Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
1. oldal 1971. július 11, vasárnap Fiatalok az Nem lehet másként, csak közösen...! el. Itt a gazdaságban min-' A felhívások megjelentek a tanácsházák kapuin, a feltételeket tartalmazó íveket szétküldték az üzemekbe. A fiatalok közül ismét jelentkeznek dolgozni a Német Demokratikus Köztársaságba. Mi vonzza őket? Talán a távolság, valami újnak a megismerése, a fejlettebb technika, egy másik nyelv elsajátításának a vágya, az így megszerezhető tekintély, presztízs. És mi fogadja őket, mi köti az ifjakat továbbra is az el-, bocsátó hazli munkahelyhez? Ezek a kérdések sokakat foglalkoztatnak most, amikor a hónap végéig dönthetnek az utazás vagy maradás választása között. Trabant és ló Drezda, Bayreuther Str. 36—38. A nagy lakóházban kétszáz magyar fiatal él. Ugyanúgy jutottak ki az NDK-ba, ahogy a mostani követőik és az őket felváltok szerencsét próbálnak. Ignácz Zoltán, a fiatalok KISZ-titkára és pártmegbízott így fogalmazza meg a lényeget: — 1967 május 26-án egyezményt kötött az NDK és a magyar kormány, amely lehetőséget ad a 18—26 éves fiataloknak, hogy itt dolgozzanak három évig. Szakmát tanulunk, a miénknél fejlettebb gyártástechnológiákat és munkaszervezést ismerhetünk meg, s a mindennapok során jövünk bele a német beszédbe. — Az sem mellékes kérdés, hogy mennyit lehet keresni. — Az NDK-ban közismerten magasabb az élet- szívonal és nagyobbak a fizetések, mint nálunk. Ezért viszont fegyelmezettebben is kell dolgozni. A megyénkből indult első 94 fős csoportban — amely azóta már hazautazott — több olyan társunk akadt, aki 26 ezer márka fölött keresett a három év alatt. Vannak viszont, akik havonta csak 400—500 márkát kapnak az első három hónap után. Kezdetben ugyanis mindenkinek biztosított bér jár. Néhányan Trabantot vásároltak, mások motorkerékpárt vettek, vagy egyéb olyan technikai cikket, amelyhez itt olcsóbban lehet hozzájutni. A beszélgetés során szó esett egy egészen különleges üzletről is: Az egyik fiú — miután a követségen megbizonyosodott arról, hogy a Magyarországra való utaztatásnak semmi elvi akadálya nincs — sokak megdöbbenésére lovat vásárolt. Tettét úgy indokolta, hogy nagyon olcsó volt a vétel, s ez a fajta hiányzik abban az állami gazdaságba^ ahol dolgozik. Ügy érzem itt az ideje, hogy rátérjünk érzékenyebb témákra is: — Anélkül, hogy általánosítani akarnék, hallottam olyasmiről, hogy a kint élő fiatalok magatartása néha gondot okoz. A honvágy táján — Általánosítani nem is szabad. Baj inkább azokkal van a kezdeti időben, akiket odahaza elkényeztetett a család, ,ez az első munkahelyük, és a munkáról alkotott legcsekélyebb fogalom nélkül érkeznek meg. — Mivel jár a családtól való túl nagy távolság? Hogyan alakul a szabad idő? — Előbb-utóbb mindenkit elfog a honvágy, ez a legtorokszorítóbb érzés. De azt hiszem, hogy az átélése hozzátartozik a felnőttévá- láshoz. A szabad idő megszervezéséről az itteni ifjúsági szövetség, az FDJ szerveivel közösen gondoskodunk. Az együttműködés tényét egy kitüntető zászKI NEM LÁTOTT titkárságot, ahol csak úgy szédeleg az ember, annyira szembeszökő, hogy ott — az égminden reprezentál. A fotelok, amelyek huzata, formája, anyaga olyan, hogy a Lakáskultúra c. lap legújabb ajánlatai elavult holmik ezekhez képest. A festmények is a legutóbbi izmusok jegyében fogantak. Dagadozott a főkönyvelő keble, amikor a fővárosi kiállításon sikerült elhappolni a rivális nagyüzem képviselője elől, aki ugyebár kicsinyeskedett, s addig bizonytalankodott, fizesse-e a festményekért a 40 ezer forintot, vagy jó lesz valami szerényebb mű — míg hopponmaradt. Némelyik alkotás olyan káprázatos, mély, hogy istenuccse senki se