Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

4L oldal 1971. »turn srtus it, péntcK Lusztig Ottó, a bajai Micsurin Termelőszövetkezet elnöke: — 1950. augusztus 20-án alakult a termelőszövet­Szorgalom, munkaszeretet kezet. Az alapító tagok közül hárman még jelenleg is részt vesznek a közös gazdaság vezetésében. őket — hármójukat — kértük meg, hogy emlékez­zenek az alapításra, szóljanak a több mint két évti­zed alatt történt változásokról, jelenlegi életükről, munkájukról. Asszonyok gondjai Lehoczki Jánosné: — Azon az augusztusi napon nemcsak az időjá­rás volt meleg, hanem a hangulat is forró volt Nem volt könnyű életformát változtatni, új útra lépni, amely még számunkra tel­jesen ismeretlen volt. A megalakulás első hó­napjai, évei nagyon nehe­zek Voltak. Egy sor bizony­talanságot, gondot kellett leküzdeni. Kevés anyagi eszközzel, felszereléssel lát­tunk munkához. A kezdeti akadályok legyűrésében so­kat segítettek az asszo­nyok is, hiszen az alapító tagok között is szép szám­mal voltak közülünk. A fejlődő ipar ugyanis már abban az időben vonzotta a férfiakat az üzemekbe, a feleségek pedig a mező- gazdaságban kerestek el­foglaltságot. Nem hittük, hogy ilyen gyors ütemű lesz a fejlő­dés szövetkezetünkben. Nemcsak a gazdálkodásra gondolok, hanem sok egyébre. Társadalombiztosí­tás, nyugdíj, szabadság, üdülési lehetőség, mind­ezek akkoriban még meg sem fordultak gondolata­inkban. Ma már mindez természetesnek tűnik. Ez év elején megválasz­tottak a szövetkezeti nőbi­zottság elnökének. Tagja vagyok a termelőszövetke­zet pártvezetőségének, egy. úttal én vagyok a nőfele­lős is. Tagságunk több mint fele asszony és lány, az ő gondjaik az egész kollektí­va gondja. A párt- és gaz­daságvezetés igyekszik se­gíteni megoldásukban. A nyugdíjas asszonyokból alakítottunk egy munka­csapatot A kertészetben dolgoznak. Jól jön nekik egy kis mellékkereset, a közösség is örömmel veszi munkájukat hiszen a zöld. ségesben mindig akad ten­nivaló. Ennek a csapatnak én vagyok a vezetője. A gyermekes anyákkal is törődünk. Egy új bölcső­de épül rövidesen. Az áru­ellátást, a bevásárlást könnyíti az új ABC-áruház, amelyet termelőszövetkeze­tünk brigádja épít majd feL A torzsgárda tagjai THczenty Józsefné: vezetek. 1962 óta vagyok termelőszövetkezet kom­munistái törődnek az idő- • sebbekkel. Megbecsülésüket jelzi, hogy — amennyiben if ' MÁ ' egészségük engedi — min- M^ggC.:. . /**■• * * •••■ den lehetőséget megadnak nekik, hogy részt vegyenek Á J» még ma is a szövetkezet HL ™ ’"**** életében, munkájában Wk Szövetkezetünkben össze- ÁM tart a tagság. 1956-ban, az ^ iiiiilloiH ellenforradalom idején is együtt maradtunk. Meg- . ' „J védtük a közös vagyont. ^ el az iparba, pedig sokan kaptak ajánlatokat. Tizen- ,« <; öten az arany torzsgárda jelvény birtokosai, már húsz éve tagjai a közös- ' ■ ' ** ségnek. Tizennégyen az ......................... . ez üstjelvényt kapták, tizen- szövetkezetnek, ások bronz öt évi tagság után, akik jelvényt kaptak, 169-en egy évtized óta tagjai a vannak immár. Bischof Antal: — Hatvankettőn alakítot­tuk a szövetkezetét. Nagy­részt volt nincstelenek, földhözjutottak. Azon a közgyűlésen csak én vol­tam egyedül régi gazda. A felszabadulás előtt is nyolc hold földem volt. Meg­mondom őszintén, akkor én még nem bíztam a szövet­kezetben. Nem is akartam belépni. A gyűlésre elmen­tem, mondhatnám kíván­csiságból, és belekerültem az események sodrába. Az