Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

4. oldal 1971. augusztus 15, vasárnap Trilla a Volgán NEM TUDOM pontosan, mibe kerül egy ilyen szi­rénázó autódűda. Mondják, úgy ezernégyszáz-ezeröt- száz forint között lehet az ára: ilyen passziót tehát egy magánautós megenged­het magának. Az azonban biztos, hogy X. igazgató­nak nagyon sokba kerül ez a duda. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat, ahol X. igazgatóskodik, enyhén szólva gyengécske. Évek óta éppen hogy csak vege­tál, például az idén sem fizetett egyetlen fillér nye­reségrészesedést sem. Az igazgató ennek ellenére meglehetősen biztosan érezhette magát a nyereg­ben. Hiszen mindenkinek az volt a véleménye, már akiké hivatalosan számít, hogy X. rendes, szorgal­mas, hozzáértő ember, aki életét áldozza a vállala­tért, s igazán nem tehet róla, hogy még ez az ál­dozat is kevés. Egészen addig, amíg a múlt hónap­ban az igazgató nem sze­reltetett trillázó kürtöt ab­ba a Volgába, amely jogi­lag a vállalaté, gyakorla­tilag azonban csak ő jár rajta. A KÜLÖNLEGES autó­duda különleges gondolko­zásra késztette nemcsak a vállalat dolgozóit, hanem X. igazgató felügyeletet gyakorló főnökeit is. El­kezdtek töprengeni: vajon miért kell ilyen autótülök? Kik szoktak ilyet használ­ni és miért? A gondolat- menet onnan kezdődött, hogy a vállalati gépkocsi munkaeszköz, ríern pedig díszhintó. Arra, való, hogy a vállalat vezetői a lehető leggyorsabban jussanak el oda, ahol dolguk van. No már most, mit segít ebben a trilla? Semmit az égvi­lágon. Hát akkor miben segít? Abban, hogy a vál­lalat igazgatójára felfi­gyeljenek. Ezek után foglalkozni kezdtek a vállalat gond­jaival. Alaposan, körülte­kintően. Már csak azért is, nehogy a felügyeletet gya­korló főnököket az a vád érhesse: irigyek a trillára, s azért kezdik kritikus szemmel nézegetni X. igazgató működését. A trillázó hang szinte harci riadót fújt. És kezdtek nemcsak a trillára figyel­ni, hanem arra is, amit a vállalat dolgozói monda­nak. Kiderült, hogy ez a gyengécske vállalat egye­bek mellett azért olyan gyenge, mert gyenge az igazgatója is. Márpedig ez esetben az álláspont vilá­gos: egy igazgatónak joga van ugyan a kocsijába trillázó dudát szereltetni, mert ennyi pénzt még a leggyengébb magyar álla­mi vállalat is könnyen nél­külözhet, nincs joga vi­szont rosszul vezetni a vállalatot. Mert X. tulaj­donképpen rendes ember, de meglehetősen középsze­rű. Szorgalmával álcázta ugyan tehetetlenségét, ami abban is megnyilvánult, hogy egész nap, sőt, fél éjszakákat ült az irodájá­ban, de csak azért, mert képtelen a dolgokban dön­teni, intézkedni. S innen már nincs messze a vég­következtetés : tulaj dóri­képpen nem X. áldozta életét a vállalatért, hanem a vállalat X. áldozata. MOST persze akadnak oyan, minden kákán cso­mót kereső emberek, akik azt mondják: X-et fel kell cserélni egy jobb vezető­vel, de vajon ha nem jut eszébe ez a szerencsétlen kürtötlet, megtették vol­na-e? Ezeknek az embe­reknek azonban csak félig van igazuk. Mert nem vi­tás, hogy a trillázó duda meggyorsította X. távozá­sát. Legalább ennyire két­ségtelen azonban az is, hogy az alkalmatlan, rossz vezetők napja mindenkép­pen leáldozóban vap. El­jött az ideje, hogy a veze­tőket ne úgy általában be­csüljük. A többséget, a jó­kát, az eredményesen dol­gozókat,' a megfelelő tudá­sú, és képességű igazgató­kat elismerjülc. a meg nem felelőknek viszont, ha ta­lán lassan is, de legalább biztosan, búcsút mondunk. Mert X. gépkocsivezetője akármennyire is trilláztat- ta a főnöki dudát, nem tudta túlharsogni Fock Jenő miniszterelnök sza­vait: „A jól dolgozó veze­tőket megbecsüljük, a ve­zetésre alkalmatlanoktól viszont emberségesen, de az eddigieknél határozot­tabban megválunk. Ezt vállalnunk kell, mert ezt követeli tőlünk a dolgozó nép érdeke”. BIZONY X. a lehető legrosszabbkor vásárolt trillázó dudát. Vagy a leg­jobbkor? Pintér István A veszprémi állatkert őzgidákat küldött. Képünk A gazdag iráni külde- az érkezést örökíti meg. A vadaskertbe kerültek, ahol mény egyik szép darabja: a a látogatók a hazai vadállományról nyerhetnek majd kőszáli kecske. áttekintést. 