venné észre, ha fejjel lefelé akasztanák a szögre. No persze, nem csupán a bútorok, egzotikus zöldsarkok, művészi termékek hirdetik a .reprezentációs szándékot, hanem a presszógépek is. An- tul inkább, minél több órán át sustorékol belőle a kávé — egy műszak alatt. S ha még ráadásul nép- művészeti motívumokkal ékesített a porcelánfényű zománc a kávéfőzőn!... Meg aztán, igaz, helytelen volt utoljára hagyni az embert — előkelő titkárságok a titkárnővel is reprezentálnak. Néha ugyan kilóg a titkárnő gyönyörűségének lélába, már amiló is bizonyíthatja. Demég- inkább a sportversenyek, az üzemi kirándulások, motoros ügyességi versenyek, amelyeken új barátokat szereztünk. A beilleszkedést a brigádtagok is segítik egy négy kollektívában, többen kaptunk kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, amit csak keveseknek és eléggé ritkán adnak. Vállalatunk, a VEB Tabak und Industriemaschinen igazgatója dicséretét fejezte ki a szocialista brigádmozgalomban való részvételünkért. Most egyébként a KISZ VIII. kongresszusának tiszteletére egy csomagológép elkészítését kívánjuk felajánlani, amely a tavaly tavaszi Lipcsei Vásáron aranyérmet nyert. A gépet az uszódi Horányi Béla tervezte. Akik egymásra találtak Az elmondottakat személyes sorsok igazolják. Ig- r;ácz Zoltán, mielőtt az NDK-ba utazott, az EKA kalocsai gyárában dolgozott betanított lakatosként. Azóta szakmunkás lett, hetven magyar társa érdekeit képviseli, tökéletesen beszél németül... Vannak olyanok is, akiknek az NDK-ba kellett jönniük, hogy egymásra találjanak:. A kiskunfélegyházi Herédi Éva és a kecskeméti Marozsi László Erfurtban, az OPTIMA Művekben ismerkedett meg egymással. 550, illetve 700 márkát keresnek, a takarékbetétjük hatezret őriz. — Nemrég itthon járták, és összeházasodtak. Augusztusban véglegesen hazatérnek. Lám, a két megyei városban túlságosan messze voltak ahhoz, hogy találkozzanak. kor megszólal. Egy-két mondata után az a sejtésünk: ő-szexségét úgy vették fel, hogy amikor megkérték, üljön az írógép mellé — kis formalitás az egész, csak a helyesíráskészségébe akarnak bekukkantani —, a bizonyítás helyett ő indignálódott: „De hát odaadtam az ajánlólevelem. Engem Pöfet elvtárs küldött. Mondom, Pö-fet elvtár s.” NO ÉS TALÁN nincs szükség kellemes hangulatú, barátságos titkárságokra? Baj az, hogy a bútoripar remekei ide is bevonulnak, hogy egy-egy erős üzem, gazdag téesz mecénásként karolja fel a képzőművészetet — vásárlásaival, hogy szemrevaló a titkárnő? Szükség van titkárságokra. Csak mintha nem mindenütt lenne szükség ott, ahol már rity- tyentettek. A szép környezettel is lehet reprezentálni, ahol erre — egyrészt mód van — másrészt a kapcsolatok körének kiterjedtsége, szintje indokolja. De hány ktsz-ről, agyonszanált szövetkezetről, „kilátszik-a-nadrágból” vállalatocskáról olvastunk az országos és helyi sajtóban, ahol a rongyrázásban nem ismertek mértéket, s a reprezentatív vezetőség bebörtönzése után csak az exkluzív titkárság maradt vissza memehtóként — titkárkisasszonyostul. Van néhány káprázatos titkárság, ahol azért k?pA pályakezdés minden fiatal szakembernek nehéz. Ha megtalálja az iskolákban tanultak, saját elképzelései és a gyakorlat közötti összhangot első munkahelyén, egész élete, munkája termékenyebb lesz a társadalom és önmaga számára is. A Bajai Állami Gazdaságba kerülő szakembereknek kezdetben kicsit szorosnak tűnik a munkatempó, a fegyelem. A közvetlen szakmai irányítást végző igazgatóhelyettes, Aradi József lassan húsz éve megtanult, megszokott munkaritmusa ez, amit, ahogy ő mondta: keménykezű vezetők mellett sajátított el. Azóta, hogy 1952-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytermesztési szakán megkapta diplomáját, mindig állami gazdaságban dolgozott. Egy ideig a Dunántúlon, Villány- siklóson és Szabadszentkirályon. — 1964 óta pedig Baján. Tudása, tájékozottsága, az összegyűlt tapasztalatok nagy erőt jelentenek. A gazdaságnak minden ágazatát ismeri és fontosnak tartja. Így lehet csak összefogni, tisztán látni egy iparszerűen működő mezőgazdasági üzem tevékenységét. — önfeláldozással, lemondással, szép szóval, vagy vitával, mindig arra törekedtünk, hogy a lehetőségekhez képest a maximumot tudjuk elérni. A haladás alapvető feltétele a meg nem alkuvás. Az elért eredményekkel való elégedettség mellett az a" hit. hogy-érméi jobban is lehet, A mezőgazdaságban nincs nehéz és könnyűi éV'. . A kevésért ugyanúgy meg 'kell küzdeni, mint a sokért. Van úgy, hogy az igyekezet ellenére sem sikerül teljesíteni a vállalásokat. Ilyen rázik elsősorban az üzemből idelépő munkás szeme, mert műhelyükben nemcsak hogy egymásbaérnek, idegeskednek — selejt, balesetveszély — a szűkösség miatt, de a világítás is csapnivaló. Máshol az öltözőért, mosdóért lamentálnak hosszú évek óta az emberek — hiába S hiába térnének mérgüket oltani a titkárság előkelő légkörébe — ott még dühösebbek lesznek. Az se csillapítja őket, ha a plakátról lelépett titkárnő némán a Szalonasztalra mutat: üljenek le, az óriáskaktusz majd megnyugtatja őket: most hozatta a főnök Mexikóból — repülővel. NA MEG AZ AUTÓMÁRKÁK. Ki ne felejtsük ezeket se a reprezentációs eszközök közül. Nem hallottunk, olvastunk volna városvezetőről, tsz-elnökről, néha az egész kis testületről, aki és akik egyszerre úgy érezték magukat, mintha szüntelen frontátvonulás kínozná őket? Majd elemezve önközérzetüket. olyan következtetésre jutottak, hogy bizony, nagy a baj. Frizurájukhoz, új öltönyükhöz s a mind gyakoribb reprezentatív kézfogásokhoz, melyekben kül- és belhoni látogatók részéről részük van — iggn-igen prolis már az öreg Volga. Vagyis, hogv két esztendős a kocsi, de nem elég előkelő az 6 státuszukhoz mérve. Mert nemdebár azon szaszomorú év volt az 1965ös. Az állami gazdaságokban a szervezettségnek olyannak kell lenni, mint egy ipari üzemben. S ahhoz, hogy jól dolgozhassanak, tisztán kell látni az egész szervezetet. Mindezek mellett ismerni kell a hasonló gazdaságok törekvéseit, a legújabb szakmai eredményeket. — A szakirodalomra, egyéni tanulásra nem igen jut idő. Ezért aztán minden olyan előadást, bemutatót, tapasztalatcserét kihasználunk, ami érdekesnek és a gazdaság szempontjából fontosnak látszik. Aki részt vesz egy-egy ilyen rendezvényen, beszámol a többieknek, aztán megvitatjuk, így tanulunk, kollektiven. Aztán meg utána nézünk alaposabban is a dolgoknak, ha szükséges. — Az évek során szükségszerűen kialakult a munkaritmus. Hétfőn és pénteken a gazdaság központjában tárgyal a vezetőség. A többi négy napon — ha itthon vagyunk — a területet járjuk, vagy más gazdasággal tárgyalunk. A gazdasági munka szemléjére, sajnos, kevesebb idő- jut, mint szeretnénk. Ha kimegyünk a területre, hajnalban kelünk. Végignézünk alaposan egy-egy ágazatot, hogyan hajtják végre a már megbeszélteket és ilyenkor alakulnak ki a továbbfejlesztés körvonalai is. A fejlődés pedig a zárt technológiával működő szakosított gazdálkodás felé mutat. Több ezer holdas táblákon, minden munka- folyamatot gépesítve termesztünk egy-egy növényt. A megépülő hatalmas sertéskpmbinátot is saját kukoricával látjuk ladgál már minden népség, katonaság. Holott, mennyi tekintélyt ad, ha egy magukfajta potentát — mert mennyivel stílusosabb így „potentát” mint közönséges szóval: vezető, aki fű-fa lehet —, szóval mikor az ember kiszáll, mit kiszáll, kitávozik a vakító fényű gépkocsiból, s körülötte