Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

1971. augusztus 3., kedd 3. oldal Egy hónap múlva kezdődik az új tanév Tudnivalók a javítóvizsgákról és a pótbeíratásokról A bajai fotósok sikere Szegeden Az 1971/72-es oktatási év kezdetéig már csak egy hó­nap van hátra. Mivel nem minden diák fejezte be si­kerrel előző tanévi tanul­mányait, vannak, akik nem tölthetik teljesen zavarta­lanul a nyári vakációt: ké- szülniök kell a javítóvizs­gára — feltéve, hogy csak egy vagy két tárgyból buk­tak meg. Ezt segítendő, az iskolákban hamarosan megkezdődnek a korrepetá­lások. Ennek keretében azok a pedagógusok foglal­koznak a diákokkal, akik­nek tárgyaiból nem felel­tek meg a követelmények­nek. A javító- és osztályozó­vizsgákat az általános és a középiskolákban — az elő­ző évek gyakorlatának megfelelően — az idén is augusztus utolsó hetében bonyolítják le. Ezek pontos idejét az igazgatók hatá­rozzák meg és az iskola Júliusban ötven év átla­gának megfelelő mennyi­ségű csapadékot kapott a Duna—Tisza köze. Ezzel a Vízbővebb nyári hónapok közé sorolható. A csapadék hasznosítását azonban a szokatlanul erős hőmérsék­let-ingadozás helyenként előnytelenül befolyásolta. A napok óta tartó káni­kula miatt szinte éjjel­Páratlanul érdekes könyv­tárat alakított ki tizenöt év alatt Pastyik István, a dunapataji múzeum veze­tője. A tájjellegű múzeum­hoz tartozó — „Pataji- kum”-nak nevezett — könyvgyűjteményben csak olyan müvek kaptak helyet, amelyekben a nagymúltú Dunapatajról esik szó. Éve­kig tartó nyomozás ered­ményeként most került a hirdetőtábláján is közzéte szik. A vizsga idejéről és az ezzel kapcsolatos tudni­valókról az iskolák értesí­tik a tanulók szüleit. A javítóvizsgákat köve­tően, a tanévnyitó ünnep­ség előtti munkanapon — augusztus 31-én — lesznek a pótbeírások. A pedagógusok számára a nyári szünidő augusztus utolsó hetében ér véget: a tantestületi kollektívák tagjainak augusztus 24-én kell „bevonulniok” az isko­lákba, hogy elvégezzék a tanév előkészítésével kap­csolatos feladatokat. A tanévnyitó értekezletet ugyancsak augusztus utolsó hetében, az igazgató által megjelölt napon tartják, mind az általános, mind a középiskolákban. A tanév­nyitó ünnepségek szeptem­ber 1-én lesznek ország­szerte. nappal dolgoznak az öntö­zőberendezések. Az ALsó- Dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság öntözőegységei az idén már eddig csaknem tízmülió köbméter vizet szolgáltattak a mezőgazda­ságnak. Bács megyében a megyék közül a legnagyobb területen, hatvanezer hol­don működnek esőztető be­rendezések. könyvtárba a híres XVII. századbeli történetíró, Bél Mátyás tíz magyar me­gyéről szóló könyvsoroza­tának harmadik kötete. A hajdani Pest vármegye tör­téneti földrajzát leíró 644 oldalas könyvritkaság is­merteti Pataj mezővárost is. Ez a félezredik, s egy­ben az eddigi legértéke­sebb könyv a „Patajikum”- ban. Vasárnap délben a Szege­di Bartók Béla Művelődési Házban megnyílt a hazai fotoklubok szegedi szalon­ja. Az ünnepi hetek idő­szakában hetedik alkalom­mal rendezték meg ezt a kiállítást, amelyre tizen­négy klub tagjai kétszáz- nyolcvan képet küldtek be. Ebből százhatvan művészi felvételt tartott alkalmas­nak