Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
1971. augusztus 20, péntek 5. oldal A legújabb kenyér Azt hiszem a postás csodálkozik majd legjobban, amikor kiveszi az autóból a kis csomagot, megindul föl a lépcsőn, s csak úgy megszokásból rápillant a címzésre, majd ezt olvassa: tartalma kenyér. Kenyér? ... Miféle kenyér? S ha lesz bátorsága, talán megkérdi tőlem: — Mondja őszintén: csakugyan kenyér van a csomagban? Es ha ideje engedi behívom egy pohárka italra, s elmondom neki a kis csomag regényét. Az ember, nem térhet ki kora szenvedélyei előL Soha nem kívántam divatoknak hódolni, mégis, egy időben szinte észrevétlenül, kivédhetetlenül kerültek hozzám apróbb régiségek. Újkori mánia ez, menteni a múltból néhány tárgyat, emléket Így jutott be lakásomba néhány különös formájú üveg, s ed'ények, melyekből a régiek ittak: bort, pálinkát, vagy akár orvosságot Amit tudtam továbbadtam, csak az a néhány üveg, ivókészség maradt meg a könyvszekrény tetején. S egy üvegben néhány kalász. Nékem már megszokott kép, csak az újonc látogatók hökken- nek meg a látványon. Nem az üvegek megpillantásakor, hanem amikor meglátják a néhány kalászt Különös, régies formájú üvegeimet alig nézik, inkább a kalászokat Mert azok is különösek. Formára is. Van közöttük olyan, amelyiknek szára dárda-egyenes, kalásza mint a buzogány, tömzsi, sokszemű. Aztán van mélyen gondolkodó, lehajtott fejű, bókoló kalász. Ez a formájuk, külső tartásuk. De a származás? Némelyik kopasz búzának tűnik, a másik meg nagy szakállú, inkább rozs vagy árpa kinézetű; A bátrabb vendégek leveszik a négy kalászt üvegestől. Nézegetik. Az őszinték pedig azt mondják: — Ilyet én még nem láttam. Kevesen láttak Ilyet Kivételes szerencsének tartom, hogy már a születése kezdetén megismerkedtem ezzel a különös, búzára is, rozsra is hasonlító, de mindeniktől különböző növénnyel: a triticalevaL Furcsa nevét szüleitől örökölte, a búzától — Tritikum és a rozstói — Scale. A triticale a búza és rozs közös gyermeke, utódja; Amikor először jártam a kísérleti táblák között a triticale tudósával, ne- mesítőjével dr. Kiss Árpáddal, úgy tűnt egy kicsit csalódott és nyugtalan. Pedig kevés kutatónak adatott meg, hogy olyan sikert tudjon felmutatni, mint ő. Az ő munkája nyomán szelídült termékeny házasságra először a búza és a rozs. Nyolcvan esztendővel ezelőtt vette kézbe a két nagy kenyérrokont egy angol botanikus, s puszta kíváncsiságból megpróbálkozott a két növény hibridjének előállításával. Aztán utána a tudósok, növénynemesítők egész légiója következett. Hasztalan. A házasságból született utódok magtalanok voltak. Meddők. És nyolcvan esztendei csendes, de elkeseredett kutatómunka után Kecskeméten egy szerény tudományműhelyben megszületett a csoda; az életképes búzarozs utód. A tudós, aki egy nyolcvanesztendős csatát nyert, dr. Kiss Árpád, a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatóhelyettese. Álltunk tehát a nyurga növésű triticale-táblák szélén. Kiss Árpád belépdelt a szélben hajbókoló kalászmezőbe, kitépett egy kövérre hízott gyomot, s hol a gyomra, hol a kalászokra tekintett. De nem szólt semmit. Csak most, esztendők múltán mondta el, miért nem tudott akkor igazán örülni a győzelemnek. Érthetetlenül állt a rejtély előtt: két kenyérgabonát