Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
tPTl. augusztus 15, vasárnap 5. oldal „Ä mü csak azok által él, akik szeretik a művészetet55 Aranyérmes kamarazenekar Baján Ha öntevékeny művészeti csoportok tagjainak felteszi az ember a kérdést, hogy miért táncolnak, festenek, verselnek, zenélnek, különböző válaszokat hallani: „Táncolni jó. Kikapcsolódom, mozgok ... élek.. „Festeni? Olyan műkedvelés, amit nem azért csinál az ember, amiért mások horgásznak, kertészkednek, vagy fociznak .. „Nagyon jó olyan verset elmondani, amiben kicsit felfedezem saját megfogalmazatlan gondolataimat. Ez öröm. Ha elmondom, hiszek abban, hogy másokat is ilyen örömben részesítek." Ilyen indítékai vannak a közös zenélésnek is. ALSÖ-DUNAVÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG A cégtáblát olvasva nem művelődési intézménnyel kapcsolatos képzetei támadnak az embernek. Itt mérnökök, technikusok, hivatalnokok munkálkodnak folyamszabályozásokon, csatornák megtervezésén, gátvédelmek kidolgozásán — tehát igen köznapi és reális feladatokon. Magam is elmosolyodom azon, hogy nem vízügyi riport készítése céljából kopogtatok a főkönyvelő ajtaján, hanem „művészeti ügyben”. Bánhidi Bélának nem furcsa, hogy percekkel ezelőtt még pénzügyi problémákról tárgyalt, és most az igazgatóság kamarazene- karáról beszél. Annyit tudok róluk, hogy jelenleg húsz lelkes, amatőrzenész hetenként két alkalommal próbál, és közülük tízen a vízügyi igazgatóság dolgozója. Karmesterük Jávor Zoltán adjunktus. „Baján a 20-as, 30-as években élénk volt a zenei élet. Bartók, Dohnányi, Ba- sílides Mária adtak feledhetetlen koncerteket Ezekről az élményekről — ha az idő múlásával egyre kevesebben is — de még mindig beszélnek a városban. Felidézik a koncertek feledhetetlen hangulatát. Talán ez a táptalaj — ha lehet így fogalmazni.” ták, de játszottak ebben diákok is, főként a tanítóképző tehetséges hallgatói. A második világháború szétszaggatta ezt is, mint sok mindent. Negyvenöt után nem működött rendszeresen a szimfonikus zenekar a városban. Időszakonként tudták csak ösz- szeszedni az embereket, és a folyamatos munka anyagi feltételeinek hiánya olyan gondot jelentett, hogy nem tudott együttmaradni a zenekar. Mivel a vízügyi igazgatóság dolgozói közül sokan tagjai voltak ennek, úgy gondoltuk, hogy az Országos Vízügyi Hivataltól kérünk anyagi segítséget. A központi kulturális alapból évi 40 ezer forint támogatást kaptunk. Ez 1983-ban történt. Ismét lehetőség nyílt az aktív zenélésre. Még abban az évben a kamarazenekarok első országos fesztiválján Veszprémben, ezüstérmet szereztünk.” 1971. május 10-én a MEDOSZ kongresszusi termében Budapesten, közös koncertet adott az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kamarazenekara és a Zombori Városi Szimfonikus Zenekar. Mozart, Haló és Gotovac egy-egy művét szólaltatták meg a jugoszláv Dragoszláv Mit- rovity vezényletével, aki a Munka Érdemrend aranykoszorús kitüntetettje. A koncerten Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, elismeréssel beszélt munkájukról, szorgalmukról, eredményeikről és méltatta a kamarazenekar művészi teljesítményét. Az Országos Vízügyi Hivatal folyóirata az eseményekről; „A mű csak azok által él, akik szeretik a művészetet” címmel közölt kétoldalas, fényképes tudósítást. Baján, minden év őszén és tavaszán nyilvános koncertet adnak a városi Liszt Ferenc énekkarral közösen. Több fiatal művészt szerepeltettek: Fellépett kíséretükben Barnabás Zoltán fuvolaművész, Kancsár Vera zeneakadémiai növendék, Kocsis Albert hegedű- művész, Lubik Hédi hárfaművész, Perényi Eszter hegedűművész és még sorolhatnám ... Még egy hír: A kamara- zenekarok negyedik országos