Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
4. oldal 1971. augusztus 3., kedd Családnapok Új kollektív szerződések az állami gazdaságokban Megyénk 13 állami gazdaságában elkészültek az új kollektív szerződések, amelyek az elkövetkező öt évben szabályozzák a dolgozók és a gazdaságok közötti viszonyt. Ilyen hosszú távú tervezés eddig még nem volt, így az előkészítési munka is sokkal nagyobb körültekintéssel, alapossággal történt, mint az előző években. Kerületi és brigádértékezleteken, valamint személyes beszélgetések során gyűjtöttek össze több száz javaslatot, melyek zömét hasznosították is, A vállalati szakszervezeti tanácsok a gazdasági vezetőkkel közösen vitatták meg a különböző pontokat, figyelembe véve azt, hogy a tervezetben csak üiíyan kitételek szerepeljenek, amelyekre anyagi fedezet van, illetve lesz. Július 1-én lépték életbe az új kollektív szerződések, amelyek sok tekintetben eltérnék az eddigiektől. Először sikerült elérni hogy az évi 2500 munkaórát sehol sem kívánjak túllépni. Nemcsak a dolgozók bérezésére, munkakörülményeinek javítására voltak tekintettel, hanem az egészségvédelem követelményeit is szemmel tartották. A növényvédőszerekkel dolgozók például havonta csak 120 órát tölthetnek folyamatos munkában, utána pihenniük kell. Azokon a helyeken pedig, ahol nem tudják megoldani a betakarítás időszakában a kombáj nosok napi 8 órás foglalkoztatottságát, a többletórákat szabadságként adja ki a gazdaság. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata értelmében nagyobb gondot fordítottak a nők és fiatalkorúak munka- és életkörülményeinek javítására. A Munka Törvénykönyvének erre vonatkozó rendeletéit alapul véve és kiegészítve azt a helyi sajátosságokkal — állították össze a Szerződés rájuk vonatkozó fejezeteit. Három helyen, az Állami Gazdaságok Bács-Kiskun megyei Főosztályán, a Bács-Kiskun me-, 8 gyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán és a Kalocsai Állami Gazdaságban bevezették a családnapot. Azoknak a családos anyáknak, akiknek 14 éven aluli gyermeke van, kéthónaponként egy szabadnapot adnak, amit havonta is ki lehet venni, szombatonként. Ezzel a már bevezetett havi két szabad szombat mellé a harmadikat is biztosítják. A Kalocsai Állami Gazdaságnál ez annyiban módosul, hogy a családnapokat az évi rendes szabadság alapján kapják a gyermekes anyák, az egyedülálló önálló háztartást vezető nők. Ezeket a napokat a jutalomszabadság terhére számolják el. Az új kollektív szerződések 16 500 állami gazdasági dolgozót érintenek. D. É. itt lakott Albrecht Dürer Alapos renoválás és átalakítás után Albrecht Dürer születésének 500. évfordulója alkalmából újra elkészült a művész egykori lakhelye. A Dürer-ház pontos életkorát nem ismerjük. Bár a telek egyik sarokházát már 1420-ban megemlíti egy okirat, feltételezhető, hogy az a ház, amit Dürer 1509-ben, 38 éves korában vásárolt, korábbi keletű. A háromemeletes ősi ház belsejét a nürnbergi városi múzeum úgy próbálta berendezni, hogy a látogató megfelelő benyomást kaphasson a mester életéről és munkásságáról: a szerény bútorozás, a régi képek csoportosítása, eredeti faburkolatok és okörszemabla- kok megfelelnek a Dürer korabeli idők életstílusának. A híres rézmetsző nyomógépe valószínűleg a földszinten volt felállítva. Ennek a rekonstrukcióját is újra meg lehet tekinteni. , . j„ i . 