Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
1971. augusztus 17. kedd S. oldal ........ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal...” A kiskőrösi Petőfi-házban Kiskőrös utcáin gyakran látunk érdeklődő idegeneket. akik Petőfi szülőházát keresik. S a nagyközség lakói örömmel kalauzolják őket a nádfedeles, csöndes házhoz. A vendégek a meghatottság, a csodálat és tisztelet érzésével lépik át A cím arra a tévedésből keletkezett szabályra utal, hogy mindig egyszerű mondatokban fogalmazzunk. Pedig nem egyéb ez nyelvi babonánál. Sajnos, nemcsak ez az egy van. Van több is, de ez különösen súlyos következményekkel jár, mert megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a gondolatok érthető közlését. Ez a nyelvi babona úgy keletkezett, hogy az emberek hallottak arról a nagyon fontos stílusszabályról, hogy írjunk egyszerűen. Petőfi is ezt vallotta: „Az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály... akiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs.” Petőfi az egyszerűségnek a hangoztatásával a cikornvás- ság és keresettség ellen küzdött Ezt a gondolatot forgatták ki azok. akik azt hirdették, hogy írjunk egyszerű mondatokban, és kerüljük az összetett mondatokat. Eszérint az egyszerű mondat természeténél fogva világos és könnyen érthető. az összetett mondat pedig feltétlenül zavaros szerkezetű és nehezen érthető. Pedig az egyszerű mondat is lehet bonyolult, zsúfolt, homályos, sőt érthetetlen, ha jelzők és határozók szövedékével bonyolítjuk. Az összetett mondat nem feltétlenül zavaros és értelmetlen. Czuczor Gergely költőnk A boros vándor című verse így kezdődik: Bort ittam én, boros vagyok, / Hazamennék, de nem tudok. / Aki tudja, mért nem. mondja, / Merre van az ország útja.” Csupa összetett mondat. Utolsó két sorát külön is érdemes elemezni. Három mondatból áll: a középső főmondatot megelőzi egy alanyi és követi egy tárgyi mellékmondat. Helyettesítsük ezt egy egyszerű mondattal ! „A tudó személy miért nem mondja meg az országút hollétét.” A nehézkes egyszerű mondatnál sokkal gördülékenyebb az összetett mondat. A nemrég megjelent Anyanyelvi őrjárat c. kiadványából átvett két „egyszerű” mondat meggyőzhet bennünket arról, hogy sokszor valóban nem egyszerű az, ami „egyszerű”. íme az első mondat. „Ezután a síkos úton végzett, fékezés folytán bekövetkező megcsúszást gátló berendezés működését mutatta be a film.” A tárgy (működését) birtokos jelzőjének (berendezés) a minősítő jelzője egy zsúfolt szerkezet (a síkos úton végzett, fékezés folytán bea „szent küszöböt”. A költő tisztelői a világ minden részéről jönnek: finnek, csehszlovákok, románok, szovjetek, s még hosszan sorolhatnánk. Jönnek az USA-ból, de még Ausztráliából is. A közelmúltban következő megcsúszást gátló). Mennyivel egyszerűbb, ha ezt az „egyszerű” mondatot összetett mondattá alakítjuk át. „Ezután a film egy olyan berendezésnek a működését mutatta be, amely meggátolja, hogy a kocsi a síkos úton a fékezéskor megcsússzon.” A másik „egyszerű” mondat pedig a következő: „Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben már megindult és fejlődő szocialista együttműködés maga után vonta a mindezeket kiszolgáló, a megtermelt értékeket a nemzetközi forgalomban realizáló közlekedési együttműködési szervezet megteremtését.” Annyira bonyolult „egyszerű” mondat ez, hogy egyetlen többszörösen összetett mondattá sem lehetne átalakítani, legfeljebb külön mondatokba lehetne foglalni a jelzők halmaza által eltemetett gondolatokat. Ezt meg sem kíséreljük. A tanulságot azonban le kell vonnunk. A