fesztiválján június 10-én Veszprémben aranyérmet, és az annak megfelelő művészi minősítést érdemelték ki. Az idén számukra ez volt a legnagyobb erőpróba és siker, a népes mezőny, a magas színvonal miatt. Bánhidi Béla elém tette a találkozó műsorfüzetét,- amelyben megörökítették a bajaiak fellépését: Vivaldi: Concerto grosso G-moll Op. No. 2. J. S. Bach: C-moll gordonkaverseny. (Közreműködött: Winter Zsuzsa, zongorán.) Vidéki fellépéseikkel együtt évenként 5—6 koncertet adnak, főként az Országos Filharmónia rendezésében. „— Beszéljen a zenekar történetéről!” — kérem a főkönyvelőt, aki a kamara- zenekar gazdasági ügyintézője, és maga is aktív zenész volt egykor. „Nagyon szívesen. Szintén az elődökkel kezdem: Baján szimfonikus zenekar működött. A Liszt Ferenc kör tagjaiból és a zeneiskola tanáraiból verbuvál„Mit adhatok neked? Zenét, zenét!” — írja Dallos György fiatal költő, egyik koncertélményéről. „Mivel segíti ezt a pótolhatatlan adakozást a város?" „Nem panaszkodhatunk. Minden támogatást megkapunk a városi tanácstól erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt." „Befejezésül megkérdezem, hogy mit hallhatunk az őszi koncerten?’ „Bach: János-passióját gyakoroljuk a Liszt Ferenc kórussal.” Csató Károly Spreti gróf meggyilkolása után Guatemalában rendkívüli állapotot vezettek be. A főváros utcáin megerősített katonai és rendőri egységek cirkáltak, és az első napokban több mint háromszáz embert tartóztattak le. Az elfo- gottakat a rendőrszobákon és katonai laktanyában kínozták — a terror ürügyéül a kormány Kari von Spreti elrablását és meggyilkolását emlegette. A világsajtó, amely rendkívül sokat írt Spreti nagykövet meggyilkolásáról, viszonylag keveset foglalkozott a háttérrel. Számos lapban elfelejtették, vagy szándékosán elhallgatták azt a tényt, hogy Guatemalában barbár ellenforradalmi rendszer uralkodik. Ám például a párizsi Le Monde Diplomatique megírta: „Kevés nép é-zi még Latin-Amerikában is oly súlyosan a kettős elnyomást, saját oligarchiái kizsákmányolását — „terra- tenientes”, azaz a nagybirtokosok igáját — és az észak-amerikai tőkést”. Erről a francia lapról nem lehetne azt mondani, hogy forradalmi szellemben ír, mégis kénytelen volt így nyilatkozni arról az országról, ahol forradalmárok ezreit tartják bilincsben és ahol a hasznosítható földterület 78,3 százaléka a lakosság 1,2 százalékának kezében van, de ezen belül is néhány nagy család a gazdája az ország több mint felének. Így kellett írnia a francia lapnak arról az országról, ahol — ez amerikai adat — minden dollár minden évben két dollár hasznot hoz az amerikai tőkének és ahol az iparban dolgozók bére hivatalos számítás szerint a létminimum 37 százaléka ... Mindehhez hozzá tartozik még egy másik tény is: Guatemala az Egyesült Államok egyik legfontosabb latin-amerikai bázisa, itt képzik ki partizánvadászatra, a gerillák elleni harcra, a többi latin-amerikai országból oda irányított és a „különleges haderő” csoportjait. Spreti gróf elrablását a gerillák jó néhány akciója előzte meg: 1967. augusztusában a főváros rendőrfőnökét lőtték le, 1968. januárjában két amerikai kiképző tisztet; 1968. augusztusában az amerikai nagykövetet akarták elrabolni és amikor a diplomata futni kezdett, rálőttek, meghalt. 