8. VÉLEMÉNYEK Kairóból Ammanba, illetve a jordániai főváros közvetlen közelében levő gerilla-támaszpontokra ugyanúgy, mint más napokon, csak késő este érkeztek meg, (ha egyáltalán elhozta őket valamelyik repülőjárat) 1970. szeptember 9-én is a kairói újságok. Ezen az estén a zer- kai, sivatagi repülőtéren már három repülőgép állt. Már Ammanban tárgyalt a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége, a három gépben túszként visszatartott utasok — az első jelenté- ek szerint több mint 420 i, mbar — kiszabadításáról. A kairói sajtóban ezen a ( apón félreérthetetlen, éles Uásfoglalás jelent meg a repülőgépeltérítésekkel kapcsolatban. Mussza Saabra, az A1 Akhbar cL ÉS ÁLHÍREK mű lap szerkesztője a többi között a következőket írta: „A géprabló arab gerillák hétvégi akciójukkal nagyon súlyos veszteségeket okoztak maguknak a világközvéleményben... A világszerte megnyilvánuló reagálások azt tükrözik, hogy az emberek felháborodottan elítélik azokat, akik ilyesmiket követnek el. Egyetlen ország vagy nép sincs meggyőződve arról, hogy a forradalmi felszabadító mozgalmak feladatai közé tartozik a nemzetközi közlekedés biztonságának veszélyeztetése. Azt a célt, hogy meggyőzzük a világot Izrael nemzetközi jogsértéséről, nem érhetjük el azzal, hogy megbotránkoztatjuk a vi- iágközvéleményt és vészé-. Gyár a földút végén A mikrobusz vezetője előre figyelmeztet, hogy kapaszkodjak, amikor a vállalathoz vezető útra térünk. Hamarosan tapasztalom, mennyire igaza volt. A gödrökkel, víztócsákkal tarkított útról az idegen aligha sejtené, hogy a kecskeméti központú Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kerekegyháza gyáregységébe vezet. Barócsi János igazgató tréfálkozva kérdezi, hogy tengelytörés nélkül érkeztünk-e. r Megbízható partnerekkel Az üzem húszéves múltra tekint vissza. Régebben gépállomás volt majd 1968- ig mint gépjavító vállalat működött. A dolgozók azt mondják: az utóbbi négy év eredményei feledtetik a korábbi nehéz időket. Nézzük, miért. 1968-ban a termelési érték mindössze 36 millió forint. Két év múlva már 60. Az ide’ terv pedig 80 millió. A fejlődés vitathatatlan. A dolgozók létszáma eközben emelkedett, de jóval szerényebb arányban. A felfutás annak köszönhető, hogy Kerekegyháza a maga módján bekapcsolódott a járműprogram megvalósításába. Az üzemnek az Ikarusz és a Csepel Autógyár a partnere. Megbízható, állandó megrendelők. Az Ikarusznak az autóbuszok fémes ablakkereteit és egyéb alumínium szerelvényeit gyártják. A vezetőfülkék kárpitozását Iveztetjük mások biztonságát.” Megszólalt ezen a szerdai napon — körülbelül ugyanakkor, amikor a harmadik, a BOAC-gépet a zerfcai repülőtér felé vitte a fegyverrel kényszerí- tett angol pilóta — az Arab Légitársaságok Szövetsége is. A szervezet nyilatkozatában kifejtette: az arab országok nem felelnek azért, hogy egyes Palesztinái kommandók géprablásokat hajtanak végre nemzetközi légijáratokon. Az ENSZ-ben ezen a napon fokozott diplomáciai tevékenység folyt repülőgépeltérítések ügyében. A Biztonsági Tanács határozati javaslatának szövege így hangzik: „A Biztonsági Tanácsot mélyen aggasztja, hogy a nemzetközi polgári repülőgépek eltérítése ártatlan