Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

1971. Július 11, vasárnap S. oldal Megyénkben már pénte­ken megkezdődtek a vas­utas napi ünnepségek. A kecskeméti vasútállomáson délelőtt a kitüntetések egy részének átadására került sor, este pedig a MÁV- kultúrotthonban Szabics István, a vasutas párt- szervezet csúcstitkára mél­tatta a vasút fennállásá­nak 125 éves évfordulóját és a XXI. vasutas napot. A megye vasutasai közül Nagy István mozdonyveze­tőt, a Kiskunhalasi Von­tatási Főnökség dolgozóját a Munka Érdemrend arany fokozatával, Lévai Márton vonalkezelőt, a Kiskunha­lasi Pályafenntartási Fő­nökség dolgozóját a Mun­ka Érdemrend ezüst foko­zatával, Kiss II. Ferenc mozdonyvezetőt, a Kecs­keméti Vontatási Főnök­ség dolgozóját a Munka Érdemrend bronz fokozatá­val tüntették ki. A kecskeméti vasútállo­máson negyvenhetén kap­ták meg a törzsgárda arany fokozatát, 121-en a törzsgárda ezüst fokozatát, 209-en a törzsgárda bronz fokozatát. Tizenhármán Ki­váló dolgozói kitüntetésben, huszonnyolcán rendkívüli előléptetésben részesültek. A nap eseményéhez tarto­zott még, hogy egy 424-es mozdony javítási idejét le­rövidítették, amellyel a Kandó Kálmán brigád a Szegedi Házgyárhoz soron- kívül egy sóderszállító vo­natot indított Ma, a vasutas napon sport- és kulturális rendez­vényeken vesznek részt a megye vasutasai. Látogatás az új kecskeméti rajzfilmstúdióban A világosra festett fala­kon képek, a frissen gya­lult padlón két sorban vé­kony lábú asztalok állnak. A teremben magnetofonról az Illés-együttes muzsiká­ja szól. A hangulat mégis elmélyülésről tanúskodik. Az alulról megvilágított üveglapok fölé lányok és fiúk hajolnak. Fehér kesz­tyűs kezükben vékony ecset, ceruza, előttük átlát­szó papírlap. Kézvonásaik nyomán közismert figurák alakja bontakozik ki a semmiből. Emitt egy Gusz- táv-profiL, amott a Mézga­Világos és hangulatos műterem. család legfiatalabb tagjá­nak alakja válik láthatóvá. Előbb csak körvonalakban, később a színes ecsetvoná­Á barátság hagyomány MSZBT-tagcsoport a hartai Lenin Tsz-ben Druzsba, druzba, freund- Schaft, friendship... és sorolhatnám, hogy melyik nép, miként mondja azt a szót, ami barátságot jelent, amit mindig a megértéssel, a testvériséggel, a békével együtt szövünk monda­tainkba. A.barátság tudjuk az egyének viszonylatában a legmélyebb emberit, a népek és társadalmakéban pedig a legóhajtottabbat jelenti. Olvastam, hogy június 8-án a Barátság Házában, Budapesten, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége huszon­öt újonnan alakult tagcso­portnak adta át a működé­süket elismerő díszokleve­leket. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke elmondta, jeleztek ilyen igényt Elő­készületek folynak a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben, a Baromfiipari Or­szágos Vállalatnál, és még sorolhatnám... A Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalat tagcsoport­jának is nemrég adták át a megalakulást elismerő dísz­oklevelet. A hartai Lenin Termelőszövetkezetben és a Bácsbokodi Általános Isko­lában már eredményesen működnek csoportok. — mondta Dudás Benjámin, a megyei pártbizottság pro­paganda és művelődésügyi osztályának vezetője. — Az aratás tényleg ne­héz munka, még gépekkel is. — ezzel a mondattal fe­jeztem be ismerkedésem a vezetőjét érkezésem előtt pár perccel ültették motor­ra egy rendkívül sürgős ja­vítás miatt, így vele nem tudtam beszélgetni. Kar- chsedter Henrik és Wéber János úgy vélekedett, hogy sok lehetőség rejlik az MSZBT-brigád öntevékeny­ségében, ha jól kiaknázzák. — Milyen elhatározásból vették fel az MSZBT ne­vet? — kérdezem az előz­ményeket. Ügy határoztunk, hogy a továbbiakban mint a ma­gyar—szovjet barátság szo­cialista brigádja dolgozunk. Most májusban, újra ala­kult a tsz-ben az MSZBT- tagcsoport, amelynek