1970. februárjában a gerillák elrabolták Alberto Fuentes Mohr guatemalai külügyminisztert — kicserélték egy letartóztatott politikai fogoly ellenében. Nem sokkal később elrabolták maa j d kicserélték Sean M. Holly amerikai diplomatát. Ez márciusban történt — s ezt követte a Spreti-ügy. (Következik: Nagykövet a ládában.) Huszonkét esztendő egy ember életében talán nem nagy idő. Egy község azonban, amelynek krónikája ennyi évet számlál, nemcsak joggal nevezhető nagykorúnak, hanem — és ha ezt mondjuk, az egyáltalán nem játék a számokkal, szavakkal — szinte annyi élete van, ahányan lakják. A kisebbik „iker” Kunpeszéren, megyénk legészakibb fekvésű kisközségében ma 725-en élnek. Ennél kisebb lélekszámú helység csak négy van a megyében, a kecskeméti járásban pedig rajtuk kívül egy sem. Az idén 22 éve, hogy a hajdani Peszér- adacsból két önálló községet formált az államigazgatás. Azóta Peszér, az „ikrek” közül a kisebbik, egyre bátrabban halad a maga útján. Igaz, az említettet jóval meghaladó lakosságszáma is volt már. Az első önálló évtized után azonban meglehetősen nagyarányú elvándorlás kezdődött. Pestre, iparba. Ez a folyamat napjainkban kezd átcsapni az ellenkezőjére. Amióta a közös gazdaságban a fejlődés jelei, biztató eredmények mutatkoznak, számos fiatal rak fészket a községben, választja végleges lakóhelyéül. A mezőgazdaság átszervezésének idején elsőként, nem tudni, mi okból — rizstermelő csoport alakult. Nem is bizonyult hosszú életűnek és csakhamar felváltotta ezt a termelőszövetkezeti forma. Amelynek viszont egy évtizedre volt szüksége a sok-sok útkeresés után a valóban célhoz vezető út megleléséhez. Hosszan lehetne boncolgatni, elemezni, mely összetevők következményeként volt a tsz hosszú időn át a gyengék közt is a leggyengébbek egyike. Paraszti becsülettel... Alig néhány éve, hogy a rendes kerékvágásba kerültek, hogy végre tudják is, a lehetőség keretei közt mit akarnak. A megyében, de tán az országban is párját ritkító „Parasztbecsület” elnevezésről — így hívják a tsz-t — egyre kevésbé jut eszünkbe az operacím, hanem inkább a szavak tartalma: paraszti becsülettel dolgozni, az összességért. A mostani vezetés jól vet számot az adottságokkal, s ezek ismeretében építi fel a termelésszerkezetet. Nem vitás például, hogy — hathét mázsás átlagok mellett — a gabonatermesztés nem kifizetődő. Ennél többet hoz a konyhára a 60 hold szőlő — belőle 35 hold a nagyüzemi telepítés —, meg a félszáz hold barackos. Méginkább biztos alap az állattenyésztés, a tbc- mentes szarvasmarha-állomány, amely most még ugyan, elhelyezését tekintve, a mostoha örökséget sínyli, de amelynek további javítását újabb épületek létesítésével is igyekeznek elősegíteni. Fehér szőnyeg — csibékből S amire a legbüszkébbek, ami a tsz-nek biztos és ismétlődő jövedelmi forrása: a megye peremén Kunpeszér a padlásteres csibenevelés, j A juhhodályok egy részét1 erre a célra alakították át.* Ez az ésszerű, 180 fokos fordulat a legfőbb bevételi forrást jelenti. Hat helyen „termelik” a csibét, s a 80 ezer bábolnai húshibrid 8 hetes ciklusban, 1,30—1,50 kilogrammos átlagsúlyban kerül a Baromfiipari Vállalathoz. Megnéztük őket: a jól fejlett csirkék ezrei eleven fehér szőnyegként fedik a padlásteret. A munkafolyamatok jó része gépesített. A fűtést olajkályhák adják, a hodályok szellőző berendezéssel vannak ellátva, gépesített az etetésitatás is. így ez az üzemág alig köt le munkaerőt, mégis gazdaságos. Ez is nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a régi adósságokból rövid idő alatt igen sokat kiegyenlítettek. A lakosság a civilizációért — Egy rendkívül bővizű központi kút szolgálja lakosságunk vízellátását — — mondja Saiga Mihályné, a vb titkára. — Ezenkívül minden udvarban ott vannak a jó ivóvizet adó cső- kutak. Vízműre így nincs szükség a községben. A villamosítást illetően sincs ok a panaszra: jó a közvilágítás, s a külterületet leszámítva, minden lakóházban villany ég. A faluközpont hálózatbővítése lépést tart a lakásépítkezésekkel. Két éve pedig a tsz főmajorja kapott villanyt. Kevésbé kielégítő az úthálózat. A félkilométeres bekötőútnak