kifejezendő mondanivaló szerint kell megválasztani a mondatfajtát. Egy logikusan felépített összetett mondat érthetőbb lehet egy zsúfolt egyszerű mondatnál. Kiss István járt itt Martin Remané német műfordító. Lapozgatom a vendégkönyvet, olvasgatom a bejegyzéseket. „Itt jártunk egy szép nyári napon. Megszállt az emlék, melyet az iskola nevelt belém. Emlékeztünk együtt a fiatal Petőfire.” Ottjártamkor éppen hollandiai vendégek csodálták a két éve nyílt új irodalmi múzeumot. A Petőfi-fordí- tásokat tartalmazó vitrinben örömmel fedeztek fel egy hollandiai kiadású kötetet. — Nagyon tetszik a kiállítás, sajnáljuk, hogy nem tudunk magyarul. Kár, hogy a feliratokat csak magyarul írják ki — mondták. Javaslom, hogy mielőbb készítsenek idegennyelvű tájékoztatókat is. A látogatók körében népszerű az új kiállítás „... egy újabb lehetőség arra, hogy megismerjük a lángelméjű költő gyönyörű, elragadó életét, munkásságát. Nagyszerű, értékes, gazdag, csodálatos —, ezek a vendégkönyvben használt leggyakoribb jelzők a kiállításról, amely valóban méltó színvonalon állít emléket nagy költőnknek. Érdeklődöm, milyen emléktárgyak vásárolhatók: Petőfi-kötetek, a költőről szóló könyvek (Illyés Gyula. Dienes András művei, a Petőfi-ház történetét tartalmazó füzet.) Lemezen is kaphatók Petőfi-versek. Az elmúlt év első felében 8682 látogató kereste fel a szülőházat, ebben az évben júliusig 9716. Voltak olyan napok, amikor 200— 250-en is megfordultak itt. Ismeretekben gazdagodva, megelégedve távoztak valamennyien. ami a szülőház megkapó hangulatának. a hely varázsának, és nem utolsósorban a múzeum munkatársainak, kedves vendéglátásuknak köszönhető. Kutyifa Ilona 20. NAGYKÖVET A LÁDÁBAN 1970 júniusának derekán, egy forró nyári estén, Ehrenfeld von Holle- ben, a Német Szövetségi Köztársaság brazíliai nagykövete gépkocsijába ült. Az autó elindult a ngykö- vet lakása felé vezető úton, de még fél kilométert sem haladtak, amikor a Candido Mendes utcán kis teherautó állt meg hirtelen a kocsi előtt, a sofőrnek fékeznie kellett. Ehrenfeld von Holleben csak öt nappal és négy órával később folytathatta útját lakása felé. Elrabolták és csak kemény feltételek megvalósulása ellenében bocsátották szabadon. Maga a nagykövet így mesélte el az elrablás történetét: — Hazafelé tartottunk! Hirtelen elénkvágott egy kis teherkocsi. Először azt hittem, közlekedési baleset lesz, vagy a másik, a tehergépkocsi vezetője meg- tébolyodott. így keresztbe- állni... De akkor már eldördült az első lövés. Akkor már tudtam; elrabolnak. Hallottam még újabb lövéseket is, de ezeket már nem is tudtam figyelni. Felszakították a kocsi ajtaját, kísérőim valószínűleg kiugrottak, talán ők is lőttek, de én azt már nem tudtam megkülönböztetni, milyen fegyverek szólnak. Revolvercsövet éreztem az oldalamban, valaki suttogva parancsolta: szálljak ki a kocsiból, de azonnal. Ami ezután történt, összefolyik emlékezetemben. Egy másik autóba kényszerítettek, kloroformmal elkábítottak. Az utat, amelyre egyáltalán nem emlékszem, egy ládában tettem meg. Talán egy órát, talán többet Egyszerű-e, ami „egyszerű” Korszerű mozi — foghíjas széksorok Miért járnak Lajosmi- zsén kevesen a moziba? Talán a tv a ludas itt is? Csak részben. Mert a televízió, noha kényelmes körülmények között „házhoz szállítja a világot”, mégsem pótolja egy szép, színes, szélesvásznú film élményét. A részvétlenség okairól megkérdeztem néhány — más-más korosztályhoz tartozó — lajosmizsei lakost. A nyugdíjas bácsi azt válaszolta, hogy bérlete van. A Lila orgonák, a Hippolit a lakáj és a Li- liomfi című