Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

TÁLÁN itt a döntö lépés ideje AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA: HÉTFŐ: A szovjet—indiai szerződés aláírása Üj Del­hiben. Polgárháborús állapot Észak-Írország ban. KEDD: Négyhatalmi nagyköveti tanácskozás Nyugat- Berlinről, amely a következő két napon is folyta­tódik. Az Apollo—15 holdutasainak sajtóértekezlete. SZERDA: Ismeretlen helyen, állítólag megkezdődik Rahman sejk pere. Kormányátalakítási tárgyalá­sok Chilében. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-értekezlet 125. ülése. Fegyveres összetűzések Szíria és Jordánia határán. PÉNTEK: Díszszemle Berlinben a határbiztosítás tize­dik évfordulóján. A máltai NATO-parancsnokság elköltöztetéséről határoznak. SZOMBAT: Szabadságharcos támadás a saigoni erők bázisai ellen. Igen felgyorsultak a négy nagyhatalom nagykövetei­nek tanácskozásai Nyugat-Berlin ügyében. A héten három nap egymás után tárgyaltak, s holnap ismét összeülnek a nagykövetek. Képünk a szerdai tanács­kozás egyik szünetében készült. Balról jobbra: a fran­cia Sauvagnargues, a brit Jackling. az amerikai Rush és Abraszimov, a Szovjetunió nagykövete. A hét bizonyára legfontosabb eseménye a szovjet- indiai béke-barátsági és együttműködési szerződés megkötése és pénteken bejelentett ratifikálása volt. Felső képünkön Gromiko szovjet külügyminiszter va­sárnap megérkezik Üj Delhibe, ahol a repülőtéren Szvaran Szingh indiai külügyminiszter fogadja. Az alsó kép már a szerződés aláírása után készült; Gromiko külügyminiszter Indira Gandhi miniszterel­nök-asszonnyal. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Diego Garcia, ez a brit fennhatóság alatt álló ki­csiny sziget egycsapásra az Amerikai Nemzetbiztonsá­gi Tanács fontos témái kö­zé emelkedett. Kihasznál­va kedvező fekvését, — ott metszik egymást az Indiai- óceánt átszelő közlekedési útvonalak — 1974-ig egy szupertámaszpontot akar­nak létesíteni területén, Poláris tengeralattjárók ki­szolgálását célzó bázissal. Ügy tervezték, hogy az ed­dig ritkán hallott sziget áll majd az Indiai-óce­ánon kiépítendő imperia­lista stratégiai rendszer középpontjában. Az elmúlt hét azonban olyan eseménnyel vette kezdetét, amely abban az irányban hat, hogy az In­diai-óceán a béke tengeré­vé váljék. Új Delhiben a külügyminiszterek aláírták a szovjet—McRai barátsági és együttműködési szerző­dést. sőt i^zótl már mind­két fél a ratifikációt, tör­vénybe iktatást is megva­lósította. Természetesen az ilyen nrgy fontosságú nemzetközi okmányok „nem pottyan- nak az égből", s a külön­böző nyilatkozatok arra utalnak: az aláírást két esztendő előkészítő munka előzte meg. A szerződésben a Szovjetunió és India im­már hagyományos jó vi­szonya, a kölcsönös békés egymás mellett élési törek­vése öltött testet, mégis az aláírás időzítése is sokat­mondó lehet. Az indiai szubkontinens ugyanis — ahol a Föld népességének 22 százaléka él — robba­nással fenyeget az indiai— pakisztáni konfliktus. Gya­koriak a határvillongások; vádak és ellenvádak hang­zanak ; a Kelet-Pakisztán- ból indiai területre mene­külők száma hétmillió (!) körül mozog. A héten nyugtalanságot keltett a hír, hogy állítólag megkez­dődött a Bangla Desh ve­zető egyéniségének, Rah­man sejknek a pere. A szovjet—indiai tárgya­lásokon a válság politikai eszközökkel történő rende­zését sürgették. A mene­külteknek nyújtott segítsé­gen túl idetartozik a me­TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ EGYEZMÉNY nekülést kiváltó okok megszüntetése, vagyis a kelet-pakisztáni állapotok normalizálása. Máris olyan kép alakulhatott ki, hogy a szovjet—indiai szerződés, amely egyébként nem irá­nyul senki ellen (nyilván Pakisztán ellen sem) a nyugalom és a szilárdulás irányába vitte az Indiai­óceán térségének ügyeit A hivatalos Washington még tanulmányozza a szá­mos jegyében új helyzetet, érdemleges pakisztáni ál­lásfoglalás