nemcsak a javítása, de a meghosszabbítása is indokolt, hiszen errefelé alakul majd ki az új lakónegyed, ahol bizony, esős időben egyelőre igen nehéz a közlekedés. A hatkilométernyi járdahálózat azt jelenti, hogy valamennyi utca mindkét oldalán „száraz lábbal” lehet közlekedni. Ez sem minden községben jegyezhető így fel! A munkákhoz egyébként az anyagot és az irányító szakembert a tanács adta, míg az összes tennivalókat a lakosság és a tsz társadalmi alapon, példásan végezte el. És itt kerül előtérbe az az összefogás, amely a községben élők egyik fő jellemvonása. Tavaly 188 ezer forint értékű munkát vállaltak önként, legtöbbször saját kezdeményezésből. Ez magyarán azt jelenti, hogy Kunpeszér minden egyes lakosa mintegy évi 260 forintot tett a köz „asztalára”. A mind szebb eredményeket felmutató sportkör fiataljai például az iskola és óvoda kertjének rendezését, s a tanácsháza udvarának csinosítását, parkosítását vállalták. Gyógykezelés a krumpliföldön Az orvosi rendelő felújítására nemrégiben 40 ezer forintot fordítottak. Sajnos, a falu betegei hetenként kétszer látnak csak orvost. Nincs gyógyszertáruk, még kézi patika sem áll rendelkezésre. Jó egy éve azonban kevesebb az egészséggel kapcsolatos gond. Akivel csak beszélj tünk, lelkendezve emlegeti Bíró Katalin betegáp“lót, aki fiatal kora ellenére is gazdag ápolónői gyakorlattal a háta mögött telepedett le Kunpeszéren, és nemcsak szaktudását kamatoztatja, hanem teljes szívét adja a munkába. — Lelkiismeretességben két emberrel felér - így vélekednek róla. — Ha nem leli otthon a beteget, még a krumpliföldre is utána karikázik, az injekciót beadni! Persze, mindent ő sem végezhet el. Épp ezért szándékoznak a községben még a tervidőszakban új rendelőt és szolgálati lakást építeni. Hátha így sikerül majd saját orvosra szert tenni! A művelődés fokmérői Hét éve avatták a művelődés szép, korszerű hajlékát, a klubkönyvtárat. Másfél száz személyt befogadó nagytermében hetenként van filmvetítés, havonta látogat el a Déryné Színház, s olykor ORI-ren- dezvényeket is tartanak. A Katona József Színházzal, s ez kissé fonák tény, nincs kapcsolatuk. — Sokat kérnek — mondják a község vezetői. Általános iskolájuk 40 alsótagozatost készít fel az ismeretekre. A 60—70 felsős pedig Kunszentmiklós- ra buszozik naponta. Ami egészen rendhagyó: a szépen rendbe tett 22 személyes óvodájukban nincs telítettség. Ritkaság ez, hiszen másutt épp az ellenkezőjét panaszolják fel. Ami jő és ami rossz Az ÁFÉSZ a községben egy vegyes- és egy italboltot tart fenn. Emlékszem, egy jó pár évvel ezelőtti riportomra, amelyben fényképpel súlyosbítva tártuk fel a peszéri vegyesbolt akkori tarthatatlan állapotát. Roskadozó épületben, aládúcolva, beázva: így folyt az árusítás. Ma korszerű, rendes épület ad a két egységnek szállást. Baj van azonban a közétkeztetéssel. Az igény legalább egytál-ételre szól. Történték is kísérletek, de személyi problémák, a nemakarás, a kedvetlenség gátolja még ezt a kezdetleges módon való ellátást is. Mindezt — no meg a csillagá- szatian magas árkalkulációt — felszámolni: az ÁFÉSZ sürgős feladata. — Az „én” helyébe nálunk már a „mi” lépett — mondotta a tanács vezetője, s hogy ez így is van, azt láttuk, éreztük. Tiszták az udvarok, rendesek a házak, pompáznak a virágoskertek: ez a nép szereti az otthonát. A szó szoros értelmében nem fiatal ez a falu, inkább középkorúak lakják De a statisztikát tallózva kitűnik: több a születés mint a halálozás, sűrűbb a be-, mint az elvándorlás Ez, meg amit a háromnegyed ezres lélekszámú kő” ségről eddig elmondottunk a záloga annak, hogy ké sőbbi riportjaink a mosta ninál is több megelége dettségre adhatnak majc okot. {óba Tibor