a zsűri bemutatásra. A kollekciók alapján a Szegedi Városi Tanács ván­dordíját és a Népművelési Intézet különdíiát a salgó­tarjáni fotoklub nyerte el. A Szegedi Városi Tanács különdíját pedig a Duna Fotoklub kapta. GYÓGYSZÁLLÓ ABALIGETEN A Mecsek egyik legnép­szerűbb kirándulóhelye Abaliget, amelynek csepp- köves barlangja nemcsak idegenforgalmi látványos­ság, hanem levegője és klímája alkalmas a légző­szervi betegségek gyógyí­tására is. Évek óta foly­nak kísérletek annak tisz­tázására, hogy milyen mértékben segíti elő a barlhngkúra a gyógyulást. Sok gondot okozott azon­ban, hogy a betegek nem kaptak megfelelő szállást, hiányzott az intézményes, rendszeres orvosi ellenőr­zés, tanácsadás. Ezen se­gít a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal egy kisebb gyógyszálló építé­sével. Az egyemeletes épü­letben tíz, egyenként két­ágyas betegfektető lesz, továbbá társalgó, orvosi­rendelő és ápolószoba. A 4,5 milliós építkezés meg­kezdődött, a gyógyszállót a jövő év tavaszán átad­ják rendeltetésének. A távlati tervek szerint a következő ötéves terv­ben 400 ágyas gyógyszálló épül majd Abaligeten. SOVÁNY ZSÁKMÁNY Vasárnap hajnalban megkezdődött a vadka­csázás a Nagy alföldön. A folyók, vadvizek szikes tavak környékén még a hajnali szürkület előtt el­foglalták leshelyüket a va­dászok. A legtöbb helyen eredménytelen volt a tü­relmes várakozás. Alig tűntek fel húzó vadka­csák, s még riasztásra sem reagáltak a nádasokban búvó madarak. A vadá­szok szerint a tavalyi pél­dátlanul eredményes vad- szárnyasvadászat után az idén várhatóan kevesebb lesz a zsákmány. Nehezen megközelíthető dunai szi­geteken, nádasokban vi­szont sikerrel járt a ré­cevadászat ... INTERURBÄN — TÁRCSÁZÁSSAL Vasárnap reggel nyolc órától megkezdte működé­sét a Szolnok—Budapest közötti automata távvá­TÁRlat lasztó hálózat. A Tisza- parti város telefonelőfize­tői ezentúl közvetlenül, a postai kezelő részvétele nélkül hívhatják a fővá­rosi telefontulajdonosokat. A posta az új rendszer kiépítésére mintegy négy­millió forintot költött. Szolnokról egyszerre húsz budapesti számot hívhat­nak, amelyet az igények szerint később további nyolc vonallal bővítenék. DUNA MENTI FIATALOK TALÁLKOZÓJA Mintegy ötezren vettek részt a Duna menti fiata­lok öt napon át tartó ta­lálkozójának vasárnapi paksi záróünnepségein. Délelőtt a 7 Duna menü megye és Budapest népi­táncegyüttesei vonultak fel a községben, majd az ár­nyas Duna-parton felállí­tott szabadtéri színpadon bemutatták műsorukat. Ezután a Duna partján ifjúsági nagygyűlést ren­deztek, amelyen a hazánk­ban tanuló szudáni és más arab diákok is részt vet­tek. A nagygyűlés részt­vevői együttérzésüket nyil­vánították ki a szudáni üldözöttekkel, s a kommu­nisták elleni hajsza meg­szüntetését követelő tilta­kozó táviratot küldtek Ni- merinek. Délután a Duna menti megyék művészeti együt­tesei, énekkarai szórakoz­tatták a közönséget. A szabadtéri műsorban fellé­pett a KISZ KB művész- együttes ének- és zenekara és a jugoszláv rumai tánc- együttes is. 80 ÉVES AZ EÖTVÖS-INGA 7 Eötvös Lóránd 1891-ben; nyolcvan évvel ezelőtt a gellérthegyi kísérlet után a kemenesaljai Sághegyen próbálta ki az