filmet említette, mint legkedvesebbet. Ilyeneket — hozzátette — ritkán játszanak, ezért én is ritkán megyek a moziba. Két középkorú technikussal is beszéltem a témáról. Az egyik Kecskeméten, a másik a fővárosban dolgozik. Ha egy film felkelti érdeklődésüket Budapesten, illetve a hírős városban nézik meg, mert mire azok La- josmizsére elkerülnek ... Hasonlóan vélekednek a fiatalok is. Kalandfilmeket, krimiket kívánnak elsősorban — tisztelet a kivételnek. Nem túlságosan szívderítő válaszok... Ezért foghíjasak mind sűrűbben a korszerű la- josmizsci mozi széksorai. Mit lehetne tenni? A filmszínház vezetője megfelelő időben és kellő számban ragasztatja ki a műsort hirdető falragaszokat, a propagandára tehát nem lehet panasz. Ifjúsági filmklub létrehozását javasolom. A „tizenévesekkel” kell megszerettetni az igényes” művészi alkotásokat. Tudom, hogy világtüneit a mozilátogatók számának csökkenése, engem mégis nyugtalanítanak lajosmizsei tapasztalataim. Andriska Mária autózhattam a ládában. A ládával együtt emeltek ki a kocsiból... — Amikor kényelmetlen helyzetemből megszabadultam, szóval kimásztam a ládából, egy nagyos kis, talán háromméteres szobában találtam magam. Az ablakon sűrűszövésű függöny volt, de figyelmeztettek, hogy ne merjek az ablakhoz közeledni. A szoba egész bútorzata egy tábori ágy és néhány szék volt. A szobában mindig legalább ketten őriztek ... Elrablóimat — akik között egyébként egy nő is volt — nem ismerném meg, hiszen mindig kázsmát viseltek, a fejükön, a szemüknél olyan nyílást vágtak a vá- szonkázsmán, mint az amerikai Ku-Klux Klan öltözeten láttam ... Elég nehéz volt közöttünk a társalgás : én nagyon keveset tudok portugálul, őreim pedig sem németül, sem angolul nem beszéltek. Any- nyit mindenesetre közöltek velem, hogy bizonyos feltételeket szabnak a brazil kormánynak, ha azokat teljesítik, szabadon engednek. Megkértek, írjak néhány sort a családomnak, a saját kezű levél bizonyítja majd, hogy a kezükben vagvok..: Ami a feltételeket illeti, azokat a brazil kormány na svon hamar megismerte. A Candido Mendese utcán, A KISDOBOSOK — HOMOKAY PÁL — A PEDAGÓGUSOK TOVÁBBTANULÁSA Szó ami szó, némi késéssel jelent meg a Művelődésügyünk 1970. decemberi keltezésű száma. A napokban kaptuk meg a megyei tanács művelődésügyi osztályának kiadásában közreadott Tájékoztatót... □ □ □ □ Ezzel végére is értünk „kritikus” megjegyzéseinknek. A Schwób Péter által szerkesztett Művelődés- ügyünket haszonnal forgathatja ugyanis a közművelődés valamennyi dolgozója, a pedagógia, a népművelés elméleti kérdései, újabb módszerei iránt érdeklődők sokasága. Mielőtt ismertetnénk a 102 oldalas Tájékoztató fontosabb cikkeit a legnagyobb elismeréssel kell szólni a szép külalakról, a moziüzemi vállalat rotorészlegének ízléses munkájáról. Annyi elrontott, stílustalan, hivalkodó, cicomás, drága nyomtatványt csinálnak mostanában — Kecskeméten is — drága pénzért, hogy örül az ember szíve, ha ilyet lát. Négy közleményt tartalmaz a Nevelés—oktatás fejezet. Bense György és Kovács Sándor foglalta össze az általános iskolából a középiskolába való átmenet megkönnyítésére vállalkozó kiskunfélegyházi kezdeményezések tapasztalatait. Igen érdekes a Katona József Gimnázium első és második osztályaiban végzett, a társaskapcsolatok kialakulását, szerepét kutató vizsgálat. Bakó József és' Szőts Rudolf tanár ösz- szegezte 205 diák válaszait. Ezekből kiderül, hogy a középiskolások túlnyomó többsége természetesnek tartia a koedukációt. Meglepő azonban, hogy viszonylag kevés gyerek barátkozik osztály- vagy iskolatársával. A tanulók szívesebben tartanak fenn baráti kapcsolatot nem középiskolás diákokkal. Papp István „A kisdobosmunkáról gyakorlati szemmel” című terjedelmes írása az árnyalt pedagógiai-politikai tevékenység fontosságát, az életkori sajátosságok figyelembe vételét hangsúlyozza. □ □ □ □ A Népművelés fejezetben Sütő Sándor azt vizsgálja, miként szolgálja társadalmi céljaink megvalósítását a népművelő-könyvtáros képzés, összhangban van-e a köznapi igényekkel. Sokat kell még tenni a tartalmi színvonal emelése, a szervezeti keretek tágítása érdekében — ez cikkének tanulsága. Jósa Iván a Hagyományaink rovatban egy elfelejtett reformkori pedagógus, Homokay Pál életművét. mutatja be, gondos adatgyűjtés után, a társadalmi összefüggések érzékeltetésével. Egyetértünk dr. Bán Ervin ama megállapításával, — Vita-rovat —, hogy „a felnőttek továbbtanulásának nem lehet egyetlen célja a rangosabb oklevél, a — nem túlságosan nagy — fizetésemelés; elsősorban az iskola javára fordítható több és tágasabb tudás igazolhatja”. Dr. Lombár Lászlóné, Vakulya Károly és Virág- halmy Elemérné tapasztalatcsere jellegű írásai méltán kerültek a kiadványba. Gyakran emlegetjük, hogy a nevelés össztársadalmi ügy. Ezért ismertettük a szokottnál kicsit részletesebben a Művelődésügyünk 16. számát. Az érdeklődők megtalálják a városi, járási könyvtárakban. Hcltai Nándor ahol a nagykövetet elrabolták, néhány perccel az eset után riadóautón odaérkező rendőrök csak néhány a lövöldözés miatt halálrariadt járókelőt találtak ugyan, de ott volt egy borítékban az üzenet is. Egy kiáltvány volt ez, amelyet más szabadság- harcos csoportok megbízásából is, a Vanguardia Popular Revolutionärin és az Alianca de ^.ibertacao Nációnál elnevezésű gerillacsoportok írtak alá. Az üzenet azt követelte, hogy azonnal szüntessék be a politikai foglyok kínzását a brazíliai börtönökben, készüljenek fel arra, hogy egy később eljuttandó listán szereplő politikai foglyokat kell szabadon bocsátani a nyugatnémet nagykövetért cserébe. „Sajnáljuk, hogy előre eltervezett erőszakhoz kell folyamodnunk bajtársaink szabadon bocsátása érdekében, de az erőszakot nem mi kezdtük, hanem a kormány” — állt a levélben. Az igazságügy-miniszter és a külügyminiszter még az éjjel Rio de Janeiróba repült, hogy "folyamatba tegye a szükséges intézkedéseket”. Ugyanezen az éjszakán a Jorpal do Brasil című riói lap vezetői közölték a rendőrséggel: átvehető a gerillák részletes felhívása. A szerkesztő elmondotta: a nagykövet elrablói telefonon jelentkeztek a lapnál és azt üzenik: menjenek el a hatóságok képviselői a Santa Monica templomba, az egyik pádon borítékot találnak, abban lesznek Holleben szabadon bocsátásának feltételei. A borítékban mindenekelőtt egy kiáltvány volt. A kiáltványnak a sajtóban való közzététele, a rádióban és a televízióban való felolvasása volt az első feltétel. (A gerillák okmánya hétpontos programot tartalmazott, megbélyegezte a jelenlegi brazil kormány bel- és külpolitikáját és megállapította: a katonai diktatúra mindinkább a nép ellenségeként, a nagy külföldi kapitalista érdekeltségek és a brazil nagybirtokosok szolgájaként lép fel. A kiáltvány emlékeztetett rá, hogy 1S64 a katonai klikk hatalom- átvétele óta állandóan csökkennek a reálbérek és nőnek a létfenntartási költségek Brazíliában, egyre súlyosabb az elnyomás és csak a legutóbbi időben kilenc politikai foglyot kínoztak halálra a brazil börtönökben. Szűnjön meg a katonái diktatúra, alakuljon népi kormány, követelte végül a több gerillacsoport által aláírt okmány. fKöv étkezik" Holleben és a bel viszonyok)