alakulás után megválasz­tották párttitkárrá. Emlékszem az első őszre, alig volt felszerelésünk, egy szál traktorral segí­tett bennünket a gépállo­más. Mindezek ellenére idejében befejeztük a mun­kákat. Sok év telt el azóta, ne­hezebb, könnyebb eszten­dők. Jelenleg raktáros va­gyok, az ellenőrző bizott­ság elnöke. Kilenc év óta töltöm be ezt a posztot. Bátran mondhatom: ná­lunk már olyan a közszel­lem, hogy ami a szövetke­zeté, azt a mienknek, sajá­tunknak tekintjük. Azzal kezdtem, hogy kéz. detben nem bíztam a szö­vetkezeti mozgalomban. Az élet meggyőzött tévedésem­ről. Ma már egy korszerű nagyüzemnek lehetek tag­ja. Gépesítettük a növény- termesztést, korszerű istál­lóban, tbc-mentes tehén­állományunk van, ezenkí­vül sertéstörzstelepünk. Tízezer négyzetméter felüle­tű hajtatásos kertészetünk­ben több millió forint ér­tékű zöldségfélét terme­lünk. A körzetben csak egy zöldségbolt van, ez a miénk. Segítjük Baja vá­ros ellátását is, ezenkívül 3 millió forint értékű zöld­ségféle kerül tőlünk az or­szág különböző részeibe és exportra. Szövetkezetünk a közepe­sen gazdálkodó üzemek kö­zé tartozik. Évente 30 mil­lió forint termelési értéket állítunk elő. A változatos összetételű talajokon ne­héz növelni a hozamokat. A gazdálkodást úgy szer­vezzük. hogy legalább any- nyi jövedelemre tegyen szert minden tagunk, mint a város ipari üzemeinek dolgozói. K. S. Félegyházi szerelő Togliattiban Az AFIT korszerű szer­vizállomást nyitott a múlt év decemberében Kiskun­félegyházán. Akkor „mind­össze” 16 szerelő dolgozott egy műszakban, jelenleg már két műszakban 25-en foglalkoznak a gépjármű­vek garanciális és egyéb javításával. A megnyitás óta még alig telt el nyolc hónap, de máris több olyan szakember dolgozik itt, aki külföldön is öregbítette tu­dását. Kocsis István két hetet töltött a Skoda-gyár- ban, Lesták Sándor pedig szintén két hétig ismerke­dett a Moszkvics gépkocsi gyártásával. Mielőtt meg­érkeztek a Zsiguli gépko­csik, hárman vettek részt budapesti tanfolyamon, most pedig Fricska Gyula szerelő két hétre Togliatti­ba utazott, hogy a hatalmas ú.i gyárban szerezhessen ala­posabb ismereteket erről az egyre népszerűbb gép­kocsiról. A további külföldi tanul, mányutak tervei között szerepel a Fiat, valamint a Trabant és Wartburg gépkocsik gyárának meglá­togatása is. Miért éppen az őszibarack? Jakabszállási tűnődések Ez a homokvidék, a ja­kabszállási, valóságos kis Kánaán lehetne: a buckák lankáin-völgyein nemcsak I a szőlő kapaszkodott meg, hanem a szamóca és az őszibarack is. De akkor miért kell fel­tételes módban fogalmaz­ni? Mégsem édenkert te­hát? Igen. az, csakhogy ... Haladjunk sorjában. ! Kezdjük az őszibarackkal, ennek van most a szezon- j ia. A Népfront Szakszövet- j kezet tagsági és közös te­rületén egyaránt. — A közösben 105 holdon termesztünk őszibarackot — mondja Nagy Béla szak­szövetkezeti elnök. — A legkülönbözőbb fajtákat, érési ciklusok szerint Így a szüret két hónapon át tart, július elejétől augusz­tus végéig. Eddig 26 va­gonnal értékesítettünk. Még várható 7—8 vagonnal. E gyümölcsfélével kap­csolatos kételyek, előítéle­tek ismertek: nem bírja úgy a szállítást, mint ha­gyományosabb testvére, a kajszi, ezért nehezebben is értékesíthető. De azért a jakabszállási őszibarack az idén sem marad a terme­lők nyakán: országszerte keresett gyümölcs ez, sőt még az országhatáron túl is. Csak megfelelő módon kell szállítani. Lapos, göd­rösen