Eötvös-in- gát. A tudós ez irányú munkásságáról ismeretter­jesztő kiadvány készül. Októberben az Eötvös-in- ga kipróbálásának 80. év­fordulója alkalmából a Sághegyen az eseményre utaló emléket állítanak és tudományos történeti ülést rendeznek. Munkahely nőknek Üj, nőket foglalkoztató üzemrésszel bővült a Gyap­jú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat kiskunfél­egyházi telepe. Júliustól nem csupán felvásárolják, ha­nem válogatják is a gyapjút. Az új munkahely —, ahol 30 asszony dolgozik — elsősorban a gyermekes anyák számára előnyös, mert egyműszakos. és minden héten van szabad szombat. Az asszonyok közül tízen 4 hónapig Baján tanulták a válogatás csínját-bínját A szakértelemre szükség is van, mert 25 féle gyapjú­minőséget kell megkülönböztetni a szín. hossz és egyéb jellemzők figyelembevételével. Az idén 52 vagonnyi árut vásároltak fel, melynek egynegyedét exportálják. Képünkön egy külföldre induló szállítmány osztályo­zása látható. ____ W" #*" (Pásztor Zoltán felvétele.) 10 miliió köbméter víz a földeknek Újabb könyvritkaság a „Patajikum“-ban Jásznája Poljana Tolsztoj szülőháza ... Az emlékmúzeumhoz vezető út jobb oldalán a nagy mester mellszobra. Sokáig nézem. Arca nem olyan komor, mint amikor gya­log rótta a hosszú utat Tű­iéig vagy akár Moszkváig is, hogy minél több pa­raszttal találkozzék. Szí­vén viselte az egész orosz nép sorsát és arra a követ­keztetésre jutott, hogy minden bajnak a csírája a kegyetlen cári önkényura­lom. A márványba vésett Tolsztoj elégedetten néz a kolhozmezők felé, mintha a szobrász azt a pillanatot örökítette volna meg, ami­kor a parasztság nagy ba­rátja a nép jövendőjéről ábrándozott. A parasztok, ma is megemelik füvegjü­ket, ha elhaladnak előt­te..; Tolsztoj így írt szülőfa­lujáról: Jásznája Pol­jána nélkül talán világo­sabban megláttam volna az általános törvényszerűsé­geket, amelyek hazám szá­mára fontosak, de nem szerettem volna meg olyan szenvedélyesen.” A kastélyig fenyőfákkal szegélyezett sétány vezet. Feleségéhez írott levelei­ben megörökítette a sétány szépségét. H Tolsztoj -uradalmat 1917-ben, mint „rendkívü­li kulturális és történelmi értéket” a művelődési nép­biztosság védnöksége alá helyezték. Azóta is féltő gonddal ápolnak minden fát, növényt, óvják az épü­letet, hogy olyan marad­jon, amilyen Tolsztoj életé­ben volt. Ma két emlékmúzeum van itt: az egyik az iro­dalmi múzeum, a másik » családi há^ Abban a házban, amely ma az irodalmi múzeum, Tolsztoj iskolát szervezett a falusi gyerekek számá­ra. Iskolájában nem vol­tak padok, nem volt köte­lező az óralátogatás, a ta­nítómester nem alkalma­zott büntetést. A tanulók azzal foglalkoztak, ami őket érdekelte. Eleinte csak Tolsztoj tanított benne, ké­sőbb pedig két tanító. A gyermekek nagyon szeret­ték mesterüket, aki még haza is kísérte őket, ha a foglalkozások hosszúra nyúltak. A cári kormány felfigyelt a különös isko­lára. A csendőrszuronyok felbolygatták az épület minden zegét-zugát. Az is­kolát bezárták, de Tolsztoj nem mondott le a nép ne­veléséről ... A ház előtti kis térségen és körös-körül mindenütt virágok illatoznák, de Tolsztoj leginkább a me­zei virágokat szerette. Az erkély mellett van