú elment a rendőrségre. A földön fekvő Barth Ferenc eszméleténél volt, néhány szót váltott is feleségével, aki néhány perc múlva újra a férje nyakára tette a kötelet és teljes erőből húzta. Mikor már úgy vélte, hogy nem él. elengedte, megtapogatta az összekötözött férj szívét: nem dobogott. Barth Ferencné első útja a rendőrségre vezetett, — ahol még ott találta a fiát —, s bejelentete, hogy megölte férjét. a megyei bíróság emberölés bűntette miatt özvegy Barth Ferencnét 12 évi szabadságvesztésre ítélte — nem jogerősen. G. S. rí r •• 1 «1 f Iryogyuaules Szeretem a gyógyüdülőket, ahol általában gyógy-üdülnek, azaz gyógyulnak és üdülnek is a beutaltak. Hogy ebből mennyi a gyógyulás és mennyi az üdülés, azt embere válogatja. Amikor a beutalót kapják, illetve kisírják, akkor még csak a gyógyulásról, a reuma, isiás, hexensussz, porckopás, meszesedés gyógyításáról, annak múlhatatlan szükségességéről, halaszthatatlanságáról esik szó, természetesen a házastárssal együtt, akinek szintén... S ebben nincs is semmiféle csalás, hiszen manapság majd mindenkinek van egy kis gerincbántal- ma, csigolyakopása vagy meszesedése, ami egész évben fáj, sajog, szúr, lüktet, kisugárzik — hála a kevés mozgásnak, sok egyhelyben üldögélésnek és még több táplálkozásnak. De ez is olyan, mint a fogfájás. Amikor ugyanis a a gyógyüdülő felé közeledik az ember, mintha szűnne a fájás, sőt ha odaértünk, mintha elvágták volna. S ez a panaszmentes állapot pontosan két hétig tart. Az ismerkedési esten kiderül, hogy éjfél körül már táncolni is tudunk az asztalszomszédunk csinos szőke feleségével, s a térdsajgás és sántikálás csak akkor fog el bennünket, amikor sorba állunk a liftnél és a büfében. Vagy amikor másnap a ne. jünk kiadós sétára invitál bennünket. A búcsúesten pedig már az első keringőnél formában vagyunk, senki előtt nem kell szégyelleni kissé avitt tánctudásunkat, mert a zenekar tapintatosan csupa régi táncdalokat játszik, s lejtenek, szökkenek, csárdást ropnak még a hetven. évesek is. Miközben az üdülő „kultúrosa” biztosítja a beutaltakat, hogy a legújabb orvosi vélemény szerint az effajta tornával vegyített gyógyüdülés tesz csak igazán jót a mozgás- szervi betegségekben szenvedőknek. Mondom nagyon szeretem ezt a kedves gyógyulni vágyó népséget, s a gyógyüdülők diszkrét légkörét, a betegségre való utalást csak tapintatosan használó beszédtónusát. Ahol még a tolókocsis beteg is elfelejti baját — legalább két hétre. Mert itt a legfőbb terápia — a masszázs, a súlyfürdő és besugárzás mellett természetesen — a humor és jó kedély, amiből az ilyen helyeken mindig akad bőségesen. Az első nap ebédelés közben finoman felvilágosítják az új jövevényeket, hogy mi a házirend, mikor van étkezés, a szobában mi és hol található. Például az ágynemű a heverő aljában levő ágy. neműtartóban van. A fürdőszoba falán pedig van egy gomb, amit ha megnyomunk, nem a személyzet jelentkezik, hanem megindul a kis mellékhelyiség szellőző szerkentyűje. De mindezt a tájékoztató szöveget zsongás és csivitelés kíséri, mert közben folyik az étkezés, van aki jól odafigyel, van aki nem. Ebből származnak aztán a félreértések. Másnap aztán félrevonja az üdülő vezetőjét egy bácsi, s panaszkodik, hogy hiába nyomkodta az este azt a bizonyos gombot a falon, csak nem akart kijönni az ágynemű. Végül saját magának kellett kikotornia, pedig nehezen bír hajolni a fájós derekával. Micsoda dolog, hogy ilyen hamar elromolnak ezek a szerkezetek! Ha már azt a tenger pénzt, amiről szintén volt szó, kiadták ezért a szép épületért, az ilyen dolgokkal is jobban törődhettek volna. Van egy sokbeszédü néni a társaságban, minden kirándulásra elmegy, mindent kommentál, mindent jobban tud. Az egyik kirándulásról véletlenül lemaradt. — Mindenki itt van, nem hiányzik senki? — kérdi indulásnál a csoport vezetője. — Kovács néni nincs itt — feleli valaki —, de nem hiányzik. Persze kitör a nevetés. A vége felé még egy gombhistória. De ez nem faligomb, hanem ruha- gomb. A takarító találta valahol, igen szép, különleges gomb, keresik a gazdáját. Az üdülés utolsó napján jelentkezik egy nem egészen fiatal férfi, s halkan kérdezi a portást, hogy meg van-e még az a gomb, mert ha igen, ideje volna, hogy visszaadják. — A felesége ruhájáról szakadt talán le? — érdeklődik a portás — nem, de tudom, hogy kié! — mondja a férfiú, s még közelebb hajolva súgja meg a tulajdonos nevét, mert hát lovagiasság is van a világon. Az ilyen történetek aztán szájról szájra járnak, szinte anekdotának számítanak, hozzátartoznak az üdülő íratlan történetéhez. S ki ne tudná hasonlókkal szaporítani ezeknek a jó ízű históriáknak a számát, így a szezon végeztével. Csak az a baj, hogy az SZTK-várókban, meg a szakszervezeti irodákban ezekről alig esik szó. Csak a panaszt hallani, hogy itt fáj, meg ott fáj. Hiába, korán kell elkezdeni nyavalyáink tudatosítását, ha azt akarjuk, hogy legalább két-három év múlva megint megszánjanak bennünket egy gyógyüdülő-beutalóval. r. Tóth PáJ I