egyesített, „párosított”, s az eredmény mégis egy takarmánygabona lett Pedig ő nagy titokban, az embernek, közvetlenül az embernek szánta a triticalet Kenyérnek szánta. Ott lengett hullámzott előtte a kalászmező, a kalászban a legtápdú- sabb, fehérjében leggazdagabb mag, de lisztje nem akar engedelmeskedni a pékeknek, kenyérsütő asszonyoknak. Alacsony sikértartalma miatt Már nem is tudom hányszor láttam az évek során az új gabonát Ahogy változtak a kalászok a nemesítés során, mindig újakat hoztam haza, a régiekkel a szomszéd iskola biológia óráira adtam regényes, izgalmas „tananyagot”, négy kalász maradt a végén az újabbak közül. A régiek szára vastag, hosszú volt, az újabb törzseké a kor gabona- és szalmadivatja, szükséglete szerint törpe, s az alacsony száron szégyenlősen lehajtott fejű, aránytalanul nagy kalászok. Bókoló kalászok. Jó gazda kezében húsz mázsát is megadnak holdanként. Az ország szinte valamennyi megyéjében termesztik Szabolcstól— Zaláig harmincötezer holdon. Nékem, s más laikusoknak is inkább érdekes történet a triticale históriája. Az a négy kalász, négy kenyérvirág, az ember okos akaratának gyümölcse, egy hosszú, küzdelmes kutatómunka regényének csattanója; De már nemcsak eny- nyi. Az elmúlt év végén egy tanyán működő pékségben nagy titokzatossággal a szokásosnál kisebb, s barnább belű kenyeret sütöttek, s kiosztották a tanya körül lakóknak — ingyen. Vigyék, kóstolják. S az emberek jöttek vissza a pékhez, — Mit adtál te nekünk? Miért, nem volt jó? — Jónak jó volt nagyon is, de ez nem búzából van. Miből van? — Triticale ez. A legújabb kenyér. Az igazán céltudatos emberek soha nem állnak meg félúton. A kutatómunka nyomán tovább „nemesedett” a triticale, már minden téren közeledik szülői jó tulajdonságaihoz. Néhány cipót dr. Kiss Árpád is kapott abból a sütésből, majd becsomagolta mindeniket, s szét- küldte ismerősöknek, szakembereknek. Ízleljék, s ítéljék meg. Egy miniszterhelyettes „ezt írja a kóstolóról: „Vasárnapi ebédhez rántotthúshoz szeltük meg a tri- ticaleból sütött kenyeret, s osztottam ki gyerekeknek, magunknak. Közlöm véled, nagyon ízlett. A húsból még maradt. A kenyér elfogyott...” Ma már országhatáron túl is beszélnek a különös kenyérről, s a triti- caleról. Híre, rangja van. van; És a kalászok mellé — így szói az ígéret — jön hamarosan cipó. Manapság már alig van gyerek, aki elfogadná apjától, anyjától, s megenné úgy a kenyeret, hogy semmi nincs rajta. Mi úgy kóstoljuk majd meg, ahogy régen ettük. Üresen. Ezzel köszöntjük csöndben az új kenyeret: legújabb kenyerünket. Ibrányi Tóth Béla 23. KI VOLT DANIEL MITRIONE? Montevideóba, Uruguay fővárosába érkezve, egy olasz újságíró először egy egyetemi hallgatótól kérdezte meg, hogy kik is azok a tupamarók, az uruguayi városi gerillamozgalom tagjai. „A Tupama- ros itt' van közöttünk. Itt vannak körös-körül, együtt élünk velük, ismerjük őket. Uruguay kicsi. A Tu- pamaros tagjai diákok, tanárok, szakemberek, szabadfoglalkozásúak. Ha húsz fiatallal beszél, közülük legalább tíz Tupa- maros-tag, vagy rokonszenvez a Tupamarossal... Ök az ország jobbik, dinamikusabb része, ők akarják felépíteni az új Uruguayi. Véget akarnak vetni a korrupciónak, a hamis demokráciának; vezetőink tönkretették Uruguayi és legfőbb ideje a pokolba küldeni őket” — mondta a diák. Costanzo, a politikai rendőrség főnöke, akit a hírlapíró szintén felkeresett, egyszerűen „bűnözők csoportjának” nevezte a Tupamaros-gerillaszervezet tagjait. 