a híres „szegények fája”. Regge­lenként alatta gyülekeztek a kömy ékbeli parasztok, hogy elmondják panaszai­kat nagy barátjuknak. A családi házat hársfasétá­nyok veszik körük D Z OrOSZ kultúrának ?zt a drága kincsét, a Tolsztoj-emlékmúzeumot, 1941. október 29-én fel­dúlták a fasiszta hordák. Szerencsére, a legértéke­sebb tárgyak egy részét si­került elrejteni, de így is száznál több történelmi ér­tékű ereklyét semmisítet­tek meg. Ha belépünk a múzeum­ba, a nyírfából készült sárga szekrényekben az orosz nyelvű műveken kí­vül bőven láthatunk ide­gen nyelvűeket is. A könyvtárból folyosó vezet a nagyterembe. Turgenyev, Gorkij, Csehov is megfor­dult itt. Ebben a terem­ben gyakran társalogtak Tolsztojjal Repin, Kramsz- koj, Nyesztyerov és más festőművészek. Dolgozószobájában a többi kézikönyv mellett ott van Marx Tőkéje, En­gels néhány műve és egy Lenin-cikk js. Nemcsak az ókori bölcselők könyveit ismerte, de tanulmányozta kora materialista filozó­fiáját is. Kilenc nyelvet ismert. Amikor egyik is­merőse megkérdezte tőle, miért foglalkozik a görög és a héber nyelvvel, az öreg író azt válaszolta, hogy egész életét az igaz­ságkeresésnek szentelte, s ezek a nyelvek is segítsé­gére voltak célja elérésé­ben. Ismeretes* hogy 1901- ben az egyház kiátkozta Tolsztojt. Ebből az alka­lomból a malcevi üveggyár munkásai egy művészien díszített zöld üvegtömböt ajándékoztak a nagy író­nak ezzel a felirattal: „ön, mélyen tisztelt Lev Nyiko- lajevics, osztozott abban a sorban, amely sok nagy, haladó embernek jutott osztályrészül. Egykor mág­lyán égették el, börtönben sanyargatták őket. Kiátkoz­hatták önt a farizeus fő­papok. de az orosz embe­rek mindig büszkék lesz­nek önre, akit szeretnek és aki drága számukra.” Tolsztoj legértékesebb tár­gyai között őrizte a mun­kások ajándékát Ma is ott áll íróasztalán. Miután megtekintettük a múzeum nevezetességeit, elindultunk a nagy író sír­ja felé, amely csaknem egy kilométerre van a kastély­tól. Kanyargós, festői út vezet a nagy író egyszerű, jeltelen sírjához. Nincs raj­ta szobor, sem feliratos sír­kő. Hantján nyáron kerti és mezei virágok nyílnak, télen fenyőgallyak bont­ják. Jóval halála előtt Tolsz­toj maga jelölte ki sírhe­lyét. Életében egyszerű volt, mint maga a mezők dolgozó népe. Ügy kívánta, hogy sírja is ilyen egyszerű legyen: „Virágokat, koszo­rúkat ne tegyetek, beszédet ne mondjatok...” Élete vége felé egyre inkább bántotta a kastélyok fény­űző élete és a falusiak nyo­mora közötti kiáltó ellen­tét. Meggyűlölte hozzátar­tozói élesködő életmódját és egy hideg őszi reggelen a nyolvankét éves aggas­tyán eltűnt a grófi urada­lomból. Szülőfalujától nem messze, Ásztápovo (ma Lev Tolsztoj) vasútállomáson halt meg. Tízezernyi ember kísérte utolsó útjára a világ egyik legnagyobb íróját. A gyász­menet élén a jásznája pol- jánai parasztok hatalmas feliratot vittek: „Lev Nyi- kolajeyics, jóságod emlé­két örökre megőrzik az el­árvult jásznája poljánai parasztok.” Sírját ősz hajú parasztemberek vették kö­rül és úgy zokogtak, mint­ha apjukat temették volna. Én is láttam kisírt szemű embereket jeltelen sírja mellett. SZÁSZ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents