Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

ll>ODf\LO/V! Nők értelmiségi pályákon Főzőkanál? Diploma? GYANÚS az a nő, aki többre vágyik a főzőkariál- nál. Így vélekedtek az emberek hosszú évszázadokig. A lányok, asszonyok túlnyomó többsége is természe­tesnek tartotta, helyeselte ezt a szemléletet. Felháborodott a polgári radikális eszmékkel ro­konszenvező Hock János is, amikor meghallotta, hogy a fővárosban női gimnázium alapítására készülődnek. „... aki a nőknek magasabb szakképzettséget akar nyújtani, az nemcsak a női hivatással, hanem magá­val a női természettel is ellentétbe kerül. Így írt annak a XX. századnak a hajnalán, amely Éva Curie-t, Tyeres- kovát adta az emberiségnek. Így gondolkodott, ami­kor az elmaradott Oroszországban is voltak női tag­jai a pétervári akadémiának és nagy tisztelettel hallgatták az universitáson S. V. Kovalevszkaja mate­matikusnak, a világ első női egyetemi tanárának az előadásait. Csodálható, hogy Magyarországon, a mai Bács-Kis- kun megye területén a nők iskolai végzettsége lénye­gesen alacsonyabb volt a férfiakénál? Mérgesen tilta­kozott az alaposabb képzést szorgalmazó javaslatok el­len a Kecskemét című újság hasábjain, 1905. február 19-én dr. Bánffy Dezső. „Nőnevelésünk csak másodsorban gondoskodik anyák és honleányok ne­veléséről, első sorban a női hivatásnak sok vonatkozás, ban meg nem felelő, a boldog családi élet kereteit megzavaró kenyérkereseti pályákra való képzést és előkészítést tekinti fő célnak.” AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ előtt a megyében értél- minőségi munkakörökben elvétve találunk nőt. Ma már mulatságonak hat, hogy Kecskeméten az első ..gyen lékkertész” Csinos István, óvóbácsi volt. 1877- ben mindössze négy tanítónő működött a mai me­gyeszékhelyen, — a pedagógusgárda 8 százaléka. A XIX. század utolsó évében már húsz (32 százalék). A középiskolai tanári állásokat kizárólag a férfiaknak tartották fenn. Az első női orvos 1912-ben nyitotta me;: rendelőjét. Dr. Kubányi Melinda a beteg fogakat gyógy í tattá és letette a szemész szakorvosi vizsgát is. Dr. Koncz Erzsébet vette először azt a bátorságot, hogy r létére nekivágjon az ügyvédi vizsgának. Be akarta bizonyítani, hogy ezen a pályán sem alábbva- lók a férfiaknál. 1935-ben szerezte meg azt a jogot, hogy az ügyvédi címet használhassa. Női bírák, mér­nökök, mezőgazdászok? Ugyan kérem! A két világháború között egyedül az iskolában fo­gadták el a nők jelenlétét. Kecskeméten 1928-ban az az elemi iskolákban, a zenedében már több a lány, asszony mint a férfi. A hajdani elszomorító állapotokat, a változások mértékét az alábbi adatokkal érzékeltetjük. EZER NŐ KÖZÜL 1920-ban egy, 1941-ben kettő, 1960-ban négy rendelkezett főiskolai vagy egyetemi diplomával. Ugyanezek az adatok a férfiaknál, 1920: kilenc, 1941: 10, 1960: 15. Az érettségizett nők száma valamivel gyorsabb ütemben növekedett 1960-ban már elérte a 2,6 százalékot. A legutóbbi népszámlálás kérdőíveinek a feldol­gozása csak mostanában kezdődött meg és néhány hoz. závetőleges pontosságú adat birtokában nem vállalkoz­hatunk részletes elemzésre. Nyilvánvaló azonban, hogy 1945 után gyors ütemben növekedett az értelmiség jelentősége, száma és mind több nő dolgozik értelmi­ségi munkakörökben. A felszabadulást követő években a demokratikus pártok, mindenekelőtt az MKP következetesen küz­dött a női egyenjogúság maradéktalan érvényesülé­séért, a feltételek kedvező megváltoztatásáért. Vezető közigazgatási beosztásba, a megyében 194'9- ben került először nő. Dr. Lovászné Katits Annát bízták meg Baján a polgármester-helyettesi (főjegy­zői) teendők ellátásával. Néhány adattal érzékeltetjük a kedvező változáso­kat. 1945 előtt a bírói karban egyetlen nő sem volt. Ma a kinevezettek több mint egynegyede a hajdan „gyengébb nemnek” vélt nemhez tartozik. 1949-ben mindössze öt nő dolgozott Bács-Kiskun megyében jogi pályán, most mintegy száz. Mérnöki munkakör­ben kizárólag férfiakat foglalkoztattak szűkebb pát­riánkban, huszonegy esztendővel ezelőtt. 1960-ban az itt dolgozó 254 mérnök között csupán 13-an képvi­selték a női nemet. Tíz év elteltével az összlétszám a gyors iparosodás eredményeként hozzávetőlegesen százra emelkedett. EGYRE MEGSZOKOTTABB látvány: nő orvosi tás­kával. A férfi doktorok száma 1949-ben 368, jelenleg 594, a nőknél a megfelelő adatok: 42, illetve 206. A növekedés az előbbi esetben 60 százalékos, az utób­biban ötszörös! És vezető beosztásokban is megállják helyüket. Dr. Soltész Rózsa Baján kórházi főorvos, dr. Komáromi Ottilia, a megyei csecsemőgondozó inté­zet igazgatója, dr. Szarvas Katalin Kecskeméten, dr. Lábdy Magdolna Kiskőrösön tölt be irányító tisztsé­get. A pedagóguspálya elnőiesedését nem tekinthetjük egyértelműen kedvező jelenségnek. Tíz tanár, tanító között csak két férfi található. Itt jegyzem meg, hogy a megyében először egy nő, Magyar Ilona kapott Kossuth-díjat. A művészeti, tudományos,, alkotómunkában is többen bizonyították tehetségüket. Kitűnő színésznőkre, képző­művészekre egyaránt hivatkozhatunk. Raffai Sarolta nevét országszerte ismerik. A kecskeméti Harsány; Ernő- né a közeljövőben védi meg kandidátusi disszertációját­MIT SZÖLNA mindezekhez A nő hivatása címmel, száz esztendővel ezelőtt közölt cikk írója: „A nő fő­ként a házhoz van utalva... itt rejlenek mindazok a feladatok, melyeket megoldania kell”? Heltai Nándor Déi-Zala népművészeti kiállítása Kecskeméten Távoli táj, a dombokkal, patakokkal szabdalt Dél- Zala népi értékeivel ismerteti meg a kecskemétieket a nagykanizsai Thury György Múzeum vendégkiállí­tása. A látogatók bepillantanak az erdőkkel övezett apró zalai falvak népének egykori küzdelmes életébe. A kis határú községekben ugyanis nagybirtokok szo­rításában törpebirtokosok, s cselédek éltek. Az utak mellé települt falvakban fésű fogaiként álltak egymás mellett a fatalpakra épített zsúpos házacskák. Orom­falukat csipkésre faragott deszkák borították, hosszú pitvarukat pedig tölgyfából díszesen faragott szeglábak tartották. Boronából vagy sövényfallal épült az istálló, s a pajta is, a fából maga készítette bútorát, gazdasági eszközeit és egyéb használati tárgyait a zalai paraszt. A természet adta javak okos és célszerű felhasználá­sára a szükség és a szegénység szorította rá az itte­nieket. Ez az életbölcsesség és anyagismeret, évszáza­dos gyakorlat és beidegzés sugárzik a kiállított gazdag anyagból A kisebb és na­edények — a bodonok —, Bodonok, hátosszékek, tulipántos ládák az ácsolt ládák, a faragott székek, a bölcsők és a kendermunka eszközei mind, mind a paraszti famegmunkálás termékei. Ezért jellemzi az itt bemutatott darabokat művészi arányuk és megmunkálásuk ellenére is bizonyos nyers rusztikusság, darabosság. De ez nem válik az egyes darabok kárára, hiszen a tárgyak életét tükrözik. A kamrában vagy padláson elhelyezett gabonatároló kéregedények és bodonok például csupán elnagyoltan, de tartósra készíttettek, ezért díszítetlenek. A fa­mozsarak és ácsolt pálinkás- és edényes ládák is csak a célszerűség határain belül díszítettek. Csuoán a ru­hásládák, hátasszékek, az asztalosműhelyekbő) kikerült tulipántosládák, illetve a rokonoknak, kedves hozzátar­tozóknak készített ajándéktárgyak gazdagabban éke­sítettek. Külön kell szólni a zalai pásztormfivészetet bemu­tató nagyszerű darabokról. A múlt századi spanyolo­zott tükrösölt. borotvatokok, sótartók, gyufatartók ma­gas művészi színvonalon készülik. gyakran röneszansz hatásokat hordoznak. Az újabb vésett és domború fa­ragások is a természetbői merítik mptíyumkincsüket. A zalai falvak szétaprózottságára, külön-külön éle­tére utal a kiállításon látható, sokféle műhelyből ki­került, változatosan színes cserépedény. Zalában ugyanis nem alakulhattak ki olyan neves fazekasköz­pontok, mint például a vásárhelyi. Általában 8—10 falunak volt 1—2 fazekasa, s ezek mindegyike saját egyéni nyelvén igyekezett szólani. Ez tükröződik a szőtteseken, s a viselet darabjain is. A népviselet bemutatása során találkozunk Dél- Zala egyetlen jelentős nemzetiségének emlékanyagá­val, a Mura menti horvátságéval. A kiállítással egyidejűleg Nagykanizsán is bemutat­nak egy alföldi vendégkiállítást a szegedi Móra Ferenc Múzeum dél-alföldi festett parasztbútoraiból. Igen nagy sikerrel! Örömmel üdvözöljük és kívánatosnak tartluk mú­zeumaink ilyen jellegű cserekiállításait, mert ezek ha­zánk egymástól távol eső vidékeinek jobb megisme­rését segítik elő. Dr. Kerecsényi Edit a Thúry György Múzeum igazgatója Helena Csorba és Csorba Tibor — Poruczkiéknál lak­tam Kiskunhalason, a templom mögött — mond­ja a Forrás szerkesztősé­gében a vibrálóan friss, javakorabeli, Varsóban élő művész, íróember. — Tibor volt az első magyar, akit megismer­tem — halljuk Hanka asz- szonytól, feleségétől (ne­ves lengyel szociotógus) — még a második világ­háború előtt. Azóta se ta­láltam jobbat — teszi hoz­zá tavaszi derűvel. — Félig magyarok, félig lengyelek — vélekedik íz egyik vendéglátó. Szinte egyszerre helyes- bítenek. — Ha a magyar ügyek kívánják, akkor egészen magyarok, ha a lengye­lek, egészen lengyelek va­gyunk. A hajdani halasi pol­gári iskolai tanár így foly­tatja a közösen megkez­dett gondolatsort: — A Visztula partján, második hazám szép tá­jain otthon érzem ma­gam, sokan ismernek, sze­retnek immár évtizedek óta. Vallomásként hatnak fe­lesége szavai. — Magyarország úgy hazám, mint Tibornak. Erre inni kell Koccin­tás után előszedtem jegy­zetfüzetemet. — Hogyan került a tu­dós—művész házaspár Varsóba — így hangzott első kérdésem. Csorba