1970. júliusában a Tupa- maros egyik osztaga elrabolta Daniel Mitrione USA- diplomatát. Montevideóban régóta tudják, hogy az egyik legkisebb latin-amerikai országban tulajdonképpen teljesen fölösleges több mint száz amerikai diplomata jelenléte az erődítményszerű USA-nagy- követségen. S csak Mitrione elrablása — majd agyonlövése után derült ki, hogy nem mindenki diplomata az amerikai épületben. Mitrione például a CIA és az FBI Uruguay ban dolgozó embereinek legfőbb főnöke volt, sőt az uruguayi politikai rendőrségnek (főnök: az előbb idézett Costanzo úr) is főtanácsadója „felforgatási ügyekben”, azaz a Tupa- maros-geriUák elleni harcban is. A XVIII. században élt Peruban Tupac Amaru inka felkelővezér (elfogták, Cuzco főterén lefejezték) — az ő nevét választotta szervezete nevéül a mai Uruguay szinte kizárólag értelmiségiekből álló gerillaszervezete. A szervezet egyideig fogságban tartotta Daniel Pereira Ma- nelli vizsgálóbírót is — Ma- nelli a letartóztatott tupamarók elleni ügyek felelőse volt. Elrabolták Diaz Gomide brazil • konzult, majd Claude Fly amerikai gazdasági szakértőt (az USA-nagykövetség tagja, a kormány meghívott tanácsadója volt) — s legutóbb Geoffrey Jackson angol nagykövetet. Minden alkalommal politikai foglyok szabadon bocsátását követelik Jorge Pacheco Areco elnöktől. S bár — Mitrione és Fly esetében — az amerikai kormány megpróbálta rávenni az elnököt a cserére, Pacheco nemet mondott — A Tupamaros. bocsánat, a bűnözők, nem egy csoport szabadon bocsátását kérték, mint a brazil gerillák — magyarázta az idézett olasz újságíróknak Costanzo, a politikai rendőrség főnöke — hanem valamennyi társuk szabadon bocsátását. Ez a kormány részéről teljes megadás lett volna... A kis Uruguay (kétmillió-hétszázezer ember, 190 ezer négyzetkilométer) egy évtizede súlyos gazdasági nehézségekkel küzd: az államadósság négyszázmillió dollár fölé emelkedett. Az olasz L’Europeo cikkéből: „Az ország egyre csak azt látta, hogy visszacsúszott az elmaradott országok közé. Sok bank, sok vállalat bezárta kapuit, sok polgár el- proletarizálódott. A fiatalok úgy érzik, elárulták őket. Jövőjük borongós. A diploma legfeljebb kivándorlásra jó. Ezért lázadtak fel a fiatalok”. Az olasz újságíró hosz- szasan beszélgetett a Pacheco elnökkel szembenálló ellenzék egyik vezetőjével. Ferreira Aldunte volt mezőgazdasági miniszterrel, aki ugyan nem ért egyet a Tupamaros nézeteivel, de tudja, milyen kiterjedt a szervezet. (Állítólag több tízezren vannak és amikor 1970. tavaszán megtámadj Ha eljön a start ideje Látogatás az MHSZ motorosrepülő-iskoláján Legyező forduló... Függőleges orsó ..: Bukfenc háton, majd a mutatványok egyik legnehezebbike, az orsókoszorú. — A motoros „Tréner”-gép nagyszerű körökkel, fordulókkal, látványos bravúrokkal szeli az égboltot. Szinte követni is nehéz a pompás bemutatót. A botkormányt Kovács Pál, neves MHSZ-repülőoktató, szívében. Itt ugyanis már nem csupán sportrepülőképzés folyik, hanem a légierő utánpótlását válogatják a szakemberek. A fiatalok, többségükben középiskolások, a nyári szünetükből szakítottak ki