polgári személyek életét fenyegeti. A Biztonsági Tanács követeli, hogy kivétel nélkül, haladéktalanul bocsássák szabadon a repülőgépeltérítések következtében őrizetben tartott összes utasokat és a gépek személyzetét. A BT felkéri az ENSZ tagállamait, tegyenek meg minden lehető intézkedést, hogy megakadályozzák az újabb repülőgépei téri léseket .. ,*• Áz amerikai fővárosból egymásnak ellentmondó hírek, spekulációk egész légiója indult el a repülőgépeltérítések ügyében. Azt jelentették, hogy az amerikai kormány katonai lépéseket kíván tenni a zerkai repülőtéren fogva tartott állampolgárai és más túszok kiszabadítása érdekében. Később egy amerikai kommandó csoport bevetéséről beszéltek. Különböző légi és (földközi-tengeri haditengerészeti) egységek riadókészültségbe helyezéséről terjedtek el hírek Washingtonban. A Pentagon, a hadügyminisztérium közölte: Laird hadügyminiszter felkérte a vezérkari főnökök egyesített bizottságát, dolgoztasson ki terveket „esetlegességekre”. Szerdán éjszaka a világ rádióállomásainak többsége nagyjában egybehangzó, hiteles értesüléseket közölt, amelyek szerint London hajlandó kiadni Leila Kha- . ledet, a gépeltérítő leányt, igenlő választ adtak Bonnból és Bernből is az arab gerillák kiadására vonatkozólag, sőt már a szállítási útvonal és a csere lebonyolításának részleteiről is hírek keltek szárnyra. (Következik: Fogolycser ej _ is itt végzik. A Csepel Autógyár részére a teherautók, pótkocsik vasvázait állítják össze. A fiatalok teljesítéséből valamennyi részleg kiveszi a részét: a fehérfémes üzem 50—55 millióval, a lakatosműhely 15 millióval, a kárpitosok és a forgácsolók pedig 10—15 millióval járulnak hozzá a tervhez. Kapa a kerékpáron A dolgozók szinte kivétel nélkül helybeliek, amit az igazgató így erősít meg: Én vagyok az egyetlen ingázó, Kunszentmiklósról járok be naponta. A portaépülettel szemben nagyméretű szín helyezkedik el, a tető alatt több száz kerékpár. Egyiken-másikon madzaggal, dróttal felerősített kapa lapul. A műszak végeztével sokan nem haza indulnak, hanem a háztáji gazdaságba. Ipari munkások? Az igazgató határozott véleménye, hogy — igen. Jó a munkafegyelem, gyarapodik a hozzáértés. Ám, az üzemi légkör, az igazi gyári hangulat még hiányzik. Néhány esztendő talán ebben is meghozza a változást. Äz előrelépés biztosítékai A kecskeméti központ havonta gazdasági elemző tájékoztatót bocsát ki. A májusiban lapozgatunk, íme, a munkaintenzitás egyik bizonyítéka: a vállalat eszközállományának forgási időtartama 74 nap. A „hatékonysági mutató" cím alatt, az egy dolgozóra jutó eredményességről olvasunk. Az első öt hónapra vonatkozó 31 709 forintos tervvel szemben 41 275 forintot teljesítettek. A többi gyáregységgel összehasonlítva az adatokat, kiderül, hogy a kerekegyháziaké az elsőség. — Mit hoz a jövő? — kérdem Barócsi János igazgatót. 