Tibor a szóvivő. Jobban érzi a magyar nyelv árnyalatait, mint Hanka néni, ezért. — Feleségem a világ­hírű Zaniecki professzor tanítványa, jelenleg az egészségügyi szociológia docense. Fiatal korában hosszabb ideig külföldön is tanult, de Varsótól so­hasem szakadt el. Leg­utóbb, a várnai kongresz- szuson őt kérték fel a szocialista országokban fo­lyamatban levő, e téma­területhez tartozó kutató­munka összehangolására. — !Tájékoztasson né­hány mondatban szá­munkra egészen újszerű munkaköréről — szólt közbe Varga Mihály, a Forrás főszerkesztője Hanka nénihez fordulva. — Természetesen a kór­házi üzemben — mert en­nek kell tekintenünk — továbbra is az orvos a legfontosabb személy, a kulcs, de nem egyedül helyezkedik el a képze­letbeli piramis csúcsán, hanem munkatársaitól kö­rülvéve. Kicsit leegysze­rűsítve: a doktor a beteg­ségre összpontosítja fi­gyelmét, de szükség van az embernek, a társada­lom egy tagjának, a meg­szokott környezetéből ki­szakadt egyénnek a gyó­gyítására is. A lengyel kórházakban ezért mind nagyobb a nővérek sze­repe, és az orvosok egyre inkább igénylik a pszi­chológusok, a szoicológu- sok véleményét, együtt­működését. — Férjemnek már Ma­gyarországon is megjelent több kötete, az első ép­pen itt, Kecskeméten — beszéljünk most már Ti­borról is — még 1934- ben, a Részvény Nyomda betűivel. Lengyelország­ban is sokat dolgozott. Közbeszólok. — A korábban ittjárt varsói műfordítóktól hal­lottunk a Csorba Tibor által készített lengyel— magyar és magyar—len­gyel nagyszótárról, nyelv­könyvekről és tudjuk,' hogy ő ismertette meg a baráti népet irodalmunk több nagyszerű alkotásá­val. Most min dolgozik — tudakozódom tervei fe­lől. — 68 író, költő portré­ját megrajzolva 500 év magyar irodalmát muta­tom be. Nehéz feladat, de nagy örömet okoz. Szük­ség van erre, mert úgy tapasztalom, hogy a két nép közötti barátság óriá­si érzelmi tőke ugyan, de az is igaz, hogy itt is, ott is keveset tudnak egymás történelméről, irodalmá­ról az emberek. Mara­dandóan hasznos csele­kedet a barátság épüle­tében egy tégla elhelye­zése. A szótárt is azért csináltam öt évig kemény munkával, mert azt akar­tam, hogy a barátság szerszáma mindenkinek rendelkezésére álljon. Régóta dédelgetett ter­vem: újra végigjárni azt az útvonalat, amelyen 360 esztendővel ezelőtt a fia­tal Szepsi Csombor Már­ton tanító „tutajstoppal” bebarangolta Lengyelor­szágot és érzékletesen pontos írásokban számolt be 42 város életéről. Re­mélem, ebből is könyv lesz. A két világháború kö­zötti magyar irodalom sok jeleséhez személyes ba­rátság fűzött. A Cserép­falvinál közreműködtem József Attila Döntsd a tő­két című kötetének ki­adásában. Veres Péter, nem sokkal halála előtt igy dedikálta egyik mű­vét: „örülök, hogy a tá­volban sem feledkezett meg népéről, hazájáról.” Mert a magyarságot szol­gálta, jóhírünket akkor is, amikor az itt mene­déket találó lengyel ka­tonákat segítette, miköz­ben Varsóban élő fele­sége az ellenállási moz­galomban tevékenykedett. A lengyel televízió a közelmúltban mutatta be ennek a kiváló házaspár­nak életét, nemes törek­véseit. örülnénk, ha ezt a filmet Magyarországon is láthatnánk.

Next

/
Thumbnails
Contents