mind­annyian tagjai vagyunk. Felvettük ezt a nevet. — válaszolják. — Arra a kérdésre, hogy egy MSZBT szocialista bri­gádnak milyen lehétőségei vannak, szavakban könnyű válaszolni. Viszont bölcs mondás, hogy a szó el­száll ... a lényeg az, hogy ma, és holnap is dolgozunk. Tehát olyan szavakra és gondolatokra van szüksé­günk, amelyek a valóság­hoz kötődnek. A barátsá­got nem úgy kell ápolni, hogy akit barátunknak te­kintünk. az nem tud róla. Érti mire gondolok? Bólintok. Nem akarom félbeszakítani. — „Kapcsolatokra van szükség! Nem formális kapcsolatokra! Jó dolog, hogy járatjuk a Fáklya cí­mű folyóiratot. Sok mindent megtudhatunk így a szov­jet emberek életéről, mun­kájáról — és ami bennün­ket a legjobban érdekel —, a kolhoztagok életéről, de ez inkább olvasmány, szó­rakozás. Ma többre is le­hetőség van. fejezi be a kerek javasla­tot Wéber János gépszerelő. A gépműhely MSZBT szocialista brigádjának egyik tagja, Karchsedter Henrik, kombájnt javít. (Walter Péter felvétele.) hogy alig két hónap alatt 110 tagcsoport alakult az országban, és naponta 2—3 megalakulásával számol­nak. — Megyénkben !s sorra szerveződnek az új MSZBT- tagcsoportok, Több helyről hartai Lenin Tsz MSZBT szocialista brigádjának tag­jaival. A gépműhely udvarán egy hatalmas kombájn nyújtotta szélárnyékban húzódtunk meg, mert a ci­garettáink hamuját sze­münkbe hordta a szél. Hel- frich Henriket, a brigád — Mit ért ezen? — A közvetlen kapcsola­tot. Találkozókat kell ren­dezni szovjet emberekkel, de értékeset, hasznos prog­rammal. Igazán akkor tud­juk a barátság nyújtotta lehetőségeket kiaknázni, ha eljönnek hozzánk a kolhoz­tagok, és mi elmegyünk hozzájuk. Hogy készülnek fel ők az aratásra? Szám­talan tapasztalatot gyűjt- hetnénk — mi is, ők is. — — Kapcsolat a szovjet elvtársakkal megvolt ré­gebben is. Ünnepségeinkre meghívtunk szovjet tiszte­ket. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére a tsz-ben is szerveztünk ün­nepséget. Az MSZBT is ek­kor jubilált. Emlékplakettet kaptak a jól működő akti­visták: Oláh Pál. az elnö­künk. Tibold János, Pecz- nyik János és én is — ha szabad hozzátennem. A má­sik eredményünk, hogy tíz év óta minden évben Ki- jevbe, Moszkvába és Le- ningrádba utaznak tag jaink. Kirándulni, látni, is merkedni. Eddig közel száz tsz-tagunk járt a Szovjet­unióban. Az idők folyamán jól ka­matozó kapcsolatot építet tünk ki a Fáklya szerkesz­tőségével. Cikkeket közöl tek munkánkról, életünk­ről. terveinkről. A moszk vai centenáriumi ünnepsé­geken pedig részt vett az elnökünk, és nyilatkozott a Szovjet Televíziónak. — A barátság lényegesebb ese ményeiről ezeket mondta Zentai István párttitkár. — Május elején terjesz­tettük fel az országos el­nökséghez kérelmünket, hogy MSZBT-tagcsoporttá ' alakulhassunk — folytatja. — Május végén jóváhagy­ták a kérelmet, és átvet­tük a működési engedélyt, a megyében elsőnek. A tag­csoport elnöke: Oláh Pál, titkára: Reppert József, tagjai: Budai Jánosné, Spiegl Mária, Tiboldi Já­nos, Helfrich Henrik és éh. Hogy mit szeretnénk? Elő­ször is felvesszük a kap­csolatot egy szovjet kolhoz­zal. Ebben segítségünkre lesz az országos elnökség, és a Fáklya szerkesztősé­ge. Az elkövetkezendő idő­szakokban szeretnénk egy­re több tsz-tagot kivinni a Szovjetunióba. Ünnepsé­geinkre ezután is meghí­vunk szovjet tiszteket, és ezután is szovjet filmeket vetítünk. Kis ideje működünk csak Konkrét eredményeink még pincsenek. de a tízéves ma­gvar—szoviet barátság ha­gyomány Hartán, a Lenin Tsz-ben. Csató Károly sok nyomán már testet is öltenek. A műterem átadásával egy időben indult meg a rendszeres munka is a stú­dióban — bár egyelőre még ki-ki azt rajzolja, amihez kedve van. Néhány nap múlva azonban már kötöt- tebb lesz a program. Előbb a ceruzarajzolás, egyszerű formák egyvonalas megje­lenítése