kiképzett fenekű tál­cákon például, akárcsak a tojást A szamóca hanyatlása őszibarackos ültetvényét a közös gonddal ápolja, évente felújítja 40—50 hold­dal, hiszen nyolc év után a fák termőképessége ro­hamosan csökken. így a több mint százholdas terü­let állandónak tekinthető, „beálltnak”, s még vala­melyes növelését is indo­koltnak tartják. (Amellett 40 hold kajszisuk is van már, saját csemetenevelés­ből — ez itt új kultúrának számít.) Nemcsak a közös, a tag­ság is rokonszenvez az őszi­barackkal: a beültetett te­rületek összességükben el­érik az üzemi ültetvényét. Az értékesített mennyiség is ennek megfelelő. Ez a gyümölcsféle tehát él, vi­rul és terjeszkedik Jakab­szálláson, rövid pár évti­zed alatt mély gyökeret eresztett, holott meghono­sítása nem annyira az it­teni parasztsághoz, inkább azokhoz a kecskeméti ér­telmiségiekhez fűződik, akiknek itt volt kisebb-na­Kicsi a remény De voltak másfajta okok is. Az annak idején itt meghonosodott Madame Mouteau nevű fajtához va­ló ragaszkodás a kelleténél erősebb volt, még akkor is, amikor e fajta hátrányai mindinkább kiütköztek. Emiatt az átvételi árak visszaestek, s a termelési kedv lejohadt Ahelyett, hogy az új, kelendőbb faj­tákat honosították volna meg. Csakhogy itt még többről van szó, mint egy­fajta homoki konzervatí­vizmusról ... Tipikusan olyan gyümölcs a szamó­ca, amelynek termesztése — a kisüzemben — a csa­ládi munkaszervezetet igényli, anélkül nem lehet meg. Márpedig ez a fajta létezési és termelési mód Jakabszálláson is a vég­óráit éli; a hagyományos tanyai nagycsaládok fel­bomlottak. a fiatalok zöme az iparban keresett és ta­lált munkát. Nincs elege'n- dő munkáskéz sem a sze­déshez, sem a kacsoláshoz. Nemcsak a tagsági par­cellákon. hanem a közös­ben sincs. A 12 holdas kö­zös területről is időszaki munkások szedték le az idei termést. Ez az a kö­rülmény, mely leginkább útját állja a terület jelen­tősebb növelésének. Az el­nöki becslés is óvatos: leg­feljebb 20—25 holdas “terü­letről lehet szó. Holott a jövedelmezősége nagyon jó; az idei termés holdanként 38 ezer forintos bruttó be­vételt hozott. Ez utóbbi tény jogosít némi reménybe a szamóca gyobb földtulajdonuk. Még a felszabadulás előtt Érdekes, hogy ilyen átté- telezéssel az őszibarack nemcsak a kisparcellákon, de az üzemi táblákon is meg tudott kapaszkodni. Ám jellemző fényt vet az idők változására, hogy a szamóca, amely pedig ki­mondottan a tanyás pa­raszti szorgalom és lele­ményesség jóvoltából épült be a homoki kertkultúra színképébe, mostanában erős hanyatlásnak indult. Négy évvel ezelőtt még 42 vasúti vagont raktak meg belőle, az idén már csak hatot. A terület is több mint egyötödére esett visz- sza. A hanyatlás okai össze­tettek. Jelentős volt a ter­mészeti tényezők szerepe; 1967-ben a mélyen fekvő szamócásokat — és a leg­több ilyen volt! — kiölte a belvíz, erre gazdáik maga­sabb, partosabb részekre telepítették, ám ott viszont az aszály végzett romboló munkát. kisüzemi feltámasztását il­letően. Az új. kurrensebb fajták megkezdték csön­des. de folyamatos hódítá­sukat. Méghozzá — és ez új jelenség — a fiatal, még nem termő őszibarackos köztes növényeként. Tulaj­donképp a terület folyama­tos kihasználásáról van itt szó. Mire az őszibarack ter­mőre fordul — a telepítés­től számított ötödik évben — a szamóca épp „letermi” magát. A szőlő rovására is Az őszibarack nemcsak a szamóca, de a kisparcellás szőlő rovására is