1975-ig kétszeresére növelik a jelenlegi 20 milliós állóeszköz értéket. Modem csiszológépeket vásárolnak, fejlesztik a présüzemet, bevezetik a védő- gázas hegesztési eljárást. A IV. ötéves terv végére a mostani 80 milliós termelési értéket 120—150 millióra akarják emelni, a termelékenység fokozásával. Ezt az ütemet a megrendelők igényei diktálják. Végül a gondokról, amelyeknek a többsége nem gazdasági jellegű, mégis szervesen ide tartozik. Az öltözőket és a zuhanyozót régen kinőtték. Kevés idő jut kulturálódásra, szórakozásra. Szükség lenne jól felszerelt klubra... A fiatalok? Derekasan dolgoznak —, de a szabad idejükkel még nem tudnak igazán gazdálkodni. A KISZ-szervezet hasznos programjának megvalósulását mintha valamiféle belső igénytelenség gátolná. A vállalat vezetői tudják. hogy a gyárszerű termelés színvonalára csak úgy lehet eljutni, ha javítják azokat a körülményeket is, melyek közvetlenül érintik az ott dolgozó munkásokat. Ez pedig már nem a partnereken múlik — hanem a magas fákkal körbefont üzem kapuin belül dől el. Szalui Attila 48 perc Sűrűn hangoztatjuk: „az idő pénz”, mégis olykor pazarló, nemtörődöm módon bánunk vele. íme, egy eset a számtalan kör zül. Hivatalos ügyben az egyik bajai kulturális intézmény vezetőjével kellene beszélnem., Leülök a készülék mellé — tapasztalatból tudom, fáraszt a hosszú álldogálás — és tárcsáznék. Ha jönne az a bizonyos búgó hang. Az órámra nézek: 8 óra 36 perc. Háromnegyed kilenckor rámmosolyog a szerencse — egy pillanatra. Szabad vonal van, de a hívás „nem megy be”, 8.50-kor az előbbi játék megismétlődik. Négy perc elteltével — úgy látszik minden rendben. Persze, akik könnyen hisznek, könnyen csalatkoznak. Kilenc percig (!) cseng, jelez a készülék, hiába. A 02-nek szólok. Tanácsolják, hívjam 11- 755-ös számon a rendezőt. Kétszer is próbálkozom, foglalt. Megint a 01-et tárcsázom, 9 óra 12. Szép, ritmikusan cseng — unalmamban figyelem a másodpercmutatót — két és fél percig... tovább nem bírom idegekkel. Elhatároztam, hogy gyalog elindulok. No, nem Bajára, csak a postára. Arra gondolok, hogy szóban adom át kérésemet... Ezalatt már legalább háromszor megjártam volna, oda-vissza. Az ajtóból visszafordulok. Az utolsó szalmaszál reménye. Sikerült! 9 óra 24-kor kedves női hang közli: „Bejelentő”. Két mondatban elpanaszolom kálváriámat — ilyen ügyekben ki tudja, hányadikat. Megértőén helyesel: pechem volt, mondja. Bosszúságomat miért ismertetem a közügyeknek fenntartott újsághasábokon? Mer nap mint nap hasonló esetek tucatjait hallom. Mert a telefon- központ időnkénti csődje kedvezőtlenül befolyásolja a termelékenységet, a zavartalan ügymenetet, a gyors ügyintézést. Számításaim szerint legalább 15—16 000 hívást bonyolít le a kecskeméti központ. 250 elvesztett munkaórával számolhatunk Kecskeméten naporta. ha esetenként csak egy percet várunk feleslegesen a „vonalra". Arról nem is szólván, hogy egy-egy hívás késedemeskedése 3—4, olykor több ember munkáját hátráltatja. Ismerem az objektív akadályokat, de nem hallottam a közeli és a számottevő, tartós javulással biztató intézkedésekről. A vonalra várva arra gondoltam: az áldatlan telefonviszonyok miatt tűz- vagy életveszély esetén célszerűbb, ha a bejelentő nyaka közé szedi a lábát, minthogy próbálkozzék — főként „csúcsnapokon” (hétfőn és szombaton) és „csúcsidőben” — a telefonálás kockázatával. Ilyenkor minden perc számít, életet menthet, nagy értékeket menthet. Efféle gondolatok motoszkáltak agyamban csütörtökön reggel 8.36-tól 9 óra 24-ig, amíg közölhettem az illetékesekkel, hogy bajai kapcsolást kérek. Érdemes az évszámot is feljegyezni; 1971-et írunk. Annak is a második felében járunk. Heltaj Nándor