lesz az újdonsült rajzolók feladata. Később kifestések következnek, két hét múlva viszont már a „Mézga 4” rajzfilm mun­kálatain dolgoznak mind­annyian. A fiatalokkal eddigi pá­lyafutásukról, és az első munkanap hangulatáról be­szélgettünk. Egy ötvösművész Horváth Mária Pécsett végezte el a művészeti szakközépiskolát, ott „nyer­te meg” a rajzfilmkészítés kecskeméti ügyének7 a stú­dió vezetője, Mikulás Fe­renc. Az Iparművészeti Főisko­lára jelentkeztem — ma­gyarázza —. hiszen ötvös szakon szereztem képesí­tést. Mégis itt kötöttem ki, de egyelőre nem bántam meg a „műfajváltást”. Az osztályból hárman felvéte­liztünk itt Kecskeméten, de csak egyedül én kerültem be — és ez meglepett. És nehezebb is ez a munka, mint ahogyan azt a kívül­álló elképzeli. Egyébként nagyon klassz dolog az ilyen közös rajzolás. A vá­ros is megnyerte tetszése­met, bár az albérlet nem olcsó mulatság. Mivel a tár­saság fele szintén nem ide. valósi, hamar összebarát­koztunk, így egyedül sem érzem magam. Azt hiszem mindnyájunkban „ég” a lel­kesedés munkánk iránt, alig várjuk, hogy valami újat, eredetit alkothas­sunk. Műszerész szakmunkás Palkó Pál neve nem is­meretlen a képzőművésze­tet kedvelő kecskemétiek előtt, hiszen a tárlatokon már több képe is kiállítás­ra került. Az talán már kevésbé köztudott, hogy eredeti foglalkozása: mű­szerész. Eddig a BRG-ben dolgozott betanított szak­munkásként. — Én is azok közé tarto­zom, akiknek régi vágyát váltotta valóra a stúdió lét­rehozása itt. Kecskeméten — mondotta. — Szüleim is festők, magam is iskolás korom óta rajzolok. Az öt­letet eredetileg az öcsém-1 tői kaptam, aki a pesti Pannónia stúdióban fázis­rajzoló. Ö vezetett rá a rajzfilm világában fellelhe­tő sok érdekességre. A köz­érzetem?... — Mondha­tom: kitűnő. Zene szól, a munka közben dohányozni lehet, jó a társaság — és mindenkit ugyanaz a do­log, a rajz érdekel. Persze nem megy minden olyan könnyen, mint ahogyan el­képzeltük, nekem például a kifestés okoz még gon­dokat —. de remélem, nem sokáig. A munka néhány nap múlva indul és ez egy­ben egy tanfolyam anyagá­nak elvégzését is jelentj. Három hónap múlva vizs­gáznunk kell. A kezdetben ezért nem igen lazsálhat senki — de nem hiszem, hogy bárkinek is ilyen szándékai lennének. A kísérletező Madarász Zoltán Kiskő­rösön már maga is meg­próbálkozott egy „egész” rajzfilm elkészítésével. Pénzt és fáradtságot nem kímélve fogott hozzá és már vagy háromszáz moz­gáselem megrajzolásával el1’ is készült, amikor rádöb­bent a feladat erejét meg­haladó nagyságára. — Egyedül képtelenség egy ilyen munkát elvégez­ni, ezt be kellett látnom — magyarázta. — Ez persze el is kedvetlenítette az em­bert, hiszen nagyon szíve­sen csináltam volna tovább. Amikor viszont meghallot­tam a kecskeméti stúdió hírét, nyomban remény­kedni kezdtem: hátha meg­valósíthatom régi álmomat. A felvétel sikerült és így én is beköltöztem a me­gyeszékhelyre. Itt nagyon jól érzem magam, társasá­gunk a stúdió berendezése közben már jól összeszo­kott, munka után is gyak­ran együtt maradunk. Örömmel várom a tanfo­lyam kezdetét, hiszen a rajzolás mellett a zene, az esztétika, a mozgásművé­szet és sok más. érdekes művészeti területtel köthe­tünk ismeretséget. A fiatal rajzolók és a műterem vezetősége egy­aránt nagy fejadatok előtt állnak. De ha sikerrel ve­szik ■ az első akadályokat, és jól elsajátítják az ani­mációs filmkészítés bonyo­lult tudományát, azaz, ha tehetségükhöz a szükséges szorgalom is párosul — bi­zonyára jó foglalkozást vá lasztottak. Hiszen a stúdió előtt, mely az ország első vid.éki műterme, belátha­tatlan gazdagságú távlatok és lehetőségek nyílnak. Ezt mindnyájan tudják — s ennek jegyében láttak munkához. Pavlovits Miklós KüÜHtetett vasutasok Első munkanap a rajzasztalok fölött

Next

/
Thumbnails
Contents