19. A SPRETI-UGY A diplomatarablások so­rában egyik legtöbbet tár­gyalt eset gróf Kari von Spreti, a guatemalai nyu­gatnémet nagykövet elrab­lása és megölése volt. 1970. március 31-én éjszaka alá­írás nélküli távirat érke­zett az El Graflco című napilap szerkesztőségébe. A távirat közölte, hogy: a „Felkelő fegyveres erők” nevű titkos szervezet ma­gára vállalja a felelőssé­get a nagykövet elrablá­sáért. Közölték azt is, hogy. mit kívánnak Spreti sza­badon bocsátásáért: öt poli­tikai fogolyért cserébe en­gedik el a nagykövetet. Egy nappal később a dip­lomatarablók felemelték követeléseiket: most' már 16 politikai fogoly szaba­don bocsátását kívánták; majd újra emeltek a szá­mon és végül 25 politikai fogoly szabadlábra helye­zését és 700 000 dollár vált­ságdíjat kívántak. A nyu­gatnémet kormány megkí­sérelte rávenni a guatema­lai vezetőket: eredményte­lenül. Április 5-én meg­csendült a telefon az El Grafico szerkesztőségében: közölték, hogy hol találha­tó meg Spreti holtteste. Éppen Spreti meggyil­kolásának hírével egyidő- ben hozták nyilvánosságra az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának egy nyilatkozatát, amelyben felléptek a diplomatarab­lások ellen. Az argentin kommunista párt nyilatko­zata leszögezte: „Ez a har­ci forma zsákutcába vezet, s nem biztosítja a nemzeti függetlenség kivívását. Az igazi forradalom csak a tö­megek részvételével győze­delmeskedhet. A történel­mi tapasztalat azt mutatja, hogy az egyéni terror mód­szereit alkalmazó elszige­telt csoportok harca zsák­utcába torkollik és végső soron csak a reakció mal­mára hajtja a vizet. A tö­megek harcával minden kivívható, a tömegek rész­vétele nélkül viszont sem­mi sem”. EXPO 1971. BUDAPEST Közeledik augusztus 27., a vadászati világkiállítás megnyitásának időpontja. Jól haladnak az előkészü­letek. Nagy a nyüzsgés, élénk a forgalom a leendő kiállítás színhelyén. A nap­tól barnára sült munkások százai dolgoznak a 33 és fél hektáros területen. Be­fejeződött már a mező- gazdasági kiállítás régi pa­vilonjainak felújítása. Több impozáns épületet is emel­tek. Átadták az építők töb­bek között Belgium, a Né­met Szövetségi Köztársa­ság, a sporthorgászok új pavilonját. Hamarosan kész lesz a főbejárat előtt az alumí­nium bordákkal borított hatalmas torony, amelyen Makrisz Agamemnon szob­rászművész 34 négyzetmé­teres vörösréz dombormű­vét helyezik el. A főbejárattal szemben, azonnal szembetűnik a nemzetek csarnoka, amely a vadászati világkiállítás alapgondolatát: a természet és az ember kapcsolatát demonstrálja, emellett át­tekintést ad a világ orszá­gainak kultúrájáról, a ter­mészetvédelemről. A nemzeti bemutatók az oldalhajókban helyezked­nek el földrészenként és a magyar ABC sorrendjében. A részt vevő nemzetek itt mutatják be legértékesebb trófeáikat és vadászattörté­neti emlékeiket. Az ember nem is tudja merre induljon el, ha kilép a nemzetek csarnokából. Most még kialakulatlan számos pavilon. Kamionok­kal, teherautókon hozzák a rengeteg kiállítási anya­got. A sok érdekességet ol­dalakon át lehetne sorolni. Nézzük azt az épületet, ahol a trófeákat bírálják. Itt is van bőven tennivaló. A nemzetközi trófeabíráló bizottság eddig mintegy 5500 minősítést végzett el. Még várnak újabb szállítmányo­kat több afrikai ország­ból. Előreláthatólag 6000 trófeát kell elbírálniuk. A szakemberek elmondják, hogy szép anyagot küldött a kiállításra Bajáról a Ge- menci Állami Erdő és Vad­gazdaság. Itt van egyéb­ként a világ legjobb szarvasállománya. Évente általában 6 aranyérmes trófeát zsákmányolnak a regényes erdővilágban, 2000 szarvas, félezer őz és 800 vaddisznó birodalmában. Szóljunk arról is, hogy a gemenci vadgazdaság meg­látogatása egyik legjelentő­sebb programja a vadászati világkiállításnak. A ven­dégek ezrei kisvasúton járhatják be a rezervátu­mot, akinek kedve van Az elbírált trófeák egy része. hozzá a regényes partok közt kanyargó folyam há­táról a kirándulók rendel­kezésére álló vízibusz fe­délzetéről szemlélheti a gvönyörű vidéket, a vadvi­lágot. Külön programot állítot­tak össze a speciális érdek­lődésű, szakmai közönség számára a gazdasághoz tar_ tozó, Dusnok határában le­vő lenesi fácántelep meg­tekintésére. Csak egy adat: évente 15 ezer mestersége­sen nevelt fácán kerül a lenesi erdőbe. A fácánneve­lés korszerű módszereit is­merhetik meg itt a látoga­tók. Erről egyébként a va­dászati világkiállításon is kapnak tájékoztatót. A következőkben néhány képben adunk számot a ké­szülődésről. Kereskedő Sándor A kiállítás sorsjátékának egyik főnyereménye ez az alpesi vadászház. (Pásztor Zoltán felvételei) A kubai pavilon már csaknem kész. A képen a gazdag anyag egy része látható. A kubaiak megrende­zik a világhirü író, a természet nagy ismerője, a szen­vedélyes vadász: Hemingway emlékkiállítását.

Next

/
Thumbnails
Contents