sem történt. Az Egyesült Államok számára a dilemma abban áll, hogy nem akarja tovább távolí­tani Indiát, viszont Pakisz­tán erősen felértékelődött számára a „kínai nyitás” során. Köztudomású, hogy Jahja Khannak is szerepe volt Kissinger pekingi kül­detésének lebonyolításá­ban. A veszélyes Diego Garcia-i elképzelések he­lyett most mindenesetre a szerződés pozitív kisugár­zása került az Indiai-óce­án térségének középpont­jába. Az indiai szubkontinens- től nem messze, a Közel- Keleten Szíria és Jordánia ellentéte került előtérbe. A régóta lappangó feszültsé­get tovább élezte, hogy Husszein bosszúhadjárata elől a palesztinai gerilla­csoportok maradványai Szíriába menekültek. Ezt követte a jordániai csapa­tok több betörése, majd szíriai részről a katonai önvédelmi intézkedéseken túl a diplomáciai kapcsola­tok megszakítása. Mindez egyúttal valószínűtlenné tette a jordániai válság ügyében megkísérelt egyip­tomi—szaúd-arábiai közve­títés sikerét, s újabb gon­dokkal tetézte a szerdán Damaszkuszba összehívott hármas arab csúcstalálkozó amúgy sem könnyűnek ígérkező megbeszéléseit. „A harmadik világ bonyo­dalmai” — mondhatná va­laki, ha nem figyelmeztet­hetnénk kontinensünk egyik viharsarkáról, a val­lásháború mezét öltő pol­gárháborúra Észak-tror- szágban. Rövid lejáratú megoldás itt sem látszik valószínűnek, hiszen a vi­torlásversenyét csak az utolsó percben megszakító Heath miniszterelnök vál­tozatlanul katonai erővel próbál rendet teremteni. Bebizonyosodott azonban, hogy ezek a módszerek nem vezetnek el a rend­hez ... Mondjunk valami bizta­tót Európáról is: a jelek szerint közelítünk a nyu­gat-berlini kérdés négyha­talmi megoldásához. Ami­re eddig soha nem volt példa, a nagykövetek há­rom egymás utáni napon tanácskoztak, volt, hogy kilenc órán keresztül — még ebédelni sem hajtot­tak haza rezidenciájukra. A más irányú konzultációk közül kiemelném, hogy Honecker, az NSZEP első titkára két ízben találko­zott a szovjet nagykövet­tel, Schütz nyugat-berlini polgármester pedig, a nyu­gati nagykövetekkel törté­nő eszmecsere után, a Sylt- szigetén nyaraló Brandt kancellárt kereste fel. Egy esetleges megegye­zés pontos időpontját ter­mészetesen senki sem tud­ná megjósolni. Számos fo­gas kérdés vár megoldásra: így az NSZK politikai je­lenlétének leépítése a vá­rosban; a közlekedés ren­dezése; Nyugat-Berlin kép­viseletének megoldása; szovjet főkonzulátus felál­lítása; a nyugat-berliniek utazásának problémái, s ki tudná a bizalmas meg­beszélések valamennyi mozzanatát felsorolni. A párbeszéd felgyorsulása és gyakorisága mindenképpen biztató jel (jóllehet a meg­levő ellentétekre is utal­hat) — igaz, nem tartanak lehetetlennek egy „gondol­kodási szünetet” sem. KENNEDY A MENEKÜLTEK HELYZETÉT VIZSGÁLJA Edward Kennedy, az amerikai szenátus menekültügyi bizottságának vezetője Indiában a kelet-pakisztáni me­nekülttáborokat vizsgálja. A bizottság igyekszik ponto­sabb képet kapni a hétmillió menekült helyzetéről, és felmerni a segítség lehetséges módozatait. HÁBORÚ VAN ÍRORSZÁGBAN Évek óta tart a nyugtalanság Észak-lrországban. Az utóbbi hetekben mind puskaporosabbá vált a levegő, s ezen a héten bekövetkezett a robbanás. Már-már valóságos partizánháború folyik Észak-írországban. A kormány bevezette a bírói eljárás nélküli internálás rendszerét, s ezzel óriási tiltakozást váltott ki. Belfast az ostromlott város képét mutatja. A katolikus negyed körül barikádok emelkednek, s a lángoló épü­letek között menekültek százai töltik meg az utcákat. A brit „rendfenntartó” csapatok — számuk rohamosan növekszik — a nyílt uicán állítanak falhoz és motoz­nak meg embereket. Bernadette Devlin — Észak-írország 24 éves képvise­lőnője a londoni parlamentben —. testvérével, John­nal elindult; Belfastba, h-gy személyesen legyen jelen, és segítsen a rendkívül p': Lnesedett észak-írországi esemény ek ál .ivzatainak.

Next

/
Thumbnails
Contents