hat hetet, felcserélve a vakáció gondatlanságát az izgalmas próbatételekkel. Vitorlázó gépeken kezdték, sokféle orvosi vizsgálaton Ök a leendő vadászrepülők? A képen balról a második Parádi Mihály, Kecskemétről. berepülő pilóta tartja kézben. Tanítványai, a moto- rosrepülő-iskola hallgatói, csillogó szemmel követik minden mozdulatát. Békéscsaba határában, egy füves repülőtéren szemléljük a nem köznapi látványt. A hathetes tanfolyamon részt vevő fiatalok a repülők nyelvén közismert „piros négyszög”-ben várakoznak. Repülési nap van, rekkenő hőség, de ki figyel arra, ha eljön a start ideje!... A szárnyrabocsátás izgalmas, szép pillanatait éljük: most kezdenek egyedül repülni az ifjú sasok, a leendő vadászrepülők. Mert ez a cél, a dédelge- 1 tett álom, 43 ifjú ember taik egy kaszárnyát, 9000 lőfegyvert zsákmányoltak.) Uruguay kommunistáinak az az álláspontja, hogy tömegek aktív részvételével kell és lehet változtatni az ország helyzetén. Rodney Arismandi, az Uruguayi Kommunista Párt első titkára mondotta: „Latin- Amerika kegyetlen és véres harcok közepette a forradalmi harc új, egyre ma- gasabbrendű szakasza felé halad, e körülmények között a párt vezető szerepe, a munkásosztály és az anti- imperialista erők egysége és a nemzetközi szolidaritás határozhatja meg az események alakulását” — mondotta az uruguayi kommunista vezető, hozzátéve, hogy az utóbbi években a párt taglétszáma megtízszereződött. A Tupamaros az uruguayi helyzet megváltoztatásában a merényletek és az emberrablások útját választotta; a kommunisták a tömegharc, a munkás- osztályt más dolgozó osztályokkal összekötő akciók, sztrájkok, megmozdulások, tüntetések útját, amelyek során természetesen nem kerülhető el az elnyomó erőkkel való összetűzés sem. (Következik: Zürich, La Paz és Hamburg) és elméleti vizsgán estek át, 20—22 óra repülés van már mögöttük. Katonás életrend, korai ébresztőkkel, reggelitornával, napi hatórás foglalkozásokkal. Élmények, szép sikerek, karjukban a start, az irányítás pontos mozdulataival. Bács megyeiek hárman is vannak: Kacsó Károly és Parádi Mihály Kecskemétről, Pintér Zoltán Kiskunfélegyházáról. Ketten még középiskolások, Parádi már érettségizett a Köz- gazdasági és Mezőgazdasági Szakközépiskolában. A szőlész-borász szakmát tanulta. Misa szerelme a repülés. Apja ács és kőműves, a magas állványok mestere, de a fia még magasabbra, messzebbre vágyik. Fel az égbolt felé, megnyergelni a fellegeket.;: — Miért? — erről faggatom. Széttárja a karját, huncut-fekete szemei pajkosan csillognak. — Odafent egyedül, a maga ura az ember. És a gépé. Még vita sincs vele. Nemrég egy statisztikai lapra, amelyen az a kérdés szerepelt, hogy „miért szeretne reoülni”. ráírta: ..Mert fentről a földi világ is szebb.” Vadászrepülő szeretne lenni, mint a többiek. Ezért bújja a szakkönyveket, tanulja a motor felépítését, működését, a műszerek rendeltetését, fizikát, matematikát, meteorológiát. Az apja azt mondta neki, menj fiam, ha kedved van hozzá, szép pálya. De azért én maradok a sze- kercénél. A finom kis aggódás a mamának szólt, mert milyen is az anyai szív... Félti-óvja a fiát. nehogy baja essék az irdatlan magasságban. A fiú pedig erős akarattal, hittel vallja, hogy ő repülőtiszt lesz. Miért ne sikerülne neki? Hegedűs Ferenc