felmoraj lanak: „Pözsó!” vagy „Rönó”, avagy „Mörcédösz”! IGEN, vannak, akik — fejlődéstörténetüket megfordítva attól félnek: most, amikor valakik, tekintélyek, az asztal körül fogják őket kergetni, ha nem szupernyugati márkás gépkocsival cserélik fel a megunt jószágot... S akkor még nem is szóltunk a szisszentő számú százezer forintokról;.. Hogy elkelne jobb munkahely a kar- társaknak is; érdemlegesebb anyagi támogatás a tsz öregjeinek; üzemfejlesztésre, a gyötrő bölcsődei, napközis gondok enyhítésére? Ugyan kérem, ez is más káposzta, meg a gépkocsi is. A „Merci”, „Volkswagen” etc. egész más számláról megy ... Meg tönkrement bele a tsz, a város, a vállalat? Jaj, de jó takarózni ez a ..más számla” sok minden észrevétel ellen, amely a közösségek — tagság, gyári kollektíva, lakosság — részéről elhangzik. Ha nem mindig — és szerencsénkre ez már a több '— az adott munkahely, intéz- ménv anvaei teherbíróké- nes'ésének tálé 'ültetéséről is van szó, de nem kevésbé lényeges az emberek dig folyik valamilyen kísérlet. Á garai 6 ezer holdas ültetvényen a Gépkísérleti Intézet két új típusú gépet próbál ki. Saját szakembereink által konstruált két géppel a hibridkukorica termesztésnél próbálkozunk. A negyedik ötéves terv végére már csak zárt egységekben folyik a munka. A_ vaskúti szőlőültetvényből is mindössze 1700 holdas terület marad. Ott viszont a termelés és a feldolgozás egyaránt teljesen gépesített lesz. Egyéni ötletekről kérdeztem, elgondolásokról, amit ő indított el. — A gondolatok mindegy, kinek az agyában születtek. Egy a lényeg, hogyha hasznosak, valóra is váljanak. És ezt nem lehet másként, csak közösen. Nem lehet kisajátítani a gondolatot... — hangzik a válasz. Kisajátítani valóban nem, és egyedül megvalósítani is ritkán. Vannak szakmailag kiváló képességű emberek, akiknek semmi nem sikerül. A hibát ilyenkor általában a környezetben keresik, a sikertelenség okának a meg nem értést tartják. Ez legtöbbször annyit jelent, hogy nincs erejük elfogadtatni sokszor kitűnő, hasznos ötleteiket. Egymaguk pedig kevesek hozzá. És vannak emberek, akikben a gondolatok születése mellett megvan az erő ahhoz, hogy mindazt, amit jónak tartanak, formába is öntsék. Elfogadtatva és ezáltal segítséget kapva attól a kollektívától, amely képes és hivatott erre. A Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett Aradi József ezek közé tartozik. Dénes Éva igazságérzete sem. Mert az tiltakozik, amikor egyesek indokolatlanul, saját személyüket, jelentőségüket túlértékelve, érdemükön, valóságos helyzetükön felül elégítik ki személyes igényeiket. Ama kispolgári elképzeléssel, hogy tekintélyüket az oldja meg, ha ilyen, a rangjukat jelképező eszközökkel — osztályon (és erőn) felüli titkárság, szédületes autómárka, fenn az ernyő, nincsen kas stb. hivalkodással — státuszszimbólumokkal övezik fel nagybecsű személyüket. Pedig mennyivel melegebb, emberközelibb tekintélye van azoknak, akik szerény (nem kell ahhoz puritánságig lemenni) körülmények, keretek között is kiválóan tudnak vezetni; ELGONDOLJA az ember, hogy a státuszszimbólumokba révültek közül jó páran ellátogattak már például Leningrádba, ott elmentek a Szmolnijba, abban Lenin egykori szobájába. Nem kell most leírni, mi van abban a pár lépésnyi, spanyolfallal két-» téosztott helyiségben ... Hiszen sok-sok intézmény, szerv, vállalat üléstermében, ebédlőjében, titkárságán ott függ a falon a híres festmény reprodukciója: Lenin írásba görnyedve ül a porvédőhuzatos fotel „sarkán”, kisasztal mellett . .. Viszont, mintha azokban a szuper-előkelő titkárságokban nem is láttuk volna ezt a képet. Talán jobb 'is, ha azokból hiányzik. Tóth István Halász Ferenc Státuszszimbólumok