terjeszke­dik. A szőlővel kapcsolat­ban már nem hanyatlást, inkább halódást keli emlí­tenünk. A tönkremenés üte­me riasztó; a néhány év előtti 670 holdból már alig 200 hold van meg. Évente 40—50 hold tagsági szőlő pusztul ki. Számtani mű­veletben gondolkodva: 4—5 év múlva az utolsó szőlő­töké is kifordul a jakab­szállási homokból. Ám a valóságos folyamat inkább a differenciálódás felé mu­tat; a jól termő és jól ápolt parcellák változatlanul gaz­daságosak, sőt az új mód­szerek iránt leginkább fo­gékony — és egyúttal a legtehetősebb — gazdák máris jelentős változtatá­sokat végeztek; egyebek között. minden második szőlősort kiszedve, gépi művelésre tették alkalmas­sá ültetvényeiket, kisgépet vásároltak, vagy barkácsol­tak, s ezekkel végzik a per­metezést és a talajműve­lést. S nem utolsósorban tették ezt kényszerhelyzet­ben; napszámosnak ugyan­is senki nem jelentkezik. Ha alkalmas géptípuso­kat lehetne vásárolni, s persze elviselhető áron, va­lószínűsíthető, hogy a sző­lők kipusztulása lelassulna. Mellesleg; a kis kapacitású öntözőgép — ha volna ilyen —. a szamócatermesztés fellendítéséhez hozzájárul­hatna. a homokfelszín alatt könnyen elérhető a bőséges talajvíz. Egyik oldalon tehát a ho­moki kertkultúra, mint va­lóság, méginkább, mint le­hetőség. A másikon: az el­hagyott tanyák tucatjai, a parlaggá vált földek — a több mint 8000 hold tagsági területből már mintegy ezer holdat tesz ki —. s nyomukban az elaggott, el- magányosodott, és elszegé­nyedett — vagy inkább: a biztonságos jómódot máig sem ismerő — családok százai. A kötelező járadék- biztosítás befizetési köte­lezettsége alól mintegy másfél száz idős családot mentesítenek. A megélhetés alapja Tanulságos képet ka­punk, ha megnézzük: mi képezi manapság a jakab­szállási szakszövetkezeti tagság (már nem merem így leírni; parasztság) meg­élhetésének alapját. A szakszövetkezeti közös két­száz állandó, s meghatá­rozhatatlan számú időszaki alkalmazottja részére éven­te kifizet ötmillió forint bért. A szövetkezeti központ területén működő csepeli üzemrészleg — itt motor­kerékpár-alkatrészeket ké­szítenek — évi 6 milliót fi­zet ki megközelítőleg két­száz alkalmazottjának. Nem a tagsági föld adja a megélhetést annak a két­száz ingázónak, sem, aki Kecskemétre jár be na­ponta. Továbbá annak a száz ipari munkásnak sem, akik tartósabb időszakra járnak el Csepelre. A tagsági gyümölcster­mesztésből Jakabszálláson „lecsapódik” évente 6—7 millió forint. Ma még... Egyre kevésbé a szőlőből és a szamócából, egyre in­kább az őszibarackból. Mert végül is ez az a gyü­mölcskultúra, amely legin­kább összeegyeztethető a félig munkás, félig paraszt életmóddal. Minthogy a tagsági termesztés jelentős részben azokra épül, akik havi rendszeres keresmé­nyüket ipari munkásként, illetve a közös terület al­kalmazottjaiként szerzik meg. így, e kettős életmódnak, s nyomában a napi „ket­tős műszaknak” köszönhe­tően épül a faluközpontban az új házak sora, növek­szik a gépkocsik száma, és gyarapodik a betétállo­mány. Nem beszélhetünk tehát a hagyományos pa­raszti szorgalom elsatnyu- lásáról, egyfajta elkényel­mesedésről. Vagy tán ar­ról van szó, hogy a homoki kertkultúra kiteljesítésénél, előbbrevalóvá vált a javak megszerzése? Olyan kérdés ez. amely­nek nyomán még legalább száz hasonló buzog fel. De megválaszolásukkal nem­csak ez az írás. hanem ma­ga az élet is adós. Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents